Orbán szerint nem függünk az EU pénzétől, a honvédelem pedig közös kötelesség

Publikálás dátuma
2019.07.12. 09:29
Orbán Viktor
Fotó: Geoffroy Van der Hasselt / AFP or licensors
Több szempontból aggasztó interjút adott Orbán Viktor a közrádiónak, amiből az is kiderült, hogy egyhamar nem számíthatunk az euró bevezetésére.
Tisztelet jár Magyarországnak és a V4-eknek – talán ehhez a frázishoz tért vissza legtöbbször pénteki interjújában Orbán Viktor, aki ebből a szemszögből értékelte az EU vezetőválasztási folyamatát, a gazdaság és a pénzügy hazai helyzetét is.

Weber sértő volt, Timmermans Soros bevándorláspárti embere

Orbán már a beszélgetés elején kifejtette: olyan vezetőket kell választani az unió élére, akik tisztelik a nemzeteket és ellenzik a bevándorlást, az esélyes jelölteket pedig szintén e két okból buktatták meg: a szocialista Timmermans a miniszterelnök szerint ugyanis Soros György jelöltje és bevándorláspárti, a néppárti csúcsjelölt Manfred Weber pedig több országról is tiszteletlenül beszélt, közöttük Magyarországról is. Ebben a leegyszerűsített narratívában gondolkodott a Kossuth rádió műsorvezetője is, aki megkérdezte, miért biztosak abban, hogy a V4-ek által (harmadik helyen) támogatott jelölt, Ursula von der Leyen német védelmi miniszter nem migrációpárti:
a felvetésnek NER-logika szerint van alapja, hiszen von der Leyenről közismert, hogy 2014-ben egy szíriai menekült fiút fogadott be rövid időre családjába, 2015-ben pedig hangosan bírálta a magyar kormányt a menekültekkel szembeni erőszakos fellépés miatt.

Bízunk a német védelmi miniszterben, és van esély rá, hogy később tiszteletben tartanak minket – válaszolt az érvekkel nem akadékoskodva Orbán. A nőügyekkel amúgy nem foglalkozó miniszterelnök szerint az, hogy egy hétgyermekes német családanya lehet az unió vezetője, jelzi, hogy más szelek fújnak Brüsszelben. Hogy von der Leyen milyen politikusi érdemekkel bír, és jelölésében a hét gyereknek, vagy az anyaságnak milyen szerepe van, az már nem került szóba az interjúban.
A jelöltválasztási harcok kapcsán Orbán kiemelte, hogy a 63 millió embert képviselő V4-ek meghatározó erőt jelentettek, és számítani lehetett a horvátok, románok segítségére is. Azt ugyanakkor nem akarta elárulni, miről egyeztetett Macronnal – ez maradjon az én titkom, felelte sejtelmesen a riporter kérdésére.

Nekünk nem Frankfurt diktál = nem lesz eurónk

A miniszterelnök gazdasági kérdésekről és belpolitikai kérdésekről csak általánosságokban beszélt, de több kijelentése is aggodalmakat ébreszthet. Szlovákiáról – Zuzana Caputová látogatása kapcsán – például kifejtette, hogy a szlovákok feladták pénzügyi függetlenségüket az eurózónához való csatlakozással, nekik már Frankfurtból diktálnak, nem úgy mint a magyaroknak vagy a cseheknek. 
Ebből – a harcos retorikai elemeket leválasztva – nem nehéz kiérteni, hogy Orbán esélyt sem lát az euró hazai bevezetésére a közeljövőben.

Nem függünk az unió pénzétől = alig érkezik majd EU-forrás

A miniszterelnök azt is hangsúlyozta, hogy Magyarország nem függ az uniós pénzektől, gazdasága növekszik és megáll a saját lábán. Mindezt nehéz elhinni akkor, ha tudjuk, hogy az ország csatlakozása óta a kedvezményezett EU-tagállamok közé tartozik – 2017-ig  11 ezer milliárdos pozitív mérleget könyvelhetünk el – ráadásul élvezzük az uniós piac: a vámmentes belső kereskedelem, az uniós munkavállalók szabad mozgásának előnyeit. A kijelentésnek azonban ezúttal is lehet mögöttes értelme: ha tényleg a jogállami elvek betartásához kötik az uniós források kiosztását, akkor Magyarország eurómilliárdoktól eshet a 2020-tól kezdődő következő hétéves költségvetési ciklusban (igen, zsíros stadionfejlesztési pályázatoktól is), Orbán pedig már előre próbálja szabadságharcként értelmezni a várható  szűkös éveket.

Jobbra át! Igazodj!

A miniszterelnök a honvédelmi beruházásokat úgy magyarázta, hogy sikerült rendezni az ország belső problémáit, így már jut pénz a haderőreformra is. Itt is sikerült azonban egy aggasztó megjegyzést tennie: a haza védelme szerinte közös feladat és kötelesség, függetlenül attól, hogy nincs már kötelező sorkatonai szolgálat – épp ezért
mindenkinek szükséges ehhez megfelelő fizikai és szellemi állapotban lennie a feladat elvégzéséhez. A készülő NAT-ban Orbán szerint már megvannak a felkészülést segítő elemek.

Nehéz lenne ezt nem úgy érteni, mint fokozatos megágyazást a kötelező szolgálat visszavezetéséhez.

Orbán a bot jó oldalán szeretne lenni

Bár a jövő évi büdzsé egy százalékos hiánycéllal számol, de Orbán ambiciózusabb saját pénzügyi szakértői csapatánál is: ő a nulla szintet szeretné elérni, később pedig azt, hogy Magyarország ne hitelfelvevő, hanem hitelt adó ország legyen, és ilyen téren „a bot jó oldalára kerüljünk.” Tegyük hozzá, a kormány értesülésünk szerint éppen az EU nyomására csökkentette másfél százalékról egy százalékra 2020-ra tervezett hiányprognózisát. 
Az interjúban Orbán azt is hangoztatta, hogy
  • az EU a határvédelmi forrásokból valójában a migrációt támogatta eddig, és ezen változtatni kell;
  • ki kell szorítani az erőszakos, bevándorlást támogató álcivil szervezeteket a brüsszeli döntéshozók közeléből;
  • nem szabad engedni, hogy Brüsszel mondja meg, melyik civil szervezet kapjon támogatást, ez legyen a tagállamok belügye;
  • és a fideszes alelnök-jelöltek ellen szavazó ellenzékieknek a bosszú sokkal fontosabb mint a haza sorsa.
Szerző
Frissítve: 2019.07.12. 09:38

Több megyében továbbra is zivatarok miatt figyelmeztetnek

Publikálás dátuma
2019.07.12. 09:02
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Az érintett területeken erős szélre és kisméretű jégre kell számítani.
Péntekre Békés, CsongrádGyőr-Moson-SopronHajdú-Bihar, Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok, Vas, Veszprém és Zala megyére is elsőfokú figyelmeztetést adott ki a heves zivatarok veszélye miatt az Országos Meteorológiai Szolgálat. Az előrejelzés szerint napközben elsősorban az Alpokalján, délnyugaton alakulhat ki zivatar, de a záporok mellett kis eséllyel néhol az Alföldön is döröghet az ég. A zivatarokat átmeneti szélerősödés (esetleg viharos lökések) és kisméretű jég kísérheti. A keleti területeken is fokozatosan megnövekszik a felhőzet, de ott a délelőtt folyamán még néhány órára kisüt majd a nap. Délután már a Dunántúlon is szakadozhat a felhőzet. A legmagasabb nappali hőmérséklet 20 és 26 fok között várható, késő estére 14 és 20 fok közé hűl le a levegő.
Szerző

„Ez már személyi kultuszra emlékeztet”

Publikálás dátuma
2019.07.12. 08:30

Fotó:
Felelős beosztásban lévő politikusok még soha nem beszéltek ennyi hülyeséget a történelemről – állítja Csunderlik Péter történész.
Korábban aprólékos munkával a szabadgondolkodó Galilei Kör történetét dolgozta fel. Mostani könyve irdatlan mennyiségű forrás felhasználásával mutatja be, hogyan jelent meg a Tanácsköztársaság a Horthy-korszak visszaemlékezéseiben és pamfletjeiben. Adódik a kérdés: ön mazochista?
Elismerem, hogy ehhez tényleg szükség van némi mazochizmusra. Be kell vallanom azt is, hogy szívesen nézek „b” vagy akár „zs” kategóriás akciófilmeket. Valahogy szórakoztatnak. Márpedig azok a munkák, amelyek a két világháború között a Tanácsköztársasággal foglalkoztak, túlnyomórészt ezeknek a filmeknek a színvonalán mozognak. De a saját szórakoztatásomon kívül is fontosnak tartottam megírni a könyvet: elegem lett abból, hogy amikor a Tanácsköztársaság emlékezetéről esik szó, mindig ugyanazt a négy szerzőt veszik elő a Horthy-korszakból. Közöttük Tormay Cécile Bujdosó könyvét, amit sokan, sajnálatos módon, még ma is hiteles naplóként olvasnak. Holott jórészt másodkézből szerzett téves információkon és kitaláción alapul.

Összesen 174 témába vágó kiadványt kutatott fel, ebből hatvanat részletesen is elemzett. Látom, az egyiket elhozta magával: az a címe, hogy A Lenin-fiúk véres munkái.
A füzetet 1920-ban adták ki, egy 12 darabból álló sorozat részeként jelent meg. Szerzőként csak annyi szerepel a borítón, hogy „egy szemtanú”. A szövegből aztán kiderül, hogy bárki is az illető, véletlenül sem lehetett szemtanúja az általa leírt, elképzelt eseményeknek. Szó szerinti dialógusokat közöl olyan helyszínekről, ahol egész biztosan nem volt jelen. Legviccesebbek azok a szerzők, akik úgymond bujdosók voltak a kommün idején, mégis pontosan tudták, hogy a népbiztosok mit ettek a Szovjetházban.

Mindegyik témába vágó mű ennyire silány lenne? A kevés kivétel közé tartozik Kóbor Tamás író, aki próbált megértő lenni a Tanácsköztársaság iránt, és bírálta a kommün előtti feudálkapitalista rendszert. A visszaemlékezések túlnyomó többsége azonban nem törekedett tárgyilagosságra. Az első csoportba tartoznak a piaci alapon kiadott tipikus ponyvák, például azok a füzetek, amelyekről az előbb beszéltem. Kevés közük van a valósághoz, a véres és rettenetes történetek tálalása egyedül azt a célt szolgálta, hogy minél nagyobb példányszámban vevőre találjanak. A második csoportot baloldali szerzők alkotják, akik a kommün bukása után nem emigráltak, és önfelmentő emlékiratokban igyekeztek elhatárolódni a Tanácsköztársaságtól. A harmadik, legnépesebb csoportot a jobboldali munkák teszik ki. Szerzőik mindent elkövettek, hogy diszkreditálják, ellehetetlenítsék a baloldalt. Olykor a Tanácsköztársaság tényleges irányítóját, Kun Bélát és a kommunistákat kevésbé támadták, mint a valódi politikai ellenfélnek tekintett – mert Magyarországon maradt – szociáldemokrata vezetőket, liberális képviselőket. Próbálták összemosni őket a kommunistákkal. „Vörös tatárjárásról” írtak, és azzal riogattak, hogy visszatér a bolsevizmus, ha nem a jobboldal marad hatalmon. Erre rakódott rá az antiszemita értelmezés, ami „zsidó rémuralomként” jellemezte a Tanácsköztársaságot, mivel a népbiztosok több mint 60 százaléka zsidó származású volt.

Akik egyébként – ahogyan írta – nem tartották zsidónak magukat.
Ateista, internacionalista emberek voltak, nem rendelkeztek semmiféle zsidó identitással. Kun Béla közölte, hogy „zsidó voltam, kommunista lettem”. A neológ, ortodox és cionista szerzők is rendre azt hangsúlyozták, hogy a kommünt nem szabad a zsidósággal azonosítani. Ezzel együtt magyarázatot érdemel, hogy akkor mégis miért voltak ilyen nagy arányban zsidó származásúak a Tanácsköztársaság vezetői között. Az emancipáció törvényileg megvalósult ugyan, a mindennapokban azonban állandóan érzékelhető volt a megkülönböztetés. Azok, akik részt vállaltak a kommünben, úgy gondolták, hogy – ha már egyszer asszimilációs törekvéseik nem jártak sikerrel – megpróbálnak felépíteni egy olyan világot, ahol nem számít, ki és honnan jött, mi a származása.

Könyvéből az derül ki, hogy a politikai ellenfél diszkreditálásának eszköze volt a múlt átírása is.
A jobboldal elhallgatta, hogy a Tanácsköztársaság kezdetben igen népszerű volt. Elhallgatta azt is, hogy nem Horthy Nemzeti Hadserege, hanem a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege harcolt a csehszlovák és román csapatokkal. A kommün szociálpolitikai és kultúrpolitikai vívmányait is elhazudták 1919 után, míg a terror mértékét eltúlozták. Bennem van a hiba, ha folyton eszembe jutnak a Fidesz-kormány módszerei?
Orbán Viktor már 2005-ben kijelentette Tusványoson, hogy a baloldal, amikor csak tehette, rárontott saját nemzetére. Egyébként pedig a mai emlékezetpolitika sokkal központosítottabb, mint a Horthy-korszakban volt.

A Szabadság téren felállították a történelemhamisító német megszállási emlékművet. A Kossuth térről száműzték Károlyi Mihályt, helyette szobrot emeltek Tisza Istvánnak. A Parlament mellől Nagy Imrét átvitték a Jászai Mari térre.
A leglátványosabban valóban a közterületeken lévő szobrok tükrözik egy rendszer múltképét. Így volt ez már a két világháború között is. A Vértanúk terén most készülnek Nagy Imre helyére visszatenni a „vörösterror áldozatainak” emlékművét. A mai jobboldal, amely a nemzeti önállóság védelmezőjének kiáltja ki magát, nem beszél arról, hogy Károlyi Mihály állt a szuverenitás pártján, és éppen Tisza István volt az, aki egy birodalom keretei között képzelte el Magyarországot. Egyes szereplőket eltüntetnek, másokat előtérbe tolnak. Ennek is van előképe: a Tanácsköztársaság 1945 utáni emlékezetében például nagy problémát jelentett, hogy Sztálin kivégeztette Kun Bélát. Ezért a Rákosi-rendszerben utólag kinevezték Rákosi Mátyást a kommün vezetőjének, noha ő 1919-ben a legfiatalabb népbiztos volt. Ma lehet úgy 1956-os emlékrendezvényt tartani, hogy Nagy Imre neve el se hangzik. A pártállam bukásának harmincadik évfordulóján a kormány a demokratikus ellenzék tagjait, a későbbi SZDSZ-es politikusokat szóba se hozza. Ellenben Orbán Viktor úgy jelenik meg, mintha egyedül neki köszönhetnénk a rendszerváltást.

Lásd: egy könnyűzenei fesztivál, a soproni VOLT közönségének többször bejátszottak egy részletet Orbán beszédéből, amit 1989-ben a Hősök terén mondott.
Engem ez már személyi kultuszra emlékeztet. Orbán Viktor és pártértelmisége jól megtanulta, amit Orwell így fogalmazott meg: „Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is”.

A kormány elveszi az MTA kutatóhálózatát, az általa létrehozott VERITAS alá rendeli az 1956-os Intézetet, a baloldali Politikatörténeti Intézetet – amelynek könyvtárában beszélgetünk – egyetlen fillér jóvátétel nélkül akarja kirakni székhelyéről. Az újonnan gründolt fideszes intézetek viszont fürdenek a milliárdokban. Hol a vége?
Nyilvánvalóan azt szeretnék elérni, hogy a hivatalos emlékezetpolitikának egyáltalán ne legyen kihívója. Megkockáztatom, hogy felelős beosztásban lévő politikusok még soha nem beszéltek ennyi hülyeséget a történelemről. A Horthy-korszakban elfogadott történelemszemlélet számára sem volt kérdés Magyarország nyugati orientációja. Egészen döbbenetes, hogy a hun-magyar rokonság elméletét a mostani kormány hivatalos rangra akarja emelni, és belekezdett Attila kultuszának építésébe. Attila a nyugati civilizációban a pusztítás megszemélyesítője. Nálunk van rá igény. A különféle Facebook-csoportokban, a kulturális emlékezet alvilágában elképesztő szövegek mennek. Például: a finnugor nyelvrokonságot a Habsburgok zsoldjában álló tudósok találták ki, azért, hogy elvegyék a magyarok önbizalmát. Amikor történészként vitatkozni próbáltam, egyszerűen kitiltottak.

Kulturális trauma az úri középosztály számára

Könyvének összegzésében Csunderlik Péter – Jeffrey C. Alexander fogalmával élve – kulturális traumaként határozza meg az 1919-es Tanácsköztársaság 133 napját. A kulturális trauma mindenekelőtt a keresztény-nemzeti úri középosztályban hagyott kitörölhetetlen nyomot, és antikommunista irányba formálta identitását. A tradicionális magyar elit és értelmiség számára valóban megrázó lehetett, amikor az 1918-1919-es forradalmak idején azzal kellett szembesülniük, hogy nem csak ők léteznek – állapította meg Csunderlik. Úgyhogy el is fojtották az alternatív elit megjelenése okozta traumát, és az elismerés helyett megkezdődött ennek az elitnek minden eszközzel történő diszkriminálása. Horrortörténetként festették meg a Tanácsköztársaság egész történetét – csak azért, hogy elviselhető legyen.

NÉVJEGY

1985-ben született, Esztergomban. 2009-ben végzett a Mathias Corvinus Collegium modern kori történelem-Közép-Európa tanulmányok szakirányán, 2010-ben pedig az ELTE bölcsészkar történelem-levéltár szakán. 2016-ban megvédte disszertációját a Galilei Kör történetéről. 2015-től a Politikatörténeti Intézet kutatója (jelenleg tudományos munkatársa), 2017-től az ELTE oktatója.

Szerző