„Ez már személyi kultuszra emlékeztet”

Publikálás dátuma
2019.07.12. 08:30

Fotó:
Felelős beosztásban lévő politikusok még soha nem beszéltek ennyi hülyeséget a történelemről – állítja Csunderlik Péter történész.
Korábban aprólékos munkával a szabadgondolkodó Galilei Kör történetét dolgozta fel. Mostani könyve irdatlan mennyiségű forrás felhasználásával mutatja be, hogyan jelent meg a Tanácsköztársaság a Horthy-korszak visszaemlékezéseiben és pamfletjeiben. Adódik a kérdés: ön mazochista?
Elismerem, hogy ehhez tényleg szükség van némi mazochizmusra. Be kell vallanom azt is, hogy szívesen nézek „b” vagy akár „zs” kategóriás akciófilmeket. Valahogy szórakoztatnak. Márpedig azok a munkák, amelyek a két világháború között a Tanácsköztársasággal foglalkoztak, túlnyomórészt ezeknek a filmeknek a színvonalán mozognak. De a saját szórakoztatásomon kívül is fontosnak tartottam megírni a könyvet: elegem lett abból, hogy amikor a Tanácsköztársaság emlékezetéről esik szó, mindig ugyanazt a négy szerzőt veszik elő a Horthy-korszakból. Közöttük Tormay Cécile Bujdosó könyvét, amit sokan, sajnálatos módon, még ma is hiteles naplóként olvasnak. Holott jórészt másodkézből szerzett téves információkon és kitaláción alapul.

Összesen 174 témába vágó kiadványt kutatott fel, ebből hatvanat részletesen is elemzett. Látom, az egyiket elhozta magával: az a címe, hogy A Lenin-fiúk véres munkái.
A füzetet 1920-ban adták ki, egy 12 darabból álló sorozat részeként jelent meg. Szerzőként csak annyi szerepel a borítón, hogy „egy szemtanú”. A szövegből aztán kiderül, hogy bárki is az illető, véletlenül sem lehetett szemtanúja az általa leírt, elképzelt eseményeknek. Szó szerinti dialógusokat közöl olyan helyszínekről, ahol egész biztosan nem volt jelen. Legviccesebbek azok a szerzők, akik úgymond bujdosók voltak a kommün idején, mégis pontosan tudták, hogy a népbiztosok mit ettek a Szovjetházban.

Mindegyik témába vágó mű ennyire silány lenne? A kevés kivétel közé tartozik Kóbor Tamás író, aki próbált megértő lenni a Tanácsköztársaság iránt, és bírálta a kommün előtti feudálkapitalista rendszert. A visszaemlékezések túlnyomó többsége azonban nem törekedett tárgyilagosságra. Az első csoportba tartoznak a piaci alapon kiadott tipikus ponyvák, például azok a füzetek, amelyekről az előbb beszéltem. Kevés közük van a valósághoz, a véres és rettenetes történetek tálalása egyedül azt a célt szolgálta, hogy minél nagyobb példányszámban vevőre találjanak. A második csoportot baloldali szerzők alkotják, akik a kommün bukása után nem emigráltak, és önfelmentő emlékiratokban igyekeztek elhatárolódni a Tanácsköztársaságtól. A harmadik, legnépesebb csoportot a jobboldali munkák teszik ki. Szerzőik mindent elkövettek, hogy diszkreditálják, ellehetetlenítsék a baloldalt. Olykor a Tanácsköztársaság tényleges irányítóját, Kun Bélát és a kommunistákat kevésbé támadták, mint a valódi politikai ellenfélnek tekintett – mert Magyarországon maradt – szociáldemokrata vezetőket, liberális képviselőket. Próbálták összemosni őket a kommunistákkal. „Vörös tatárjárásról” írtak, és azzal riogattak, hogy visszatér a bolsevizmus, ha nem a jobboldal marad hatalmon. Erre rakódott rá az antiszemita értelmezés, ami „zsidó rémuralomként” jellemezte a Tanácsköztársaságot, mivel a népbiztosok több mint 60 százaléka zsidó származású volt.

Akik egyébként – ahogyan írta – nem tartották zsidónak magukat.
Ateista, internacionalista emberek voltak, nem rendelkeztek semmiféle zsidó identitással. Kun Béla közölte, hogy „zsidó voltam, kommunista lettem”. A neológ, ortodox és cionista szerzők is rendre azt hangsúlyozták, hogy a kommünt nem szabad a zsidósággal azonosítani. Ezzel együtt magyarázatot érdemel, hogy akkor mégis miért voltak ilyen nagy arányban zsidó származásúak a Tanácsköztársaság vezetői között. Az emancipáció törvényileg megvalósult ugyan, a mindennapokban azonban állandóan érzékelhető volt a megkülönböztetés. Azok, akik részt vállaltak a kommünben, úgy gondolták, hogy – ha már egyszer asszimilációs törekvéseik nem jártak sikerrel – megpróbálnak felépíteni egy olyan világot, ahol nem számít, ki és honnan jött, mi a származása.

Könyvéből az derül ki, hogy a politikai ellenfél diszkreditálásának eszköze volt a múlt átírása is.
A jobboldal elhallgatta, hogy a Tanácsköztársaság kezdetben igen népszerű volt. Elhallgatta azt is, hogy nem Horthy Nemzeti Hadserege, hanem a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege harcolt a csehszlovák és román csapatokkal. A kommün szociálpolitikai és kultúrpolitikai vívmányait is elhazudták 1919 után, míg a terror mértékét eltúlozták. Bennem van a hiba, ha folyton eszembe jutnak a Fidesz-kormány módszerei?
Orbán Viktor már 2005-ben kijelentette Tusványoson, hogy a baloldal, amikor csak tehette, rárontott saját nemzetére. Egyébként pedig a mai emlékezetpolitika sokkal központosítottabb, mint a Horthy-korszakban volt.

A Szabadság téren felállították a történelemhamisító német megszállási emlékművet. A Kossuth térről száműzték Károlyi Mihályt, helyette szobrot emeltek Tisza Istvánnak. A Parlament mellől Nagy Imrét átvitték a Jászai Mari térre.
A leglátványosabban valóban a közterületeken lévő szobrok tükrözik egy rendszer múltképét. Így volt ez már a két világháború között is. A Vértanúk terén most készülnek Nagy Imre helyére visszatenni a „vörösterror áldozatainak” emlékművét. A mai jobboldal, amely a nemzeti önállóság védelmezőjének kiáltja ki magát, nem beszél arról, hogy Károlyi Mihály állt a szuverenitás pártján, és éppen Tisza István volt az, aki egy birodalom keretei között képzelte el Magyarországot. Egyes szereplőket eltüntetnek, másokat előtérbe tolnak. Ennek is van előképe: a Tanácsköztársaság 1945 utáni emlékezetében például nagy problémát jelentett, hogy Sztálin kivégeztette Kun Bélát. Ezért a Rákosi-rendszerben utólag kinevezték Rákosi Mátyást a kommün vezetőjének, noha ő 1919-ben a legfiatalabb népbiztos volt. Ma lehet úgy 1956-os emlékrendezvényt tartani, hogy Nagy Imre neve el se hangzik. A pártállam bukásának harmincadik évfordulóján a kormány a demokratikus ellenzék tagjait, a későbbi SZDSZ-es politikusokat szóba se hozza. Ellenben Orbán Viktor úgy jelenik meg, mintha egyedül neki köszönhetnénk a rendszerváltást.

Lásd: egy könnyűzenei fesztivál, a soproni VOLT közönségének többször bejátszottak egy részletet Orbán beszédéből, amit 1989-ben a Hősök terén mondott.
Engem ez már személyi kultuszra emlékeztet. Orbán Viktor és pártértelmisége jól megtanulta, amit Orwell így fogalmazott meg: „Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is”.

A kormány elveszi az MTA kutatóhálózatát, az általa létrehozott VERITAS alá rendeli az 1956-os Intézetet, a baloldali Politikatörténeti Intézetet – amelynek könyvtárában beszélgetünk – egyetlen fillér jóvátétel nélkül akarja kirakni székhelyéről. Az újonnan gründolt fideszes intézetek viszont fürdenek a milliárdokban. Hol a vége?
Nyilvánvalóan azt szeretnék elérni, hogy a hivatalos emlékezetpolitikának egyáltalán ne legyen kihívója. Megkockáztatom, hogy felelős beosztásban lévő politikusok még soha nem beszéltek ennyi hülyeséget a történelemről. A Horthy-korszakban elfogadott történelemszemlélet számára sem volt kérdés Magyarország nyugati orientációja. Egészen döbbenetes, hogy a hun-magyar rokonság elméletét a mostani kormány hivatalos rangra akarja emelni, és belekezdett Attila kultuszának építésébe. Attila a nyugati civilizációban a pusztítás megszemélyesítője. Nálunk van rá igény. A különféle Facebook-csoportokban, a kulturális emlékezet alvilágában elképesztő szövegek mennek. Például: a finnugor nyelvrokonságot a Habsburgok zsoldjában álló tudósok találták ki, azért, hogy elvegyék a magyarok önbizalmát. Amikor történészként vitatkozni próbáltam, egyszerűen kitiltottak.

Kulturális trauma az úri középosztály számára

Könyvének összegzésében Csunderlik Péter – Jeffrey C. Alexander fogalmával élve – kulturális traumaként határozza meg az 1919-es Tanácsköztársaság 133 napját. A kulturális trauma mindenekelőtt a keresztény-nemzeti úri középosztályban hagyott kitörölhetetlen nyomot, és antikommunista irányba formálta identitását. A tradicionális magyar elit és értelmiség számára valóban megrázó lehetett, amikor az 1918-1919-es forradalmak idején azzal kellett szembesülniük, hogy nem csak ők léteznek – állapította meg Csunderlik. Úgyhogy el is fojtották az alternatív elit megjelenése okozta traumát, és az elismerés helyett megkezdődött ennek az elitnek minden eszközzel történő diszkriminálása. Horrortörténetként festették meg a Tanácsköztársaság egész történetét – csak azért, hogy elviselhető legyen.

NÉVJEGY

1985-ben született, Esztergomban. 2009-ben végzett a Mathias Corvinus Collegium modern kori történelem-Közép-Európa tanulmányok szakirányán, 2010-ben pedig az ELTE bölcsészkar történelem-levéltár szakán. 2016-ban megvédte disszertációját a Galilei Kör történetéről. 2015-től a Politikatörténeti Intézet kutatója (jelenleg tudományos munkatársa), 2017-től az ELTE oktatója.

Szerző

Kezdődik: ma szavaznak az alternatív iskolákról, egy év múlva visszavonhatják a működési engedélyüket

Publikálás dátuma
2019.07.12. 07:30

Fotó: Adam_Molnar / ALL RIGHT RESERVED
Ha ma megszavazzák a köznevelési törvény módosításait, egy évük marad az alternatív iskoláknak arra, hogy igazodjanak a központi tantervhez. Ha nem teszik, visszavonják a működési engedélyüket.
El kell érni, hogy visszavonják ezt a tervezetet. Akkor is, ha ma megszavazza az Országgyűlés – mondta lapunknak Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének (AME) elnöke a köznevelési törvény szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül benyújtott módosító javaslataival kapcsolatban, amelyekről a mai napon dönt a parlament. A javaslatok között szerepel az alternatív iskolák ellehetetlenítése is – ha a törvényt elfogadják, tanterveik legfeljebb csak 30 százalékban térhetnének el a központi kerettantervektől. Ezzel lényegében felszámolnák az államitól eltérő, a gyerekek kompetenciáira fókuszáló oktatási módszereket. – Fogalmunk sincs, mit jelent ez a 30 százalék, számunkra ez értelmezhetetlen – fogalmazott Horn György. Az AME elnöke hangsúlyozta: valamennyi alternatív kerettanterv a Nemzeti alaptanterv figyelembe vételével készül, így hamis a kormányzat érve, amely az állami és az alternatív iskolák közötti nagyobb átjárhatóságot tűzte ki célul – ez eddig is biztosítva volt.
Ha a törvényt megszavazzák, egy éven belül mégis módosított kerettanterveket kell benyújtaniuk és elfogadtatniuk az alternatív intézményeknek – ha nem teszik meg, visszavonják működési engedélyeiket. Horn György azt reméli, sikerül majd elérni, hogy ebben az egy évben változzon a szabályozás; ha nem, az alternatív iskolák is „formalizálódni” fognak. Az érintett intézmények közé tartoznak a Waldorf-iskolák, amelyekből Magyarországon összesen 40 működik (54 Waldorf-óvoda mellett). Ezekben az iskolákban a gyerekeket csak szövegesen értékelik – a kormány ezt a lehetőséget is el akarta venni, ám a törvényalkotó végül visszavonta ezt a javaslatát. – Ez nagy eredmény, amelynek érdekében a Magyar Waldorf Szövetség részéről az elmúlt hetekben számos erőfeszítést tettünk – nyilatkozta lapunknak Szabó Zoltán, a szövetség ügyvezetője. Hozzátette: az állami kerettantervtől való 30 százalékos eltérési lehetőség még számukra is tisztázásra szoruló kérdés. – Mivel az Oktatási Államtitkárság több alkalommal is kinyilvánította a Waldorf-iskolák és óvodák, mint a köznevelés szerves részét képező intézmények fontosságát, bízunk benne, hogy a következő hetekben lefolytatandó minisztériumi tárgyalásaink eredményre vezetnek. Az egyeztetések során tisztázni szeretnénk a törvényalkotói szándékot, és elérni, hogy a Waldorf-iskolák működése mégse lehetetlenüljön el a jogszabály-módosítás következtében – mondta. A módosító javaslat több más pontját is komoly aggályokkal – sőt tiltakozással – fogadták a szakmai szervezetek. Ezek közé tartozik, hogy a kötelező óvodába járás alól már csak a gyermek négy éves koráig kérhet felmentést a szülő, az iskolakezdés hat évesen lesz kötelező, a magántanulói státusz szeptember elsejétől megszűnik, az iskolaigazgatók kinevezését nem véleményezhetik a pedagógusok, szülők, tanulók. A szabad tankönyvválasztást is teljesen felszámolják: a tankönyvellátást csak az állami tankönyvellátón (KELLO) keresztül lehet biztosítani, az iskolák csak a hivatalos tankönyvjegyzéken szereplő könyvek közül választhatnak, tankönyvvé nyilvánítási kérelmet csak az állam és az egyházak nyújthatnak be. A javaslatok ellen 46 szakmai és szülőket tömörítő civil szervezet, valamint ellenzéki pártok is tiltakoztak. Véleményük szerint mindennek a gyerekek látják kárát. A törvénytervezet ráadásul az Alaptörvénnyel és ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával  is ellentétes, hiszen több esetben megvonja a szülőktől azt a jogot, hogy gyermekük neveléséről szabadon dönthessenek.  

Mérnék a természettudományos kompetenciákat

A matematika, a szövegértés és az idegennyelvtudás mellett a természettudományos kompetenciamérést is bevezetnék a módosító javaslat szerint. A Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Totyik Tamás úgy véli, az alapötlet jó, problémák a megvalósítással lehetnek – a tanárokat nem készítették fel, nincs hivatalos kommunikáció. Nem tudni, mit mérnének például hatodik osztályban, amikor a diákok csak alapozó ismereteket szereznek. Ha nincs megfelelően előkészítve, a javaslat a tanulók terhelése szempontjából is aggályos lehet.

Szerző
Témák
Oktatás

Gyászszalagos hajók búcsúztatják a Hableány magyar áldozatait

Publikálás dátuma
2019.07.12. 07:20

Fotó: Szergej Markoszov
Több hajó is részt vesz a katonai tiszteletadással megrendezett szertartáson, koszorúkkal, fekete szalagos árbócokkal emlékeznek a hajó kapitányára és matrózára.
Pénteken búcsúztatják a dunai hajóbaleset két magyar áldozatát, a Hableány kapitányát és matrózát a folyó Margit hídhoz közeli szakaszán. A tragédia helyszínén a dél-koreai áldozatokra koszorúval emlékeznek, írja az MTI. A Panorama Deck Hajózási Társaság tájékoztatása szerint saját halottjuknak tekintett kollégáik búcsúztatóján több hajó is részt vesz, azokon egy időben zajlik a szertartás.    A 11 órakor kezdődő hajós búcsúztatót - a matróz korábbi katonai szolgálata miatt - katonai tiszteletadás mellett tartják. Akik részvétüket szeretnék nyilvánítani, azoktól azt kérik, hogy a Margit híd Országház felőli oldalán vegyenek részt a gyászceremónián, és kizárólag virágszirmokat szórjanak a vízbe a budapesti hajók közös kürtjelére.
A búcsúztató alatt módosul a hajóközlekedés is. A BKV Zrt. és a Budapesti Közlekedési Központ közös közleményében azt írta, hogy a D12-es hajójárat a szokásostól eltérő menetrend szerint, kétóránként jár, az áldozatok előtti tisztelgésként árbocán fekete szalaggal közlekedik.    A Hableány sétahajó május 29-én este a Margit híd közelében süllyedt el, miután összeütközött a Viking Sigyn szállodahajóval. A Hableányon 35-en utaztak, 33 koreai és a kéttagú magyar személyzet. A baleset után hét koreai turistát sikerült kimenteni, a többiek meghaltak. A katasztrófáról írt cikkeinket itt olvashatják el.
Szerző
Frissítve: 2019.07.12. 13:33