Cigány vagy? Pedig olyan jó fej vagy!

Publikálás dátuma
2019.08.10. 17:45

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A Dikh Tv, az első magyarországi roma televízió ismertsége néhány héttel ezelőttig annak ellenére szórványos volt, hogy Facebook-közvetítéseiket ezrek követték, és a YouTube-csatornájukra feltöltött Minden álmod című sorozat egyes epizódjai milliós nézettséget értek el. Óriásplakátokról tudni, a tematikus program szeptembertől szintet lép, bekerül a kábelszolgáltatók programjába. A Dikh – jelentése: nézd – szeptemberi adásainak felvételén jártunk.
Kispesti lakótelep, végeláthatatlan toronyépületek, mellettük szolgáltatóház ökölvívó- és birkózóteremmel, a szomszédból cigányzene hallik. A helyi kisebbségi önkormányzat összes termeiben tévéfelvételt tartanak. Dél van. Kemény munka folyik, a tánctanítós műsor felvétele, órák óta. A légkondi nem bír a hőséggel, de a résztvevők fegyelmezettek. Két részt rögzítenek. „Hogyan? Nem indultak el a gépek?” – kap a füleséhez az egyik operatőr, mintha át tudna nyúlni a kábeleken, egészen a közvetítőkocsiban ülő rendezőig, aki felelős a malőrért. Rájika és Zsaklin, akik épp a fotelbe huppannának, riadtan fordulnak vissza. Armando, az operatőr elneveti magát: csak viccelt. Elkezdődhet az átállás a Báró Show felvételére. „Munka az, amit nincs kedvem megcsinálni?” – kérdezi finom humorral Armando, elnézve, amint kollégája egy hatalmas díszlet-kocsikereket görget el a kamerák útjából.

A román szál

A Dikh Tv stúdiója nagyot változott az elmúlt hónapokban. A négyéves kezdeményezés, amely a nyár elejéig amatőr üzemmódban, önkéntesekkel működött, valódi vállalkozás lett. Megalakult az Első Roma Média Kft., a produkcióba beszállt Radu Morar román-magyar médiatulajdonos Tematic Media Group Kft.-je. Hozta a professziót, míg a cigány tévések hozzák önmagukat. Zenéiket, táncaikat, konyhakultúrájukat, életszeretetüket. (Morar, aki anyagi ágon magyar, 26 éve él Magyarországon, volt táv­írász, postás, és számos véletlennek köszönheti, hogy médiatulajdonos lett – róla talán majd egy másik alkalommal írunk.) Balogh Elek alapító, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke azért döntött annak idején a szórakoztató-kulturális program életre hívása mellett, mert megunta, hogy a média kizárólag rossz híreket sugároz róluk. Annyi érték, szín, élet van bennük, elég a lehangolásból. Nem is igazán sikerül vele szociológiai tónusban beszélgetnünk, nem érdekli az aktuálpolitika, de a rasszizmussal azért torkig van. Toroczkai László (Mi Hazánk Mozgalom) verte ki nála a biztosítékot, mert a szélsőjobbos polgármester magyarellenességet orrontott a Dikh Tv előretörésében, a román szálban, országos plakátkampányában. Sőt a tévével semmilyen kapcsolatot nem ápoló Kamarás István szeparatista törekvéseit is belevizionálta a történetbe, miszerint a cigányok önálló tartományt akarnak Magyarországon. „Ilyen beteges gondolkodású egyének mindig lesznek” – mondja egykedvűen Balogh Elek. Arra a kérdésre, hogy egy kávé mellett azért megmutatná-e a szélsőséges politikusnak a stúdiót, hátha az ismeretség lebontja az ellen­érzést, az alapító igazgató lakonikusan rázza a fejét. „Egy Toroczkai-féle emberrel nincs semmi dolgunk – mondja. – Békében szeretnénk élni, és ezt akkor tudjuk megtenni, ha megmutatjuk magunkat és elfogadnak. Sokan mondják a nem romák közül, hogy a műsoraink révén közelebb kerültek a cigánysághoz, és számunkra ez a ­siker.”
Balogh Elek a nagyecsedi cigánytelepen született, Szabolcsban. Csaknem harminc éve jött a fővárosba, tizenöt évesen pamutgyárban kezdett dolgozni. Negyvennégy volt, amikor „letette az érettségit”. A jó példában hisz. Ha egy roma gyerek azt látja, lopnak, csalnak, hazudnak a szülei, akkor nagy eséllyel ő sem lesz másmilyen, de – teszi hozzá – „nincs beoltva a rossz példa ellen” egy rasszista szülő gyereke sem. Amikor a stúdióban dolgozók jó hangulatú, figyelmes munkáját említem, az igazgató csodálkozik: ­miért lenne ez másként? – „A cigányok vendégszeretők, kedvesek. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük egymást” – mondja.

Lovári mint anyanyelv

A Dikh Tv göröngyös utat járt be. Leszámítva a kispesti önkormányzatot, soha sehonnan, semmilyen segítséget nem kaptak, se az Országos Roma Önkormányzattól, se a Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központtól. Maguk tanultak meg mindent, önerőből, lelkesedésből. Amatőr, kezdetleges körülményeiket, technikáikat apránként javítgatták. „Mára eljutottunk oda, hogy főként a Minden álmod sorozatnak köszönhetően vannak kis sztárjaink, s akármerre járunk, az emberek szeretnek minket, fotózkodnak velünk.” Az év elején úgy érezték, már nem tudják átlépni az árnyékukat, a pénztelenség, az amatörizmus korlátokat szab nekik, így megkeresték a Sláger Tv-t és a Sláger FM-et is működtető TMG tulajdonosát, Radu Morart, aki fogadta őket, és üzletet kötött velük. Nyár elején szinte a nulláról kezdték meg a technikai képzéseket, operatőröket tanítottak be, világítást telepítettek – meséli a közvetítőkocsi műszaki vezetője, Urkom Ferenc képmérnök, rendező, aki több mint harminc éve kezdte a szakmát a Magyar Televízióban. A hatkamerás közvetítőkocsival bajnoki meccseket és horgászversenyeket is képesek szerkeszteni és élőben adásba adni, nemzetközi sztenderdek szerint (a Fishing and Hunting a TMG egyik saját csatornája az említett Sláger Tv mellett). A fentebb már szerepelt Sztojka Armando az egyik operatőrtanonc. Budapesten született, Esztergomban él édesanyjával, bátyja most végzett a műegyetemen. Zenél, szerepel a Minden álmodban, de szeptembertől műsort is vezet majd, a lovári nyelvoktató-sorozat házigazdája lesz. A műsor végigköveti egy-egy napját, élethelyzetek párbeszédeivel teszik fiatalos lendületűvé az adást, amit feliratoznak. Armando, ahogy meséli, előbb beszélt a világszerte ismert, de mára kevesek által használt lováriul, mint magyarul. Utóbbit az óvodában tanulta meg.
A zenészkarriert tervező sokoldalú fiatalembert a sorozat révén egyre többször ismerik meg az utcán. A kirekesztésről is van véleménye, korán megismerkedett vele. „Te tényleg cigány vagy? Pedig olyan jó fej vagy! Ezt mondták, amikor egyszer iskolát váltottam, és megismertek. Előítéletekkel élünk, pedig mindannyian egyenlőek vagyunk, Isten teremtményei” – mondja Armando. Aki keresztény gyülekezetbe jár, vallásosságban nőtt fel, de a hitélet a személyes választása volt. Nem vallásos, javít ki, hanem hívő. Ez különbség, magyarázza, és mint tudjuk, jól tudja. Időközben Varga Erzsébet és kislánya, a 11 esztendős Zsaklin a táncoktatás fáradalmait piheni ki. Erzsébetet Rájikaként szólítja mindenki, ez Hercegnőt jelent. A feltűnően szép cigány lányoknak adják ezt a nevet, ami valójában – amint egy kis nyelvészeti képzés után megtudom – úrinőt jelent. A műkörmös Rájikának van táncos múltja, hat éve szerepelt a Novák Péter által rendezett és Farkas Zsolt által koreografált Gipsy Mirage táncshow-ban.

Romák kettős pántban

A táncosokat Balogh Fruzsina szerkesztő látja el tanácsokkal. A gyermekműsort is vezető hölgy alapító tag, kisebbségi képviselő. Korábban a cigány kultúra terjesztését segítő érzékenyítő programokban vett részt, oktatási intézményekbe vitték el táncaikat, zenéiket, történeteiket. Fruzsina úgy látja, sok tévhit él az emberekben a cigánysággal kapcsolatban, és ezeket szeretnénk megváltoztatni. Mert a cigányok nem ilyenek. „Nem ilyenek, de milyenek a cigányok?” – teszem föl a leglehetetlenebb kérdést. „Hát színesek – kapom a kézenfekvő választ. – Képesek ugyanolyan eredményre, mint bárki más. Sok tanodában jártunk, és azt láttuk, a képzett, dolgos emberek gyerekei semmiben sem különböznek a nem romák gyerekei­től. Az eredmény, a tehetség, a kreativitás nem bőrszíntől függ – mondja lelkesen, s én ugyanígy hallgatom. – A cigányok – térünk vissza a másság-milyenség kérdéshez – erősen hagyománytisztelők. A fiatalok nagy része jobban ragaszkodik a tradíciókhoz, mint a nem romák. Sokan tartják, hogy egy lánynak a házasságig kell őriznie a szüzességét. Persze nem mindenki, hiszen mi is asszimilálódunk, emancipálódunk. Integrálódunk, és ez teljesen természetes, de közben meg kell őriznünk több száz éves sajátosságainkat. Már én sem hordok mindig térd alattig érő, hosszú szoknyát, de ha vigasztalót, keresztelőt tartunk vagy temetést, biztosan nem megyek anélkül. Kettős pántot viselünk – így mondjuk. Két identitásunk van, a magyar és a cigány. Magyar cigányok vagyunk.”
Fruzsina készül a szeptemberi műsortervre, ahol roma celebek gyermekeit is bevonja majd az adásokba. Talán Báró – Schull – Zoltán fiát és lányát is. A dalszerző-szövegíró előadóművész a Báró Show-val az egyik legnézettebb műsort vezeti, s bár éreztem, hogy nem akárki, nem hallottam hírét. Molnár Ferenc Caramel mindenesetre igen, beszélgetésünk közben hívta telefonon. Gáspár Lacival is dolgozott. A családjában a prímás és a dzsesszista egyaránt megtalálható, de testvérei közül senkinek sem adatott muzikalitás. Autodidakta módon tanult minden hangszeren. Olyan ember, akit ha bármilyen hangszerrel bezárnak egy szobába, egy óra alatt megtanul játszani rajta, mondja. Báró a népszerű Fekete Vonatban kezdett zenélni, szerepelt a 2011-es Megasztárban a Street formációval Burai Krisztián, Batka Igni és Kunu Márió mellett. Báró németországi cigány család leszármazottja. „Migráns vagyok – mosolyog. – Dédapámék jöttek Magyarországra, de időközben rajtam kívül szinte mindenki visszament, én itt vagyok otthon.”

Te del o Del

A jelenleg nagyjából tíz embernek munkát adó Dikh Tv folyamatosan keresi a tehetségeket, a héten videovágó főállást hirdettek. Híreiket ezrek figyelik, repkednek a szívecskék, a lájkok. Sokak mellett Setét Jenő polgárjogi aktivista is a támogatók között van, mint a szélsőjobbos affér után írta: „mindig is gondoltuk, tudtuk és mondtuk, hogy kellene egy tv-csatorna. Még EU-s projekt is épült egy ilyen előkészítésére, majd nem lett belőle semmi. És akkor jött a Facebook, és a Balogh Elek, aki megcsinálta azt, amit a kormányok és a projektek nem csináltak meg! Csinált egy roma csatornát lelkesedésből. Azt is mondhatnám, hogy hősiesen… Te del o Del.” Adjon Isten.
Szerző

A lemezgyűjtő

Publikálás dátuma
2019.08.04. 20:16

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Sosem tanult zenét, mégis évtizedek óta abból él. Százezer felvétel minden fontosabb adata ott van a fejében, a raktárában pedig több tízezer fekete korong. A legmegbízhatóbb ügyfelei japánok, de a világ szinte minden pontján vannak vevői és beszerzői. Övé a legteljesebb Mahler-gyűjtemény, a Mester minden felvétele a birtokában van. Rajongása miatt Gusztáv lett az egyik fia második neve. Fülöp Péter klasszikus zenei szentélyében jártunk, ami voltaképpen egy raktár.
Ahogy az ember benyit az újlipótvárosi ház kapuján, úgy érzi, mintha egy koncertterembe keveredett volna, csak a hátsó bejáraton át. A hosszú helyiségben végeláthatatlan polcokon millió lemez, akkurátusan felcímkézve, a háttérben Brahms Hegedűversenye szól. Fülöp Péter barátságosan int, hogy kerüljek beljebb, és egy pillanat türelmet kér. „Az előbb mintha ugrott volna a lemez, meg kell hallgatnom még egyszer ezt a néhány taktust” – mondja. Néhány percig mind a ketten feszülten hallgatózunk, én nem hallok semmit, ő viszont lemondóan sóhajt egyet, és leemeli a tűt a korongról.  

Beatlest Beethovenre

„Mindig gyűjtöttem valamit, mániás vagyok, kár volna tagadni. Így születtem – meséli, miközben körbevezet a raktárban. – Bélyeget, szalvétát, gyufacímkét. A közös az őrület volt bennük. Tizenkét évesen képes voltam bejárni a várost, ha megjelent egy új csomag szalvéta.” Kanyargunk a polcok között, klasszikus zene, ameddig a szem ellát. Az ember azt gondolná, hogy az igazi üzlet a könnyűzenében van. Fülöp Péternek semmiképpen sem, legalábbis ma már nem. A hatvanas években ő is azt gyűjtött, amit minden korabeli: pop-, vagy ahogy akkoriban mondták, beatzenét. Sokadmagával tagja volt a Fővárosi Művelődési Ház kebelében működő Lemezklubnak. Ez azt jelentette, hogy a művház hetente egy nagy- és két kislemezt szerzett be va­lahonnan, és a tagok ezeket másolhatták magnószalagra. Péternek mázlija volt, akkoriban a Távközlési Kutató Intézetben dolgozott, ahol minden szükséges eszköz a rendelkezésére állt a hobbijához. „Szerencse dolga volt, mikor kaptuk meg a lemezt. Ha peched volt, és a sor végére kerültél, már csak a karcos korongot hallgathattad.” Igaz, ez a pech egyben szerencse is volt: a lemezeket a végén meg lehetett vásárolni ugyanis, és egy kicsit avíttas darabért ki adott volna 100-150 forintnál többet? Ettől kezdve számítja magát gyűjtőnek. 1972-ben aztán egyetlen pillanat alatt vált komolyzene-rajongóvá. „Már nem emlékszem pontosan, talán egy koncertet hallgattam a rádióban. Teljesen elvarázsolt. Vettem néhány lemezt, és eldöntöttem: én ezzel szeretnék foglalkozni.” El is adott mindent, amit addig megszerzett, a Beatlestől a Temptationön át a Whoig, és attól kezdve csak komolyzenei lemezeket gyűjtött.  

Mindig kell egy barát

Ha az ember üzleti vállalkozásba fog, legjobb, ha biztos alapokra épít. A legbiztosabb alap általában egy véletlen barát. Fülöp Péter egy darabig a pesti antikváriumokat járta, onnan szerezte be a lemezeit. Aztán egy zongorista barátja lehetőséget kapott egy mesterkurzusra, az amerikai Bloomingtonban. Ott megismerkedett a helyi lemezboltossal, aki elmesélte, hogy Budapestre készül, mert úgy hallotta, hogy ott érdekes felvételeket lehet beszerezni, potom áron. „Van nekem egy barátom Pesten, írjál neki, biztosan tud segíteni” – mondta a zongorista barát. Így talált egymásra a két gyűjtő. Pénzről nem volt szó, szigorúan csak cseréltek. Lemezek százai repültek át a tengeren túlról Pestre és innen vissza. Aztán a pesti gyűjtő hirtelen elhatározással otthagyta korábbi munkahelyét, és vállalkozó lett. A ’80-as évek második felét írtuk, nem ő volt az egyetlen, aki egyik pillanatról a másikra átment a maszek világba. „A Medicorban dolgoztam, egy csúcstechnológiás komputertomográfot építettünk. Óriási dolog volt ez akkor, a gép kiválóan működött, a cég mégsem akarta a sorozatgyártást. A magyarázat az volt, hogy az országban nincs olyan gyártóbázis, ahol egy ilyen precíziós gépet sorozatban lehetne előállítani. Akkor ez annyira megviselt, hogy eljöttem.” Egy ideig mindenféle vállalkozásokba fogott, aztán 1989-ben úgy döntött, megpróbálja az „amerikai” szisztémát, és megnyitotta saját üzletét a Dob utcában. Akkoriban a telefon és expresszlevél volt a távközlés csimborasszója, úgyhogy a megrendelések így bonyolódtak. Később kezdett kattogni a boltban a telexgép, aztán évekkel később jött a csúcsok csúcsa, a fax. Fülöp úr hirdetéseket adott fel, először Angliában, az ottani sajtót ismerte viszonylag jól. Maga is meglepődött, hogy mennyien jelentkeztek a világ minden tájáról, és hogy közülük milyen sok volt a japán! „A mai napig a legjobb piac – mondja. – Több száz vevőm van a szigeten. Talán azért, mert már generációk óta viszonylagos jólétben élnek, képzettek és imádják a komolyzenét.”  

Csak a tökéletesség

1993-ban a Fülöp család felkerekedett, és átköltözött a tengeren túlra, Kanadába. Jókor érkeztek, az üzlet fellendülőben volt. A kelet-európai és az amerikai láb jól működött együtt. „Csúcsidőben több mint háromezer lemezt adtunk el havonta” – avat be az üzleti titkokba. Ez pedig – ismerve a ritka lemezek értékét, nem rossz biznisz. Franciaországban a ’60-as években sok kis lemezcég működött, egyikük-másikuk mindössze 3-400 példányban adott ki csodálatos felvételeket, gyönyörű díszdobozokban. Egy korai Mozart Párizsban (Pathé-kiadás) vagy Bach szólószonátái Enescuval megérhetnek 6-7000 dollárt is. Fülöp úr rengeteget tanult odaát. Például azt, hogy csak a tökéletesség számít, az az egyetlen értékmérő. „Számít a préselés, a lemez vastagsága, a kiadás időpontja. Ugyanaz a lemez, egy korábbi címkével akár százszor annyiba is kerülhet, mint egy újabbal. A legdrágább a masterszalagról készült lemez, az úgynevezett anyalemezről készült korong már jóval kevesebbet ér, ugyanazzal a felvétellel.” És persze a vinyl állapota és a lejátszó maga is fontos. Ha csak egyetlen karcolás is van a lemezen, már alig ér valamit. „Az igazi audiofil gyűjtők számára a zenehallgatás egyfajta rituálé. Vannak, akik kétszer-háromszor is lemossák a lemezt, mielőtt felteszik a tányérra.” Az igazán drága lejátszó az, amelyik – nem tévedés – 1 millió dollárba kerül. Igaz, ez esetben külön, klimatizált szekrényben van a motor és egy másikban a tányér. Megnyugtató, hogy még az olyan régi, komoly gyűjtők, mint ő sem hallja a különbséget egy masterfelvétel és egy későbbi préselésű lemez között. Igaz, a CD és a vinyl közti minőségi különbség már az ő számára is nyilvánvaló. A kanadai kiruccanásnak egyébként volt még egy hozadéka: a gyűjtemény felkerült a világhálóra, ami az ügyfélkör bővülését jelentette. 2010-ben a Fülöp család ismét felkerekedett, és hazaköltözött Pestre. „Aki szereti a baseballt, a hokit vagy a Mamma Miát, annak Toronto kitűnő választás, de mi nem szerettük” – mondja a családfő, aki bevallja, hogy az unalom és a kulturális pezsgés hiánya mellett az is szerepet játszott a döntésükben, hogy időközben a fiaik is hazaköltöztek Európába. Nagyjából erre az időre esett a CD abszolút győzelme az LP-k felett. A CD nem ugrik, nem kopik, és sokkal könnyebb kezelni. A vinylgyűjtők is megritkultak, sokan áttértek a CD-re. Nem úgy Fülöp úr, aki úgy döntött: ő megmarad a jól bevált fekete lemeznél. „A régi gyűjtők és az ő ügyfélkörük megmaradt. Mi vagyunk azok, akiknek az igazi zenei élményt a vinyl jelenti. Egy lemezt kézbe venni, tisztogatni, hallgatni egészen más, mint a CD vagy a letöltés. A különbség leg­alább akkora, mint a valódi könyv és az e-könyv között.”  

23 ezer érdektelen lemez

Fülöp Péter konzervatív ember, a technikánál többre tartja a személyes kapcsolatokat. Úgyhogy minden évben rendszeresen látogatja európai partnereit. Nemrég jött haza Hollandiából, ahol – ha már ott volt – megvásárolt egy gyűjteményt. „Huszonháromezer lemez, de semmi különös. Zömmel érdektelen darabok. Már haza is hoztuk egy kamionnal.” Az érdektelen persze nem értéktelent jelent. Ha egy komoly gyűjtő vagy kereskedő vesz 23 ezer lemezt, az biztos, hogy talál benne olyat, amiért érdemes volt megvenni az egész csomagot. „Az, hogy átnézel egy 23 ezres gyűjteményt, nem azt jelenti, hogy megnézed az összes darabot – magyarázza. – De ha átlapozol 500-1000 lemezt, már tudod, mi érdekelte a gyűjtőt, mire számíthatsz.” A ’60-as, ’70-es években nagy divatja volt az operaénekes lemezeknek. Ma inkább a kamarazenét és a szimfonikust keresik. A gyűjtők közössége eléggé zárt világ, nehéz bekerülni. És bár az ismert internetes áruházakban ma már jóval több lemez cserél gazdát, mint a gyűjtői oldalakon, a szakértelem szó szerint kincset érhet. „Mi nem rakunk fel egy 20 dolláros lemezt 25-ért, mert pontosan tudjuk, hogy mennyit ér. Az emberek azt hiszik, azért, mert egy lemez régi, már biztosan értékes. A napokban valaki az ebayen hirdetett egy Toscaninit 900 ezer forintért. Ha szerencséje van, kap érte ötezret, bár szerintem legfeljebb egy dollárt ér. Túl sok van belőle.”

Bakelit vagy vinyl?

A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló. A mechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázda indul, amiről a hangszedő olvassa le a hangot. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Eredetileg keménygumiból, majd sellakból – egy trópusi vidéken élő levéltetű, a Laccifer lacca vöröses színű, sűrűn folyó, elgyantásodott váladéka – készítették. A műanyagipar fejlődésével a rideg és törékeny sellak helyett új, lényegesen hajlékonyabb és kevésbé könnyen törő, alacsonyabb zajszintet és lényegesen hosszabb élettartamot nyújtó alapanyagot fejlesztettek. A hőre lágyuló poli-vinil-klorid és a poli-vinil-acetát kopolimerjéből készült anyag a vinyl. Bakelitből soha nem készítettek hanglemezt, mert a bakelitbe nem lehet préselni semmit. Magyarországon a CD hanghordozók megjelenése után kezdték „bakelit”-nek nevezni a régi hanglemezeket a magyar műszaki és zenei szlengben. A téves szóhasználat, a metonímia okozója, hogy a régi hanglemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény, hasonlóan a telefonkészülékek, fogantyúk anyagaként régen jól ismert bakelithez. (Forrás: Wikipédia)

Szerző
Témák
gyűjtő portré

Diagnózist kuponnal, fogkoronát webáruházból vásárolnak az árérzékeny magyarok

Publikálás dátuma
2019.08.04. 19:45

Hiába minden orvosi ellenérv, a magyarok árérzékenyek, aminek következtében hódít a drogériában kapható egyenszemüveg, az online rendelhető ideiglenes fogkorona, és sokan különféle diagnosztikai szolgáltatásokat is csak kuponnal vásárolnak. Az árak mellett az idő is lényeges tényező, ezért az ingyenes állami helyett egyre többen választják a magánegészségügyet.
Ezerkétszáznyolcvankét forint. Ennyiért vásárolható egy webáruházban ideiglenes fogkorona, vélhetőleg kínai beszállítóktól. Elsőre azt gondolhatnánk, ugyan ki tesz a fogára egy nem rá méretezett, gyantából készült egyenkoronát, de 68 darabot máris eladtak ebből az egyébként akciós csodából, aminek eredeti(?) ára a honlap szerint 4050 forint volt. Egy csomagban 50 korona található, amivel viszonylag hosszú ideig ki lehet húzni fogorvos nélkül. Csak éppen nem érdemes. Mégis, a kedvező ár sokakat győz meg arról, hogy olyan esetekben is az olcsó kínai megoldást válasszák, amikor az többet árt, mint használ. Egy olvasónk beszélt arról is: ismer olyan embert, aki pillanatragasztóval rögzítette az említett egyenkoronát.  

Többet árt, mint használ

„Egyenfogpótlás nem létezik, ez az egész történet borzasztó. Egy ilyen megoldás semmiképpen sem egészséges, sőt sokkal többet árt, mint használ, akkor is, ha olcsó – mondja Nagy Ákos fogorvos. – Arról nem is beszélve, hogy az ilyen koronákat személyre szabottan csinálják.” A szak­ember szerint a magyar állami fogászati ellátás nagyon jó, csak éppen az emberek nem veszik igénybe időben. Népegészségügyi probléma a nem megfelelő szájápolás. Ha pedig egy problémát nem kezelnek időben, már csak húzni lehet. Így alakul ki a sztereotípia, hogy a társadalombiztosításban elérhető fogorvosok csak ezt csinálják. „A magyarok sok olyan dolgot megvesznek, ami ártalmas lehet számukra, ilyen ez a kínai instant fogpótlás is. Az egészségkultúra része kellene legyen, hogy ilyen termékeket ne vásároljunk” – szögezi le a fogorvos. A fog után essen szó egy másik érzékeny testrészünkről, amivel sokszor mostohán bánunk. A nagyobb drogériák állványain már nemcsak napszemüvegek sorakoznak, hanem különböző dioptriás okulárék is. Így – gondolhatja az egyszeri vásárló – kikerülhető a szemészeti vizsgálat. Ezek a bolti termékek tized annyiba kerülnek, mintha optikában vásárolna magának keretet és megfelelő lencsét az ember. Az árérzékeny vásárló pedig – és idehaza a többség ilyen – inkább választja a néhány ezer forintos egyenszemüveget. Kérdés, hogy hosszú távon mennyit nyer egy ilyen termékkel? Egyáltalán, valóban alkalmasak-e ezek arra, hogy folyamatosan hordják őket? A szakorvosok szerint nem árt, ha legalább évente megvizsgáltatja a szemét az, akinek szemüveget kell hordania, és ezeket minden esetben személyre szabják, ki kell mérni, hogy pontosan milyen legyen.  

Szórják ki a betegeket

Nem csak a szemüvegen és a koronán akarnak spórolni az emberek. Ahogy egyre népszerűbbek lesznek a fizetős egészségügyi szolgáltatások, úgy tör utat magának egy új jelenség is: a kuponoldalakon hirdetett, kedvezményes árú diagnosztikai szolgáltatások. Vannak ugyan olyan cégek, amelyek alapvetően elzárkóznak ezektől a hirdetésektől, mivel az orvosok úgy vélik, ez valamiféle olcsóságot takar, de sok szolgáltató már ilyen módszerrel igyekszik népszerűsíteni magát. Betegként csábító is, hogy míg az állami ellátásban heteket kell várni egy ultrahangra, addig ugyanez akár 10-15 ezer forintért azonnal elérhető egy magánszolgáltatónál. Ezen a ponton azonban érdemes vigyázni, a minőség szempontjából nagyon nem mindegy, hogy milyen rendelőben kötünk ki végül. „Nem gondolom, hogy azok a szolgáltatók, amelyek a nagyobb kupon­oldalakon megjelennek, kóklerek lennének, de valóban felkerülhetnének ilyenek is, ha nincs megfelelő szűrés – erről már Sárkány Vince, egy magán-egészségügyi szolgáltatásokat listázó magyar startup társalapítója beszélt lapunknak. – Ha valaki nem megfelelő szolgáltatót választ, könnyen előfordulhat, hogy nem azt kapja, amiért fizetett. A hirdetésben például az szerepel, hogy 20 perces a vizsgálat, és a beteg is erre az időre számít, de könnyen lehet, hogy végül sokkal hamarabb, mondjuk 10 perc alatt végeznek, szinte »szórják ki« a betegeket, akik futószalagon érkeznek. Ennek egyik oka, hogy nincs akkora nyereségük ezekkel a vizsgálatokkal és próbálnak minél több embert fogadni egy nap. Ezért fontos, hogy minőségi szolgáltatót válasszanak a betegek. Ugyanakkor tény, hogy a kuponoknak is vannak előnyei, ezekkel megfizethető áron juthat ugyanis ellátáshoz egy beteg. De nem csak az ár, a korai időpont is döntő, a hétvégi rendelések mindig népszerűbbek azoknál, akik hétköznap dolgoznak.” „Laza a bokaszalagom, emiatt több problémám is volt már. Legutóbb egy rossz mozdulatnál fordult ki. Nem akartam hónapokat várni egy kórházban az MRI-re, és egyébként sincsenek jó tapasztalataim az állami egészségüggyel, ezért egy vidéki magánorvoshoz mentem. Egyetlen nap alatt megvizsgált, készített MRI-t, mert van a rendelőjében, elemezte a felvételeket és megállapította, hogy pontosan mi a gond és hogyan kell kezelni. Persze mindez belekerült közel 60 ezer forintomba, de úgy érzem, így is megérte. Ki tudja, mi lett volna, ha heteket, hónapokat kell várnom” – meséli lapunknak egy háromgyerekes édesapa. Esetében a gyors, minőségi ellátás volt a prioritás, nem az ár. Helyzete messze nem egyedülálló, egyre többen döntenek úgy, hogy a magánellátást választják az állami rendszerben tapasztalt viszonyok, a hosszú várólisták és a nem megfelelő körülmények miatt. Még úgy is, hogy egyébként tapasztalható egy általános áremelkedés a magán­szakorvosi konzultációk területén. Egy vizsgálat akár 25-30 ezer forintba is kerülhet. 

Az orvosi piactéré a jövő

A növekvő igényekre a piac is reagál, még 2011-ben indult a Foglalj-Orvost.hu oldal, ahol magánorvosi szakrendelések között lehet keresgélni és időpontot foglalni. Az oldal mára több ezer orvost listáz. Árakkal azonban itt nem találkozhatunk, ezt a hiányosságot igyekszik pótolni a már említett új magyar startup, a Healhop.com. A másfél éves előkészítés után, három hónapja indult online orvosi piactér ötlete egy vonatúton pattant ki az alapítók fejéből, akik a hazai magánellátás és a betegek kapcsolatáról beszélgettek. Mivel szinte mindenki hallott már negatív történeteket, és nemcsak az állami, hanem a magán-egészségügyi ellátással kapcsolatban is, úgy gondolták, szükség lenne egy olyan online rendszerre, ami átláthatóságot teremt a területen. A lendületes csapat célja, hogy a betegek tájékozódni tudjanak a magánszolgáltatóknál elérhető szabad időpontokról, árakról és szolgáltatásokról is. Így össze is tudják hasonlítani a különböző lehetőségeket az alapján, hogy hol és mennyiért látják el őket a leghamarabb. A minőség is fontos tényező, a megbízhatóságot a felhasználók értékelései és saját fejlesztésű kiválósági tanúsítványuk biztosítja. A kiválasztott vizsgálat online vásárolható meg, a helyszínen már nincs pluszköltség. „Mivel frissen indult vállalkozás vagyunk egyelőre négy szolgáltatóval dolgozunk együtt, de bízunk benne, hogy ez hamarosan tovább bővül. Egyelőre nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk” – mondja Sárkány Vince.

Garantált minőség

Azért, hogy a piac átláthatóbb és a beteg számára biztonságosabb legyen, két évvel ezelőtt a hazai magán-egészségügyi szektor 12 meghatározó szereplője létrehozta a Primus érdekvédelmi ernyőszervezetet. Céljuk az átlátható piaci viszonyok megteremtése, a színvonal emelése és a szektor kifehérítése. A betegeket segítheti a tavaly létrehozott „Minősített Magán-egészségügyi Szolgáltató” védjegy is, amelyet szigorú szakmai minősítés végén szerezhetnek meg a szolgáltatók. A védjegyezési folyamaton elsőként az egyesület alapító tagjai mennek keresztül, ezután minden hazai privát szolgáltató számára lehetővé válik a védjegy megszerzése.

Szerző
Frissítve: 2019.08.10. 17:03