Társadalmi igény

Ha őszinte akarok lenni, engem az sem érdekel különösebben, a csákberényi Peidelpergerek rokonságban álltak-e a móri Weiserekkel. Pedig ők mind-mind az én apai nagyanyám felmenői voltak. Hát még a hun-magyar rokonság! Annak ellenére, hogy a Természettudományi Múzeum frissen kinevezett főigazgatója szerint "annak vizsgálatára, hogy kimutatható-e a hunok, a honfoglaló magyarok és az Árpád-ház között genetikai kapcsolat – fokozódó igény figyelhető meg a társadalomban".

Jó, mást értünk társadalmi igény alatt. Én például arra vágynék, de nagyon, hogy hagyják békén a Természettudományi Múzeumot. A vegzálás megkezdése előtt ez volt az ország legkorszerűbb szemléletű, leginkább látogatóbarát intézménye, friss hangú kiállításain felnőtt egy a természeti környezet iránt fogékony nemzedék. És ha nem támad halaszthatatlan - a legkevésbé sem társadalmi - igény, hogy a Ludovika hajdani épületébe a NER janicsárképzője költözzön, a munka zavartalanul folyna mindmáig.

Persze nincs az a tébolyult gondolat, amihez ne lehetne egy kellően frusztrált, sértett embert találni, aki kész megvalósítani. Mondjuk egy elnyomott mélymagyar antropológust, aki a revansvágytól fűtve még rá is licitál a megrendelőre. A kormány Debrecenbe akarja küldeni a két évszázados intézményt? Ugyan már, szeleteljük fel, és táranként szórjuk szét az országban, hogy írmagja se maradjon! Az embertárca feje szenvedélyes ősmagyarász, mi sem érdekli jobban, mint hogy Attila vére csörgedezik-e az ő ereiben is? Mutassunk rá, hogy a rovarok, emlősök, fásszárúak és ásványok ma már passzé, társadalmi igény kizárólag a történeti antropológiára mutatkozik.

A végrehajtásban sem lesz semmi hiba. A CEU elment, az akadémiai intézeteket kivégezték, az alternatív iskoláknak annyi. Majd pont néhány gerincesért fognak utcára vonulni az emberek.