Jó reggelt kedves Kórházszövetség!
Üdvözlöm Önöket Csipkerózsika álmukból történő felébredésük alkalmából. Úgy ötven évvel ezelőtt tetszettek elaludni. Ugyanis akkortájt voltak (a létezett szocializmus elvei szerint) rentábilisan működtethetőek a magyarországi kórházépületek.
KGST olajjal és gázzal bőven el voltunk árasztva, akkor még az olajár „begyűrűzés” előtt voltunk. Paks már ontotta az áramot, és készültek a nagymarosi vízlépcső tervei is. Épült a szocializmus. Új kórházak persze akkor sem épültek a fővárosban, vidéken sem minden héten, de azért a régieket legalább igyekeztek karban és tisztán tartani. Az akkori normáknak megfelelően. Természetesen ha 30-40 betegre jut egy WC és egy zuhany, akkor a takarítás csak formalitás lehet. Privát szoba, privát fürdővel legfeljebb a Kútvölgyiben létezett. A légkondi még a műtőben sem volt norma, a betegszobában aki ilyesmit szeretett volna, kinevették, vagy az imperializmus szekértolójaként kezelődött. Ha nagy ritkán egy magyar turista kórházba került Romániában, Bulgáriában vagy a Nagy Szovjetunióban, láthatta, hogy micsoda paradicsomi viszonyok vannak itthon. És el is terjedt a hír, úgyhogy elégedettek voltunk.
Kicsit változott a világ, sőt '89-'90-ben úgy tűnt, hogy a rendszer is változni fog. Végülis 2010-ben kiderült, hogy nem rendszer, hanem gengszter-váltás történik. Az új gengszterek az egészséges társadalom eljövetelét az élsporttól remélik, sem az orvostudomány, sem a betegellátás nem érdekli őket. És ez érthető. A halottak nem szavaznak, a betegeknek meg van elég bajuk, semhogy köszörüljék a tusványosi csatabárdot.
Úgyhogy az egészségügyben híre sincs a rendszerváltásnak. Sőt a Fidesz érában nem ötven, hanem 70-80 évet mentünk visszafelé. Mindenben, de az egészségügyben abszolúte. Az intézmények épületeinek állami tulajdonba való visszakerülése mindenféle fejlődést vagy alkalmazkodást (a változó igényekhez) lehetetlenné tesz, holott a kórházak és rendelők épületeivel való gazdálkodás klasszikus ingatlanfejlesztési feladat. Az ott szokásos egészséges versennyel és a vegyes tulajdonnal együtt. A megrendelő, a későbbi működtető, esetünkben az egészségügyi szolgáltató – bérleti díjat fizet. Nincs az az épeszű bérlő, aki klimatizálás nélküli épületért bérleti díjat fizetne, amikor még az óvodások is tudják, hogy a Földgolyó klímaváltozása elkezdődött.
Ha a Kórházszövetség nem kiérdemesült kórházigazgatók és főorvosok érdekszövetsége lenne egy düledező végvári rendszer védelmében, hanem hozzáértő közgazdászok, mérnökök és ingatlanfejlesztők társasága, akkor már a múlt század kilencvenes éveiben javaslatot kellett volna tenni az egészségügy teljes ingatlanhálózatának átalakítására. Talán lett volna időközben olyan kormány is, amelyik hallgatott volna rájuk. Ez a mostani biztosan nem olyan. Csak szóltam.