Van két jó hírünk a brüsszeli magyar érdekképviselet hatékonyságáért aggódó Dömötör Csaba számára – de mielőtt elmondanánk, tájékozatlanabb olvasóink kedvéért érdemes talán pár szóban magát Dömötört is bemutatni. Nevezett a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára, ami még mindig nem sokat mond arról, hogy ki ő, és miért kapja a fizetését – de talán közelebb visz a megfejtéshez, ha eláruljuk, hogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda az Orbán-kormány három (!) miniszterelnöki hivatala közül az egyik. Nem az, amelyet a miniszterelnök vezet, és nem is az, amelyet Gulyás Gergely, hanem a harmadik, amely Rogán Antal irányítása alatt áll.
Ezeknek a hivataloknak a hatásköre és a létszáma állandóan változik, a költségvetésük jóval nagyobb egy hagyományos minisztériuménál, és többek között államtitkárokat is foglalkoztatnak, olyasféle figurákat, mint Dömötör Csaba. Egy államtitkár és az alá tartozó slepp eltartása jóval többe kerül az országnak, mint amennyit egy közepes falura költ az állam, vagyis Dömötör úr meglehetősen drága ember. Ebben a kontextusban érdemes értelmezni, hogy ő aggódik valaminek (bárminek) a hatékonyságáért, annak a kormánynak a képviseletében, amely a magyar történelem legköltségesebben működtetett kormányapparátusával (inkluzíve három miniszterelnöki hivatal) olyan, a korábbi kormányzatok által problémamentesen ellátott alapfeladatokat sem tud megoldani, mint a kukák kiürítése, az iskolák krétával történő ellátása, a patkányszaporulat féken tartása, vagy újabban a személyi igazolványok és a jogosítványok kiadása.
Dömötör Csaba amúgy annak kapcsán adott hangot aggályainak, hogy a szerdai napon az Európai Parlament szakbizottságaiban a Fidesz öt jelöltjéből három nem kapta meg a szükséges támogatást az itthonról kinézett bizottsági posztok elnyeréséhez – többek között azért nem, mert a magyar ellenzéki képviselők ellenük szavaztak. Vagyis – Dömötör logikáját követve – például azért gyengül a brüsszeli magyar érdekérvényesítés hatékonysága, mert Hidvéghi Balázs, aki még sosem foglalkozott állampolgári ügyekkel, és az utolsó munkahelye a Fidesz-apparátus volt, nem lett az állampolgári jogi bizottság harmadik alelnöke. (És ugyanezen logika szerint attól erősödött némiképp mégis a magyar érdekek védelme, hogy Deutsch Tamás, akinek egész kormánypolitikusi pályafutásából egyetlen momentum, a gyanús körülmények között, sokmilliárd forintért beszerzett, majd soha semmire nem használt stadion-beléptetőrendszerek ügye maradt emlékezetes, ezentúl a költségvetési ellenőrző bizottság negyedik alelnöke lehet.)
Az a helyzet, tisztelt államtitkár úr, az, hogy mindennek semmi köze a hatékonysághoz: a Fidesz EP-képviselői eddig is töprengés nélkül voksoltak a magyar érdekek ellen például a klímaváltozás, a korrupció vagy akár női jogok kérdésében, ha Budapestről arra utasították őket. Van viszont egy másik, talán még az előzőnél is jobb hírünk: erre a magyarellenes aknamunkára az EP új felállásában és megváltozott politikai légkörében a jelek szerint ezentúl sokkal kevesebb lehetőségük lesz.