A dolgozók elsősorban a saját maguk rabszolgái és csak másodsorban a munkaadóké – ez az egyik legfontosabb tanulsága annak a közvélemény-kutatásnak, amit a Népszava megbízásából készített a Publicus Intézet.
Tavaly a magyar munkavállalók ötöde nem vette ki az összes szabadságát, és ennek legfőbb oka pedig a válaszok szerint nem a felettesei nyomásgyakorlás volt, hanem az „öndolgoztatás”.
A fizetett szabadnapokról lemondók 39 százaléka ugyanis saját maga döntött úgy, hogy egyáltalán nem, vagy csak kurtább szabadságra megy – különben nem tudná ellátni munkáját. További 22 százalék a hivatalos verzió szerint egyszerűen nem akarja kivenni az összes pihenőnapját, például azért, mert nincs rá szüksége. Arról csak találgatni lehet, hogy az előbbi két magyarázat mennyire önáltató – mert meglehet, valójában a vélt vagy valós főnöki elvárásoknak akarnak megfelelni a szabadságukról önként lemondók. Az viszont biztos, hogy a szabadnapjaik egy részét tavaly bennhagyó alkalmazottaknak 14 százaléka mondta azt, hogy munkáltatója nem engedi szabadságra.
Bármilyen furcsa, a mérés azt mutatja, hogy minél képzettebb valaki, annál inkább úgy érzi: megszakítás nélkül kell robotolnia. Azoknak a diplomásoknak, akik nem vehették ki az összes szabadnapjukat, 69 százaléka érezte úgy, hogy csak ilyen megfeszített tempóban tudja ellátni munkáját. Így maga határozta el, hogy egyáltalán nem, vagy kevesebbet pihen. Ugyanez az arány a szakmunkások között 59 százalék.
Igaz, ennek a körnek az esetében megjelenik egy másik szempont is: 6 százaléka azoknak a szakmunkásoknak, akik lemondanak szabadságuk egy részéről, azért tesz így, mert azt szeretné, ha kifizetnék pihenőnapjait. Ez a motiváció egyébként a legfeljebb nyolc általánost végzett „szabadság-bennhagyók” között a legerősebb: e csoport 22 százaléka a szeretné megkapni a szabadnapok ellenértékét. (Esetükben nyilván a szükség felülírja a fáradtságot.)
Mindenesetre az idei szabadságremények jobbak, legalábbis a munkavállalóknak csupán tíz százaléka gondolja úgy, hogy biztosan pocsékba megy pihenőnapjai egy része. Ez azonban csak formálisan örömhír, ugyanis azt jelzi: egyes ágazatok teljesítménye csökken, így kevesebb robotra van szükségük.
Nyaralás papíron - de csak papíron
Évek óta bevett szokás, hogy a munkavállalók csak papíron veszik ki a szabadságukat, de valójában dolgoznak. Az így teljesített plusz napokat vagy akár heteket - többnyire az év végén – kifizetik a munkáltatók. Mindez azonban jogellenes, a szabadságot nem lehet pénzben megváltani – mondta érdeklődésünkre Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke.
Mindez főként a kisebb cégeknél jellemző, hiszen egy 5-6 fős vállalkozásnál, ha a például az egyetlen informatikus elmegy nyaralni, akkor nehéz megoldani a helyettesítését. Így a dolgozó és a munkaadó tulajdonképpen összekacsint, hiszen előbbinek jól jön egy kis pluszpénz, utóbbinak pedig nem fáj a feje a helyettesítés miatt – fogalmazott a szakszervezeti vezető. Csakhogy mindez hosszú távon a dolgozók egészségének rovására megy, hiszen az éves szabadság éppen azért van, hogy kipihenjék magukat. Ha ezt nem teszik meg, fogékonyabbak lesznek a betegségekre, többet lesznek betegállományban. Hosszútávon tehát a munkaadók sem nyernek a szabadságok megspórolásával – figyelmeztetett Kordás László. Hasonló visszaélések a nagyobb cégeknél már nem annyira jellemzőek, ám miután a munkavállalók mintegy kétharmada kis és közepes vállalkozásoknál dolgozik, igen elterjedt gyakorlatról van szó – mutatott rá Kordás László.
A közszféra egyes ágazataiban – például az egészségügyben, a közigazgatásban vagy az ügyfél-szolgálatoknál – a munkaerőhiány miatt hasonlóképp nehéz a helyettesítés megoldása, így szintén gyakran előfordul, hogy a dolgozók nem tudják kivenni maradéktalanul éves szabadságukat.
A szabadságok kiadásával ugyanakkor lényegében büntetlenül trükközhetnek a cégek. A munkaügyi ellenőrök létszámát, és ebből következően az ellenőrzések gyakoriságát olyan mértékben lecsökkentette ugyanis a kormány, hogy ha most ellenőriznének egy céget, akkor az legközelebb 83 év múlva kerülne ismét sorra. A 4,5 millió munkavállaló közül tavaly például alig 70 ezer dolgozó foglalkoztatását vizsgálta a hatóság. A szakszervezetek szerint ezért nem is a valós helyzetet mutatja a munkaügyi ellenőrzések tavalyi tapasztalatairól szóló pénzügyminisztériumi jelentés. Aszerint ugyanis csaknem a felére csökkent a szabadságok kiadásával kapcsolatos jogsértések száma: 2017-ben még mintegy 6400, tavaly már alig 3700 dolgozót érintett a probléma. Azt azonban a jelentés is alátámasztja: a legtipikusabb jogsértés, amikor a szabadságot ugyan kiírják, a munkavállaló mégis dolgozik. - Varga Dóra
