szépirodalom;

2019-08-03 12:20:00

A magyar kispróza távolságtartó látlelete

Játékosságot és leleményesség fűzi össze a Körkép antológia írásait.

Humorba csomagolt keserűség, titkok mögül felsejlő valóság, igazságok és hazugságok váltakozó üteme, komolyan vehető komolytalanság, szikár mondatok – a Körkép 2019 mindezek sokrétű, figyelemre méltó válogatását kínálja az olvasóknak. A Magvető Kiadó nagy hagyományokra visszatekintő, harminchat mai magyar író kisprózáját összefogó antológiája intenzív irodalmi mozgásba kínál betekintést az idei évben is. A Turi Tímea szerkesztő által válogatott írások sorában megtaláljuk Bodor Ádám, Csutak Gabi, Darvasi László, Grecsó Krisztián, Háy János, Szaniszló Judit, Szécsi Noémi, Tóth Krisztina, Tolnai Ottó, Vida Gábor és sok más szerző novelláit. A kötetben olvasható szövegek gyakran ízelítőt kínálnak az egyes szerzők írásmódjából, s mintegy ajánlják magukat az életmű további olvasásához is.

 

Bár a novellák jelentős része lineárisan halad, és nem okoz komolyabb fejtörést megfejteni működésmódjukat, a megfogalmazott történetek magukban rejtenek valamiféle – sokszor ugyan fájó – játékosságot és leleményességet. A gyakran nagyon is aktuális társadalmi, politikai, erkölcsi témákat megjelenítő írások azonban nem merészkednek túl közel, többnyire időbeli, térbeli, vagy fikciós távolságot tartva adnak látleletet arról, amit valóságnak nevezünk. Talán ez a távolság olykor túl nagy is: ritkán érezzük, hogy a novelláknak mindannyiunkat közelről érintő tétje volna. Az olvasó be tud lépni az egyes világokba, ám ha nem elég figyelmes, változatlanul ki is tud lépni belőlük.

Persze, nem új kérdés, mit is várunk az irodalomtól: állítson meg, gondolkodtasson el, kússzon be észrevétlenül a napjainkba, vagy csupán szórakoztasson. A Körkép egyes írásai egyszerre teszik mindezt, ám gyakran meglehetősen láthatatlanul, félmondatokon át közelítenek az olvasóhoz. Nem tesznek rá nagyobb súlyt a szükségesnél. Azt pedig, hogy kell-e ennél több, mindenki döntse el maga.