Egy diszkriminatív szabállyal kevesebb, de még mindig sokakat büntet a rendszer

Publikálás dátuma
2019.07.26. 07:30

Fotó: Népszava
Az otthonápolók számára hátrányos jogszabályt semmisített meg az Alkotmánybíróság. Az érdekvédők szerint ez csak részsiker, a minden tartós ápolásban érintett személyre kiterjedő szabályozás még nem valósult meg.
Az Alkotmánybíróság (AB) megsemmisítette a tartós ápolást végzők időskori támogatásáról szóló jogszabálynak azt a rendelkezését, mely indokolatlanul tett különbséget a gyermeküket tartósan ápoló szülők között. Eddig csak az kaphatta meg ezt a támogatást, aki más típusú pénzbeli ellátás – például kiemelt ápolási díj – igénybevételével tudta bizonyítani, hogy legalább húsz éven keresztül valóban otthon ápolta gyermekét. Ha azonban korábban nem vett igénybe ilyen támogatásokat, hiába áldozta akár egész életét gyermeke otthoni ápolására, kérelmét elutasították. Az AB több bírói kezdeményezés és egy alkotmányjogi panasz alapján döntött a törvény vonatkozó rendelkezéseinek megsemmisítése mellett. A panaszbeadvány érintettje 33 éven keresztül gondozta súlyosan fogyatékos, magatehetetlen gyermekét, aki 2002 áprilisában halt meg. Fizető munkát csak ezt követően, 51 évesen tudott vállalni, így nagy szüksége lenne arra, hogy alacsony nyugdíja kiegészítéseként megkaphassa a tartós ápolást végzők időskori támogatását, havi 50 ezer forintot. Kérelmét minden alkalommal elutasították. Az eddigi szabályok alapján ugyanis a támogatás jogosságát csak azzal tudta volna alátámasztani, ha bemutatja azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítják, legalább 20 évig otthonápolási díjban is részesült, tehát legalább ennyi ideig valóban otthon gondozta 24 órás „műszakban” a gyermekét. Az érintett kormányhivatal ebből nem engedett, hiába mutatott rá az idős szülő arra, hogy 1968-ban született gyermeke életében és 2002-ben bekövetkezett halálakor még nem is létezett sem emelt összegű, sem kiemelt ápolási díj. Az AB határozatával ez az anomália szűnt meg. Az elutasított szülők kérjék ismét jogos támogatásukat! – hívta fel az érintettek figyelmét a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ). A szervezet elnöke, Kovács Ágnes üdvözölte az AB döntését, ugyanakkor rámutatott: ez „csak” egy részsiker, hiszen a minden tartós ápolásban érintett személyre kiterjedő szabályozás még nem valósult meg. A támogatásban ugyanis csak a gyermeküket gondozó szülők részesülhetnek, holott nagyon sok olyan idős ember van, akik állandó felügyeletre szoruló testvérüket, házastársukat vagy épp szüleiket ápolták évtizedeken keresztül, vagy ápolják mind a mai napig otthoni körülmények között. – Szövetségünk továbbra is küzd azért, hogy a tartós ápolást végzők időskori támogatását megkülönböztetés nélkül minden érintettre terjesszék ki – hangsúlyozta Kovács Ágnes.

Jár segítség az autistáknak is

Módosították a gyerekek otthongondozási díjának (gyod) feltételeit, így már az autista gyereket nevelő családok is megkaphatják a bruttó 100 ezer forintos támogatást – írta az Abcúg. A kormány idén januárban vezette be a gyod-ot, amiért számos civil szervezet és tartósan beteg gyermeküket 24 órában otthon ápoló szülő küzdött, de az új szempontrendszer alapján abból több, autista gyermeket nevelő család kimaradt. Az ő helyzetüket most rendezték, de például az állandó felügyeletet igénylő Down-szindrómás, krónikus betegséggel, súlyos epilepsziával, cukorbetegséggel és ritka betegségekkel élő gyerek után továbbra sem jár a támogatás. J. D.

Szerző

Voksokért turnézik Orbán a határon túl

Publikálás dátuma
2019.07.26. 06:45
A Fidesz politikájába belesimuló szervezetek tarthatják a markukat
Fotó: Veres Nándor / MTI
A „nemzetépítésből” mára nyílt színi szavazatvásárlás lett. A kormány tízmilliárdokkal kedveskedik a határon túli szervezeteknek.
Tavaly összesen csaknem 85 milliárd forintot költött a Külgazdasági- és Külügyminisztérium hat szervezeten keresztül a határon túli magyar lakta területek gazdaságfejlesztésére – derült ki a tárca összesítéséből. A legtöbb pénz, 45 milliárd forint a Vajdaságnak jutott, Felvidéken 22 milliárd forintra, Kárpátalján 13,3 milliárd forintra, Erdélyben 3,3 milliárd forintra, Drávaszögben 945 millió forintra, míg Muravidéken 677 millió forintra lehetett pályázni. A hivatalosan meghatározott cél minden esetben a helyi gazdaság fejlesztése volt, valamint a határon túl élő magyarok elvándorlásának megakadályozása. A pénzek elosztását az állam tulajdonában lévő, általában az adott országban bejegyzett szervezetek végzik. A pénzköltés egyébként idén sem állt le, a Vajdaságban élők például egy nemrég indult tenderen összesen 1,4 milliárd forintra pályázhatnak: egyebek mellett 300 millió forint jut házvásárlásra, 200 millió forint földvásárlásra, 300 millió forint eszközbeszerzésre, de turisztikai fejlesztésre is szánnak 300 millió forintot. Erdélyben 131 millió lejt (9,1 milliárd forintot) szántak traktorok és különböző mezőgazdasági eszközök beszerzésére, míg további 75 millió lejt (5,2 milliárd forintot) szálláshelyfejlesztésre. A kormány nem is csinált titkot belőle, hogy a határon túli jelenléttel elsősorban belpolitikai céljai vannak. A tusványosi tábor programjai közül mára eltűntek az alapítók szándékait tükröző, a magyar–magyar és a magyar–román együttműködést szolgáló fórumok, és a helyükbe a Fidesz politikájába illeszkedő egységes nemzetkép sulykolása, egyfajta „gyarmatosító” attitűd került.
Szerző
Frissítve: 2019.07.26. 06:55

Kódolja az onkológiai káoszt a túlterheltség

Publikálás dátuma
2019.07.26. 06:00
Csúcsra van járatva az ellátás, bármikor, bárhol kialakulhatnak problémák
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Méltatlan körülmények között kell várakozniuk kemoterápiára a betegeknek az Országos Onkológiai Intézetben, még a sorszámért is sorszámot húznak egymás között. Az ombudsman hivatalból vizsgálatot indított.
Hajnalban hozott a férjem, három órája várok – mondja az asszony az Országos Onkológiai Intézet egyik kemoterápiás kezelője előtt. Délelőtt fél tíz, egyre nagyobb a forróság. Középkorúak, idősek ülnek a székeken. Az asszony kezével megtámaszkodik az üvegfalon, nehezére esik az állás. Ülőhely másnak sem jut, van, aki a lépcsőn szundikál. A nő rendületlenül beszél a körötte állókhoz, azt mondja, nehezen bírja a mostani tizenöt adagos kezelést. Már a tizedik után kisebesedett a bőre, de az orvosa kérte, föl ne adja, bírja ki valahogy, aztán egy hónapig pihenhet a következő előtt. A várakozók többsége nem beszédes. Leginkább összekuporodva, némán várnak. Egy nappal vagyunk azután, hogy a 24.hu, és az Index beszámolt arról: méltatlan körülmények között kell várakozniuk kemoterápiára a betegeknek, akik még a sorszámért is sorszámot húznak egymás között. A történtek miatt az ombudsman hivatalból vizsgálatot indított csütörtökön.
Arról, hogy mit kívánnak tenni a helyzet javítására, megkérdeztük a humántárcát, a Nemzeti Népegészségügyi Központot (NNK) és magát az országos intézetet is. Választ csak az utóbbi főigazgatója, Polgár Csaba professzor küldött. Ő határozottan visszautasította, „az intézet jó hírnevét sértő, a közvéleményt tendenciózusan félrevezető politikai megnyilvánulások és sajtótermékek igaztalan állításait a náluk folyó betegellátás körülményeiről.” Mint írta: ők minden beteget tájékoztatnak, hogy a munkaidő 7.30-kor kezdődik. A várótermeket hétkor nyitják, ezért értelmetlen órákkal korábban jönni. Az már más kérdés, hogy a megszólaló betegek azért állnak sorba már kora hajnaltól, mert ha későn kapnak sorszámot, akkor talán már nem kerülnek sorra aznap.
A főigazgató közlemény szerint a sorrendiség kezelésére az elmúlt években több rendszert is kipróbáltak, most is van egy újabb, fejlesztés alatt. Évente 1000-1200 új daganatos beteg gyógyszeres kezelést kezdik el az intézetben, és ezen osztályon naponta átlagosan 70 beteg kap kemoterápiát. Egy másik osztályon 95 ambuláns kemoterápiás széken zajlik a kezelés. A főigazgató szerint „az intézet alapelve évtizedek óta, hogy minden ide forduló beteget megfelelő időben, várólista nélkül kezelnek, ami a legtöbb Nyugat-Európai ország vezető rákközpontjában sem megoldott.” Végigjárom az intézményt. A kemoterápiára most is sokan várnak, de ők már túl vannak a kezelés előfeltételét jelentő reggeli vérvételen. A drága daganatellenes gyógyszeres infúziót csak az kaphatja meg, akik a vérkép alapján alkalmasak erre. Ha rossz a vérkép, akkor aznap nem kaphat kezelést. A sugárterápiára az egyik épület pincéjének szűk folyosóin és olykor kiöblösödő kisebb tereiben lehet várakozni. Nincsenek sokan. Pedig egy leendő páciens szerint olykor egymás hegyén hátán állnak. Egy férfi szerint ők akkor is idejönnének, ha kétszer ennyit kellene várni. Az orvosok jók, és amúgy is mindenütt azt hallani, hogy itt van meg minden a normális terápiához. - Csúcsra van járatva az ellátás az onkológiában, ebből aztán bármikor, bárhol kialakulhatnak ellátási problémák – értelmezi a sajtóhíreket Poller Imre egészségügyi szakértő. Számára nem ismeretlen ez a terület, korábban sugárterápiás orvosként maga is aktívan gyógyította a rákbetegeket. A hazai onkológiai ellátás vezető intézetébe eleve nagyon sok beteg kerül. A páciensek egy része csak akkor hiszi el, hogy jó ellátást kap, ha itt kezelik, másokat meg a rendszer egyenetlenségei juttatnak el idáig. Akkor is, ha egyébként ugyanezt a kezelést a lakásához közelebb is megkaphatnák. Az is idehozza az embereket, hogy bizonyos gyógyszerekhez a betegek csak az intézet orvosai által felírt vények ellenében juthatnak hozzá. Pedig gyógyszert írni szakorvosi javaslatra elvben a háziorvos is tudna. Az itt dolgozó orvosokra jóval több váratlan feladat jut, mint amennyit normálisan el lehetne látni. Elég, ha egy nap tízzel több „nem várt” páciens jelenik meg egyszerre, vagy egy specialista bármi miatt nem tud bejönni – máris borul a rendszer. Az említettekből fakadó problémák kezeléséhez már nem is elég csak a pénz, rendszerszintű átalakításra lenne szükség – mondja Poller Imre. Szerinte újra kéne gondolni a betegutakat, a terápiára jogosult intézmények körét, és az országos intézetbe csak azoknak kellene eljutniuk, akiket valóban csak itt lehet ellátni. Az onkológiai intézet klasszikus elvek szerint készült épülete nem alkalmas ilyen sok járóbeteg ellátására. Alapvetően annak idején fekvő ellátásra tervezték, nagyon hiányzik egy olyan ambulancia, ahonnan a beteg csak akkor léphetne be a kórház egyéb területére, ha ágyhoz kötött ellátásra szorul. Most ugyanis az intézmény teljes területén, szinte valamennyi épületében zajlik ambuláns kezelés, olykor olyan szűk folyósokra kényszerítve a betegeket, ami nem alkalmas a várakozásra. Az intézet megalapítása korában egy rákbeteg legfeljebb 10-15 alkalommal jelent meg kezelésen kapott, ma akár 100-150-ig is eljuthat, mert a rákbetegségek jó része már krónikus betegséggé szelídült.
Szerző
Frissítve: 2019.07.26. 06:13