Ötven éves kor alatt kétféle a pesti ember: az egyik a városligeti Közlekedési Múzeumban töltötte a gyerekkorát, a másik pedig nem. Az első jellemzően fiú, a második inkább lány. Ötven éves kor felett viszont ennyire azért nem egyszerű a helyzet: főként, mert az általunk ismert Közlekedési Múzeum csak 1966-ban nyitotta meg a kapuit.
Ami meglepő annak ismeretében, hogy a kiállítócsarnok már az 1896-os millenniumi tárlat fotóin is szerepel. Csak hát az valójában nem az általunk ismert volt: azt tényleg ideiglenes használatra szánták, és úgy tervezték, a bemutató után majd lebontják. Igenám, de a magyar vasúti pályaudvarok és állomások többségét tervező mérnök, Pfaff Ferenc csarnoka olyan impozánsra sikerült – 61 méteres magasság, 25 méter átmérőjű kupola, Róth Miksa-féle üvegablakok, 3100 négyzetméteres alapterület –, hogy a országos kiállítás bezárása után a vasutas szakma máris lobbizni kezdett a megtartása érdekében.
1899-re ez sikerült is, bár a múzeum komfortfokozatát némiképp rontotta, hogy 1928-ig nem volt benne áram, fűtés pedig azután sem. Ám mivel a harmincas évek végén a Lágymányosra tervezett új, korszerű épület ötletét elsodorta a világháború, az ötvenes években végül a városligeti csarnok megmentése mellett döntöttek.
E munkálatok nemcsak a helyreállítást és modernizálást foglalták magukba, hanem a millennium megalomániáját tükröző, eklektikus külső leegyszerűsítését is. Ehhez az új formához már harmonikusan illeszkedett az a kiegészítés – Schneller Vilmos munkája -, amely a maga minimalista, mégis változatos kubusaival 1987-re másfélszeresére növelte a kiállítóterületet. Ez az épületrész, oromzatán a 424-es és a Nohab M61-es mozdonnyal meg az AN-2-es repülővel olyan markáns látványt kínált, hogy alighanem mindenki emlékszik rá, aki látta valaha.
Mára viszont az egész tömböt lebontották. Bár a Liget új múzeumi negyedének tervezésekor volt egy vonulat, mely szerint épp ellenkezőleg, a Pfaff-féle kupolás csarnokot kell helyreállítani, végül különösebb indokolás nélkül mindenre lesújtott a bontócsákány: a millennium, a hatvanas és a nyolcvanas évek építészetére is.
Az új Közlekedési Múzeum, majd ha elkészül, Kőbányán lesz. Hogy itt, a Hermina út mentén mire számítsunk, azt tippeljék meg önök. Akinek bejön a jóslata, azt meghívom egy fagyira.
