A történelem romjain

Mikor harminckét évvel ezelőtt – és hosszú előkészítés után – Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára ellátta kézjegyével a közepes hatótávolságú, szárazföldi telepítésű rakéták korlátozásáról szóló úgynevezett INF-szerződést, valóban történelmet írtak. Nem csupán újabb jelentős lépést tettek a hidegháború lezárása felé, de lényegében felszámoltak egy fegyvert, amely miatt Európa csak örök rettegésben élhette volna életét. Pedig Reagan sem volt hótiszta jellem: éppen a minap derült ki, hogy egy ENSZ-delegáció fekete, afrikai tagjait „majmoknak” nevezte, „akik még mindig feszengenek a cipőjükben”. Mégis, az amerikai elnök mert nagyot álmodni, és bebizonyította, hogy a szemben álló felek között is folyhat párbeszéd.
Az INF-szerződés minap beállt halála után jól értékelt Gorbacsov, mikor azt mondta, veszélyesebb hely lett a világ. No, korántsem csak az egyezmény vége miatt. Aláírás ide vagy oda, ha akarták volna, eddig is nukleáris hamuvá változtathatták volna a bolygót. És a megállapodást már egyébként is megette a rozsda. A megfogalmazott célok évtizedekkel ezelőtt megkötötték az Egyesült Államok és Oroszország kezét, de a világuralmi játékhoz közben csatlakozott a teljesen szabadon garázdálkodó Kína is. A fegyverkezési verseny enélkül is gőzerővel zajlik, ebben a lényeg éppen az, hogy senki ne szerezzen behozhatatlan előnyt. A világ inkább azért lett veszélyesebb, mert ezúttal még komoly kísérletet sem tettek a nézeteltérés megoldására, az idejétmúlt megállapodás modernizálására.
Az INF-szerződés romjain még születhet egy újabb, jobb egyezmény is, amelybe Kínát is bevonják. Reméljük, hogy Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping is képes lesz a párbeszédre. Különben visszatér a rettegés.
Szerző
László Dávid
Frissítve: 2019.08.05. 08:13

Gyógyulási folyamat

Elegáns, mégis szerény. Okos, de nem okoskodó. Humoros, de nem vicces. Az „Imádott” Doktor Vohra fogalom volt Delhiben, a gyerekorvos, akit mindenki csodált, elismert, szeretett, és akiben mindenki bízott. A főváros népszerű piacán berendezett rendelő réztábláján olvasható volt, hogy diplomáját Londonban szerezte, ám az igazi tudást a helyi tapasztalatból merítette. 
A trópuson nem mindig könnyű gyorsan és hatékonyan gyógyítani, neki azonban sikerült. Hófehér öltönyben járt, sofőrt tartott, aki vitte az orvosi táskát is, Mont Blanc-töltőtollal írt, zöld tintát használt, nyáron szalmakalapot viselt. Soha nem tévedett, ez a hír járta. 
Egy nyári délután kisebbik lányomat elkapta a Delhi-spuri. Indiában ez nem tréfa. Itattuk, nagyobbik lányom aggódott, Mari siettetett, hívd Vohrát, baj van. Mivel mobiltelefon abban az időben még nem volt, a rendelőjét tárcsáztam. Asszisztense nyugtatott meg, hogy a doktor jön, amint tud, addig se aggódjak. Este Vohra meg is érkezett, szokásos széles mosoly, fehér öltöny, fehér ing, divatos nyakkendő, sofőr az orvostáskával. Vohra ránézett a lányomra, megfogta a csuklóját, miközben mi rémült pillantásokat vetettünk rá. Mi lesz?
- A szokásos európai történet – mondta. – Írok gyógyszert - leült a fotelbe, elővette a Mont Blanc-t, firkantott valamit. - Ezt váltsa ki.
A gyógyszertár a piacon éjjel-nappal üzemelt, a patikus a küszöbön aludt, Indiában ez természetes. Gyógyszer beadva, álmatlan éjszaka, itatás, kétségbeesés, mi lesz? Reggelig semmi javulás. Feltámadt bennem a harcias apa, elmentem a doktorhoz. Éppen reggelizett, fehér ing, nyakkendő, partedli, az asztalon kihajtogatva a Time magazin, elegáns feleség, háziszolga, aki éppen a tükörtojást tálalta.
- Semmi javulás – rontottam be hozzá. – A lányom élet és halál között van! - Nyugalom, Miszter Odze – mondta, miután komótosan megtörölte a száját a damasztszalvétával. - Nyugalom. Minden rendben lesz. Délben már a nővére ebédjét is megeszi. - Mégis, miből gondolja? Vohra eltolta a tányérját, előtte egyet roppantott a pirítósból. - Mondtam: nyugalom. Ez az európaiak nagy baja. A türelmetlenség és a bizalmatlanság. - Csak azt kérem, hogy jöjjön el, és nézze meg újra a kislányomat. - Erre semmi szükség - még mosolygott is. - Ha kétszer megyek egy beteghez, az azt jelenti, hogy súlyos az állapota vagy tanácstalan vagyok. Az ön kislánya egyértelmű tüneteket mutatott, amire a jó gyógyszert írtam fel, csak éppen kell egy kis idő, amíg a hatását érzékeljük. Ezt úgy hívják: gyógyulási folyamat. Ön most úgy viselkedik, mint egy bizalmatlan külföldi apuka, én pedig azt teszem, amit egy indiai gyerekorvosnak tennie kell. Ennyi az egész. Megnyugtattam? 
Nem nyugtatott meg, de igaza lett. 
Néhány hete halt meg, a nyolcvanas éveiben. Valamennyi fővárosi napilap megemlékezett róla. A temetésén több nemzedék, sok tízezer gyógyult betege vett részt.
Szerző
Odze György
Frissítve: 2019.08.05. 08:12

Viccpártok a spájzban

A 2019-es európai parlamenti választás egyik szenzációja, hogy a világ alighanem leghosszabb nevű pártja, a németországi Párt a Munkáért, a Törvényességért, az Állatok Védelméért, az Elitek Előmozdítására és Demokratikus Kezdeményezés nevű párt – röviden: a PARTEI – két mandátumot nyert az Európai Parlamentben. Vagyis a pártnak sikerült 2014-es eredményét megkettőznie.
Martin Sonneborn, a PARTEI vezetője, a Titanic című szatirikus lap volt szerkesztője az előző ciklusban is ott ült az Európai Parlamentben. Sonneborn és pártja olyan követelésekkel kampányolt, mint a berlini fal újjáépítése, a szövetségi rendszer eltörlése, sőt háború a kicsiny Liechtenstein ellen. Mint a kiragadott példák alapján érzékelhető, egy percig sem szabad komolyan venni a PARTEI programját, még akkor sem, ha egyébként akadnak szabványos szociális követelések is a párt programjában (mint a Gerhard Schröder által bevezetett Harz-IV munkaerőpiaci reform eltörlése). Megjegyzendő, hogy a Liechtenstein elleni háború követelése nem egyedülálló a viccpártok történetében: korábban az 1963-ban alapított kanadai Rinocérosz Párt kívánt hadat üzenni Belgiumnak, mert a belga képregényhős, Tintin lelőtt egy orrszarvút az egyik rajzos füzetben.
A viccpártok néhány előzményt leszámítva az 1960-as években léptek színre. Ám a fölforgatott világ és politika kapcsolata mélyen gyökerezik az európai eszmetörténetben. A viccpártok a „fölfordult világ” ideájában gyökereznek. Egyrészt ott volt az ősi római ünnep, a Saturnus (görög mitológiában Kronosz) istenre emlékező Saturnalia, amely a régi aranykort idézte meg: amikor egyenlőség uralkodott a világban, és az önzés, kapzsiság, kegyetlenség ismeretlen volt az emberek körében. Ezen a napon az urak, a patríciusok szolgálták ki a szolgákat, később a rabszolgákat, és a szolgák viselkedtek urakként. 
De ilyen volt a középkori karnevál is, amely a Saturnáliához hasonlóan szintén a feje tetejére állította a világot. A karneválon minden olyan tevékenység szabad volt, ami máskor nem. Az uralkodókat, papokat, nemeseket, lovagokat lefokozták, és az alsó néprétegek kerültek olyan helyzetbe, amely elképzelhetetlen volt a hétköznapokban. A laikusok prédikáltak, a papokat gyakran szamárra ültették. A nők sokszor férfiak módjára kardot kötöttek, a férfiak házimunkát végeztek. A bolondból pápát csináltak (bolondpápa-választás, ahogyan Victo Hugo megörökítette A párizsi Notre-Dame című regényében), a főpapokat gúnyolták. Egyszóval a világ rendje fölborult. A karneváli világ jelképezte a fölfordult világot, a rendetlenséget. A történeti antropológia kimutatta a karnevál szelep-funkcióját. Azzal, hogy a hatalmasok egyetlen ünnep idejére szabadon engedték a nép féktelen örömét, és megengedték a nyers elitkritikát, levezették a társadalomban fölgyülemlett feszültségeket. 
A köznép kigúnyolta a cifrálkodást és a magas adókat. Egyszerű kézművesek fölvették a fegyveres testületek öltözékét, és azt írták rá: „eladó”. A hatalom nem ok nélkül tartott karnevál idején a népi érzelmek kitörésétől. Hiszen kiszámíthatatlan volt, vajon a hatóságok képesek-e mederben tartani a féktelen életörömöt és jókedvet. A világrend fölfordítása mindig lehetőséget nyújtott a nem oly ártalmatlan cselekvésekre is, különösen válságok idején. Néhány felkelés karnevál alkalmával tört ki, mint az 1513-as berni lázadás. 
Az 1960-as évektől köszöntött be a viccpártok divatja a nagyvilágban. A Rinocérosz Pártot hamarosan követték a legelképesztőbb nevű pártok: a Németország Anarchista Pogo Pártja, az iráni Szamarak Pártja, az Új-Zélandi Birodalmi Párt, az angol Tomboló Szörnyek Pártja és hasonlók. Magyarországon a Kétfarkú Kutya Pártot tekintik az első viccpártnak, bár sok szakértő szerint az elsőségért folyó nemes versenyben az 1992-ben alakult Földlakók Élet-, Igazság-, Béke-, Szabadságpártja vezet. A Kétfarkú Kutya Pártnak egyébként ellenfele a Kilencfarkú Macska Párt. A viccpártok között vannak olyan pártok, amelyek a hagyományos ideológiai pártokat gúnyolják (pl. a PARTEI neve egyértelműen utal a német történelem tragikus emlékű hosszú nevű pártjaira, leginkább a Nemzetiszocialista Német Munkáspártra), vagy kifejezetten baloldali színezetűek, mint a Német Anarchista Pogo Párt, esetleg ideológiátlanok, mint a Tomboló Szörnyek Pártja.
A viccpártokról érdemes még tudni, hogy alapítóik és „politikusaik” jellegzetesen a művésztársadalomból rekrutálódnak. Jacques Ferron, a Rinocérosz Párt alapítója és Jón Gnarr, az izlandi Legjobb Párt alapítója színész és komikus volt, Wolfgang Wendtland, a Német Anarchista Pogo Párt vezetője zenész, színész és filmproducer, a PARTEI-t pedig egy szatirikus folyóirat szerkesztősége alapította. A művész életforma részben magyarázza ezen pártok városias és középosztálybeli jellegét. Legalábbis Európában jellemző, hogy a viccpártok mindig a városokban rendelkeznek erős pozíciókkal. 
Mindeddig a viccpártok egyetlen országban sem jutottak be a parlamentbe, ami talán nem is csoda. A zöldekhez hasonlóan a viccpártok elsősorban az önkormányzati választást és az Európai Unióban az európai parlamenti választást használták dobbantóként a nagypolitikába. Önkormányzati választáson már több alkalommal született jó eredmény, de 2014-ben Martin Sonneborn, a PARTEI vezetője - ahogy már említettük - beülhetett az Európai Parlamentbe. A párt mára 0,6 százalékról 2,4 százalékra tornászta föl az eredményét.
Az, hogy a viccpárt növelte a leadott voksok és a mandátumai számát, arra utal, hogy a német állampolgárok jelentős része vonzódik a protest pártok mint alternatívák felé. Márpedig a viccpártok mindig protest pártok. Bizonyos mértékig a mostani uniós választáson igen jól teljesítő zöld pártok is a protest hangulat kedvezményezettjei. Ez legalább annyira fontos a zöldek sikerének megértésében, mint a klímaváltozás valóban sürgető kérdése. 
Nem véletlen, hogy éppen Németországban sikerült egy viccpártnak áttörnie az üvegplafont. Észak-Németország híres a kocsmakultúráról, továbbá a bohém művészvilágról. Hamburg, Lübeck és Bréma, vagyis a Hanza-városok övezete mindig a világra nyitottabb volt földrajzi fekvésénél fogva, mint Németország többi területe. A XIX. században az egykori Hanza-városok polgársága többnyire szemben állt a rendőrállami hagyományokban gazdag, bajonettet nyelt sztereotip poroszsággal, amely túlzottan keleties jellegű volt a hamburgiak, lübeckiek számára. Még a náci időkben is maradt nyomokban némi ellenzéki, liberális, szociáldemokrata, szocialista hagyomány ebben a balti-tengeri régióban. Hamburgban érte el legjobb választási eredményét az NSZK első viccpártja, a Német Anarchista Pogo Párt, amely 1997-ben 5,3 százalékot szerzett a város St. Pauli negyedében, ahol a negyedik legnagyobb párttá vált. 
Lübeckben a PARTEI 2013-ban egy mandátumot nyert a városi tanácsban. Láthatóan a németek ki vannak éhezve az alternatív megoldásokra, és elegük van a pártrendszer hagyományos szereplőiből. A CDU visszaesése és az SPD harmadik helyre csúszása az európai parlamenti választásokon ezt igazolja.
Mi lehet a szerepe egy viccpártnak az uniós parlamentben? Nyilván a protest jelleg kevés a figyelem felkeltéséhez. Ám látva az uniós folyamatokat, megjósolható, hogy a szatirikus hang erősödik majd mind uniós, mind egyes tagállami szinteken. Kell-e nagyobb vicc annál, mint hogy az Európai Unió angol ellenségei Brexit néven pártot alapítottak az uniós választás alkalmából, és ezt az uniós elit eltűrte, sőt a párt nyert is, maga mögé utasítva a nagy pártokat!
Szerző
Paár Ádám
Frissítve: 2019.08.05. 08:11