Mert nem csak pálinkát érdemes

Ha a romantikus hangulatfestés szabályait követném, akkor – eleget téve a műfaj megkerülhetetlen ismérvének, a modorosságnak – azt írnám: csak a MontMarte-ra felkapaszkodó, bájosan szűk macskaköves utcák (értsd: sikátorok) meghitt félhomályában kacsintanak ilyen maga mutogatóan a kávézók/édességboltok kirakatai. De nem írom.

Pro primo: a környezet nem romantikus, a gigászi székesegyház helyett a Blikk elhagyott székházának árnya borul az emberre, és a szomszéd bárban sem Toulouse-Lautrec agyában lobbant be az abszintihlet. (Kocsmának ugyan kocsma volt, de egy éve levetette szeszbolt-életét, és közértként szolgálja a közt.)

Pro secundo: maga a hely sem túl romantikus. Van benne szellem(iség), de egy évtizedekig darabos hentesboltként működő helyet nem könnyű francia-stílű cukrászdává lényegíteni. A metamorfózis mégis sikerült. Mert nem a levendulás csín (Provansz), vagy a feketemacskás enteriőr (Párizs) teszi a francia "édességboltot", hanem a hab és a krém.

Ez a hely mousse-specialista. Megtévesztően könnyed, jellemzően csokialapú krém, amit nem pusztán azért szervíroznak petit porciókban, mert alapanyagai drágák, inkább azért, mert a gyomorba érve kibontakozik masszív alapossága: három gyűszűnyi adag egy napszámos-gyomrot is telít. (Megjegyzendő: a mousse nemcsak a hasizmot terheli, próbáljon valaki egy fehércsoki-alapot lobogó víz fölé illesztett fémtálban megfelelő állagúra kavarni – utána lehet bicepszet villantani.)

De a végeredmény minden fáradságot megér, főleg, hogy a cukrász verejtéke. Arról, ahogy a különböző étcsokis verziók (málnával vagy naranccsal bolondítva), esetleg a kávéval oltottak miképp pezsdítik az ínyt, hosszan lehetne értekezni. De kóstolás nélkül mit ér a betű? Úgyhogy műfajváltás. Annyi azért még álljon itt technikai tudnivalóként, hogy a hely mindenkit keblére ölel – a mousse-választék érdemi részét a cukorral küszködők is habzsolhatják.

Utóbbi igétől ne rettenjen senki, a mohóság – tiszteletben tartva a szakrális iratok vonatkozó részét – csak hosszútávon bűn. Úgyhogy akinek kedve van, a francia édességre rétegezzen (már a gyomorban) fagylaltot. Aminek készítője szerint a könnyű szeszek és a gyümölcsök párban járnak. Itt van például a barnasörös meggy. Ahogy a gyümölcs fanyarságát körbeöleli a malátalé édeskés-karamelles aromája. Ízlelvén az ember hajlamos elhinni az Ideálban, hogy gyümölcsből nem csak pálinkát érdemes főzni, de fagyit is.