Ellopták a kilenc napja felavatott zimonyi Hunyadi-szobor kardját

Publikálás dátuma
2019.07.31. 12:11
Hunyadi János újonnan felavatott szobra a Belgrádhoz tartozó Zimonyban 2019. július 22-én
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Három tolvajt már elkaptak a hatóságok, egy férfi után körözést adtak ki.
Szerdára virradóra ellopták a kilenc napja felavatott zimonyi Hunyadi János-szobor kardját, a hatóságok azonban már el is kapták a tolvajokat – közölte értesülését a Vecernje Novosti című belgrádi napilap az internetes oldalán. Az újság közlése szerint a kard hamarosan visszakerül a helyére. A bronzszobor kardját három férfi és egy nő lopta el, a nőt a rendőrség szabadon engedte, két férfit őrizetbe vett, egy után pedig körözést adott ki. Hunyadi János egész alakos zimonyi szobrát a múlt hétfőn, az 1456-os nándorfehérvári csata 563. évfordulóján avatta fel Áder János magyar és Aleksandar Vucic szerb államfő. Madarassy István Kossuth-díjas szobrászművész alkotása a Thuróczi-krónikában fennmaradt ábrázolás alapján készült. Hunyadi János egyik kezében kardot, a másikban pajzsot tart. A szerbek Hunyadi Jánost Sibinjanin Jankóként ismerik, és nevét a szerb emberek körében legalább akkora tisztelet övezi, mint a magyarokéban. A nándorfehérvári csatát – amikor a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira – a szerb történelemkönyvek a törökök ellen Hunyadi által vezetett magyar-szerb közös küzdelemnek nevezik. Hunyadi János Zimonyban halt meg pestisben, így nemcsak a nándorfehérvári csatának, hanem a hadvezér egész életének is emléket állít a zimonyi Duna-parton felavatott szobor.
Szerző
Témák
Szerbia szobor

Moszkva még nem békül

Publikálás dátuma
2019.07.31. 10:00
Nem álltak ki Bartolomaiosz mellett az egyes egyházak
Fotó: Wassilios Aswestopoulos / NurPhoto
Lezárná az orosz ortodox egyházzal az önálló ukrán autokefál egyház megalakulása miatt kialakult vitát a konstantinápolyi ökumenikus patriarkátus.
I. Bartolomaiosz pátriárka kifejtette, „sajnálatos módon a testvéregyház szakított velünk, hogy kifejezze elégedetlenségét az ukrán egyházzal kapcsolatban. Mi azonban szeretjük az orosz egyházat, bármi történt is”. Bartolomaiosz mindezt egy Antalyában tartott püspökszenteléskor mondta el. Hozzátette, „mindannyiukat megviselte a szakítás, s azt szeretném, hogy egyházaink viszonyát hamarosan ismét a béke és a szeretet határozza meg”.  Amfilohije Radovic, a szerb ortodox egyház metropolitája szerint Bartolomaiosz hibát követett el azzal, hogy Kijev mellé állt, mert meglátása szerint ezzel a mintegy kétezer, Törökországban élő ortodox hívőt is veszélyezteti. Moszkvából egyelőre nem érkezett jelzés arra, hajlandó-e a megbékélésre, ez ugyanis nem csak egyházi, hanem politikai döntés is, mivel az állam és az egyház szorosan összefonódik. Így nem várható gyors döntés. Az ügy hátterében az áll, hogy 2018 szeptemberében I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka két küldöttet bízott meg azzal, készítse elő az ukrán egyház autokefáliáját. Moszkva számára a döntés összeesküvés-elméletekre adott okot. Oroszország azt gyanította, Washington a háttérből irányította az ukrán ortodox egyház elszakadásának folyamatát. Ilarion Volokolamszki metropolita, a Moszkvai Patriarchátus egyházközi külügyeinek irányítója már ekkor azt közölte, nem ismeri el a konstantinápolyi pátriárka joghatóságának felsőbbségét az orosz ortodox egyház. Kirill moszkvai pátriárka még 2018 augusztus végén Isztambulban próbálta meg jobb belátásra bírni Bartolomaioszt. Missziója nem járt sikerrel. Ennek oka lehet, hogy az ortodox egyházak között ugyanis van némi rivalizálás. Az ortodox keresztényeknél nincs ugyan pápa, de a konstantinápolyi pátriárka egyenlőbb az egyenlőek között, tiszteletbeli elsőbbséget élvez. Az ukrán ortodox egyház autokefáliájáról szóló döntést tavaly október 11-én hozta meg Konstantinápoly. Az orosz ortodox egyház erre válaszként, az október 15-én, Minszkben megrendezett szent szinóduson megszakította kapcsolatait a konstantinápolyi patriarkátussal, lehetetlennek minősítette a kapcsolatok folytatását. Moszkva és néhány más ortodox egyház szerint Konstantinápolynak ehhez nem volt joga, a Kijevi Patriarkátus önállóságát kimondó határozat kánonjogi értelemben érvénytelen. Szerintük Konstantinápoly pátriárkája csak „első az egyenlők között”, nem avatkozhat be az egyes ortodox egyházak belügyeibe. Az ukrán ortodox egyház – a konstantinápolyi patriarkátus döntésének köszönhetően – hivatalosan 2019. január 6-án nyerte el önállóságát. Más ortodox autokefál egyház azonban egyelőre nem ismerte el az ukrán egyház létjogosultságát. Az önálló ukrán egyház kérdése szorosan összefügg a politikával. Oroszország 2014-ben foglalta el az addig Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, majd 2015-ben oroszbarát milicisták révén Kelet-Ukrajna egy részét is bekebelezte. Moszkva és Kijev között fagyos a viszony, Ukrajna ezért olyan törvényt hozott, amellyel korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát. Manapság a kijevi vezetésnek már-már lételeme a független ukrán egyház, ez azonban még a közelmúltban sem volt így. A kijevi Majdan-tüntetések nyomán 2014-ben Oroszországba menekült Viktor Janukovics exállamfő még a Moszkvai Patriarchátus híve volt, elnöksége idején ez az egyház lényegesen nagyobb állami támogatásban részesült, mint a kijevi. Míg a Moszkvai Patriarchátus hívei zömében Oroszországhoz húzó Nyugat-ellenesek, addig a Kijevi Patriarchátus híveinek nagy része politikai nézeteit tekintve az orosz befolyást ellenzők körébe tartozik. 2017 decemberében ismét fellángolt a vita a két patriarchátus között: az orosz ortodox egyház felszólította az ukrán kijevi patriarchátusát, térjen vissza a moszkvai egyház irányítása alá. Az utóbbi időben a kijevi patriarchátus hívei több ízben vádolták meg a moszkvai egyház papjait, hogy az orosz titkosszolgálatoknak dolgoznak, és támogatják a Donyec-medencei szeparatizmust. Mit jelent a gyakorlatban az, hogy Oroszország szakított Konstantinápollyal? Ennek értelmében az orosz ortodox egyház akár meg is tilthatná hívei számára a patriarchátus szentmiséin való részvételt. Egy ilyen döntésnek azonban kétes következményei lettek volna. A moszkvai patriarkátushoz tartozó hívek például nem vehettek volna részt az "ortodox Vatikánban", az Athosz-hegyén tartott szentmiséken sem.
Frissítve: 2019.07.31. 10:10

Veszélyes brit játszma

Publikálás dátuma
2019.07.31. 09:00

Fotó: Alberto Pezzali / NurPhoto
Boris Johnson 19-re húzna lapot azzal, ha megállapodás nélkül lépne ki az Európai Unióból. A királyság fennállását veszélyeztetné.
Rendkívül sokat kockáztat Boris Johnson új brit kormányfő azzal, ha ragaszkodik ahhoz: hazája október 31-ig mindenképpen, akár az Európai Unióval való megállapodás nélkül lépjen ki az EU-ból. Már hétfői, skóciai látogatása során megtapasztalhatta, hogy széteshet az Egyesült Királyság, ha ragaszkodik radikális terveihez, s nem hajlandó közeledni az Unióhoz. Egyelőre a közvélemény-kutatások Johnsont igazolják, miniszterelnökké választása óta ugyanis 5-10 százalékkal nőtt az általa irányított toryk népszerűsége, a konzervatívok ismét vezetik a közvélemény-kutatásokat mintegy öt százalékkal megelőzve a Munkáspártot. Ugyanakkor a felmérésekből kitűnik: amennyivel nőtt a toryk népszerűsége, annyival csökkent Nigel Farage pártjáé, a Brexité. Más pártoktól tehát nem tudott elorozni szavazókat az egykori londoni polgármester. S feledésbe merül már az is, hogy miután Theresa Mayt tették meg brit kormányfőnek, a toryk népszerűsége 15-16 százalékkal emelkedett, vagyis a közvélemény-kutatásokban elért jobb eredmény természetes folyamat eredménye. A brit parlamenti képviselők nyári szünete szeptember 3-ig tart, addig van idejük eltűnődni azon, hogyan akadályozhatnák meg, hogy Johnson a legrosszabb forgatókönyvet, a „no deal Brexitet” valósítsa meg. Addig sok minden történhet. A miniszterelnök sem fog tétlenkedni, mert a kormány óriásplakátokon, illetve televíziós hirdetésekben kívánja jelezni: a megállapodás nélküli kilépés egyáltalán nem olyan nagy baj. A kampányra 100 millió fontot szánnak. Hogy Johnson mennyire nem törekszik kompromisszumra Brüsszellel, az is jelzi: csak brit körúton vesz részt a következő napokban, hetekben, de az európai fővárosokba nem kíván ellátogatni. Egyelőre még csak Leo Varadkar ír kormányfővel sem beszélt, ami azért sajátos, mert a megállapodás nélküli kilépés Írország és az Egyesült Királyság viszonyát érinti a legérzékenyebben. Hétfőn, Skóciában mindenesetre felettébb ellenséges légkör fogadta Johnsont, aki láthatóan a toryk mérsékeltebbjeire sem hajlandó hallgatni. Mindenfajta kérlelés ellenére ugyanis egy kilépéspárti személyiséget tett a konzervatívok skóciai szárnyának élére, amit a helyiek meglehetősen barátságtalan lépésként könyvelhetnek el. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök szerint Johnson a „no deal Brexit” erőltetésével katasztrófát idéz elő, amely Skócia és az Egyesült Királyság számára is rendkívül veszélyes. Sturgeon világossá tette, hogy kormánya egy második számú függetlenségi referendumért száll síkra, amelyet már jövőre rendeznének meg. Johnson meglehetősen bizonytalannak tűnt, amikor arról volt szó, Skóciában eddig hányszor szavazhattak az önállóságról, mint mondta, az ő életében biztosan egyet. Összesen is csak egyszer járultak az urnákhoz a kérdésben, de igen valószínű, hogy miniszterelnöksége alatt rendezik a második referendumot. 2014-ben 55 százalék voksolt a maradásra, azóta azonban teljesen más politikai helyzet alakult ki a Brexit miatt. Az EU-ból való kilépésről szóló referendumon a skótok 62 százaléka szavazott az Unióban maradásra. Mindez azonban még nem jelenti azt, hogy egy második függetlenségi népszavazáson a skótok a királyságtól való elszakadást támogatnák. Idén egyetlen olyan felmérés sem látott napvilágot, amely az elszakadást pártolók fölényét hozta volna ki, de tény az is, hogy nagyon csekély a különbség. A legutóbbi, bő egy hónapja közzétett felmérés szerint a skótok 48 százaléka maradna Nagy-Britanniában, 46 százalék viszont távozna. Johnson a hét folyamán Walesbe és Észak-Írországba is ellátogat. Cardiffban barátságos fogadtatásra találhat. Még 1997-ben egy walesi körzetben volt jelölt, s azóta is megőrizte a jó kapcsolatokat a toryk ottani politikusaival. Az a kijelentése azonban nem csengett túl jól sok ott élő fülében, amely szerint „az Egyesült Királyságban mindenkinek tudnia kell angolul”. A brit miniszterelnök a walesi gazdákat kecsegteti majd jelentős állami juttatásokkal. Az észak-írországi vizit viszont a skóciaihoz hasonlóan problematikusabbnak ígérkezik. Ha megállapodás nélkül lépnének ki a britek az EU-ból, Belfastban is mind többen követelnék a kilépést a királyságból. A Sinn Fein már idén februárban egy függetlenségi referendum kiírását követelte a „no deal Brexit” esetén. Johnson megítélése nyilván igencsak vegyes lesz Észak-Írországban. A királyságpártiak üdvözlik, az elszakadáspártiak azonban aligha lelkesednek érte. A kormányfő Belfastban is komoly gazdasági előnyökkel kecsegteti a helyieket egy megállapodás nélküli kilépés esetén.