A történelem romjain

Mikor harminckét évvel ezelőtt – és hosszú előkészítés után – Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára ellátta kézjegyével a közepes hatótávolságú, szárazföldi telepítésű rakéták korlátozásáról szóló úgynevezett INF-szerződést, valóban történelmet írtak. Nem csupán újabb jelentős lépést tettek a hidegháború lezárása felé, de lényegében felszámoltak egy fegyvert, amely miatt Európa csak örök rettegésben élhette volna életét. Pedig Reagan sem volt hótiszta jellem: éppen a minap derült ki, hogy egy ENSZ-delegáció fekete, afrikai tagjait „majmoknak” nevezte, „akik még mindig feszengenek a cipőjükben”. Mégis, az amerikai elnök mert nagyot álmodni, és bebizonyította, hogy a szemben álló felek között is folyhat párbeszéd.

Az INF-szerződés minap beállt halála után jól értékelt Gorbacsov, mikor azt mondta, veszélyesebb hely lett a világ. No, korántsem csak az egyezmény vége miatt. Aláírás ide vagy oda, ha akarták volna, eddig is nukleáris hamuvá változtathatták volna a bolygót. És a megállapodást már egyébként is megette a rozsda. A megfogalmazott célok évtizedekkel ezelőtt megkötötték az Egyesült Államok és Oroszország kezét, de a világuralmi játékhoz közben csatlakozott a teljesen szabadon garázdálkodó Kína is. A fegyverkezési verseny enélkül is gőzerővel zajlik, ebben a lényeg éppen az, hogy senki ne szerezzen behozhatatlan előnyt. A világ inkább azért lett veszélyesebb, mert ezúttal még komoly kísérletet sem tettek a nézeteltérés megoldására, az idejétmúlt megállapodás modernizálására.

Az INF-szerződés romjain még születhet egy újabb, jobb egyezmény is, amelybe Kínát is bevonják. Reméljük, hogy Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping is képes lesz a párbeszédre. Különben visszatér a rettegés.