Csikószobrok

Két hete pénteken robbanás történt az ajkai Bakonyi Erőműben. Az arra járók megijedtek, a kémény pár percig fekete füstöt okádott, aztán csend. Napokig. Se a cég, se a város, se a hatóságok nem szólaltak meg.

Szokás szerint a Facebookon indult morgolódás, a mindent ellepő por ellen korábban létrehozott fórumokon. Én is hívtam az illetékeseket, de csak azt hallgattam, hogy „épp tárgyal”, „pont most ment el”, „visszahívja”, „szabadságon van”, mi több: „önnek túl reszelős a hangja”. Öt nappal az eset után a cég rövid közleményt tett ki honlapjára, a térség fideszes képviselője, Fenyvesi Zoltán pedig az erőmű iránti megértését hangsúlyozva tolmácsolta azt a gyors megállapítást is, miszerint senki se hibás. A tulajdonos, a francia Veolia hat nappal az eset után azt hánytorgatta fel nekünk, hogy túl gyorsan kérünk válaszokat.

A fórumokon a lakosság elemi felháborodását a különböző véleményvezérek – pártállástól függetlenül – rendre szintén a cég szemszögéből csitítgatták. Eszerint az, hogy az egység „szét van rohadva”, az előző tulajdonos, a tavaly elhunyt Demján Sándor bűne. Az erőművet két éve megvásárló Veolia elvégre nem tehet egyik napról a másikra csodát. Amúgy meg „valakik” most csak feltüzelték a sajtót, pedig nagyobb bajok is vannak. Kétségtelen: ugyane városhoz kötődik a magyar történelem legszörnyűbb ipari balesete, a kilenc évvel ezelőtti vörösiszap-katasztrófa is.

Bár most tényleg nem történt semmi komoly, az ipart és kapcsolódó szereplőit láthatólag változatlanul a bajok eltussolására „huzalozták”. Még akkor is, ha ez később hatványozottan visszaüthet. Vollár Attila vezérigazgató az eset után társadalmi elkötelezettségüket mindenesetre azzal nyomatékosította, hogy hamarosan csikószobrokat adnak át.

Az HBO-féle Csernobil-film tényleg nem a múltról - a borús jövőről szól.