Hatalmas felháborodás Budaörsön – Az Emmi visszadobta két iskolaigazgató pályázatát

Publikálás dátuma
2019.07.22. 13:33

Fotó: Google Street View
Mivel más pályázó nem volt, az intézményvezetők szerződését egy-egy évre még meghosszabbították.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemrég elutasította két helyi iskola, az Illyés Gyula Gimnázium és a Herman Ottó Általános Iskola igazgatóinak (Turcsik Viktor illetve Árendás Péter) pályázatát – vette észre elsőként a 444 Wittinghof Tamás budaörsi polgármester posztját. A portál és a polgármester forrásai szerint is
„évtizedek óta mindenki megelégedésére dolgozó, komoly sikereket maga mögött tudó jelenlegi igazgató újabb öt évre benyújtott pályázatát dobták vissza;

mindketten egyedüli pályázók voltak, a tantestület, a szülők és a képviselő-testület támogatását élvezve.”
Wittinghof szerint nagy felháborodás van az elutasítások mögött, és alighanem emiatt döntött úgy az Emmi, hogy egy-egy évig meghosszabbítja az intézményvezetők szerződését.
„Ez persze csak arra jó, hogy teljes bizonytalanságban tartsák őket és az intézményben dolgozókat, tanulókat egyaránt”

– írja közösségi oldalán. „Az orvosi etika köréből származik a „ne árts” elve. Mi sem kérünk mást a Kormánytól, de ezt elvárjuk: tartsa tiszteletben az érintettek véleményét, és ha már segíteni nem tud, legalább ne ártson!”– zárta gondolatait Wittinghof.
Szerző
Témák
Emmi

Hiába Mészáros jachtozása – A Magyar Nemzet szerint az a luxus, hogy Cseh Katalin elment a Volt fesztiválra

Publikálás dátuma
2019.07.22. 12:04

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Sőt, még könyvet is olvasott a tengerparton.
„Hamis imázsépítés a Momentumban” címmel közölt cikket a Magyar Nemzet amelyben az oknyomozást olyan szintekre emelték, hogy Cseh Katalin egészen régi Instagram-cikkeit is alaposan megvizsgálták – szúrta ki elsőként a 444.  Az EP-képviselő közösségi média posztjait a következőképpen elemezték: „a »szegény« egyetemista bejegyzései szerint 2015. július elején a soproni VOLT fesztiválon bulizott, majd néhány hét múlva egy tengerparton olvasta e-könyvét, augusztus elején pedig a Velencei-tónál pihente ki a lét könnyűségének fáradalmait.” Mutatjuk mi is a luxust:  
A bejegyzés megtekintése az Instagramon

fishing in Sopron!!!

Cseh Katalin (@katkacseh) által megosztott bejegyzés,

A cikkből a fesztiválozáson kívül az is kiderül, hogy Cseh Katalin az elmúlt években járt több külföldi országban, például az Egyesült Államokban, Portugáliában, Spanyolországban és Észak-Macedóniában is.
Szerző
Témák
Magyar Nemzet

Magatarti juhászok

Publikálás dátuma
2019.07.22. 11:00

Fotó: Konyhás István
Lassan kihal a juhász szakma, meglepő, ha valaki fiatalon elszegődik egy nyáj mellé. Mi találkoztunk ilyen csodával.
Friss kenyeret hozott csak magával Hajdúszoboszlóról, minden más van Angyalházán, a puszta közepén, Hortobágy falu és Nádudvar között, ahol hatszáz juhot őriz társával együtt a hatvanéves B. Nagy János. Azt mondja, ő „magatarti” és „számadó” juhász, vagyis lefordítva: nem csak a saját több mint kétszázötven-háromszáz állatát gondozza, de bértartást is vállal. Tavasszal felveszi a környékbeli gazdáktól az övéiket, s viszi ki magával azokat is, késő ősszel meg behajtják a nyájat. Egy lovaskocsival és néhány lovon ülő, segítő baráttal, rokonnal harminc kilométert mennek a pusztában több száz jószággal, Angyalházától Hajdúszoboszlóig, ahol a telelő hely található. A lovaskocsi részben azért kell, hogy a gyengébb példányokat, amelyek nem tudnak ilyen hosszan gyalogolni, felrakják rá. B. Nagy János nem győz hálát adni a sorsnak, hogy tizenhat évvel ezelőtt lett egy kis bojtára, az akkor tizennégy éves Jákob Dániel, aki ma már társa, segítője, egyfajta fogadott fia. Ő először asztalosnak tanult, de már gyerekkorától vonzotta a pusztai szabad élet. Már általános iskola után is hétvégente kijárt ide, aztán a nyarakat is végigdolgozta a nyáj mellett, végül itt kötött ki. - Az ilyen fiatal már nagyon ritka, hogy így szívvel-lélekkel a jószágért dolgozik, szereti az állatot, tisztelettel bánik vele, nem is hiszem, hogy van még egy olyan juhász a környéken, akinek ekkora szerencséje van a társával, mint nekem. Ez is tartja bennem a lelket, hogy minél tovább bírjam: ha ő nem hagyott cserben tizenhat év alatt, akkor nekem is így kell tennem - mondja az idősebb férfi. Három-négynaponta váltják egymást, de ha olyasfajta munka van, ketten is elalszanak a kicsi kis kunyhóban, ahol csak a legszükségesebb tárgyak adnak egyfajta kényelmet: ágy, asztal, sparhelt. Igaz, akad azért „luxus”, egy tévé is, de ezen leginkább az időjárást nézik, mire az esti film kezdődne, ők már régen alszanak. Életüket a természet irányítja, nem valamiféle hivatalos beosztás, akkor kelnek, amikor a nap: télen hat óra felé, nyáron korábban. A nyájat csak akkor engedik ki, ha a harmat felszáradt, nyáron déltől háromig, a legnagyobb forróságban pedig állat és ember is árnyékba vonul. - Rendje van ennek, nem úgy van, hogy kicsapjuk az állatokat, és mennek, ahová akarnak, nem mindegy, hogy hol legelnek, a nemzeti park területén arra is kell vigyázni, hogy megmaradjanak a növények - mondják.
Főfoglalkozású őstermelők, szavaik szerint meggazdagodni ugyan nem fognak, de a megélhetésüket biztosítják az állatok. A saját juhaik szaporulatát eladják, s a gyapjúért is kapnak külön pénzt, ebből gazdálkodnak. Egy anyajuhnak nyolc hónapos hasznosulási ciklusai vannak: öt hónapig vemhes, két hónapig szoptat, s egy hónapot pihen, mielőtt újra ráengedik a kost. Utóbbira egyedenként harminc-negyven nőivarú jut, de ha úgy hozza a szükség, akár hatvan-hetven anyajuhot is megtermékenyít. Egy-egy ciklusban egy vagy két kisbárány születik, ám a természet arról is bölcsen gondoskodik, hogy ha ennél több esne, azok se maradjanak felneveletlenül: ilyenkor a kecskék állnak be szoptatni. A puszta mindenféle előítéletet nélkülöz. Ki gondolná például, hogy itt a pulyka neveli fel a gyöngytyúktojásokból kikelt kis „gyöngyikéket”, mert a pulykánál nemigen kell gondosabb szárnyas, így alá rakják be az „idegen” tojásokat. A juhászok telente hazamennek, de a gondolataik ilyenkor is a pusztában járnak. Előfordult olyan tavasz, hogy kihajtva az állatokat, a fém itatóvályúkat nem találták a helyükön, amikor meg beszereztek újakat, s lebetonozták, lángvágóval vitték el azokat a tolvajok. Ilyenkor nem is az érték miatt bosszankodnak igazán, hanem mert ezeket a jól bevált használati tárgyakat nehéz pótolni, ráadásul a jószág ellátása kerül veszélybe: nem lehet csak úgy motorra pattanni, s egy másik vályút szerezni a környéken. - Szerencsére az utóbbi időben a perzekutorok már sűrűbben járőröznek – utal a mezőőrökre B. Nagy János – így nagyobb biztonságban vannak a dolgaink. A környéket úgy ismerik, mint a tenyerüket, egy távoli fa, egy felsejlő istálló segít nekik az eligazodásban, nem kell iránytű. Sőt, inkább ők segítenek azoknak, akik bajba kerülnek a pusztában. Itt ugyanis nem elég a GPS, tudni kell, melyik földút van elázva, hol akadnak el a kátyúban a kerekek – ha ilyesmi történik, lovaskocsival vagy traktorral ők húzzák ki a megrekedt autósokat. Nyaralni sose mennek, azt mondják, nekik az a nyaralás, ha ketten együtt egy fél napra el tudnak jutni valamelyik környékbeli vásárba vagy pásztorünnepre. Ezt a pár órás szabadidőt is nagyon meg kell szervezniük: ilyenkor vagy a fiatalabb juhász testvérei közül jönnek ki segédkezni, vagy az idősebbik katonatisztként dolgozó fia áll be helyettük. A jószágot nem is bíznák idegenre, de még így is akkor nyugszanak csak meg, ha visszatérve mindent úgy találnak, ahogyan azt otthagyták.

Már a képzés sem a régi

Jelenleg néhány tucatra tehető azok száma, akik a klasszikus értelemben vett juhászként dolgoznak, de várhatóan néhány éven belül teljesen kihal a szakma: helyettük a családi gazdaságok tagjai egymás között felosztva végzik el az egykori munkakör feladatait. Csupán a hagyományőrzésben marad meg a klasszikus juhászat, a szakma mára teljesen átalakult - olvasható az idén Hódmezővásárhelyen megrendezett országos juhásztalálkozó sajtóközleményében. Az egykori munka az állatok kihajtásából, legeltetéséből és napi ellátásából állt; a mai gazdák feladatköre azonban sokkal összetettebb, ráadásul a munka struktúrája is megváltozott. Az utolsó tradicionális juhász-képzések a ‘80-as ‘90-es években szűntek meg, azóta a juhtenyésztéssel és tartással kapcsolatban legfeljebb úgynevezett felnőttképzéseket szerveznek, ezek célja azonban már nem a hagyományos munkakör továbbörökítése.

Szerző
Témák
állattartás
Frissítve: 2019.07.22. 12:02