Egy igaz ember

Nem Trump az. Az amerikai elnök azonnal hazudozásba kezdett, és szemrebbenés nélkül állította pont az ellenkezőjét annak, amit előtte tévénézők milliói láttak és hallottak. Az igaz ember Robert Mueller volt FBI-igazgató és különleges megbízatású ügyész, aki kétszer háromórás kongresszusi meghallgatásán rendületlenül kitartott elvei és a tények mellett.

Anélkül, hogy túlment volna a kétéves vizsgálódásának eredményeiről készített jelentés keretein, megerősítette, amit eddig is tudtunk: Oroszország Trump oldalán titkos és törvénytelen eszközökkel beavatkozott a 2016-os elnökválasztási kampányba, Trumpék erről tudtak, de nem jelentették, a nyomozást pedig minden eszközzel akadályozták. Mi több, ahogyan a híresen visszafogott Mueller fogalmazott, az elnök által az ügyészek kérdéseire adott írásos válaszok igazságtartalma "finoman mondva is problematikus" volt. Vagyis Trump ekkor is hazudott, ami önmagában is elég ok arra, hogy később, ha majd nem lesz elnök, bíróság elé lehessen állítani. (Ha jövőre újraválasztják, az újabb négy év végére ez az ügy elévülne.)

Ugyanakkor nem került elő egyértelmű bizonyíték arra, hogy a Trump-kampány tudatosan törvényt sértve működött volna együtt az oroszokkal. Persze kérdés, hogy akkor miért kellett ennyit hazudozni. Ez minimum gyanús: vajon sikerült minden tényt felderíteni?

Az öregedés jeleit mutató, a kérdéseket sokszor megismételtető, néha bizonytalan Mueller a lényeget illetően sziklaszilárd maradt: az ő dolga a tények felderítése volt, a következtetéseket a Kongresszusnak kell levonnia. A Demokrata Párt elvben rendelkezik az elnök elmozdítására irányuló alkotmányos eljárás kezdeményezéséhez szükséges alsóházi többséggel - de még az ellenzéki képviselőknek is csak kevesebb mint a fele hajlik erre. A Republikánus Párt pedig beállt Trump mögé, így a Szenátusban lehetetlen megszerezni az elítéléshez szükséges kétharmadot. Mueller megtette a magáét, de a többi politika: Trumptól csak a választók szabadíthatják meg a világot.