Magyar képzőművészeti szenzáció Londonban

Publikálás dátuma
2019.08.04. 20:00
Maurer Dóra
Fotó: Czimbal Gyula / MTI
Maurer Dóra műveiből nyílik hétfőn kiállítás a londoni Tate Modern múzeumban.
A Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikus-festőművésznek és filmkésztőnek – a Széchenyi akadémia elnökének – ez lesz az első önálló tárlata Nagy-Britanniában, Magyarországon élő alkotó még sosem állított ki a neves londoni múzeumban. Jövő év júliusáig 35 munkáját mutatják be, köztük grafikai munkákat, fotókat, filmeket és festményeket, amelyek bemutatják pályafutásának sokszínűségét. A tárlat több mint öt évtizedes pályáját öleli fel. A tárlaton látható művek egy része a múzeum gyűjteményéből, egy részük magánkollekcióból származik, továbbá látható lesz öt olyan alkotás is, amelyet a Tate-nek ígértek.
Mint a Hvg.hu írta: a londoni múzeum napjaink képzőművészetének csak a New York-i MoMA-hoz mérhető súlyú kiállítóhelye, kánoncsináló intézménye. A jelentőségét nem elsősorban látogatóinak magas száma adja. Az utóbbi évek közel hatmilliós nézőszámával a világ múzeumainak rangsorában a Tate Modern a hetedik, a modern és kortárs profilú intézmények között az első helyen áll. Ennél is fontosabb azonban a múzeum gyűjteményének és tárlatainak kiugró minősége – egy jól sikerült múzeumi siker az átlagosnál gyorsabban csapódhat le a gyűjtői érdeklődésben, London pedig Európa legnagyobb műkereskedelmi központja. A HVG állítása nem túlzás: „Ha egyszer megírják a kortárs magyar képzőművészek külföldi szerepléseinek krónikáját, minden bizonnyal önálló fejezetet kap a Maurer Dóra életművének keresztmetszetét a londoni Tate Modernben bemutató, augusztus 5-én nyíló kiállítás”.

Az 1937-es születésű alkotó 1955-ben került be Képzőművészeti Főiskolára, Hincz Gyula és Ék Sándor tanítványa volt. Többekhez hasonlóan – a hivatalosságból kilógó stílusa miatt – nem kapott diplomát 1961-ben. A londoni múzeum ajánlója szerint Maurer Dóra központi alakja volt a művészekből, költőkből és zenészekből álló független közösségnek, amely a hivatalos rendszeren kívül működött a szocializmus idején. A csoport tagjai lakásokban rendeztek kiállításokat, szamizdat folyóiratokat jelentettek meg. Az 1960-as években kísérleti munkáival a határokat feszegette az 1960-as években. Az 1970-es években kezdett el a fotográfiával és a mozgóképpel foglalkozni, gyakran működött együtt zenészekkel, tanított kreatív előadói workshopokon. Stílusa az 1970-es években egyre inkább geometrikussá és absztrakttá vált.

A Kossuth-díjas művész alkotásai évtizedek óta rendszeresen láthatóak külföldi kiállításokon: az artPortal online művészeti platform kimutatása szerint átlagosan havonta nyílik olyan tárlat a világban, ahol szerepelnek munkái.
Szerző
Frissítve: 2019.08.04. 20:38

A magyar kispróza távolságtartó látlelete

Publikálás dátuma
2019.08.03. 12:20

Játékosságot és leleményesség fűzi össze a Körkép antológia írásait.
Humorba csomagolt keserűség, titkok mögül felsejlő valóság, igazságok és hazugságok váltakozó üteme, komolyan vehető komolytalanság, szikár mondatok – a Körkép 2019 mindezek sokrétű, figyelemre méltó válogatását kínálja az olvasóknak. A Magvető Kiadó nagy hagyományokra visszatekintő, harminchat mai magyar író kisprózáját összefogó antológiája intenzív irodalmi mozgásba kínál betekintést az idei évben is. A Turi Tímea szerkesztő által válogatott írások sorában megtaláljuk Bodor Ádám, Csutak Gabi, Darvasi László, Grecsó Krisztián, Háy János, Szaniszló Judit, Szécsi Noémi, Tóth Krisztina, Tolnai Ottó, Vida Gábor és sok más szerző novelláit. A kötetben olvasható szövegek gyakran ízelítőt kínálnak az egyes szerzők írásmódjából, s mintegy ajánlják magukat az életmű további olvasásához is.   Bár a novellák jelentős része lineárisan halad, és nem okoz komolyabb fejtörést megfejteni működésmódjukat, a megfogalmazott történetek magukban rejtenek valamiféle – sokszor ugyan fájó – játékosságot és leleményességet. A gyakran nagyon is aktuális társadalmi, politikai, erkölcsi témákat megjelenítő írások azonban nem merészkednek túl közel, többnyire időbeli, térbeli, vagy fikciós távolságot tartva adnak látleletet arról, amit valóságnak nevezünk. Talán ez a távolság olykor túl nagy is: ritkán érezzük, hogy a novelláknak mindannyiunkat közelről érintő tétje volna. Az olvasó be tud lépni az egyes világokba, ám ha nem elég figyelmes, változatlanul ki is tud lépni belőlük. Persze, nem új kérdés, mit is várunk az irodalomtól: állítson meg, gondolkodtasson el, kússzon be észrevétlenül a napjainkba, vagy csupán szórakoztasson. A Körkép egyes írásai egyszerre teszik mindezt, ám gyakran meglehetősen láthatatlanul, félmondatokon át közelítenek az olvasóhoz. Nem tesznek rá nagyobb súlyt a szükségesnél. Azt pedig, hogy kell-e ennél több, mindenki döntse el maga.

Infó:

Körkép 2019 – Harminchat mai magyar író kisprózája, Magvető Kiadó, válogatta: Turi Tímea.

Szerző
Témák
szépirodalom

Orosz Tűzmadár Londonban – Egyszerre jelenik meg Natalja Goncsarova a Temze két oldalán

Publikálás dátuma
2019.08.03. 11:55
Repülőgép egy vonat felett – a művész 1913-as alkotása
Fotó: THE TATE MODERN
Brit múzeum első alkalommal rendez retrospektívet a sokoldalú orosz alkotó, Natalja Goncsarova munkásságából, miközben díszletei és jelmezei a Királyi Operaház Tűzmadár balett-előadásán is szerepelnek.
Valószínűleg véletlen egybeesés lehet, hogy Natalja Goncsarova egyszerre jelenik meg a Temze két oldalán, északon a Covent Garden operaház most felújított Tűzmadárjának alkotói között, délen pedig a Tate Modern múzeum frissen megnyitott és kizárólag neki szentelt tárlatán. Az 1881-ben Dadizskinóban született és 81 évvel később Párizsban elhunyt avantgárd művész frissességének bizonyítéka, hogy az 1926-ban Szergej Gyagilev Ballets Russe társulata számára tervezett díszletek és jelmezek 2019-ben is tökéletesen működnek.
A Tate Modern, a szigetország legnépszerűbb, 2018-ban 5,9 millió látogató által felkeresett múzeuma általában nem kronológiai sorrendben állítja össze kiállításait. Nem kivétel a Goncsarova összeállítás sem, így talán nem baj, ha ez a beszámoló a tágas, szellős és színpompás tárlat utolsó termével, egyben fénypontjával kezdődik, amely több balettprodukció számára készített vázlatait, jelmez- és díszletterveit tartalmazza. Goncsarova és a Gyagilev által szerződtetett tehetséges orosz zeneszerzők, táncosok és más művészek a Keletről nyújtott egzotikus képpel lenyűgözték a Nyugat közönségét. Skiccek és eredeti kosztümök illusztrálják, hogyan biztosított az Aranykakas 1914-es párizsi előadása gyors nemzetközi hírnevet Goncsarovának. Egyik legnagyobb sikere volt Rimszkij-Korszakov Sadkója. A herceg jelmeze, ami nem messziről, csak a Viktória és Albert Múzeumból tette át székhelyét Southwark kerületbe, jól példázza, mennyire megértette a művész a tánccal kapcsolatos technikai kihívásokat és hogy volt képes ezeket az orosz folklórban gyökerező fantáziájával egyesíteni.
A visszatekintésből a Goncsarova által kipróbált műfajok közül egyik sem marad ki. Figuratív és absztrakt festményekkel, önarcképekkel, plakátokkal, könyvillusztrációkkal, litográfiákkal, rajzokkal, belső terek tervezőjeként és lélegzetelállító ruhaköltemények dizájnereként egyaránt bemutatkozik. Termése olyan sokrétű volt, hogy azt egy külön, a férje, Mihail Larionov és az író-képzőművész Ilja Zdanevics által kitalált szó, a mindenféleségére utaló angol „everythingism” fogalmazza meg. A Tate vállalkozása jelentős teret szentel Goncsarova 1913-as, azaz mindössze 32 éves korában megvalósult moszkvai kiállításának, melyen minden más (rajzok, vázlatok, stb.), összesen elképesztő 800 objektum mellett 350 festménnyel rukkolt ki. Természetesen több látható közülük most a Tate Modernben is.

Egyesek a francia impresszionisták hatását tükrözik, ami nem csoda, hiszen Goncsarova családja 11 évesen Moszkvába költözött, és a XX. század elején kevés hely volt a világon, ahol Ivan Morozov és Szergej Scsukin jelentős, Cézanne, Gauguin, Picasso, Derain és mások műveit tartalmazó gyűjteményének köszönhetően több modern európai festményt lehetett volna látni. Más művek, mint a hétrészes Teremtés sorozat az ikonok világából merít. Az 1911-es monumentális alkotást négy különböző nemzetközi kollekció segítségével sikerült rekonstruálni, az eltűnt két darab kivételével. Az ugyanebben az évben keletkezett Evangélisták oltárkép egy évvel később nagy sikert aratott Londonban, 1914-ben viszont Szentpéterváron botrányt okozott, amiért állítólagosan gúnyt űzött a vallásból. Még ugyanebből az úgy látszik lázas tevékenységgel zajló évből származik a két, almát szedő parasztot ábrázoló kubista festmény.
Tűzmadár – a baletthez készült jelmez és díszletterv mára is érvényes maradt
Fotó: VICTORIA AND ALBERT MUSEUM, LONDON
A show kiemelkedő teljesítményei közé tartoznak a festő jellegzetes, az első világháború előtti futurizmusból továbbfejlesztett képei, melyeket Larionov a rayonizmus, vagy lucsizmus kategóriájába sorolt, arra utalva, hogy ezek követői, köztük Goncsarova, reális tárgyak helyett azok szellemét próbálták megragadni. A Kerékpáros és különösen a Repülőgép egy vonat felett a kor modern közlekedési eszközei előtt hódol lázas futurista ecsetvonásokkal. A Tate Modern százhatvan, ritkán utazó Goncsarova-képet tudott egyesíteni az Eyal Ofer mecénás nevét viselő termekben. A bravúrhoz a Tretyakov Galéria járult hozzá legnagyvonalúbban, hiszen a moszkvai múzeum büszkélkedhet a sokoldalú művész legtöbb munkájával. Hasonlóan figyelemreméltó, hogy Londonba érkezett az 1928-as Tavasz című, az Arts Club of Chicago számára tervezett térelválasztó paraván, mely mindeddig soha nem hagyta el a szélfútta amerikai nagyvárost.

Infó:

Natalja Goncsarova Tate Modern, London Nyitva: szeptember 8-ig