Politikai helyett emberi válsághelyzetek - Csernobil, ahogy az oroszok látták

Publikálás dátuma
2019.08.08. 06:30

Fotó: KONCZ MÁRTON
Nagy költségvetésű orosz játékfilmet forgatnak Csernobilról Budapesten: a rendező szerint ez olyan téma, mint a háború vagy a szerelem.
Csernobilról forgatnak egész estés mozifilmet Budapesten, orosz pénzből. Erre a hírre azonnal felkapja a fejét az ember, hiszen a HBO gyártotta, amerikai-brit koprodukcióban készült ötrészes, Csenobil című minisorozat alapjaiban rázta fel a világot. Craig Mazin kreátor ugyanis számos, nem szívesen szellőztetett tényt tárt fel a nagyközönség előtt a világ egyik legnagyobb természeti katasztrófájával kapcsolatosan. Tette ezt igen hatásosan, hollywoodi dramaturgiával, úgy adagolva a borzalmat és a drámát, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Szórakoztatóipari termékként továbbá úgy sikerült némi politikát belevinnie a történetbe (jelesül, hogy Csernobil nagy hatással volt a szovjet-rendszer összeomlására), hogy a produkció abszolút higgadt maradt az oroszokkal szemben. Ennek ellenére Moszkvában nem érezte ezt mindenki így, hiszen a HBO bejelentése után ők is belefogtak és már le is forgatták az ő nézőpontjukból készült szériát, mely októberben mutatnak majd be az NTV nevű, a Gazprom olajvállalat kezében levő, erősen „véleményformáló” csatornán. Ami egyértelmű: Alekszej Muradov rendező szerint az erőművet egy CIA ügynök robbantotta fel és ennek a hátterét mutatják be. Egyszóval, a fentiek tudatában, minimum érdekes, ha valaki mostanság ehhez a témához nyúl. A napokban a rákospalotai Origo filmstúdióban forgó, When Storks Were Falling (Amikor a gólyák estek) munkacímű orosz produkció teljesen független az NTV sorozatától, már csak abban is, hogy itt most egész estés mozifilm készül. A munkálatokat magyar partnerként a hazai bérmunkákban érdekelt Eurasian Films nevű cég segíti: Korom Mihály producertől megtudtuk, hogy a produkció két hetet tölt Budapesten és kifejezetten egy víz alatti forgatáshoz kérték a segítségüket. Meg is tekinthettük az erre a célra épült medencét. A víz alatt lévő rész tulajdonképpen maga az erőmű, ide hatol be négy tűzöltó búvár-technikus, hogy „eltüntessék” a vizet, ezzel megakadályozva az újabb robbanást. Ez a szcéna tulajdonképpen benne volt a HBO sorozatban is, csak ott három búvár volt. Korom Mihály szerint viszont az orosz filmesek ismerik jobban a történelmet, mert tulajdonképpen négyen voltak, és közülük egy meghalt a mentési folyamatban. Mindazonáltal, a mozifilmben ez a rész igen fontos szekvencia lesz, a tervek szerint mintegy tizenöt perc a teljes játékidőből. A jelen lévő búvároktól, akik segítik a forgatást, megtudom, hogy a medencében pontosan huszonkilenc fokos a víz, és a színészek körülbelül egy-egy órát töltenek víz alatt maximum egy-egy etapban. Persze, mi csak a lépcsőig jutottunk, pedig, ahogy mesélik érdekes a díszlet – majd a kész filmben meglátjuk. 
A mintegy hétszázmillió rubeles (több mint hárommilliárd forint) költségvetéssel készülő orosz mozifilm főszereplője és rendezője Danila Kozlovszkij lapunk kérdésére nem gondolja, hogy most „divatos” lenne Csernobilról forgatni, csupán véletlen egybeesés, hogy most ő is erről forgat. Ahogy fogalmazott már bőven kész volt a forgatókönyv, amikor az ügynökétől megtudta, hogy készül a HBO-féle feldolgozás, de ez egyáltalán nem zavarja, mert a téma fontossága miatt kifejezetten jó, ha több nézőpontból is készül film a katasztrófáról. Hangsúlyozva: noha tiszteli az amerikai filmesek munkáját, illetve látszik, hogy komoly kutatásokat végeztek a témában és érzéssel közelítettek a témához, de számos ponton nem fedi a cselekmény a valóságot, még pontosabban fogalmazva, más szemszögből kellett volna megmutatni. Ami Kozlovszkij szerint közös pont a HBO és az ő produkciójában, hogy a katasztrófa hőseinek állítanak emléket, de bátran állítja, hogy a mozifilm, amit ő készít egészen más optikájú műalkotás lesz. Arra az újságírói kérdésre, hogy mit gondol a készülő orosz sorozatról, elmondta, hogy ő is a csak az előzetest látta, ezen felül semmilyen más információval nem rendelkezik. Szavai szerint, Csernobil olyan téma, mint a háború és a szerelem: sok film készül róla. Arra a felvetésünkre, hogy a csernobili események egyben egy rendszer bukását is jelentette, és hogy erre kitér-e esetleg a filmben, határozott nem volt a válasz, noha magánemberként egyetért azzal, hogy ha nem is ez volt a fő oka a Szovjetunió szétesésének, de a csernobili események fontos katalizátorai voltak egy hosszú-hosszú folyamatnak. Mint filmest azonban nem az okok és következmények, hanem sokkal inkább a személyes drámák és emberi válsághelyzetek érdeklik, konkrét családok sorsát mutatja be, akik komoly áldozatokat hoztak.

Mámorból a valóságba

Publikálás dátuma
2019.08.07. 12:00

Fotó: Shutterstock
A bor is segítheti a művészetek jobb megismerését. Erre a következtetésre juthat a Borszerda rendezvénysorozatának látogatója. Nemzetközi összehasonlításban is egyedi a Magyar Nemzeti Galéria és a Vasarely Múzeum egész estés programja, a Borszerda. Egyedi tárlatvezetések és koncertek mellett egri és más borokat is kóstolhatnak az érdeklődők. Júliusban a nemzeti galériában szerdánként kötötték össze a művészetet a különféle borok alaposabb megismerésével. Ám aki lemaradt az eseményekről, még augusztus 7-én és 14-én a Vasarely Múzeumban kapcsolhatja össze a művészetek e két, egymástól talán nem is annyira távoleső világát. Erre utal Bellák Gábor művészettörténész, a galéria muzeológusa is: „A borfogyasztás igazi kulturális tevékenység. A borról lehet verset írni, a borról lehet elmélkedni, s a borról a legváltozatosabb kifejezésekkel lehet beszélni. A bor karakterét meg lehet ragadni színek, formák, hangulatok, zamatok fogalmaival, s a borról lehet szólni a képek segítségével is.” A Magyar Nemzeti Galériában évekkel ezelőtt azért kezdték el a nyári Borszerdák sorozatát. Szerették volna múzeumlátogató közönségük számára is hangsúlyozni, hogy a bor hasonlóképpen nemzeti örökségünk és kultúránk része, mint a képzőművészetünk. Az esték folyamán az állandó kiállítások mellett az időszaki tárlatok is látogathatóak. Az utolsó júliusi rendezvényen, 24-én, két kiállítást is meg lehetett tekinteni a borok kortyolgatása közben: „A szürrealista mozgalom – Dalítól Magritte-ig”, illetve a Fortepan “Minden a múltam” című fotókiállítását. A szürrealista ábrázolásmód jobb megértését két egerszalóki borászat, a Petrény Winery és a St. Andrea segítette, amint azt is, hogy a tudatunkat jobban felszabadítsuk, miközben az álmok különféle megjelenítési formáit vettük górcső alá. A szürrealisták ugyanis úgy vélték, éber állapotban nem lehet valódi alkotásokat létrehozni, olyan lelkiállapot szükséges, amelyben felszínre kerülnek lelkünk mélyebb, tudat alatti rétegei. A Fortepan kiállítás rendkívül átfogó. Egy kevésbé ismert térbe és időbe kalauzol, a több mint háromszáz kép megtekintése talán más látásmódot is ad a korábbi évtizedek megítélésére vonatkozóan, hiszen a privát fotókon keresztül az átlagember nézőpontját ismerjük meg. A képek mindegyikéhez tartozik egy történet, egy sors, amelyről legfeljebb felmenőink és tanulmányaink révén tettünk szert némi ismeretre. A kiállítás lenyűgözi a látogatót, bár a képek csoportosítása nem a legkövetkezetesebb. A borok valóban elsőrangúak, bár a szervezők kissé talán alulbecsülték a látogatók borfogyasztási képességeit, a St. Andrea Napbora például már a rendezvény felénél elfogyott, pedig alighanem sejteni lehetett, hogy ez a tétel kivételes népszerűségnek örvend majd. Aki pedig az utolsó egy órában akart bort venni, már nemigen válogathatott a tételek között. Legközelebb érdemes lenne több borral felfegyverkezni, hiszen magunk is megtapasztalhattuk, a bor valóban segíti a különféle művészetek jobb megismerését.    

Infó

Borszerda augusztusban augusztus 7. Vasarely Múzeum tárlatvezetés – Az op-art születése, koncertek, a Bolyki Pincészet és Szőlőbirtok borai. augusztus 14. Vasarely Múzeum tárlatvezetés, workshop, koncertek, az Etyeki Borkúria borai.

Modellektől a pohár szélén kiegyensúlyozott tojásig

Publikálás dátuma
2019.08.07. 11:35

Fotó: Martin Munkácsi: Akt, Harper’s Bazaar, 1935, zselatinos ezüst na
Egy izgalmas kép önmagáért beszél, legyen a készítője világhírű, vagy a nemzetközi színtéren kevésbé ismert fotográfus. A magyar fotográfia huszadik század eleji korszakának lebilincselő felvételeivel találkozhatunk Székesfehérváron.
André Kertész, Moholy-Nagy László, Robert Capa, Brassai, Martin Munkácsi: a nemzetközi fotográfia történetében is meghatározó, magyarországi származású „ötök” neve mindannyiunk számára ismerősen cseng, és azt hallva azonnal szemünk elé is vetül egy-egy kiemelkedő felvételük. A hazai fotográfia története azonban számos más kimagasló életművet rejt, amelyekre szintén érdemes figyelni. Arányérzékkel és kiváló válogatással mutatja be az említett öt világhírű művész és további húsz elismert alkotó munkáit a Híresek és képek – Modern irányzatok a magyar fotográfiában című kiállítás Székesfehérváron. A Csók István Képtárban bemutatott, az első világháborút közvetlenül megelőző évektől a második világháború végéig terjedő időszakban készült százötven kép egyúttal a magyar fotótörténet különböző stílusaiba is betekintést enged. A nézők a képeken keresztül közelebb kerülhetnek a huszadik század eleji társadalmi és művészeti közeghez, a korabeli divatirányzatokhoz, a történelmi változásokhoz és az egyszerű hétköznapokhoz. A XX. század elején a festészethez való hasonulás – az úgynevezett piktorialista stílus – volt az uralkodó irányzat, az önálló formanyelv azonban sokaknál már ekkor is élesen kirajzolódott – tudhatjuk meg a földszinti térben. Itt André Kertész számos képe (többek közt az Alvó fiú vagy a Szatirikus táncosnő) mellett Kerny István fotóművész, szakíró és múzeumszervező különleges trükkfelvételei is helyet kaptak, amelyeken a modell megduplázva látható, például önmagával sakkozva. Az asztalosból, majd pékinasból lett fotóművész Rónai Dénes, a magyar fotográfia aranykoszorús mestere (és a fotográfusképzés megalapítója) Pécsi József, Moholy-Nagy László és Martin Munkácsi képei szintén e térben versenyeznek a látogató érdeklődéséért. Az egytől-egyig lebilincselő felvételek közt látható Máté Olga portréfényképész egy-egy munkája is, az emeleten pedig más női fotográfusok, Kárász Judit, Besnyő Éva, illetve a magyar szociofotózás kiemelkedő képviselőjeként számon tartott Kálmán Kata felvételeivel is találkozhatunk.
Az első világháborút követő években a szociofotó mellett a magyaros stílus is kiemelt szerepet kapott, és a Bauhaus is sokakat lázban tartott. Az emeleti térben láthatjuk Balogh Rudolf, a két világháború közti időszak egyik legjelentősebb fotóriportere, és tanítványa Vadas Ernő, Angelo Pál, valamint a Kassák Lajos Munka-körébe tartozó Gönci Sándor és Haár Ferenc felvételeit. Az új tárgyilagosság első hazai képviselőjeként ismert Bárány Nándor, a galéria nevét viselő Csók István-tanítvány Kepes György, Csörgeő Tibor, Járai Rudolf, Kinszki Imre, Escher Károly és Lengyel Lajos egyedülálló fotói szintén szerepelnek Robert Capa vagy Brassaï (Halász Gyula) világszerte ismert képeinek szomszédságában. Holott a kiállítás számos életrajzi elemet és iránymutatást kínál, mégsem rangsorol: épp úgy vetülhet reflektorfény egy kevéssé ismert szociofotóra, akár a világszerte ismert Capa-fotóra, a Milicista halálára. Csinos modell, kihalt utcakép, elrévedő vagy a lencsébe meredő tekintet, a háború utáni romok, építészeti bravúrok, egy tekercs spárga, vagy egy pohár szélén kiegyensúlyozott tojás ugyanakkora eséllyel lehet műalkotás tárgya. A kísérletező, kíváncsi attitűd hol szokványos, hol meglepő eredménnyel szolgál. A tárlat legnagyobb erénye, hogy felhívja a figyelmet rá, az, hogy ez az eredmény kinek mit jelent, korántsem a fotográfus nevétől, vagy ismertségétől függ. Csakis tőlünk, nézőktől.

Infó

Híresek és képek – Modern irányzatok a magyar fotográfiában Székesfehérvár, a Csók István Képtár Nyitva: szeptember 8-ig Tárlatvezetés: Szerda 17 óra Izinger Katalin művészettörténésszel, a kiállítás kurátorával

Szerző
Témák
fotók
Frissítve: 2019.08.07. 12:39