Az emberiség 11 százaléka éhezik a Földön, azaz több mint 821 millió embernek nem jut elegendő táplálék, ugyanakkor a világ kivétel nélkül minden területén járványos méreteket öltött a túlsúlyosság és az elhízás – áll az ENSZ legfrissebb jelentésében.
Az utóbbi három évben tapasztalható élelmiszerhiány, amely 20 százalékos emelkedést mutat, leginkább bizonyos afrikai országokban jelentkezik, ahol az alultápláltság szintén jelentős méreteket öltött. Latin-Amerikában és a Karibi-térségben még 7 százalék alatt van az éhezők száma, de ott is emelkedésnek indult, Nyugat-Ázsiában pedig az alultápláltság jellemző, amely a lakosság 11 százalékát fenyegeti, miközben a kontinens déli régiójában az utóbbi öt évben 15 százalékos javulás mutatkozott.
Az éhezők száma ott nő, ahol a gazdasági növekedés stagnál, különösen a közepes jövedelmű országokban, és azokban amelyek komolyan függnek a nemzetközi árukereskedelemtől. Ott, ahol egyre nagyobbak a jövedelmi különbségek, szintén az éhezők számának növekedésével kell számolni, mert egyre szélesebb az a szegényebb réteg, amely képtelen megbirkózni a gazdaság lassulásának, csökkenésének következményeivel.
Az ez évi jelentés az eddigieknél sokkal nagyobb hangsúlyt helyez az élelmiszerbiztonságra, amelyet szélesebb értelmű fogalomként használ az éhezésnél. A világ lakosságának 17,2 százaléka, vagyis 1,3 milliárd ember nem jut elegendő vagy megfelelő minőségű táplálékhoz.
A viszonylag elfogadható és a komoly élelmiszerbiztonsági kockázatnak kitett emberek összesen két milliárdan lehetnek – ez a Föld lakosságának több, mint negyede –, és a nők minden kontinensen nagyobb számban vannak. Nem elhanyagolható a számuk Észak-Amerikában és Európában sem, ahol 8 százalékot tesznek ki. A nagy jövedelemkülönbséggel bíró alacsony jövedelmű országokban 20 százalékkal a komolyabb élelmiszerbiztonsági hatásai lehetnek a gazdasági visszaeséseknek, lassulásoknak, mint a közepes jövedelműekben. A jelentés az élelmiszerbiztonság megőrzése érdekében a gazdaság- és szociálpolitika összehangolásának szükségességét hangsúlyozza, azért, hogy az alapvető szolgáltatások csökkentése nélkül ellentételezhető legyen a ciklikus visszaesések hatása.
A gyerekekről szólva a jelentés megjegyzi, hogy 2012 óta semmilyen előrehaladás nem történt a születési súly növekedése terén. A fejlődésben lemaradt öt éven aluliak száma ugyan tíz százalékkal csökkent az elmúlt hat évben, de a visszaesés mértéke kevés ahhoz, hogy a 2030-ra kitűzött cél, a szám megfeleződése elérhető legyen.
Ugyanakkor az elhízottak és a túlsúlyosak száma minden földrészen növekszik az iskolás korúak és a felnőttek körében. A túlsúlyosság azonban nem csak a sok, hanem a rossz minőségű élelmiszerfogyasztás következménye is lehet, amely az alulfejlettséggel együtt folyamatosan hatással van a gyermekek testi és szellemi fejlődésére.
