Microsoft-botrány: az amerikaiak feltárták, de a magyar kormányt és a hatóságokat nem zavarja a hatalmas korrupció

Az amerikai vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy magyar döntéshozók is érintettek a a korrupciós ügyben, a kormány és a hazai hatóságok mégis tétlenek.

Hiába derült ki hétfőn az amerikai Igazságügyi Minisztérium tájékoztatásából, hogy a Microsoft magyar leányvállalata 2013 és 2015 között lefizetett magyar döntéshozókat, a Gulyás Gergely vezette Miniszterelnökség mindössze annyit közölt lapunk kérdéseire: „az amerikai hatóságok Microsoft elleni eljárásában a kormánynak nincs sem hatásköre, sem bővebb információja”. A Legfőbb Ügyészség pedig mindössze azt írta: a válaszhoz "több ügyészi szervezet megkeresése szükséges".

A nyomozó szervek ugyanakkor még ennyit sem reagáltak, pedig lenne mit nyomozni: a vizsgálat szerint ugyanis a magyar Microsoft nem közvetlenül, hanem jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező cégeken keresztül adta el a szoftvereit a közigazgatásnak. Ezek a vállalatok azonban az eredetihez képest 50-60 százalékkal drágábban határozták meg a különböző termékek árát, a jelentős extraprofiból pedig meg nem nevezett magyar döntéshozókat kentek meg, akik így érdekeltek voltak a vásárlásban.

Az ügy pikantériája, hogy a szoftverbeszerzések körül felmerült Orbán Viktor miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak - időközben végelszámolás alatt lévő - vállalkozásának a neve is. Korábban ráadásul Microsoft viszonteladó volt az a Humansoft is, amely időközben Mészáros Lőrinc-közelbe került. Jelenleg ugyanis az oligarcha jobbkezeként jellemzett Jászai Gellért tulajdonában lévő 4iG leányvállalata lett.

A Microsoft végül vállalta, hogy 25,7 millió dollár bírságot fizet az amerikai államnak, így nem kerül bíróság elé a korrupciós ügy. Az amerikai külügy közleményéből kiderül: a bírság korrupcióért kirótt büntetőjogi részét, 8,7 millió dollárt teljes egészében a Microsoft magyar leányvállalatának kell kifizetnie.

Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója szerint a jelenlegi helyzetben a magyar állam jól tenné, ha újabb büntetőeljárást indítana. Az Egyesült Államokban elért és most publikált megállapodás alapjául szolgáló tényállás ugyanis szerinte súlyos bűncselekményekre utal. Az állami tisztségviselők befolyásolása például vesztegetésnek, a közvagyon megkárosítása pedig hűtlen kezelésnek vagy költségvetési csalásnak minősül. A korrupciós cselekmények miatt a Nemzeti Nyomozó Irodának (NNI), míg az adócsalásért a NAV bűnügyi hatóságainak kellene eljárást indítaniuk - fogalmazott, azt is megjegyezve: az Egyesült Államokban kiszabott szankciót nem lehet légből kapottnak tekinteni, az ugyanis a Microsoft által sem vitatott tényeken alapul .

A jogi igazgató úgy vélte: ha a magyar hatóságok futni hagyják a felelősöket, akkor - az Elios-ügyhöz hasonlóan - ismét az állapítható meg, hogy a külföldi ellenőrző szervek hamarabb észlelik és következetesebben üldözik a magyarországi visszaéléseket, mint a hazai szervek. (Az Elios esetében az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálódott.) Mindkét ügyben alappal tehető fel a kérdés, hogy vajon a magyar nyomozó hatóságok és az ügyészség alaposan kivizsgálták-e a történteket - tette hozzá Ligeti Miklós.

Egyébként ha a korábban bűncselekmény hiányában megszüntetett nyomozás újraindítása nem kecsegtetne eredménnyel, a rendőrség és a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) is beszerezheti az Egyesült Államok szerveitől az ügy iratait. Igaz, egyáltalán nem biztos, hogy az Egyesült Államokban lefolytatott eljárás konkrét személyekre lebontva vizsgálta a büntetőjogi felelősséget. Az angolszász országok büntetőjoga ugyanis abban alapvetően eltér a kontinentális európai jogfelfogástól, hogy angol nyelvterületen a cégek ellen is indítható büntetőjogi eljárás. Ebben az esetben elég annyit megállapítani, hogy az adott cég eljárása kifogásolható volt, így a nyomozó hatóságoknak nem kell azzal tölteni az időt, hogy eljussanak odáig, egy cégen belül konkrétan ki hozott hibás vagy vétkes döntést. Amennyiben a cég felelőssége megállapítható, úgy az amerikai kormányszervek dönthetnek úgy, hogy végül büntetőpert indítanak a vállalat ellen, vagy akár a bíróságon kívüli megállapodást kötnek a céggel. Ezzel mindkét fél "nyer": vádalku esetén a vállalat megfizeti a rá kirótt bírságot, amely jelentősen kevesebb lehet, mint a bíróság által előírt büntető kártérítés, a nyomozó szervek pedig mentesülnek a hosszas pereskedéstől. Ugyanakkor a fékek és ellensúlyok rendszere itt is működik: törvényben lefektetett irányelvek szabályozzák, hogy kivel milyen megállapodás köthető, az egyezségnek ugyanis olyannak kell lennie, hogy ha mégis bíróság elé kerül az ügy, akkor kiállja a bíró előtti eljárás próbáját.