Az ökölszabály hete

Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban arról, hogy az Európai Parlamentben a magyar baloldali képviselők nem szavazták meg a fideszes jelölteket), hogy „a hazával nem szabad szembefordulni, csak azért, hogy ártsunk a rivális pártnak.” Szerinte jobboldali ökölszabály, hogy sohasem utálhatjuk jobban az ellenfeleinket, mint amennyire szeretjük a hazánkat.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ezt a Fidesz sohasem tartotta be. 2004-ben ellenezték Kovács László, majd 2009-ben Andor László biztosi kinevezését, 2003-ban pedig a Kereszténydemokrata Internacionálé ülésén a Fidesz javaslatára fogadtak el a Medgyessy-kormányt elítélő határozatot a bíróságok befolyásolása, a civil szervezetek működésének korlátozása, az ellenzéki sajtó ellehetetlenítése, az állampolgári jogok megsértése miatt. Oh, my God, hogy le ne szakadjon az álmennyezet! De Orbánnak 2006-ban is volt emlékezetes megnyilvánulása, amikor az Európai Néppárt ülésén felszólította az Európai Uniót, hogy ne nyújtson segítséget hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak (értsd Gyurcsány). Jobboldali ökölszabály visszamenőleg törölve. 
Azt is állította Orbán (ugyancsak a rádióinterjúban), hogy nem kell sajnálni a pénzt a védelmi kiadásokra, ugyanis képesnek kell lennünk arra, hogy ha két irányból egyszerre támadnak meg minket, akkor ezt a hadsereg el tudja hárítani.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem kell rá képesnek lennie, és nem is lesz. Még ha – tegyük fel – az oroszok csak egy irányból támadnának meg minket, akkor sem. Egy három évvel ezelőtti tanulmány szerint egyébként az oroszok még a nálunk jóval nagyobb és katonailag sokkal erősebb Lengyelországot is pillanatok alatt lerohannák. Egyetlen esélyünk az elrettentő erő, amit úgy hívnak: NATO. Vagy Orbán szerint ők lennének a másik irány? 
Azt állította Németh Szilárd, honvédelmi államtitkár (az M1 kormánytévében), hogy 2002 és 2010 között folyamatosan csökkent a honvédség költségvetése, 2010 után azonban megfordult a trend. Ezzel szemben a tény az, hogy nem fordult meg. Annyira nem, hogy a védelmi kiadások nemcsak a GDP arányában csökkentek, hanem forintban is: a 2010-es 308 milliárdról 2012-ben 233 milliárdra, de még 2016-ban is csak 301 milliárdra kúsztak vissza. Egy honvédelmi államtitkárnak azért nem illene ennyire mellélőnie. 
Azt állította Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke (annak a képkiállításnak a megnyitóján, amelyet a magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének hetvenedik évfordulója alkalmából rendeztek), hogy több ezer éves barátság köti össze a magyar és a kínai népet.
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyarokat nemhogy barátság, de semmi nem kötötte össze a kínaiakkal több ezer éve, legföljebb ha a hunokat is magyarnak tartjuk. A hunok ugyanis az időszámítás előtt harmadik században kétségtelenül felbukkantak Kínában, ám nem a barátság jegyében, és annyira veszélyesnek tartották őket, hogy többek között miattuk építették a Nagy Falat. Éljen az örök magyar-hun-kínai barátság! És Matolcsy.
Szerző
Bolgár György
Frissítve: 2019.07.13. 10:19

Kettős beszéd

A Költségvetési Tanács  három tagja közül az egyik gúnyt űzött önmagából. Ha ezt egy szűkkörű szakmai rendezvényen, kellemes családi, baráti körben teszi, ám lelke rajta!  De ő nem így járt el, nagyobb közönség előtt vált nevetségessé. Igaz, kérdéses, hogy ez a publikum kellőképpen tudja-e értékelni azt a fura szituációt, miszerint "van nekem egy véleményem, de magam se értek vele egyet!" 
A 2020-as költségvetésről szóló törvény végszavazása előtt éppen ez történt, mégpedig azzal a Költségvetési Tanáccsal, amely egy az elnöki szerepkört ellátó elismert professzorból és két egykori fideszes képviselőből áll. Az utóbbiak a kormányfő kegyelme által az állam legjobban megfizetett udvaroncai. Elnökök az Állami Számvevőszéknél, illetve a Magyar Nemzeti Banknál.  Triumvirátust alkotva  akkor nyilvánítanak írásos véleményt, ha a központi költségvetés javaslatát a pénzügyminiszter benyújtja az Országgyűlésnek. Majd átnézik, hogy a benyújtott indítványok nincsenek-e ellentmondásban más jogszabályokkal, a rendelkezésre álló források elegendőek-e az ország finanszírozására. Hogy vizsgálódásuk eredménye mindig pozitív, ahhoz amióta a NER a hatalom birtokosa, nem fér kétség. Különösképp azért, mert az ellenzéki képviselők 800 módosító javaslatát korábban a bizottsági üléseken, illetve a parlament plénumán a kétharmad addigra már mind egy szálig kiszórta. Függetlenül azok tartalmától, költségvonzatától.
Nyár közepén gyakran felmerül a kétség: miképpen lehet a következő évi költségvetésre felelősséggel rábólintani, amikor még a megelőző esztendei büdzsé zárszámadása sem készült el? Hogy a folyó év bizonytalanságairól ne is beszéljünk... És láss csodát, a kételyek az ÁSZ-nál is meghallgatásra találhattak, mert a végszavazást megelőző napon gyorsan elküldtek egy jelentést valamennyi országgyűlési képviselőnek: a 2018-as gazdasági és költségvetési folyamatokról szóló elemzésük nem azonosított olyan kockázatot, amely hatással lenne a 2020-as költségvetési törvényjavaslat parlamenti zárószavazására. A számvevők szorgalma azonban nem ismert határokat, még aznap egy újabb jelentést is nyilvánosságra hoztak, amelyben mindenkit megnyugtattak, 2019 első féléve is a háztartások bővülő jövedelméről, vagyonáról és fogyasztásáról szólt. Folytatódtak a kedvező költségvetési és makrogazdasági folyamatok. 
Mielőtt a gyönyörűségtől elandalodnánk, kiderült, mégsem olyan szép a leányzó fekvése. Az Állami Számvevőszék dicshimuszait árnyalva megérkezett a jegybank korántsem hízelgő elemzése a jövő évi költségvetési kilátásainkról. Szerintük  a 2020-ra kitűzött hiánycél csak a tartalékok részleges megtartása esetén teljesíthető. Egyes bevételek elmaradhatnak az előirányzattól, de alacsonyabb lehet az uniós támogatásokhoz kapcsolódó önrész, valamint a babaváró támogatáshoz kapcsolódó kiadás is. 
Vagyis Matolcsy György gúnyt űzött a Költségvetési Tanács általa minden oldalon szignózott, a végén pedig aláírt jelentéséből. Ismerte az igazságot, de szemet hunyt a kockázatok felett. Ki érti ezt?
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2019.07.13. 10:18

Jó ebédhez szól a Habony

Azt írja a media1.hu, hogy Habonyéknál cseng a kassza, de már alig. A miniszterelnök tanácsadójáról, a rejtélyes egykori koronaőrről már régóta rebesgetik, hogy háttérbe szorult, és noha Orbán Viktor egykoron úgy nyilatkozott, hogy nem ismer ilyen nevű munkatársat a környezetében, azért azt pontosan tudtuk, hogy hova kell helyezni a miniszterelnök eme mondatát. Nagyjából a nem foglalkozom nőügyekkel, vagy aktuálisan: parkolási ügyekkel dobozba. Már csak azért is, mert elég sok olyan felvétel került nyilvánosságra, ahol Habony éppen egy Fidesz rendezvényre igyekezett, vagy a néhai Andy Vajnával szabálytalankodott egy terepjáróban. 
Az viszont kétségbevonhatatlan tény, hogy az utóbbi egy-másfél évben kevesebbet hallani róla; mintha az ibizai kirándulás nem tett volna jót a kapcsolatrendszerének. Tudják, arról a reklámfilmről van szó, amelyben - akaratán kívül – főszerephez jutott. 
De nem megyek tovább ezen az úton, nem kockáztathatom, hogy bepereljen a derék Orbán-barát (ez talán elfogadható titulus). Ráadásul nem is erről akartam írni, hanem épp az ellenkezőjéről, arról ugyanis, hogy Habony már-már sajnálatra méltóan mellőzötté vált kormányzati körökben. Alig hallani pletykákat róla, nem suttogják, hogy a különböző gonosz lépések ötlete tőle származott volna. Hogy ténylegesen így van-e, azt legfeljebb ő és szűkebb környezete tudja – mint ahogy azt is, hogy a szűkebb környezetbe továbbra is beletartozik-e a miniszterelnök –, az azonban tényként könyvelhető el, amiről a media1 tudósít: cseng ugyan a kassza Habonyéknál, de már alig. 
Bizonyára találkoztak a hírrel, hogy fogyó számban is értékben kap megrendeléseket az állam által gazdagított Habony-féle médiabirodalom, vagy éppen a közszolgálatinak hazudott televízió, rádió. Olyannyira, hogy szerény 256 millióért gyárthatja a hozzá köthető cég, az Apropó Média Produkciós Kft. a Jó ebédhez szól a nóta című, népies műdalokban gazdag műsort. Márpedig - a korábbiakhoz képest – ez potom pénz; bárki beláthatja, hogy ennyiből nagyon nehéz előállítani egy ilyen bonyolult produkciót.
Hogy milyen szakirányú végzettséggel rendelkezik Habony, mennyire jártas a zenében, azt szintén nem tudhatjuk, az ibizai felvétel alapján azonban joggal feltételezhetjük, hogy jó kézben van a műsor. Persze nem biztos, hogy személyesen is belefolyik a hajdani legendás rádiós, mára televíziós programba, de nyilván nem engedi meg, hogy csak úgy szabadon nótázzanak; az igényesség még a szerény 256 millió mellett is nagyon fontos. 
És talán ez az út vezet visszafelé: ha ezt jól csinálja, az újra elvezetheti Orbánhoz. A kormányfő, mint tudjuk, szereti a folklórt, az persze még nem teljesen tisztázott, hogy kizárólag a fehérvári huszárokat-e, vagy úgy általában is kedveli, ha jó ebédhez szól a nóta. 
A jó ebédet biztosan kedveli, ezt egyszer maga is elmondta, a nótázás meg – Nemcsák Károly a megmondhatója - nem áll távol tőle. Csak, egyelőre, szegény Habony Árpád. Amíg ebben nincs változás, ilyen szerény apanázzsal kénytelen beérni.
Szerző
Németh Péter
Frissítve: 2019.07.13. 10:17