– Csak neked mondom, de az Ursus jobb – székely kalapban álló sráctól ezt azért igazán nem vártuk volna Tusnádfürdőn, amikor arról érdeklődtünk, a „tiltottnak” becézett (valójában persze bárhol szabadon árusítható) csíki sört, vagy a már neve alapján is jól hallhatóan echte román (valójában viszont már japán tulajdonban álló) „medvés” nedűt fogyasztják-e szívesebben. Íz Ursus egyébként bevette Tusnádot, bár a csíkinek is van több standja, ezek száma össze sem mérhető a konkurens márkát árusító helyekkel.
Egyébként az étel és italkínálatot haladva Tusnádfürdő is ezerrel halad az általános fesztivál-uniformizálódás útján: gyros, pizzaszelet, sült krumpli, grillezett húsok – egyre inkább ez a vonal határozza meg a kínálatot, bár itt azért még lehet „székely lángost” és „székely hot dogot” is kapni. Mindkettőt kipróbáltuk, egyik sem volt rossz, a lángos tésztája könnyebb volt mint a zsírban tocsogó balatoni párjáé, a hot dog pedig természetesen csak azért hívták „székelynek”, mert székely kolbász volt benne. Ami viszont hamisítatlan helyi hangulatot áraszt még mindig, az a bejáratnál főtt kukoricát árulók sora: a gázfőzős forralók ma is úgy néznek ki, mint húsz éve – nyilván ugyanazokról a darabokról van szó.
Ha már a húsz évvel ezelőtti állapotokhoz való hasonlítgatás (először akkor jártam Tusnádon, még autóstoppal): a vasútállomáson és a közlekedő szerelvényeket is látva mintha megállt volna az idő, minden másban azonban hatalmasat fejlődött a település és egész Erdély, elég csak a felújított, vagy újonnan felhúzott szállodákra vagy éppen az utak állapotára gondolni. Az árakat tekintve szerencsére hasonló „fejlődésről” azért még nem beszélhetünk, a közeli Csíkszeredán 13 ezer forintért találtunk apartmant két főre két éjszakára (igaz, a város szélén), Tusnádon egy sör öt lejbe, egy lángos 7-8-ba, egy üdítő hat lejbe került, 70 forintos középárfolyammal számolva ez nem veszélyes, főleg a hazai fesztivál-árakhoz számítva. Ma már szerencsére szinte természetesnek hat, hogy a román rendőr angolul igazít útba (már ha az „itt nem állhat meg, keressen magának parkolóhelyet, ahol tud a városban” ennek értelmezhető), és az is, hogy a rendőri jelenlét kimerül három-négy a forgalmat terelni próbáló egyenruhásban.
– Ez napközben egy Fidesz-tábor, este pedig ugyanolyan fesztivál, mint bármelyik más – ezt már egy Csíkszeredából származó, ma már az Orbán-kormány apparátusában dolgozó lány mondta péntek este, miközben a tömeg a Kiscsillagra tombolt. Ha megnézzük, hogy este hányan buliztak olyan egy kormánypárti újságíró által „liberálisnak” nevezett előadókra, mint a Kiscsillag, a Quimby, vagy éppen az Anna And The Barbies, és hányan látogatták napközben a programokat, vagy akár azt, hogy hányan ültek ki a tűző napra meghallgatni a nagyszínpadon Orbán Viktort, akkor amellett, hogy igazat adhatunk neki, azt is megállapíthatjuk, hogy a táborozók többsége inkább csak a buli kedvéért jött. A programról már korábban írtunk, megállapítva, hogy szinte teljesen eltűnt a vita, szinte teljesen eltűntek az ellenzéki politikusok, a kormánykritikus megszólalók, ahogy egy régi fesztiválózó megfogalmazta (láthatóan már túl néhány sörön, legyen az csíki vagy Ursus): „előbb a román politikusok tűntek el Tusnádról, majd a magyarországi ellenzékiek, mostanra a Fidesz magának beszél a fesztiválon”. Ha azt nézzük, hogy „Tusványosi köménymag” címmel például három pesti srácokos és egy 888.hu-s újságíróval lehetett szombaton pódiumbeszélgetést hallgatni, a PestiSrácok főszerkesztőjének moderálásában, akkor igaznak tűnik a látlelet. Ez persze láthatóan senkit nem zavart, az egyik legnépszerűbb tusványosi divatcikk például az Orbán Viktor iránti feltétlen rajongást világgá kürtölő, a miniszterelnök képével díszített „Defender of Europe” (Európa védelmezője), vagy a Trump-szlogent parafrazáló „Orbán Makes Europe Great Again” (Orbán Újra Naggyá Teszi Európát) póló volt. A maga részéről Orbán Viktor legfőbb vágya (mint ezt ő maga mondta el szombaton), hogy ez még legalább tizenöt évig így is maradjon – nem csak Tusnádon.
