Az Oroszlánkirály nagy bukás, de a kassza azért szépen csilingelhet

Publikálás dátuma
2019.07.18. 10:30

„A tengerentúli kritikusok fogadtatása – summásan fogalmazva – tragikus volt. Nagyon jó híreim nekem sincsenek.”
Gigantikus közhelyek jutnak az eszembe Jon Favreau és a Disney közös tevékenysége kapcsán. Tiltakozni, illetve értetlenkedni ugyanis bármikor lehet annak kapcsán, hogy az esztétikai érzékünket, gyerekkori személyes élményeinket földbe tipró módon újrahasznosítja egy-egy stúdió az örök érvényű klasszikusait, csak, hát nem érdemes, mert ez a világtrend. Sajnos a mozi hátrányosan érintett művészeti ág. Míg a színházban egy Hamlet előadás ma is lehet modern, egy tíz éves film már régi, annak újra játszása szóba sem jöhet. Más köntösben kell újra elkészíteni, az animáció műfaját is újra gondolva most a Disney esetében. Az első, úgynevezett fotórealisztikus animációs produkciójuk A dzsungel könyve volt 2016-ban, mely – láss csodát – egészen jól sikerült (rég volt már a hatvanas évek, amikor kijött az eredeti), imádta a kritika, csilingelt a kassza. Jon Favreau rendező (aki egyébként színésznek sem rossz) a siker után megkapta a biankó megbízást és elkészíthette az 1994-es, gigantikus sikert elérő, Az oroszlánkirály fotórealisztikus verzióját. A tengerentúli kritikusok fogadtatása – summásan fogalmazva – tragikus volt. Nagyon jó híreim nekem sincsenek. Monumentális tévedése az alkotói oldalnak, hogy a fotórealisztikus szótól minden bizonnyal elszédülve nem adaptálták, hanem fénymásolták az 1994-es hagyományos animációval készült klasszikust. Azaz, formailag és a történet szempontjából több mint hűek akartak maradni és ez a görcsös ragaszkodás óriási tévedés volt. Egyrészt a hagyományosan rajzolt, 2D animációt az emberi agy (és persze a szív) másképpen értelmezi, mint egy valósághű képsort. Azaz, ha egy oroszlán elroppant egy nyakat, az a mesében picit kegyetlen, de fotórealisztikus valójában durva horror. Biztos, hogy ez jó a gyerekeknek? De hasonló a gond a környezettel is: a sztori összesen négy helyszínen játszódik, ami kétdimenziós figurák esetében épp elég, hiszen a többit hozzá képzeljük a fantáziánk segítségével és amúgy a karakterek viszik a varázslatot, de élethű környezetben kicsit béna, ha egy szavannának összesen pár sarka és kétféle panorámája van. Hasonlóan recseg-ropog a dramaturgia is, mert ami a mesében hihető fordulat, az egy realisztikus drámában bosszantóan leegyszerűsítő. Az egész olyan, mint amikor Gus Van Sant kockáról kockára újra forgatta Alfred Hitchcock Psychóját. Csak éppen színészesben, és pár modern kameramozgással és snittel megtoldva. Aztán senki sem értette miért lett pocsék a végeredmény. Az oroszlánkirály persze nem totális bukás – csak koncepcionálisan. Anyagilag biztos nagy siker lesz – ezt is prognosztizálják az ipari szakemberek, hiszen az eredeti mű igen erős brand. Családi moziként az új azonban sokkal inkább a felnőtteknek fogyasztható mintsem a legkisebbeknek, a benne lévő baljós drámaiság és vizuális brutalitás miatt, amit most nem ellensúlyoznak a poénok, a cuki dialógok vagy éppen Hans Zimmer és Elton John fülbemászó zenéje. Arról nem is beszélve, hogy azon meg bosszankodhatunk, mi lett volna, ha tulajdonképpen Favreau-ék belegondolnak abba, hogyan lehetett volna élő-mozgóképes környezetben működőképes alkotással előállniuk? 
Témák
film
Frissítve: 2019.07.18. 11:21

„Kéklő úton nyárvérű fű virít” - az ősi középnemesi család és a zsidó földbirtokos família egyaránt széthullik

Publikálás dátuma
2019.07.18. 10:00

A Kezdetben volt a kert hatalmas mű, méreteiben a Háború és békét idézi. A vállalkozás formátuma jelzi a regényben ábrázolt világ kivételes gazdagságát.
Lesznai Anna ezen a regényen – megszakításokkal – évtizedekig dolgozott. Nem véletlen, hogy a cselekmény időrendjéhez pontos dátumokkal ellátott vázlatot készített, nehogy eltévedjen szövege rengetegében. A komótosan – szinte a végtelenbe – hömpölygő cselekmény pedig ellenállhatatlanul ragadja magával az olvasót. A történet valamikor a 19. század derekán kezdődik, s a Horthy-korszak elején fejeződik be. Rengeteg szereplőt mozgat, mindenekelőtt azonban két kiváltságos zempléni család több generációjának sorsát tárja elénk. Az ősi középnemes Cserháthy- és a zsidó földbirtokos Berkovics-família hanyatlása jeleníti meg a feudális magyar világ széthullását. Az idősebb nemzedékek formátumosabb tagjai folyamatosan érzik a veszélyt, de már nincs erejük a változtatáshoz. A fiatalok tele vannak ugyan megváltó tervekkel és energiákkal, nekik azonban kellő lehetőségük nem marad a cselekvéshez. A regény sokoldalúan és igen plasztikusan ábrázolja azt, ahogyan a világháború, a forradalmak bukása, Trianon és a fehérterror traumája illúzióvá tette a modernizációt. A Berkovics-birtok állandóan veszteséget termel, területe egyre kisebb lesz, folyvást szűkül a fennmaradásért küszködők cselekvési köre, ám a mindennapokban ebből az egzisztenciális vészhelyzetből semmi sem látszik: a vendégjárások gazdag traktái, a gáláns adományok, felajánlások a kifogyhatatlan bőség illúzióját keltik. A hanyatlás diszkrét és elegáns. Lesznai Anna regénye e mozgalmas, olykor kifejezetten tragikus korszak megannyi konfliktusát villantja fel. Közöttük például a parasztok, a cselédek megaláztatásai, a nemzetiségi feszültségek, a vérlázító szociális-gazdasági egyenlőtlenségek, az agrármozgalmak keltette súlyos zavarok, a zsidóság emancipációjának buktatói kapnak szinte fejezetről fejeztre kiemelt nyomatékot. A válaszkereső fiatal hősök polgári radikálisokká vagy egyenesen kommunistává nevelődnek. Így aztán pályájuk rendre derékba törik: először a polgári radikálisok emigrálnak, a Tanácsköztársaság számukra egzisztenciális fenyegetést jelentett. Majd röviddel utánuk már a kommunista meggyőződésűek is menekülnek a fehér terror pribékjei elől. A regény második kötetének súlyát egyebek mellett épp az adja, hogy politizáló értelmiségi alakjai eleven vitákban igyekeznek föllelni az értelmes cselekvés útjait. A lázas eszmecserék fölidézik a korabeli progresszív szellemi műhelyek (Huszadik Század, Vasárnapi Kör) jellegzetes atmoszféráját. A mű kulcsregényként is olvasható: Berkovics Lizó például Lesznai Anna hasonmása, de megjelenik a műben Jászi Oszkár, Lukács György vagy Kafka Margit alteregója is. Természetesen, itt nem a rejtőzködve kibeszélés a szerző szándéka. A létező személyek stilizált szerepeltetése az eredendő önéletrajzi ihletés magától értetődő következménye. Regényével a szerző ifjúsága végképp tovatűnt világának állít maradandó irodalmi emléket. Berkovics Lizó tehát a regény középponti alakja. Autonóm lény, sorsdöntő pillanatokban egyénisége belső sugallatait követi, nem törődik a korabeli „tisztességes úriasszonyok” konvencióval. Gazdag, nyitott és empatikus személyisége révén minden közegben otthonosan mozog, így (mint erre kritikájában Radnóti Sándor is utal) ő kapcsolja össze a cselekmény sokféle szálát. Elementáris vonzerővel rendelkezik, melynek az intellektus, a kreativitás is lényegi része. Esendősége sem csorbítja kivételességét. Mindenképp méltó tehát az olvasó szimpátiájára. A címbeli, kulcsmotívumként szüntelenül visszatérő kert, persze, nemcsak kezdetben volt: öröklétűnek tűnik, mely túlél mindenféle katasztrófát. Egyszerre ápolt, rendezett és öntörvényűen fejlődő, titkokat rejtő mikrokozmosz ez – varázslatos színek, formák, illatok kimeríthetetlen gazdagságával. Részben az édenkert szinonimája, részben pedig a természetes élet metaforája. A hősnő gyermek- és ifjúkorának elsődleges közege. Menedék és mementó. Maga az örök megújulás. Súlyos csalódások nyomán Berkovics Lizónak így mintegy a kert élménye sugallja az újrakezdés reményeit.   

Tudományos fuvolázás

Publikálás dátuma
2019.07.17. 12:20

Fotó: EMMER LÁSZLÓ
Hangversenyek sorozatát adta, lemezei jelentek meg, tanít rangos főiskolán Manchesterben, doktori dolgozatát írja. Győri Noémi még is úgy érzi, most kezdődik igazán fuvolaművészi kiteljesedése.
Izgalmas életszakaszban értük utol Londonban Győri Noémit, aki éppen arra készült, hogy leadja a PhD dolgozatának tézisét, miközben bármelyik pillanatban kórházba kellett vonulnia, hogy megszülje második gyermekét. Örömmel jelenthetjük, azóta kislánya megérkezett. A művésznőt egyébként annak az apropóján kerestük meg, hogy nemrég jelent meg Koltai Katalin gitárművésszel közösen készített második lemeze, amelyen igazi különlegességekkel szolgálnak: egy eredeti Giuliani duó mellett Mozart, Haydn és Beethoven zongoraműveinek, elsősorban szonátáinak fuvola-gitár átirataival. Noémi jelenleg a londoni Királyi Zeneakadémia négy éves doktori képzésének a végén jár, ebből három évet fordított Koltaival a művészi munkára, ami után egy éve van a tézis megírására. Disszertációjának témája és célja a klasszikus fuvola-gitár duó újragondolása, egyedi átiratok készítésén keresztül: a lemez ennek a művészi munkának a hangzó összefoglalója. „A tézisemben azt is részletesen kifejtem, milyen elvek alapján jártunk el, hogy az eredetileg zongorára írt művek hangszerszerűen szólaljanak meg fuvolán és gitáron” – magyarázza Noémi. „Azért is fontos ez számomra, mert egy fuvolistáról ritkán feltételezik azt a fajta elmélyült és kidolgozott zenei értelmezést, amit például egy zongoristától eleve elvár a szakma és a közönség egy-egy nagy mű interpretációja előtt” – teszi hozzá. A lemezen szereplő átiratokról pozitívak a szakma visszajelzései, ezzel együtt egy Beethoven zongoraszonáta fuvolán-gitáron tényleg nem könnyen lehet mindenki által befogadható, vetjük fel. „Valóban darázsfészekbe nyúltunk, hiszen a zeneszerző szonátái a klasszikus zongorairodalom csúcsát jelentik. Manchesterben Barry Cooper Beethoven-tudós is meghallgatta a felvételünket, és egy-két kérdése, megjegyzése ugyan volt, de abszolút tetszését fejezte ki. Noémi tehát koncertezik, lemezeket készít, dolgozatot ír, miközben a manchesteri Royal Northern College of Musicon óraadóként tanít, valamint az egyetem fiatal tehetségeiből álló osztályát vezeti. Tanítványai közül többen is bekerültek az ország első ifjúsági zenekarába, a National Youth Orchestrába, amely többek között a BBC Promson lép fel minden évben. Visszatérve a családra: nagyobbik lányuk már iskolába jár, és második éve hegedül. Otthon természetes a zene folyamatos jelenléte, hiszen a művésznő férje, Madaras Gergely karmester. Mi a helyzet az angol zeneoktatásban? – érdeklődtünk. „Itt alapfokon nem tanítanak zenét olyan magasan képzett tanárok, mint Magyarországon, ahol a zeneiskolai rendszer a világon egyedülálló, ráadásul ingyenes. Itt nincsenek államilag finanszírozott zeneiskolák, tehát a minőségi zenetanulás sokkal inkább a felső-középosztály privilégiuma. Ezzel az a baj, hogy a hátrányosabb anyagi helyzetben lévő, de tehetséges kisgyerekek nehezen jutnak lehetőséghez vagy akár ösztöndíjakhoz, hogy a tehetségüket kibontakoztassák, sőt sokszor ki se derül róluk, hogy tehetségesek. Továbbá, nálunk vagy tőlünk keletebbre a zeneművészeti szakközépiskoláknak köszönhetően tizennyolc éves korukig nagyon magas szintre jutnak a fiatalok, Európának ezen a tájékán viszont az jellemző, hogy az alap-és középfokú évek alatt valamivel alacsonyabb átlagszinten lévő tanulók a zeneakadémiákra, egyetemekre való bekerülésük környékén húznak erőteljesen bele, akkor gyakorolnak igazán, és fejlődnek ugrásszerűen nagyot” – mondja Noémi. „Azt hiszem, hogy az én fejlődésem is ilyen exponenciális: a konzervatóriumban ugyan jónak számítottam, de nem nyertem sorra a versenyeket. A svung és a motiváció viszont azóta is bennem van, ezért úgy érzem, most kezdek valóban kiteljesedni, most érzem magam igazán képesnek arra, hogy megvalósítsam az álmaimat. Édesanyám, Fülöp Márta a Magyar Tudományos Akadémia kutatója, ő a példaképem abban, hogyan lehet akár három gyerek mellett is elmélyült tudományos vagy művészi munkát végezni: soha nem éreztem hátrányát gyerekkoromban, hogy ő az anyaság mellett a szakmájában is kiteljesedett” – összegez Győri Noémi.   
Szerző
Témák
fuvola London
Frissítve: 2019.07.18. 11:58