Baán László szerint 2023-ig megnyílik az összes múzeum a Ligetben

Publikálás dátuma
2019.07.22. 09:58

Fotó: Facebook/Liget Budapest
Várhatóan 2022-re valamennyi új épület állni fog – mondta a miniszteri biztos.
A Liget Budapest projekt összes új intézménye megnyílik 2023-ig és elkészül a megnövelt és megújított zöldfelületű park is – erről beszélt Baán László, a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa. Az MTI összefoglalója szerint Baán azt mondta: jövő év közepéig az összes nagyberuházás elkezdődik a Városligetben, a fejlesztések kétharmada pedig már most épül vagy elkészült, így
várhatóan 2022-re valamennyi új épület állni fog.

Felidézte, hogy májusban a miniszterelnök átadta az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) épületét, ősszel megnyílik a felújított Olof Palme Ház, bejárata előtt az új rózsakerttel. Ősszel adják át a Ligetben Budapest egyik legnagyobb és legkomplexebb játszóterét, elkészül továbbá a komáromi Csillagerőd rekonstrukciója is.
Szerző

Egyenlők és egyenlőbbek - A függetleneknek és a magánszínházaknak betett a tao megszüntetése

Publikálás dátuma
2019.07.22. 09:50

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Az előadó-művészeti tao megszűnése, ahogy sokan megjósolták, elsősorban a független és magánszínházakat, valamint a befogadóhelyeket hozta nagyon súlyos helyzetbe.
Amíg a nemzeti és kiemelt státuszba sorolt színházak a stabil állami és önkormányzati támogatásnak köszönhetően nem küzdenek napi likviditási gonddal, hiába késik, vagy akadozik a tao-kompenzáció, addig a függetlenek, az alapítványi, vagy más, non-profit formában működő teátrumok − mivel vagyonuk nem lehet, felhalmozott tartalékaik pedig nincsenek −, ha nem kapják meg a korábban bekalkulált tao helyetti összeget, akkor az alapműködésük kerül veszélybe. Ezt megerősítette lapunknak Imely Zoltán, a Független Előadó-művészeti Szövetség társelnöke is, aki az alapítványi fenntartású Stúdió K ügyvezetőjeként március óta nem tud fizetést adni a munkatársainak. Elmondta, örül, hogy a Ráday utcai épület fenntartását biztosító közüzemi számlákat rendezni tudja, ami nevezhető bárminek, csak tervezhető működésnek nem. Márpedig egy színháznak legalább egy évre előre kell gondolkodnia, különben nem tud műsortervet összeállítani. Nemrég kaptak értesítést arról, hogy a megpályázott taokompenzációt, vagyis 11 millió 540 ezer forintot hamarosan megkapják. Ebből az ügyvezető rendezni tudja majd a színház munkatársainak elmaradt bérét és várhatóan tartozások nélkül tudják elkezdeni a következő évadot. A Stúdió K megsegítésére egyébként még a múlt év végén közösségi gyűjtés indult, amelyből háromszáznál több adakozó jóvoltából közel ötmillió forint gyűlt össze, így nem kellett egyetlen tervezett bemutatót sem lemondaniuk.  

Ígéret részletekben

A megkérdezett független társulatok vezetői elmondták, hogy többségük kapott értesítést a taokompenzáció első körös mértékéről, de ez egy ígéret − akkor kapják meg, ha az Emberi Erőforrások Minisztériumában rendelkezésre is áll majd a kiértesítésben szereplő összeg. Ráadásul a 20 millió forint feletti támogatásokat három részletben folyósítja a minisztérium, és még csak az első beváltásánál tartunk. A Pintér Béla Társulat működésre a 2018-as jegybevételének megfelelően a korábban esedékes tao összegére, vagyis 46 millióra pályázott, ebből 30 millióra kapott ígéretet három részletben, vagyis az első részlet 10 millió forint lesz. A kért adatokat beküldték, így már csak azt várják, hogy legalább ehhez az összeghez minél hamarabb hozzájussanak. A Pintér Béla Társulat, miután kiderült, hogy megszűnik az előadó-művészeti tao, kénytelen volt a belépők árát megemelni és a gázsikat csökkenteni. Úgy tudjuk, hogy az ebben a szférában az egyik legelismertebb és legnépszerűbb formáció elindult a második körös tematikus kírások egyikén eszközbeszerzés céljából, sőt a Summa Artium által meghirdetett továbbjátszásra szóló kiíráson is. A belvárosi magánszínház, a Rózsavölgyi Szalon az elmúlt három év tao-átlagát pályázta meg, vagyis 100 millió forintot, ebből 50 millióra kaptak ígéretet. Ennek egyharmadáról, vagyis 16 millióról kaptak értesítést, vagyis ez lesz az első részlet, amit ha rendelkezésre áll, megkapnak. Azt is fontosnak tartják a Rózsavölgyiben, hogy újraélesszék a kulturális szponzoráció különböző formáit. Az Orlai Produkció vezetője, Orlai Tibor elmondta, hogy ők még nem kaptak értesítést arról, hogy mekkora taokompenzációs összegben részesültek, de több száz milliós tételről van szó. A mostani helyzet miatt egyelőre nem kellett csökkenteniük a bemutatóik számát, de a következő évad második felének a tervei már nagyban függnek attól, hogy mekkora támogatáshoz juthatnak hozzá. Gálvölgyi Dorka, a befogadóhelyként működő Hatszín Teátrum vezetője elmondta, az előadó-művészeti tao megszűnése óta a befogadóhelyek egyre nagyobb bajba kerülnek, mert azok a társulatok, amelyek náluk játszanak, rendkívül bizonytalan helyzetben vannak. Ez kihat a tervezhetőségre, amely ilyen szempontból aggasztó tendenciát mutat.  

Kicsik és nagyok

− Bár mi is taóztunk, a mi helyzetünket és a költségvetésünk tervezését leginkább az NKA pályázatával kapcsolatos várakozás nehezíti meg – válaszolta a Népszava kérdésére Urbanovits Krisztina, a KV Társulat művészeti vezetője. A 12 éve működő független színház alapvetően az EMMI támogatásából él, a jelenlegi 9 milliós minisztériumi támogatás költségvetésük 35 százalékát jelenti. A 65 százalék a Nemzeti Kulturális Alapból és a jegybevételekből, illetve koprodukciós partnerük, a Trafó hozzájárulásából adódik össze. − A jegyeladáshoz kapcsolódó taóból százezres nagyságrendű bevételünk volt. A taokompenzációs pályázatra jelentkeztünk, ennek eredményéről még semmi hír, ahogy arról sem, hogy mikor lehetünk okosabbak. De bizakodóak vagyunk, mert ez annyira kis összeg, hogy nem okozhat problémát – utalt a „mertünk kicsik lenni” előnyeire Urbanovits Krisztina, színésznő, a társulat alapítója. − Az igazi veszteség az NKA független színházaknak kiírt pályázati pénz elvesztése lenne, a tavasszal beadott anyagunkra még nem kaptunk választ. Az elbírálás határidejének 90 napot jelöltek meg, azaz egy-két héten belül meg kellene tudnunk az ezzel kapcsolatos információkat – mondta még július elején Urbanovits Krisztina. Az Átrium a múlt évi jegybevételei alapján idén 218 millió forint jegyár-kiegészítést hívhatott volna le, ám taokompenzációként az EMMI mindössze 50 millió forintot ítélt meg. Támogatói kampány, kevesebb előadásszám, jegyáremelés, a munkatársak 90 százalékának elbocsátása – az Átrium ekként próbálja ellensúlyozni, hogy 168 millió forintot az EMMI elvont a teátrumtól. −Több mint húsz munkatársunktól vagyunk kénytelenek megválni, a műszakból, díszítőkből, a kiszolgáló és adminisztratív személyzetből mindössze öt ember marad – mondta el a Népszavának Ugrai István intendánsa. – Az előző évadban havonta 36-40 előadásunk volt, most szeptemberben 10, októberben 15 előadásunk lesz, ezek száma körülbelül a kétharmadával csökken. A jegyek árát átlagosan 20-25 százalékkal kell emelnünk. A legdrágább jegy Az Őrült Nők Ketrecére 8500 forint volt, most 10500 lesz. Természetesen pályázunk a Summa Artiumhoz: a taotámogatás eltörlésével kénytelenek voltunk olyan előadásokat is levenni a műsorról, amelyekre volt nagy érdeklődés, de többnyire a díszletköltségek és a magas szereplőszám miatt csak hosszú távon váltak volna rentábilissá. Legalább egy blokkra szeretnénk visszahozni a Bodó Viktor által rendezett A Krakken műveletet és az Alföldi Róbert rendezte Chicagót. Ugrai István a kulturális tao eltörlését nemcsak amiatt nehezményezi, hogy most a színház működését, fennmaradásának mikéntjét kellett újragondolni. − Egzisztenciákat hoztak lehetetlen helyzetbe anélkül, hogy az EMMI döntését bármiféle hatástanulmány, felmérés megelőzte volna. Tisztességtelen dolognak tartom, hogy mintegy fél évig teljes bizonytalanságokban tartottak színházakat, miközben van olyan teátrum, amelyben a nézők fele ingyenjegyes, de még így is akadnak ott bőven üres székek. Érdemes lett volna a színházak működését, gazdálkodásának hatékonyságát, a látogatottsági adatokat is megnézni. Most az Átrium egy jegyére körülbelül 500 forint állami támogatás jut, miközben egy állami vagy önkormányzati fenntartású színház esetében az egy jegyre jutó közpénz ennek általában a 6-8-10-szerese, egyes kiemelt színházakban pedig ennek is a többszöröse.  

Kettészakadt a mezőny

Sportnyelven szólva a taokompenzáció esetében egyelőre úgy látszik, hogy igencsak kettészakadt a mezőny. Vannak az egyenlők és egyenlőbbek. A helyzetet nehezíti, hogy bizonyos intézmények, például a Nemzeti Színház, szinte teljesen elzárkóznak a kommunikáció elől. A sajtóban korábban megjelent, hogy néhány intézmény új státuszt vindikált magának, vagyis egymás közt bevezették a nemzetstratégiai szempontból fontos fogalmat. Hogy pontosan ez mit jelent, nem tudni, mindenesetre állítólag ezért kap több intézmény a Nemzeti, az Opera és Pesti Magyar Színház kiemelt összeget taokompenzáció gyanánt. Ez azért is kissé visszatetsző, és átláthatatlan, mert épp a Nemzeti vezetője, Vidnyánszky Attila volt az, aki a legvehemensebben harcolt a tao ellen. Ezt a háborút végül meg is nyerte, a tervezhető, automatizmusokat biztosító, igaz, sok visszaélésre alkalmat tao helyett új minisztériumi elosztási rendszer jött létre, úgy, hogy nem tudni, milyen szempontok számítanak és ki dönt a támogatásokról. Kissé késve megjelent ugyan egy döntési lista az első körről, de eléggé kusza és nehezen követhető. Az első kör, ha úgy tetszik, a működési támogatási fejezet a minisztérium honlapján négy döntési listát tartalmaz. Igaz az elsőt érvénytelenítették. A sajtóban korábban a Nemzeti esetében négyszáz millió forint, a Pesti Magyar Színház esetében pedig nyolcszáz millió jelenet meg. A lista szerint az első körös támogatásból a Nemzeti 133 milliót, a Pesti Magyar Színház pedig 266 milliót kap, de ez nem zárja ki, hogy más, eddig nem publikált döntési listán is szerepelnek. A Nemzetinek feltettünk a taóval kapcsolatban kérdéseket, de nem kaptunk választ. A Nemzeti egy másik sajtópolémiába is belekeveredett. A HVG hozta nyilvánosságra azokat az adatokat, amely szerint a Nemzeti tavalyi fizető látogatottsága csupán 57 százalékos. Az köztudott volt korábban is, hogy a Nemzeti néhány előadást diákoknak eleve ingyen kínált. Válaszul a cikkre a Nemzeti hazug támadásnak minősítette az írást, miközben a benne szereplő adatokat nem cáfolta. Az ingyenesség kérdése már korábban is nagy vitát váltott ki, hiszen azt egy kiemelt nemzeti intézmény hirdette meg, amely nagy összegű állami támogatást kap, ráadásul még tao-kompenzációban is részesül, furcsa helyzetet teremt egy olyan piacon, ahol a többségnek egyáltalán nem mindegy, mekkora a bevétele, ennek pedig lényeges eleme a jegyekből befolyt összeg.

Megkésett ellenőrzés

Fekete Péter kulturális államtitkár június végén egy parlamenti konferencián arról beszélt, hogy jelenleg negyven kulturális intézményt, egyesületet ellenőriznek a kulturális tao-támogatásokkal kapcsolatban gyanított szabálytalanságok miatt. A sajtó a korábbi években több visszaélésgyanús esetet tárt fel, de azok nyomán az államtitkárság nem lépett.

Szerző

Addig nyújtózkodj… Takaró Mihály és a hazafias képzés

Publikálás dátuma
2019.07.21. 11:30

Fotó: Illyés Tibor / MTI
Új gazdája van a magyar irodalom és történelem oktatásának. Takaró Mihály készíti hazafias, keresztény-nemzeti alapon az új a Nemzeti alaptanterv idevágó részeit. Nem illik valakit - bárkit – szándéka szerint megítélni. Beszéljenek a megvalósult tények!
Takaró Mihály profilja eltér az átlagos NER-lovagétól. Művelt ember, jó előadó, úgy hallottam, népszerű a református egyetem hallgatói között. Raffay Ernő szerint "az Istenhez fordulás alázata mellett a »ne bántsd a magyart« harciassága egyaránt jelen van" működésében. Ez fontos: ugyan mi másra lehetne alapozni a történelem és az irodalom oktatását? És ki védené meg harciasabban a kis, zsidó lapocska (a Nyugat) szerzőitől (pl. Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső), vagy a köztudottan nem keresztény és nyilván nem nemzeti Kertész Imre és Spiró György támadásaitól a keresztény-nemzeti alapú irodalmat, mint Takaró Mihály? Mindent nem tudni az új komisszár terveiről, de Raffay szerint "a XX. század első felének elhallgatott, világhírű és világirodalmi szintű szerzőit helyezi vissza a kánonban megérdemelt helyükre". Ilyenek szerinte: Herczeg Ferenc, Tormay Cécile, Sinka István, Szabó Dezső, Wass Albert, Nyírő József. Ki dalolta ezeket világhírűnek? Takaró Mihály karnagy. Ironizálhatnék hosszan a kánonról, a Wikipédia legalább nyolc különböző értelmet tulajdonít a kifejezésnek, de olcsó mulatság lenne, hagyjuk… A listánál azonban érdemes elidőzni, mert sok mindent felfed a kánonalakító szándékairól. Herczeg Ferenc az írói mesterség minden fogását ismerő, bár már a maga korában is elavult szerző volt. Tormay Cécile-ről hívei terjesztették, hogy a Nobel-díj várományosa, csak azt felejtették hozzátenni, saját alkalmazottai ajánlották és a Nobel-díj bizottság (ritka eset!) visszaüzente, hogy nem kérnek belőle. Boldogult és azóta halhatatlanult Esterházy Péter szerint: "Azeri balta + Tormay Cécile". Sinka István elismerése későn, élete végén érkezett, de finoman szólva ő is sokat tett azért, hogy kánonon kívül tartsák. Szabó Dezsőről két monográfia is megjelent, helyét – Takaró segítsége nélkül – már kijelölték. Wass Albertből valóban Takaró próbál "világirodalmi szintű" írót csinálni, de nem fog menni. TGM egyetlen, frappáns mondattal jellemzi: "középszerű lektűríró, ráérő idejében pedig nyilas". Nyírő József ráérő idejében szintén nyilas, sőt Szálasi parlamentjének tagja volt, de szépprózája, elsősorban Uz Bence című regénye valódi irodalom. Takaró Mihály az irodalomtörténet oktatását panoramikusan képzeli el, "nem világnézeti, hanem értékelvű alapon". A panorámává bővített kánon, ha az eddig felsorolt neveket nézzük, további igazításokra szorul. A történelem tanítása még ennél is jóval vastagabb csomók kibogozását (és nem gordiuszi-módra kettévágását) feltételezi. Hogy az alapoknál kezdjük, milyen a hazafias történelemírás, és mi ennek az ellentéte, a hazafiatlan történelemírás? Milyen az a múlt, amelyet a hazafiasságon túl még keresztény-nemzeti szempontok szerint is értelmeznek? A saját okulásomra megpróbáltam ezeket a kifejezéseket angol és francia szövegkörnyezetbe áttenni. Az eredmény riasztó! Magára valamit adó európai, vagy amerikai történész le sem írná, mert nem kívánna szakmájában nevetségessé válni. Gyengébbek kedvéért: nem azt állítom, hogy író, történész, társadalomtudós, vagy bármilyen más mesterség gyakorlója ne lehetne (vagy ne legyen) hívő keresztény, ne szánja akár teljes életművét a tágabb, vagy szűkebb hazának: szeretve, bírálva, kárhoztatva – akár mindhármat szimultán. Vállalva – ha kedve és ízlése erre hajtja – az éppen regnáló hatalom kegyeit, börtöneit, sokszor egyiket a másik után, néha többször is ..., vagy megvetően hátat fordítva mindennek. De sohasem feledve, hogy műveit a műfaj belső törvényei szerint ítéli meg a jelen és az utókor. Húszévesen elesni a csatában? Gyönyörű! Aggon élvezni a családi kör melegét? Gyönyörű! Kivágni Norvégia erdeiben a legmagasabb fenyőt és azzal írni az égre: szeretlek Ágnes? Még gyönyörűbb! Akadnak aztán bonyolultabb ügyek. Egy Villon nevű útonálló, aki valószínűleg akasztófán végezte életét. Nem ezért szeretjük, de posztumusz egészen szép olvasói sikert aratott. Időben közelebb: Knut Hamsun, Louis-Ferdinand Céline, Ezra Pound. Ők valóban "világirodalmi szintűek", bár őrjöngő antiszemitizmusuk hasonlított Tormay Céciléhez, Sinka Istvánéhoz, Wass Albertéhez. Gyanítom, hogy kánonba emelésükre a megbízást nem őrjöngő antiszemita, nyilas- és Horthy-barát kedvencei ellenére kapta Takaró Mihály, hanem ép ezért. A náciasított tananyaghoz megfelelő tanszemélyzetre lesz szükség, de erre vállalkozókat találni nem lesz nehéz. A lényeg, hogy az egyetemre készülő fiatalok már a középiskolában megfelelő hazafias képzésben részesüljenek. Az ott szerzett műveltséggel ugyan európai szintű egyetemre nem jutnak be, de ez nem is cél. Hazafiaskodjanak csak itthon. Minden jó a lehető legjobbak világában, egy nehézséget azonban előre látok. Orbán, ha teheti, minden lehetséges fórumon előadja az antiszemitizmus = zéró tolerancia számát. Több-kevesebb sikerrel. Félő, hogy a jövőben kevesebbel, mert sikerének titka éppen az, hogy hallgatóságát egyrészt idiótának tekinti, másrészt amnéziásnak. Ha egyszer közönségét elkábítja, egyre nagyobbakat mond és egyre hangosabban. A visszafogottság, önmérséklet sohasem tartozott retorikai eszközei közé. Ha későn is, de eljön a pillanat, amikor a díszletek szétesnek és szemébe mondják, hogy hazudik. Ekkor talán ráébred, hogy jobb lett volna addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér.