Moszkva trójai falovai

Olaszországnak is megvan a maga Ibiza-videó botránya. Múlt héten került napvilágra az a felvétel, amelyből egyértelművé válik, hogy a jobboldali radikális Liga, amely a magyar kormány mintájára hevesen támadja a menekülteket, Brüsszelt és időnként Sorost, szoros orosz kapcsolatokkal rendelkezik. A párt elnöke, Matteo Salvini belügyminiszter bizalmasa, Gianluca Savoini egy moszkvai hotel halljában arról tárgyalt, hogy az Eni olajvállalat másfél milliárd dollárért vásárolna nyersanyagot Moszkvától, s a pénz egy részét visszacsorgatnák a Liga kasszájába.

Klasszikus pénzmosás, ami hasonlít az osztrák botrányhoz, hiszen ott épp a jobboldali populista Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) lemondásra kényszerült elnöke, Heinz-Christian Strache próbálta pártját „megsegíteni” némi orosz pénzzel.

Salvini persze tagadja, hogy bármi köze lenne az ügylethez, bár akadnak felettébb gyanús mellékzöngék. Például az, hogy a tavaly októberi találkozó idején épp Moszkvában tartózkodott, s előző este pont Savoinival vacsorázott. Ráadásul a belügyminiszter nagyon is udvarias vendégnek bizonyult: az Oroszországgal szemben az Európai Unió által bevezetett büntetőintézkedéseket „gazdasági, társadalmi és kulturális őrültségnek” nevezte. Az olasz sajtó időközben kiderítette azt is, hogy az illegális orosz pénzről még hónapokig folytak a tárgyalások Savoini és vendéglátói között.

Feltűnő, hogy két szélsőjobboldali európai pártról is kiderült, Moszkva jelentős anyagi támogatására számíthatnak. Ami némi magyarázatot szolgáltat arra, miért is támadják annyira hevesen az EU-t, s miért dicsőítik Vlagyimir Putyin orosz elnököt.

Az osztrák és az olasz eset kísértetiesen hasonlít ugyan egymásra, ám akad egy óriási különbség. Ausztriában az Ibiza-videó a néppárti-szabadságpárti kormány bukását eredményezte, az FPÖ szégyenpadra került, s valószínűleg a szeptember végén esedékes parlamenti választás után sem kerül vissza a kabinetbe, mert az ÖVP-ben óriási az ellenállás a koalíció felújításával szemben.

Olaszországban viszont az élet megy tovább, mintha mi sem történt volna. Salvini ellentámadásba lendült, hangosabb és agresszívebb, mint valaha, és már nyíltan belengette az Öt Csillag Mozgalommal valamivel több mint egy éve működő koalíció felmondását. A legjobb védekezés a támadás, így lehet a legjobban elterelni a figyelmet a szélhámosságokról. Az is olasz jelenség, hogy a felvétel napvilágra kerülése óta mintha még emelkedett volna is az olasz jobboldali populista párt népszerűségi mutatója.

Azt mondhatnánk, tipikus olasz jelenség, s jellemző az ottani állapotokra, hiszen Itáliában a feje tetejére állt a világ. Csakhogy Európában akad egy másik ország is, ahol az abszurd vált elfogadottá, ahol az uniós pénzek nyilvánvaló megcsapolása, a folyamatos törvénysértések sem vezetnek a kormánypárt népszerűségének csökkenéséhez, s ahol szintén mindig az agresszivitás és a durvaság győzedelmeskedik.

Itt élünk mi. Ezért sem lepődünk meg azon, hogy az olaszok ingerküszöbét nem érte el a nyilvánvaló csalás.