Don Juan a fürdőkádban

Eklektikus Don Juant kínál az Újszegedi Szabadtéri Színpad. Kísérletező, újszerű, ám nem egységes, olykor átgondolatlan hangvételt és a kasszánál is megtérülő nagy neveket.

A szegedi Don Juan plakátján egy ciklámen színű öltönyben pompázó Adonisz szobor virít. Mintha ezt a beidegződést szeretné ledönteni az előadás két rendezője O. Horváth Sári és Herczeg T. Tamás, amikor a címszerepet Jakab Tamásra osztották. Az ötvenes éveiben járó színész a szegedi színház tagja, a ciklámen öltönyében egy menő mai menedzserre emlékeztet, aki bár már túl van az Adonisz külsőn, nagy hatalmú és ért a manipuláláshoz, bárkit korra, nemre való tekintet nélkül képes különböző eszközökkel behálózni, levenni a lábáról, átállítani a saját oldalára. Sokat mutatkozik fürdőkádban, ott relaxál, az a menedéke. Az elgondolás izgalmas, valamitől mégsem működik. A figura, eleve ambíciótlan, fáradt, elege van már mindenből, még önmagából is. Ez is egy lehetséges asszociáció, sőt az is, hogy ez a Don Juan inkább azokról szól, akik körbeveszik és különböző módon szolgálják, kibírják, sőt táplálják a létezését.

A két rendező nemrég végzett Bocsárdi László marosvásárhelyi rendezőosztályában (egyikük a Szegedi Szabadtéri játékok igazgatója) és az előadáson látszik is a mester hatása. A színpadi eszközök kavalkádja, a színészi játék önreflexív felfogása, mind jelen van az újszegedi Don Juanban. A szabadtéri színpadot egyébként most újították fel, kapott modern lámpaparkot és a színpadtechnika is új elemekkel gazdagodott. A díszlet és jelmeztervező Bianca Imelda Jeremiás elő is állít nagyszabású képeket, fénnyel, füsttel és más hatásokkal is dolgozik.

Mindent bedobnak, hogy hasson a dolog, a várt magával ragadás azonban valahogy mégsem jön össze. Hiába van fürdőkád, sok szétloccsanó görögdinnye és más geg, széttöredezett, kissé mesterkélt marad a produkció. A szereplőgárda is eléggé eklektikus. A helyi színészek mellett közönségvonzó nevek is felkerültek a színlapra. Don Juan szolgájaként Sorbán Csaba próbál tükröt tartani gazdájának, sikertelenül, különösen izgalmas azonban ahogy magával és a saját kompromisszumaival vívódik. Csákányi Eszter a jeleneteit szinte önjáróan megoldja, Bodrogi Gyula külön színt visz az előadásba, Don Juan apjaként sportfelszerelésben jelenik meg. Nem bírja ki, hogy humoros improvizatív elemekkel színesítse a játékát, hangsúlyai azonban olykor mélyebbre találnak. Koldusként Zsótér Sándor megvesztegethetetlen. Neki még el is hisszük azt a néhány pillanatot. Kancsár József és Balog József több szerepben is próbál helytállni. A néma statiszták, vagyis Don Juan emberei között pedig olyan nevet is találunk, akit teljesen máshonnan ismerünk, vagyis Geréb Ágnes feltűnése az újszegedi szabadtéri színpadon igazi meglepetés, de választásának indokoltsága nem derült ki. Don Juan emberei nem is tudni kicsodák valójában, leginkább egy kórházi, vagy túlvilági személyzet jut az ember eszébe róluk.

A parancsnok szobra Kulka János. Már az elején megjelenik, aztán a végén többször. Kulka misztikus alakja meghatározóvá válik az előadásban. Gesztusaiban benne van minden, a csalódásaink, sebeink és az élni akarásunk. És, hogy az ítéletet a szembenézést nem kerülhetjük el, kire előbb jut a sor, kire később. Az biztos, Kulka óriásira kivetített sokatmondó tekintetét magunkkal kell hogy vigyük Újszegedről.