Szárnyalnak az albérletárak Budapesten

Publikálás dátuma
2019.07.27. 14:45

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Hiába vártak lakáspiaci szakértők lassulást az idei évre, az ingatlanárak tovább nőttek, ami magasan tartja az albérletárakat is. Júliusban a fővárosi kiadó lakásokért átlagosan 160 ezer forintot kértek, és a roham csak most, a felvételi ponthatárok kihirdetése után indul be igazán.
Budapesten brutálisan elszaladtak a lakásárak, pedig a lakáspiaci szakértők az év elején még lassulást ígértek 2019-re. Sőt az optimisták szerint az áremelkedésnek nem csak hogy meg kellett volna állnia, de mérséklődést is elképzelhetőnek tartottak. Nos, ez ne következett be. Nem vált be az a látlelet sem, hogy a befektetési céllal vásárolt lakásoknak nem lesz majd piaca, mivel annyira megnő a számuk, hogy az albérleti díjak nem emelhetők tovább, így nem lesz már érdemes ebbe a piacba beszállni. Bár az igazi albérlet-keresési szezon éppen ezekben a napokban indul be a felsőoktatási felvételi ponthatárok kihirdetése után, de az már biztos, hogy Budapesten magasak maradtak a bérleti díjak, vagyis ingatlanba fektetni mégis megéri. Sőt, a közepes és magasabb jövedelmű vidékiek közül egyre többen vásárolnak ingatlant gyermeküknek, mert úgy vélik, jobban kijönnek így, mintha a csillagokat ostromló bérleti díjat fizetnék meg. Ennek a rétegnek az igénye ugyancsak felveri a budapesti lakásárakat. Az ingatlan.com elemzése szerint júliusban a fővárosi kiadó lakásokért átlagosan 160 ezer forintot kértek. A 40 négyzetméternél kisebb garzonokért 140 ezer forintot, a panellakásokért pedig 125 ezer forintot. Az egyetemek főiskolák szempontjából kiemelten fontos városrészek közül a XI. kerületben a kiadó paneleknél az átlagár 158 ezer forint volt, a garzonoknál pedig 130 ezer forintot tett ki. A XIII. kerületben előbbiekért 140 ezer forintot, utóbbiakért 130 ezer forintot kértek a tulajdonosok. Aligha meglepő, hogy Európában a magyarországi lakások drágultak a legnagyobb mértékben, három év alatt 32 százalékkal, igaz, alig maradt el tőlünk Írország, Csehország vagy Lettország. (A hazai lakáspiacot jellemző drágulási ütem leginkább Budapestet érintette.) A lakásárak növekedése összhangban van az Eurostat béradataival. Eszerint a vizsgált három évben Magyarországon 29 százalékkal emelkedtek a jövedelmek, a balti államokban is az európai átlagnál nagyobb mértékben, és mindkét helyen az ingatlanok ára megugrott.
„Amíg tehát a gazdaság jó teljesítményt mutat, és a bérek is folyamatosan növekednek, addig a lakásárak emelkedhetnek. Másképp megfogalmazva: az ingatlanárak érezhető csökkenése valamilyen gazdasági válság bekövetkezése esetén valószínű, de erre utaló jeleket egyelőre nem látunk” – mondta Balogh László, az ingatlan.com szakértője. A fővárosi újlakás-piac árrobbanásának kezdete 2013 ősze volt. Lényegében ekkorra a lakosság anyagi helyzete már többé-kevésbé konszolidálódott a 2007-2008-as gazdasági világválságot követően. A jelentős emelkedés 2013-as kezdőpontja ma már nehezen hihető módon átlagosan 180-210 ezer forintos négyzetméterenkénti árat jelentett. A 2013 után kezdetben lanyha, majd egyre gyorsuló lakásépítési lázat elősegítette a Magyar Nemzeti Bank lazításra épülő monetáris politikája is, vagyis a 2016 májusa óta változatlanul tartott, 0,9 százalékos alapkamat. A jegybank így két irányból is befolyásolja a lakáspiaci folyamatokat. Egyfelől az alacsony kamatokkal ösztönzi a hitelfelvételt, amellyel mind a lakásépítésben érdekelt vállalkozók, mind az építtetők előnyös helyzetbe kerülnek. Másfelől a betétekben megtakarított pénzek a helyüket keresik, amit részben megtalálnak az ingatlanpiacon, elsősorban Budapesten. Budapestet megtalálták a külföldiek is, amelyben nagy szerepet játszik, hogy a forint árfolyama a vezető devizákhoz képest tartósan gyenge lett. Érdemes még szót ejteni a folyamatosan jogi csatákat vívó airbnb-lakásokról, amelyeknek létesítése ugyancsak felhajtja az árakat. Ilyenek elsősorban a budai zöldövezetekben, a történelmi Belvárosban és az Újlipótvárosban vannak. A budapesti drágulásért főleg ezek a városrészek a felelősek.

Hol a vége?

Felmerülhet a kérdés, hogy a budapesti lakásárak még meddig emelkedhetnek. Szakértők szerint amíg a bérek két számjegyű százalékkal nőnek, addig a drágulás üteme mérséklődhet ugyan, de aligha áll meg. Az inflációnak lehet némi fékező hatása, ez ugyanis az emelkedő bérek reálértékét csökkenti.

Szerző

Ál-törökfürdő támadt fel az enyészetből

Publikálás dátuma
2019.07.21. 16:50

Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Másfél évtizede bezárták, most kicsinosítva és kibővítve nyitották meg Pesterzsébeten. Nemcsak a vize, hanem a belélegzett gőze is gyógyít.
A gyógyfürdőknek mifelénk az a sorsa, hogy ha nem menedzselik megfelelően, akkor veszteségessé válnak. Ennek szomorú példája a Visegrád melletti, egykor oly népszerű Lepence-völgyi strand, amely mindössze 30 évig működött, és a bezárása, 2007 óta már szép lassan a természet is visszahódította különleges kialakítású medencéit. De nem kell olyan messzire menni tanulságos példáért. Nemrég mutattuk be az Irgalmasrendiek Kórháza kivitelezés alatt álló új épületének fogadtatása körüli visszásságokat. Vajon mit gondolnak a környék lakói, ha ettől a monstrumtól alig pár méterre a Frankel Leó út rózsadombi oldalán évtizedek óta málladozó, visszabontott „ál-török” fürdő kupoláját megpillantják? (Bizonyára nem is sejtik, hogy a csendben pusztuló egykori fürdőnek a szemközti Szent Lukács-fürdőtől független barlangforrása van, melynek vize a kis Malom-tóban is fellehető.) Az ál-török kupola, úgy látszik, népszerű volt egykor a fürdőt tervező építészek körében. A főváros másik végén, Pesten is találkozhatunk hasonlóval, ugyancsak a Duna-part közelében: ez a napokban ismét megnyílt Pesterzsébeti Jódos-sós Gyógy- és Strandfürdő, amelynek neve némi szerénységet is hordoz, hiszen az itt hasznosított gyógyvíz egy nem kevésbé fontos harmadik halogénelemet is tartalmaz: brómot. A különleges fürdőt másfél évtizede bezárták, az ezredforduló után előbb a strandját, majd a gyógyító részlegét is. S lássunk csodát, a napokban újra megnyitották. Kezdetben befektetőt kerestek, majd a fővárosi önkormányzat cége megtartotta, elvégeztette a felújítási munkálatokat, és viszonylag hamar - egy bő esztendő alatt - végeztek is.  Az egész évben nyitva tartó, tizenhárom medencés komplexum újravarázsolása 3,4 milliárd forintba került. A kupolás ál-törökfürdőt még egy 4300 négyzetméteres fedett résszel ki is bővítették. A jód- és a brómvegyületekről tudjuk, hogy agresszívak, a fürdő korábbi csővezetékét is tönkretették, ez az oka annak, hogy a használt vizet most csak hígítva engedhetik be a Soroksári (Ráckevei) Duna-ág vizébe, nehogy az ottani élővilág természetes környezetében kárt tegyen. S ez az oka annak is, hogy a gyógymedencék falát összesen ezer tonna gránit felhasználásával alakították ki, mivel a gránitborításban az agresszív sótartalom nem képes kárt tenni.  Mint oly sok helyen, a pesterzsébeti Duna-parton is először strand létesült, eredetileg a medencéket nem éppen gyógyvízzel töltötték fel, hanem azzal, amit a folyamból vezettek ide. Az is a nálunk szokásos szokás módon zajlott le, hogy a strand bérlője, egy bizonyos Földváry János 1931-ben artézi kutat fúratott, hogy az akkori strand vízellátását biztonságosabbá tegye, és a munkások jelentős mennyiségű hévvizet találtak, nem is akármilyent, jód-, bróm- és konyhasó-tatartalmút. Olyant, amelyik alkalmas mozgásszervi és nőgyógyászati panaszok kezelésére. Ajód keringésjavító, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, a bróm pedig idegnyugtató, stresszoldó hatású. Ráadásul a jód nem csak a bőrön keresztül fejti ki gyógyhatását, hanem gőzei belélegezve is hasznosak. Ivókúrákra itt nem rendezkedtek be - a betegeknek meg  kell elégedniük a közismert és kiváló sóshartyáni nedűvel.
Szerző
Témák
fürdő

A halott egyértelműen finom

Publikálás dátuma
2019.07.21. 10:04

Cseh földön nincs kocsma utopenec nélkül, és a boltok polcain is ott feszít, hiszen Bohémia szülöttei otthonukban sem szünetelteik a sörfogyasztást.
A vízi hulla decenensen puffadt. Amikor a villa belehatolt, leheletnyi szisszenéssel fogadta magába. A kés pengéje már nem csalt elő hangot. A vendég vékony húskarikát kanyarított, és nyámmogva konstatálta a nyelvgyöknél csöppet csípős, savanykás ízt. A vízi hulla egyértelműen finom volt. És követelőző. Sört! – kurjantott a szájból. Sört! – rikoltotta a torokból. Sört! – ordított a gyomor mélyéből. Ahol egyfajta gigászi szivaccsá lényegült, és csak szívta, szívta magába a komlólevet. A vízi hulla nem volt válogatós. Jó volt neki a pilseni, a félbarna, a szűretlen búza. Egy számított, hogy sok legyen. Hisz lényege a lebegés volt. A vízi hulla a lebegésben született. Ideáltipikus esetben egy tejfehér bőrű cseh kocsmárosné maga elé kerített egy öblös befőttes üveget, és olyasmit dobált bele, amit nálunk szafaládéként írnak le. Hogy behasította-e a húsrudakat vagy sem, az kizárólag pedánsságán múlt, de általában be. Aztán vizet forralt, benne ecettel, borssal, babérlevéllel, és némi cukorral. Csak pötyögtette, nehogy illanjanak az ízesítők. Amíg hűlt a páclé, az üveg alján hagymaágyat készített, ráfektette a szafaládé-szerűségeket, és így rétegezte mindaddig, míg majdnem az edény szájáig ért a belbecs. Aztán nyakon öntötte az egészet a langyos lével, lezárta, és kitette a pult szélére egy hétre érni. (Közvetlenül a másik, javában megbontott üveg mellé.) Szóval így születik az egyik legklasszabb sörkorcsolya, az utopenec. (A cseh szó jelentése: vízi hulla.) Amit nem a maga pőreségében fogyaszt a kocsmaközönség. Barnás, némiképp szívós héjú kovászos kenyérrel, és pikáns (néhol kifejezetten csípős) cseh csalamádé-szerűséggel. És itt kap szerepet az említett kocsmárosnéi bemetszés – ebbe a vágásba lehet gyömöszölni a savanyúságot, hogy minden harapást színesítsen. (Akad egyébként, aki nem bízza a véletlenre a csalamádés ízbeütést, és kapásból a hagyma közé vegyíti a savanyúságot, nem sajnálva belőle a cseresznyepaprikákat sem.) Cseh földön nincs kocsma utopenec nélkül, és a boltok polcain is ott feszít, hiszen Bohémia szülöttei otthonukban sem szünetelteik a sörfogyasztást. Már csak azért sem, mert olcsó, ugyanis a cseh jogszabályok szerint a sör nem minősül alkoholos italnak, így többek között jövedéki adó sem terheli. Ezért van az, hogy a budapesti cseh sörözőkben tisztes árért adnak bitang jó komlólevet. Utopenec persze nincs minden ilyen műintézményben, de a Hrabalról elnevezett Rákóczi úti, vagy a megvakíttatott Jaromír hercegről elnevezett sörkertben a Városligetnél akad. És érdemes megkóstolni, mert nem lehet mindig morva verebet és köményes pacallevest enni.
Szerző
Témák
vendéglátás