Európa megosztottságáról árulkodik, hogy Ursula von der Leyen milyen csekély többséggel lett a Bizottság elnöke. Feladatai közé tartozik, hogy megvívjon egy sor euroszkeptikus, rablólovag vezetővel, aki be akarja dönteni az uniót, kívülről és belülről egyaránt. A győzelmet láthatóan egyértelmű megkönnyebbüléssel fogadta, noha ahhoz szükség volt a PiS támogatására is. Az eredmény azt mutatja, hogy a hagyományos középpártok elvesztették eddigi befolyásukat és most kénytelenek más erőkkel lökdösődni, hogy melyikük elképzelése érvényesüljön.
Beszédében az új elnök felsorolta az EU vetélytársait egy olyan nemzetközi szervezetben, amely tele van nacionalista és tekintélyelvű vezetőkkel. De ugyanazzal a lendülettel visszautasította Kína és az USA nyomulását is. Annak köszönhette jelölését, hogy olyasvalaki kellett, aki mindenkinek megfelel, a balos görög kormánytól kezdve a szinte leplezetlenül migránsellenes Orbánig. Sokan egyébként rossz néven vették, hogy Magyarország és Lengyelország megbuktatta Frans Timmermanst, amiért az igencsak megkínozta őket a jogállam kapcsán. Manfred Weber pedig csúcsjelöltként azért nem lehetett a befutó, mert sokan, közülük is elsősorban a francia elnök kifogásolták, hogy igencsak puhakezűen bánt a magyar kormányfővel, noha az a demokráciát támadja.
Egy szakértő általános véleményt fogalmazott meg, amikor kifejtette, hogy az euroszkeptikus pártok ugyan nem tudták megszerezni a blokkoló kisebbséget, ám mostantól azon lesznek, hogy megtalálják az EU-barát szövetség gyenge pontjait.
Von der Leyen túlélte a szavazást, bár ilyen csekély előnnyel az utóbbi jó 10 évben még senkit sem választottak meg az unió legfőbb tisztségére, de ez is csak úgy sikerült neki, hogy kénytelen volt elfogadni szélsőjobbos és populista képviselők támogatását. Mindössze 9 vokssal vette a lécet. Az eredmény a tagállamok győzelmét jelenti a Parlament fölött, hiszen egyetlen mozdulattal túlléptek a csúcsjelölti rendszeren. Márpedig ez, valamint a minimális siker sokba kerülhet a német politikus csapatának, amely novemberben lép hivatalba. Pedig a Bizottság éppen kezdte kiterjeszteni hatalmát. De ezzel párhuzamosan szembe kell néznie azzal is, hogy állandóak az EU-ellenes érzelmek a földrészen, azon belül is főként Közép-Európában, ahol nyíltan kritikus kormány irányítja Magyarországot és Lengyelországot.
Jelen helyzetben von der Leyen rá volt utalva arra, hogy a magyar, lengyel és olasz elitellenes, illetve nacionalista pártok felsorakozzanak mögötte. Bírálók szerint ez a tény a későbbiekben megnehezítheti a dolgát, mert félő, hogy igyekszik hálás lenni mindazoknak, akik a győzelemhez segítették, ideértve a demokrácia ellen szervezkedő populistákat. Meg azért is, mivel az EP meglehetősen széttöredezett.
Hogy von der Leyen csak pár vokssal tudott nyerni, az nem az ő személyes gyengeségnek, hanem az EU megosztottságának a jele. Szerette volna, ha nem kellett volna igénybe vennie a jobbos populisták közreműködését, akik közül sokan csak azért választották őt, nehogy Timmermanst kapják a nyakukba. De a PiS és a tekintélyelvű Fidesz nélkül nem tudott volna nyerni. Varsói pletykák szerint Merkel előzőleg felhívta a lengyel kormánypárt vezetőit, hogy támogatást kérjen szövetségesének. (Lehet, hogy cserében Lengyelország továbbra is kapja majd a regionális pénzeket.) De a lényeg az, hogy ily módon a Bizottság eleve megtépázott tekintéllyel rajtol. És szembesülnie kell azzal a váddal, hogy lekötelezett az európai szélsőjobb legkellemetlenebb és legkiszámíthatatlanabb erőivel szemben.
Ám a Jog és Igazságosság, valamint a Fidesz is tévesen gondolja, hogy von der Leyen különösképpen rokonszenvezne a világképükkel. Hiszen a jelek szerint éppen őket akarja megcélozni a tervezett jogállam megfigyelő mechanizmussal. Ezzel együtt nagyon meg akarták mutatni, hogy most aztán keményen beállnak a nyertes jelölt mögé. Ezért beszélnek olyan örömmel a Merkel-féle telefonbeszélgetésről. Királycsinálónak akarnak látszani, de a valóság ennél földhözragadtabb. A nagy kérdés azonban most az, hogy tud-e hidakat építeni a frissiben trónra emelt politikus? Az első próbatétel az lesz, hogy fel kell állnia az új Bizottságnak, olyan tagokkal, akiknek ütőképes egységet kell képezniük.
Az esti szavazás előtt megjelent kommentár azt jósolja, hogy ha von der Leyen nyer, annak örülnek a tagállamok vezetői, mert a német politikus gyenge, bár éppen ebben rejlik az ereje. Előzőleg a magyar, a lengyel és a cseh kormány azért utasította el Timmermanst, mivel az feltűnően sikeres volt a jogállam védelmében, ahhoz képest, hogy mennyire meg volt kötve a keze – megfelelő eszközök híján. Az új jelölt azért áll szilárd lábakon, mert az összes többi lehetséges és erősebb vetélytársat kilőtték mellőle a hátsó szobákban lezajlott alkudozásokon. Így azonban nem túl erős mandátummal kezdi majd meg működését, de valószínűleg éppen azt akarták az állam- és kormányfők.
Ursula von der Leyen nagy nehezen célba ért, de nem támaszkodhat majd biztos többségre, ezzel együtt nyilvánvalóvá tette, hogy a jogállam ügyében nem ismer kompromisszumot, még akkor sem, ha a tisztség elnyeréséhez nem nélkülözheti a jobbos nemzetiek szavazatait. Ezt tegnap délelőtt, erős programadó beszédben fejtette ki. Hangsúlyozta, hogy Európa egyszer már átélte a történelem legsötétebb időszakát, amikor kikapcsolták a demokráciát, ám éppen ezért semmilyen engedményről nem lehet szó, ha az alapvető értékeket kell megvédeni. Viszont jó sok mindenben ígéreteket tett a szociáldemokratáknak, a liberálisoknak, sőt, még a zöldeknek is, hogy megnyerje az EU-hívő közepet. A magyar, lengyel, és olasz jobboldali nemzetiek még sikerként ünnepelték az asszony jelölését, ám Nigel Farage ezúttal már a kommunizmus megnyilvánulásaként értékelte a felszólalást.
Az elemzés királycsinálóknak nevezi a visegrádi államokat, mert nélkülük von der Leyen nem pályázhatott volna az elnöki tisztségre. A döntő éjszaka után a média, valamint a zöldek és a liberálisok frakciója úgy is értékelte: Orbán győzött az EU-csúcson. És úgy is nézett ki. Kaczynski pedig az hozta nyilvánosságra, hogy a személyi javaslatok ügyében a CDU egyik magas rangú vezetője kikérte a véleményt, azaz az üzenet az: nélkülünk immár nem megy semmi sem Európában. A V4-ek hatalmi tényezővé léptek elő Brüsszelben, és a Nyugat gyakran lebecsüli a csoportot – mondja a budapesti osztrák nagykövet. Szerepüket csak erősíti a Bizottság új elnökének megválasztása.
Bár a négy kormány más-más frakcióhoz tartozik Strasbourgban, az unióban közösen lépnek fel. Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont igazgatója azt mondja, a vezetők közötti személyes kapcsolat fontosabb, mint az intézményi szerkezet. Rájöttek, hogy vannak közös értékeik. Így a keresztény kultúra és életmód, hogy a nemzeti érdekek szabják meg a politikát, és hogy a legfőbb kérdésekben keresik a társadalom többségének támogatását. Ám ettől az egész törékeny, hiszen a választások hatalomváltással járhatnak. De azért vannak törésvonalak: az euróövezet, az orosz viszony. Egy magyar diplomata szerint az ilyen kérdéseket munkamegosztással igyekeznek áthidalni. Az Ukrajnával fennálló vitában pl. a lengyelek közvetítenek. Magyarország pedig a Nyugat-Balkánnal ápolja a kapcsolatokat.
FAZ
Ukrajna már tárgyal a három szomszédos visegrádi állammal, hogy megoldást találjon, ha az orosz fél valóban leállítja a gázszállítást az országon keresztül, de Kijev ez ügyben nemigen bízik a magyar segítségben. Ezt az ügyvezető ukrán külügyminiszter közölte. Úgy vélte, hogy Moszkva készülő lépése igen nagy veszélyt jelentene és válságot idézne elő. Ukrajna ez esetben csak igen nehezen tudna megbirkózni a gázellátással, épp ezért már többször is biztosította a Kremlt, hogy betartja az új energiaszerződések előírásait. Az a fontos, hogy minden átlátható legyen, összhangban az európai szabályokkal. Az interjúalany szerint azonban Oroszország újabb és újabb igényeket támaszt, nem fogad el döntőbírósági ítéleteket, illetve általában mindent úgy csinálna tovább, mint eddig.
A miniszter kitért arra, hogy ebben a helyzetben országának plusz 3 milliárd köbméter földgázra van szüksége, mert fel kell tölteni a tárolókat is. És bizonyosnak kell lennie abban, hogy az európai partnerektől be tudja szerezni ezt a mennyiséget. A szlovákokkal már az utolsó szakaszban járnak az egyeztetések, Magyarországra viszont nemigen lehet támaszkodni. A lengyelekkel ugyanakkor az a baj, hogy ott 5 éve tart a vezeték korszerűsítése, tehát onnan sem lehet jelentős segítségre számítani.
Donald Trump ugyanabból a forgatókönyvből játszik, mint Orbán, Salvini és a többi tekintélyelvű vezető, akik világszerte aláásták a demokráciát. A mérgező stratégia célja, hogy uszítsa a támogatókat és megossza az országot. Az ilyen vezetők a közösségi hálón keresztül festik le ördögként a bírálókat. Általában olyan embereket, akik csak olyasmit csinálnak, ami teljesen megengedett egy működő jogállamban, de az elnök például a nemzet ellenségeinek állítja be őket.
Orbán Viktor, aki a demokratikus biztosítékok leszerelésével riadóztatta az EU-t, azt aggatta rá Sorosra, hogy az alattomos veszélyt jelent a magyarok számára. A politikus segített abban, hogy a szélsőjobb szemében mindenütt pária legyen a gazdag magyar zsidó, aki a demokrácia terjesztésére fordította vagyona nagy részét. Az ellene irányuló támadások burkoltan felhívást jelentettek az antiszemitizmusra. A nacionalista populisták új hulláma kénytelen megtalálni a „másokat”, akiket hivatalos fenyegetésként tud feltüntetni, mármint hogy a nemzet azok miatt nem képes visszatalálni régi, mitikus nagyságához.
Trump azt akarja, hogy őt ismerjék el a mai tekintélyelvű nacionalizmus úttörőjeként, de bálványa igazából Vlagyimir Putyin, valamint Hugo Chavez. Amit mostanság művel a migránsokkal, az mind-mind a választási kampányt szolgálja. Mozgósítani igyekszik a legelszántabb híveket, hogy ő az emberük, és ő aztán legény a gáton. Az ilyesmit már láttuk sok más országban. De az elnök várhatóan csak beleerősít, amikor jövőre tényleg nekiveselkedik, hogy maradhasson a Fehér Házban.
