Egyházi kórház mellett nem jó lakni

Publikálás dátuma
2019.07.14. 09:30

Fotó: Draskovics Ádám
Egyedi szabályok alapján, felújításnak-bővítésnek titulálva épül az Irgalmasrendi Kórház új szárnya a Margit hídnál, a környéken élőknek utólagos jogorvoslatra is kicsi az esélyük.
A Budai Irgalmasrendi Kórház beruházása által érintett lakosság kálváriájáról 2017-ben a Népszava számolt be elsőként. A már indulásakor szürreális eset azóta a kortárs nyelvészet dilemmáira is reflektáló abszurd drámává fajult. A beruházók és a megrendelők, illetve a másik fél, vagyis a lakók vitájának lényege, hogy pontosan mire és hova szól az engedély, ami alapján az építkezés zajlik. Ez egy jogállamban aligha lehetne kérdés, a jelen magyar viszonyok között viszont két év sem volt elég az eldöntéséhez. Az építkezés valóságos helyszínén, a II. kerületi Frankel Leó út és Vidra utca sarkán, a meglévő, kiemelt műemléknek számító kórházépület melletti telken a kormány, az állami főépítész és az önkormányzat rendeleti úton egyedi, kizárólag az adott telekre érvényes építési övezetet alakított ki, amely szinte a teljes telekterület beépítését (80 százalék vs. 5 százalék zöldterület) és egy 9 szintes épület kialakítását teszi lehetővé. A rendelet „komplex felújításról” beszél, ehhez képest a művelet a fák kivágásával és egy egyszintes épület bontásával kezdődött, és egy 22 méter magas, tömbszerű, a korábbi dunai kilátást teljes egészében megszüntető építmény kialakításával folytatódik. Bár emiatt a szomszédos lakóházakban élők érdekei súlyosan sérülnek (értékcsökkenés, az életminőség romlása, nagyobb forgalom, zaj és légszennyezés, és így tovább), közbeavatkozásra nincs lehetőségük, mivel az engedélyezési eljárásból néhány trükkös húzással kirekesztették őket. A kórházbővítést a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá nyilvánította, ami már eleve nagyon megnehezíti az ügyféli jogok érvényesítését. Csakhogy a kiemelt státuszról szóló döntés (a lakók által lapunkhoz eljuttatott dokumentumok szerint) az Irgalmasrendi Kórház Frankel Leó út 54. szám alatti telephelyére szól – ezzel szemben az építkezés a Frankel Leó út 17-19. számú telken zajlik. A közelben lévő öt társasház lakói azt állítják, hogy emiatt az ő kirekesztésük is jogellenes – az engedély kiadása előtt egyeztetni kellett volna velük -, és az építkezés is jogsértő (egyébként nem csak az ő érdekeik csorbítása miatt: a régi kórházépületnek éppen az a homlokzata a kiemelt műemléki érték, amelyet az épülő új épülettömb teljes egészében eltakar, ráadásul a teljes terület tekintetében megelőző régészeti feltárásra lett volna szükség, ami viszont elmaradt). A jogállami mechanizmusok még ebben az előrehaladott fázisban is lehetővé tennék a korrekciót, Magyarországon viszont a jelek szerint a kirívó eljárási hibák sem elegendőek ahhoz, hogy az államigazgatás felülbírálja a korábbi döntéseit. Az önkormányzat levelében azt állítja, hogy mindenben a jogszabályoknak megfelelően járt el, néhány sorral lejjebb viszont elismeri, hogy „csekély súlyú törvénysértés” történt. A polgármesteri hivatal a birtokunkban lévő levél alapján még azt is vitatja, hogy bővítésről lenne szó, mivel „bővítés csak akkor valósulna meg, ha a meglévő kórházi ágszám növekedése történne”. Nem kaptak több segítséget a lakók a közérdekvédelmi ügyészségtől sem. Az ügyészi válasz szerint a kiadott építési engedély a lakók „jogát vagy jogos érdekét nem érintette, a hatósági eljárás és a lakók beadványában érvényesíteni kívánt érdek között közvetlen kapcsolat nem állapítható meg”. Vagyis aki sérelmezi, hogy a korábban a Dunára panorámás lakása elé felújítás/bővítés címén egy sokemeletes kórházi épületszárny épül, az bátran törődjön bele az építkezésbe, ne számítson jogorvoslatra, és ne gondolja azt, hogy beleszólhat az engedély kiadásába. Ha az illető nem minősül ügyfélnek, akkor értelemszerűen az érdekei sem sérülhettek. Az sem baj továbbá, hogy a kiemelt beruházásról szóló kormányrendeletben a tényleges építési terület nem szerepel – sem cím, sem helyrajzi szám alapján –, így arra a minősítés valójában nem is vonatkozik: erre a felvetésre az ügyészségi levél egyáltalán nem reagált. A lakók által megkérdezett szakértők szerint a vitatott engedélyű építkezés nyomán a lakásaik négyzetméterenként akár 30-35 százalékot is veszíthetnek az értékükből. A Népszava két évvel ezelőtti cikkében megszólaltatott ingatlanos szakember úgy nyilatkozott, hogy ezt az értékcsökkenést adott esetben akkor is be lehet vasalni az építtetőn, ha a a beruházás körül minden jogszerűen történt. Az említett tétel az öt társasház összes lakását tekintve százmilliós nagyságrendre rúg, azaz nem kizárt, hogy az államnak ismételten a zsebébe kell majd nyúlnia az Irgalmasrendi Kórház (eddig több mint 12 milliárd adóforinttal támogatott) építése miatt. További fontos tanulság, hogy Fidesz-kormányzás idején, fideszes vezetésű kerületben nem szerencsés épülő egyházi kórház közelében lakni, vita esetén ugyanis a jogegyenlőség biztosítására a minimálisnál is kisebb az esély.

Tarlós, az éjjeliőr

Publikálás dátuma
2019.07.14. 09:00

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
A kormány szép lassan megette Budapestet, és ehhez a jelenlegi városvezetés asszisztált - pedig lett volna hangja és lehetősége ellentmondani.
„Nem tudod, hogy mire vállalkoztál” – súgta nemrég kihívója, Karácsony Gergely fülébe Tarlós István a Fővárosi Közgyűlésben. Kétértelmű mondat. Lehet ritka emberi gesztus. Figyelmeztetés, hogy főpolgármesterként csak felőrlődni lehet, győzni aligha: egyszerre kell tudni nemet mondani a mohó, hatalom közeli lobbistáknak, és megőrizni a politikai hátországot. Miközben végül mindenért a főpolgármester viszi el a politikai balhét. Nem csoda, hogy a húsz éven regnáló Demszky Gábor 2010-ben komoly magánvagyon nélkül, ám annál meggyötörtebben távozott a várós éléről, és Tarlós Istvánnak is inkább a ráncai szaporodtak, mint a javai. Ugyanakkor a fülbesúgás lehet burkolt fenyegetés is. Amennyiben ősszel Karácsony Gergely győz (és a kerületekben is előtör az ellenzék), az új városvezetés komolyan összefeszül az Orbán-kormánnyal. Mindenesetre ellenzéki vélemények szerint egy részleges győzelem is jobb, mint hogy folytatódjon a Tarlós-korszak. Még akkor is, ha úgy jön ki a választási matek, hogy a Fővárosi Közgyűlésben marad a kormánytöbbség. Ugyanis több vélekedés szerint a népszavazások elől a hatalom rendre meghátrált (lásd: vasárnapi boltzár, fővárosi olimpia, a Római-part). Azaz egy, a közvetlen demokrácia eszközeivel tudatosan élő „aktivista” ellenzéki városvezetés lényegesen többet tud elérni a kormánnyal szemben, mint azt az amúgy is szűkre szabott jogi eszközök engedik.

Kiskirályság helyett kompromisszumkeresés

Jelenleg a főpolgármester – jogkörei alapján – sok minden, csak nem egy kiskirály. Tarlós sem az, a színfalak mögött folyamatos alkudozásra kényszerül a kormánypárt figuráival. Főszabály szerint Budapest első emberének majdnem minden döntéséhez meg kell nyernie a Fővárosi Közgyűlés többségét, ráadásul a testület határozatait legfeljebb blokkolni tudja, megmásítani nem. Önálló döntési jogköre viszonylag szerény, leginkább szimbolikus ügyekre korlátozódik (közterület elnevezése, városi díszpolgári cím adományozása, stb.). Ugyan két közgyűlés között egyes sürgős ügyekben hozhat pénzügyi döntéseket (de ilyenkor is csak az előzetesen elfogadott forrásokból köthet), ám utólag ezekről is számot kell adnia a közgyűlésnek. A főpolgármester fő fegyvere a 2014 óta korlátlanná terebélyesedett vétójog. Azaz, ha a közgyűlés neki nem tetsző döntést hoz, akkor azt korlátlan alkalommal visszadobhatja újratárgyalásra. Viszont a városvezető itt sem kerülheti meg a közgyűlést, mivel az is annyiszor utasíthatja el a főpolgármesteri javaslatot ahányszor akarja. Azaz a főpolgármester lényegében csak blokkolhatja a testületet. A főpolgármesteri hatalomgyakorlás másik fő csapásiránya, a kinevezési politika. A várost érintő szakmai előterjesztések, döntési javaslatok zöme a főpolgármester által pozícióba emelt intézményvezetők és főpolgármester-helyettesek kezén megy át. Csakhogy itt is érvényesül a közgyűlési kontroll: személyi és intézményi kérdésekre ugyan csak a város első embere tehet javaslatot, ám meg kell szereznie a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyását. A legkacifántosabb kérdés a Karácsony Gergely által belengetett „Tiborcz-adó” kapcsán merül fel-- és a főváros önálló adókivetési jogát érinti. 2011 után a parlament (Tarlós István kifejezett kérésére is) megszavazta a főváros részleges adókivetési jogát, ám felemás módon. Az építmény- és telekadót, kommunális adót és idegenforgalmi adót továbbra is a kerületek vethetnek ki (ezeket a főváros csak a saját igazgatású területein – ilyen például a Margit-sziget- vezetheti be). Egyedül a helyi iparűzési adót (hipa) állapíthatja meg Budapest, ám – ismét csak a kényszerházasság jegyében – erre előzetesen rá kell bólintania az érintett kerületek önkormányzatainak. Végül kifejezetten Tarlós Istvánra szabott friss jog, hogy a főpolgármester vétózhat a fővárost érintő nagyberuházásokról döntő Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában (FKT). (Amit 2018 áprilisa után a Tarlós Istvánnal gyakran csörtéző, a Miniszterelnökséget vezető Lázár János lelépése után hoztak létre.) Igaz, itt eddig Tarlós István egyszer sem mondott nemet – ezért ellenzéki olvasatban az FKT létrehozása is csak annak ünnepélyes elismerése volt annak, hogy a kormány hatásköröket és forrásokat vont el a fővárostól. 

Fehér király retirál

Bár még a 2011-es önkormányzati törvény is igen szélesre szabta a kifejezetten fővárosi jog- és feladatköröket (lényegében idesorolt minden, Budapest egészét érintő településfejlesztési és -rendezési ügyet – azonban a pártállammá váló Orbán-rezsim a kétharmados törvénygyár segítségével, körmönfont szabályokkal (például ha egy beruházást nemzetgazdaságilag kiemelt státuszúvá nyilvánított) lényegben azt vett és vesz el a fővárostól amit akar. A fővárosi önkormányzatiságot azért mégsem merte átszabni a hatalom. (Dacára annak, hogy hírek szerint évek óta asztalfiókban pihennek a kész tervek, amelyek gittegyletekké és/vagy kádertemetőkké minősítenék vissza az önkormányzatokat.) A visszafogottság okáról szórnak a vélemények. Az egyik úgy hangzik: az Orbán-rezsim felmérte, hogy a fővárost nem bírná lenyomni egy nyílt konfrontációban. A másik verzió prózaibb: az önkormányzat Orbánnak elsősorban azért érdekes, hogy formálisan Budapest legyen az, aki egykor megpályázza a nagy orbáni álom, az olimpia megrendezését.
A kormányzati nyomulás elől rendre hátráló városvezetés magyarázata szerint azért ad oda mindent a kormánynak, mert itt törvényhozási kérdésekről van szó. (Azaz a kabinettől „teljesen független” kormánypártok így döntöttek.) És a főpolgármester feladatát egyfajta "éjjeliőr önkormányzatiságnak" fogja fel, ennek jegyében pedig kizárólag a városüzemeltetésre (és némely városfejlesztési kérdésre) koncentrál. Például az önkormányzati törvény alapján kifejezetten fővárosi feladat lenne a kiemelt kulturális örökség védelme, ehhez képest a tarlósi-városvezetés nem gondolt érdemben semmit a várnegyed átépítéséről, az UNESCO által sérelmezett Kopaszi-gáti MOL-torony felhúzásáról, a Liget átszabásáról, vagy arról, hogy a Hajógyári-sziget világörökségi jelölését lefújták. És akkor sem szólt egy szót sem, amikor kiderült, hogy az UNESCO veszélyeztetett listára teheti a főváros világörökségi pozícióját. Szintén fővárosi hatáskör az „országos szerepkörrel összefüggő kulturális szolgáltatás, különösen a (...) közművelődési tevékenység támogatása” is. Ám Tarlós Istvánt nem érdekelte, hogy a kormány kiebrudalta a CEU-t Budapestről, és a főpolgármester hallgatott, amikor kiderült: a nagy múltú Magyar Természettudományi Múzeum Debrecenbe költözik. Az ellenzék szerint ez is színjáték, de tény, hogy a főváros kezelésébe maradt területeken Tarlós István időnként szembe tudott menni a kormányzati nyomulással. Így sikerült kiszorítania a városi közbeszerzések környékéről a Rogán Antal nevéhez kötött ügyvédi irodát, illetve többször is visszadobta – Lázár Jánossal komoly vitákba bonyolódva – a hármas metró túlárazott közbeszerzéseit. Továbbá le tudta törni azt az ötletet, amit Szűcs Lajos fideszes képviselő kísérelt meg tavaly egyéni képviselő indítványként megszavaztatni, hogy gigantikus teniszstadion épüljön a kizárólag fővárosi hatáskörbe tartozó Margit-Szigeten. (A javaslat mögött sokan a főváros immunrendszerét tesztelő Orbánt sejtették.)

Feltételekkel vállalta

A jelek szerint Tarlós István újrázása esetén maradna a városcsonkoló tempó, így már most vannak hírek arról, hogy a fideszes törvénygyár elvonná a fővárostól a nagyberuházásokhoz tartozó közbeszerzéseket. Aminek a tarlósi városvezetés sem állna ellent, mivel így megszabadulna a kormánylobbisták nyaggatásától, illetve az ezzel kapcsolatos folyamatos korrupciós nyomástól. A jövőről sokat elmond, hogy Tarlós István is csak hosszas vívódás után vállalta az újraindulást, és csak úgy, hogy Orbánnal aláíratott egy 15 pontos választási megállapodást, amelyben javarészt olyan vállalások szerepelnek – például M3-as metró felújításához állami forrás biztosítása – amelyeknek normális esetben magától értetődő kötelezettségnek kellene lenniük. Az nyitott kérdés, hogy a politikai paktumokat notóriusan kijátszó Orbán mennyire tart tiszteletben egy általa szignált papírt – megváltozott politikai helyzetben.
Frissítve: 2019.07.14. 13:14

Köhög-e a bútorhuzat?

Publikálás dátuma
2019.07.07. 10:56

Fotó: Népszava
Bár nem formálódott körülötte új negyed, a Müpa önmagában is egy kultúrcsoda a Duna partján.
– Egy életműházat mindenki végigcsinál. Ennek van mágiája – magyarázta Zoboki Gábor építész. Ikonikussá vált alkotását, az akkor még Művészetek Palotájának nevezett komplexumot 2005. március 14-én adták. A 64 ezer négyzetméteres, több szintes épület három fő részből áll: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem mellett a Fesztivál Színház helyiségei, a Duna felőli oldalon a Ludwig Múzeum kiállító- és előadótermei kaptak helyet. Tíz évvel később alkalmazkodva a közbeszédben elterjedt becenévhez, hivatalosan is Müpa-ra keresztelték át a komplexumot, amelyik 2006-ban elnyerte az építész szakma legrangosabb nemzetközi elismerését, a FIABCI (Nemzetközi Ingatlanszakmai Szövetség) Prix d’Excellence-díját – mégpedig „a nagyközönséget kiszolgáló épületek” kategóriájában. A Bartók Béla nemzeti Hangversenytermet Európa legjobb akusztikájú koncerttermei között tartják számon. Kulisszatitkai a nagyközönség számára is feltárulhatnak az épületbejárásokon. A 25 méter magas hangversenyterem doboz a dobozban. Szó esik akusztikai elemekről, dupla ajtókról, amelyek hangcsapdaként funkcionálnak, faborítású szerkezetről, az úgynevezett, kenopiról, azaz a vasbeton hangvető ernyőről. A 22 elefántnyi súlyú, vagyis nagyjából 44 tonnás szerkezet lejjebb engedésével egyes hangszerek vagy hangszercsoportok hangját tudják erősíteni. Az emeleti színes gipszkarton lengőfalak is akusztikai elemek, nyílásuk szöge fontos: bezárásukkal a zongorakoncertek intim hangzását, kinyitásukkal az orgonakoncertek hatalmas templomi utózengésélményét teremtik meg. A Müpa orgonája 2006-ban épült, a pécsi és a stuttgarti orgonaépítő-manufaktúra készítette. A londoni Royal Albert Hall-é után ez Európa második legnagyobbja. A koncertterem színpada bővíthető a nézőtér felé, 200, 250, 300 négyzetméteres lehet igény szerint. A három karzaton és a földszinten 1656 néző fér el. A napközben a székeken lévő ponyvák a próbák idején teremtenek olyan hangzást, mintha teli lenne a terem emberekkel. Igaz, a huzatok a köhögést nem tudják modellezni. A koncertek nagy részét a Müpa saját stúdiója rögzíti, az intézmény operatőreivel -- mesélte Fábián Zoltán gyártásvezető, stúdióvezető. A koncertteremben 8, 4 emberi és 4 robotkamera van. Ha egyszerre két teremben vesznek fel produkciót, akkor közvetítő kocsit is igénybe vesznek. A Bartók Rádiónak élőben is közvetítenek, saját hangmérnökökkel. Havi 5-10 rádiós felvétel készül, ezeket utómunka után adják át. – Felvétel idején hat ember ül a stúdióban, a rendező mellett ülő rendezőasszisztens partitúrát nézve diktálja, hogy mi következik, mikor melyik képet vágjuk be. A képmérnök tisztázza a fényben azt, amit az operatőrök odalent nem tudnak megoldani. A nézők sötétet szeretnének, a művészek sem szeretik, ha óriási fényben kell játszaniuk, nekünk viszont itt minél több világosság kellene – világít rá az ellenérdekeltségre a stúdió vezetője. A pesti Duna-part déli, kevésbé frekventált részén, a tíz évvel előbb elkészült Rákóczi híd mellett épült művészeti központ megnyitása után sokan úgy remélték, új városközpont alakul. A volt ferencvárosi malmok környékén irodaházak, dunai panorámás lakások épültek, a Müpa Budapest kulturális életének meghatározó, kultikus helyszínévé vált. Hiába, a remény egyelőre hiú ábránd maradt. Igaz, tizennégy év egy város történetében szinte észrevehetetlen pillanat.
Gyereknap a Müpában
Fotó: Szalmás Péter

Hangmonstrum számokban

Három emeletes és bejárható: 6804 síp, 92 regiszter, 5 manuál - ez a Müpa hangversenyterni zongorája.