Katlani kábulat

Bár a híradások alapján valakinek úgy tűnhetett, a vihar volt a fő „fellépő” az Ördögkatlanon, ez korántsem volt így. Igaz, a jégesőt mégiscsak elmuzsikálták.

Tizenkét évvel ezelőtt szervezte meg Bérczes László és Kiss Mónika az első Ördögkatlant. A 2008-ban elmaradt Művészetek Völgye helyett, később annak alternatívájaként létrehozott összművészeti fesztivál tizenkettedszerre is méltó volt a nevére: az „Ördögszántotta –hegy” lábánál elterülő falvakban úgy olvadtak össze emberek, nemzetek, művészeti ágak és kézműves foglalkozások, mint ahogyan a hatalmas főzőüstben a rengeteg alapanyag.

Az összművészeti fesztiválok egyik nagy előnye általában, hogy minden résztvevő megtalálhatja a maga ízlése szerinti programot. Így volt ez itt is, ebben az öt napban. Az idei Katlan látogatói készíthettek maszkot a kisharsányi Kovács-udvarban, miközben mellette a Szomszédban egész napos programmal, játékkal, sőt, még Varró Danival is várták a gyerekeket a Veled Kerek játékosai, valamint a Pesti Magyar Színház másodéves osztálya. Ha pedig az elképesztő panorámával rendelkező Vylyan-teraszon meghallgattuk a beszélgetést a Jelenkor kiadó révén (is) megismert, kedvenc szerzőnkkel, felpattanhattunk a fesztivál idején járó Katlanbuszra, és átmehettünk Villánykövesdre, ahol interaktív színházi társasjáték, netán felnőtteknek szóló mesék vártak ránk.

Onnan már csak pár perc autóút Palkonya, amelyet stoppolva könnyen teljesíthettünk. Ott várt minket a Mokos Pincészet, nagy színpadja, amely a tavalyi könnyedebb, szórakoztatóbb jellegű előadásokkal ellentétben idén csupán egy produkciónak adott helyet. Az ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós vezetésével létrejött Sztalker Csoport fiatal színészei a Vízkereszt, de amúgy mindegy című előadásukban Shakespeare legutolsó vígjátékát videóklipp-szerűen. reflexiók sorozatával és virtuóz koreográfiával tette maivá a nézők számára.

A fesztivál főbb színházi előadásai leginkább Nagyharsányban és Beremenden voltak. A nagyharsányi iskola tornatermében olyan előadásokkal találkozhattunk, mint Kulka János és Simkó Katalin főszereplésével játszott Árvácska, a Koltai Róbert közreműködésével létrejött Batang felé vagy a szellemes Jóéjt, szomszéd!, a Scherer-Varga, Katona-Parti páros előadásában. Beremenden pedig javarészt a művész színház és a befogadó műhelyek kedvelői ültek be előadásokra. Szabó Kimmel Tamás koncertszínházi előadásán elgondolkodhattunk függőségeinkről, míg az Örkény Színházban bemutatott, Az üvegbúra című darabon szembesülhettünk az önámítás és az abból adódó széthullás mechanizmusaival. Az igazán elszánt nézők pedig végig követhették a k2 társulat Hamvas Béla regényéből készített, nyolc órás előadását, a Karnevált.

A tánc iránt érdeklődők sem maradtak „éhesen”: első nap főleg a táncelőadásoké volt a főszerep, a Narancsligetben pedig még az egyik legismertebb kortárs táncosnő, Lőrinc Katalin előadásának is szemtanúi lehettünk. A zenerajongók pedig nem győztek válogatni a Katlan kínálta koncertek és zenei workshopok közül. Délelőtt részt vehettünk a kisharsányi templomban Halas Dóra kórusvezető afrikai dallamokkal dolgozó workshopján, aztán énekelhettünk kortárs, magyar verseket a Rájátszás koncertjén, este tombolhatunk a nagyharsányi focipályán az ismert, hazai együttesek zenéjére, úgy mint a Kiscsillag vagy a 30y.

Az összművészeti fesztiválon akadhatnak nehézségek is. Például, ha elfogy a sorszám, és nem férünk be az előadásba. Vagy, ha a – híradásokban is szép karriert befutó – vihar miatt egy-két produkciót le kell fújni. Ráadásul a technika ördöge sem alszik, és a darab folyamán elromlik a kivetítő vagy kihagy a fény. De humorral, és a szeretetteljes közösség erejével ezek a kellemetlenségek mind-mind jó emlékekké és kalandokká változnak. Ettől is olyan különleges az Ördögkatlan Fesztivál, mert ez az átváltozás megtörténhet és megtörténik, bennünk, körülöttünk.