A lemezgyűjtő

Publikálás dátuma
2019.08.04. 20:16

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Sosem tanult zenét, mégis évtizedek óta abból él. Százezer felvétel minden fontosabb adata ott van a fejében, a raktárában pedig több tízezer fekete korong. A legmegbízhatóbb ügyfelei japánok, de a világ szinte minden pontján vannak vevői és beszerzői. Övé a legteljesebb Mahler-gyűjtemény, a Mester minden felvétele a birtokában van. Rajongása miatt Gusztáv lett az egyik fia második neve. Fülöp Péter klasszikus zenei szentélyében jártunk, ami voltaképpen egy raktár.
Ahogy az ember benyit az újlipótvárosi ház kapuján, úgy érzi, mintha egy koncertterembe keveredett volna, csak a hátsó bejáraton át. A hosszú helyiségben végeláthatatlan polcokon millió lemez, akkurátusan felcímkézve, a háttérben Brahms Hegedűversenye szól. Fülöp Péter barátságosan int, hogy kerüljek beljebb, és egy pillanat türelmet kér. „Az előbb mintha ugrott volna a lemez, meg kell hallgatnom még egyszer ezt a néhány taktust” – mondja. Néhány percig mind a ketten feszülten hallgatózunk, én nem hallok semmit, ő viszont lemondóan sóhajt egyet, és leemeli a tűt a korongról.  

Beatlest Beethovenre

„Mindig gyűjtöttem valamit, mániás vagyok, kár volna tagadni. Így születtem – meséli, miközben körbevezet a raktárban. – Bélyeget, szalvétát, gyufacímkét. A közös az őrület volt bennük. Tizenkét évesen képes voltam bejárni a várost, ha megjelent egy új csomag szalvéta.” Kanyargunk a polcok között, klasszikus zene, ameddig a szem ellát. Az ember azt gondolná, hogy az igazi üzlet a könnyűzenében van. Fülöp Péternek semmiképpen sem, legalábbis ma már nem. A hatvanas években ő is azt gyűjtött, amit minden korabeli: pop-, vagy ahogy akkoriban mondták, beatzenét. Sokadmagával tagja volt a Fővárosi Művelődési Ház kebelében működő Lemezklubnak. Ez azt jelentette, hogy a művház hetente egy nagy- és két kislemezt szerzett be va­lahonnan, és a tagok ezeket másolhatták magnószalagra. Péternek mázlija volt, akkoriban a Távközlési Kutató Intézetben dolgozott, ahol minden szükséges eszköz a rendelkezésére állt a hobbijához. „Szerencse dolga volt, mikor kaptuk meg a lemezt. Ha peched volt, és a sor végére kerültél, már csak a karcos korongot hallgathattad.” Igaz, ez a pech egyben szerencse is volt: a lemezeket a végén meg lehetett vásárolni ugyanis, és egy kicsit avíttas darabért ki adott volna 100-150 forintnál többet? Ettől kezdve számítja magát gyűjtőnek. 1972-ben aztán egyetlen pillanat alatt vált komolyzene-rajongóvá. „Már nem emlékszem pontosan, talán egy koncertet hallgattam a rádióban. Teljesen elvarázsolt. Vettem néhány lemezt, és eldöntöttem: én ezzel szeretnék foglalkozni.” El is adott mindent, amit addig megszerzett, a Beatlestől a Temptationön át a Whoig, és attól kezdve csak komolyzenei lemezeket gyűjtött.  

Mindig kell egy barát

Ha az ember üzleti vállalkozásba fog, legjobb, ha biztos alapokra épít. A legbiztosabb alap általában egy véletlen barát. Fülöp Péter egy darabig a pesti antikváriumokat járta, onnan szerezte be a lemezeit. Aztán egy zongorista barátja lehetőséget kapott egy mesterkurzusra, az amerikai Bloomingtonban. Ott megismerkedett a helyi lemezboltossal, aki elmesélte, hogy Budapestre készül, mert úgy hallotta, hogy ott érdekes felvételeket lehet beszerezni, potom áron. „Van nekem egy barátom Pesten, írjál neki, biztosan tud segíteni” – mondta a zongorista barát. Így talált egymásra a két gyűjtő. Pénzről nem volt szó, szigorúan csak cseréltek. Lemezek százai repültek át a tengeren túlról Pestre és innen vissza. Aztán a pesti gyűjtő hirtelen elhatározással otthagyta korábbi munkahelyét, és vállalkozó lett. A ’80-as évek második felét írtuk, nem ő volt az egyetlen, aki egyik pillanatról a másikra átment a maszek világba. „A Medicorban dolgoztam, egy csúcstechnológiás komputertomográfot építettünk. Óriási dolog volt ez akkor, a gép kiválóan működött, a cég mégsem akarta a sorozatgyártást. A magyarázat az volt, hogy az országban nincs olyan gyártóbázis, ahol egy ilyen precíziós gépet sorozatban lehetne előállítani. Akkor ez annyira megviselt, hogy eljöttem.” Egy ideig mindenféle vállalkozásokba fogott, aztán 1989-ben úgy döntött, megpróbálja az „amerikai” szisztémát, és megnyitotta saját üzletét a Dob utcában. Akkoriban a telefon és expresszlevél volt a távközlés csimborasszója, úgyhogy a megrendelések így bonyolódtak. Később kezdett kattogni a boltban a telexgép, aztán évekkel később jött a csúcsok csúcsa, a fax. Fülöp úr hirdetéseket adott fel, először Angliában, az ottani sajtót ismerte viszonylag jól. Maga is meglepődött, hogy mennyien jelentkeztek a világ minden tájáról, és hogy közülük milyen sok volt a japán! „A mai napig a legjobb piac – mondja. – Több száz vevőm van a szigeten. Talán azért, mert már generációk óta viszonylagos jólétben élnek, képzettek és imádják a komolyzenét.”  

Csak a tökéletesség

1993-ban a Fülöp család felkerekedett, és átköltözött a tengeren túlra, Kanadába. Jókor érkeztek, az üzlet fellendülőben volt. A kelet-európai és az amerikai láb jól működött együtt. „Csúcsidőben több mint háromezer lemezt adtunk el havonta” – avat be az üzleti titkokba. Ez pedig – ismerve a ritka lemezek értékét, nem rossz biznisz. Franciaországban a ’60-as években sok kis lemezcég működött, egyikük-másikuk mindössze 3-400 példányban adott ki csodálatos felvételeket, gyönyörű díszdobozokban. Egy korai Mozart Párizsban (Pathé-kiadás) vagy Bach szólószonátái Enescuval megérhetnek 6-7000 dollárt is. Fülöp úr rengeteget tanult odaát. Például azt, hogy csak a tökéletesség számít, az az egyetlen értékmérő. „Számít a préselés, a lemez vastagsága, a kiadás időpontja. Ugyanaz a lemez, egy korábbi címkével akár százszor annyiba is kerülhet, mint egy újabbal. A legdrágább a masterszalagról készült lemez, az úgynevezett anyalemezről készült korong már jóval kevesebbet ér, ugyanazzal a felvétellel.” És persze a vinyl állapota és a lejátszó maga is fontos. Ha csak egyetlen karcolás is van a lemezen, már alig ér valamit. „Az igazi audiofil gyűjtők számára a zenehallgatás egyfajta rituálé. Vannak, akik kétszer-háromszor is lemossák a lemezt, mielőtt felteszik a tányérra.” Az igazán drága lejátszó az, amelyik – nem tévedés – 1 millió dollárba kerül. Igaz, ez esetben külön, klimatizált szekrényben van a motor és egy másikban a tányér. Megnyugtató, hogy még az olyan régi, komoly gyűjtők, mint ő sem hallja a különbséget egy masterfelvétel és egy későbbi préselésű lemez között. Igaz, a CD és a vinyl közti minőségi különbség már az ő számára is nyilvánvaló. A kanadai kiruccanásnak egyébként volt még egy hozadéka: a gyűjtemény felkerült a világhálóra, ami az ügyfélkör bővülését jelentette. 2010-ben a Fülöp család ismét felkerekedett, és hazaköltözött Pestre. „Aki szereti a baseballt, a hokit vagy a Mamma Miát, annak Toronto kitűnő választás, de mi nem szerettük” – mondja a családfő, aki bevallja, hogy az unalom és a kulturális pezsgés hiánya mellett az is szerepet játszott a döntésükben, hogy időközben a fiaik is hazaköltöztek Európába. Nagyjából erre az időre esett a CD abszolút győzelme az LP-k felett. A CD nem ugrik, nem kopik, és sokkal könnyebb kezelni. A vinylgyűjtők is megritkultak, sokan áttértek a CD-re. Nem úgy Fülöp úr, aki úgy döntött: ő megmarad a jól bevált fekete lemeznél. „A régi gyűjtők és az ő ügyfélkörük megmaradt. Mi vagyunk azok, akiknek az igazi zenei élményt a vinyl jelenti. Egy lemezt kézbe venni, tisztogatni, hallgatni egészen más, mint a CD vagy a letöltés. A különbség leg­alább akkora, mint a valódi könyv és az e-könyv között.”  

23 ezer érdektelen lemez

Fülöp Péter konzervatív ember, a technikánál többre tartja a személyes kapcsolatokat. Úgyhogy minden évben rendszeresen látogatja európai partnereit. Nemrég jött haza Hollandiából, ahol – ha már ott volt – megvásárolt egy gyűjteményt. „Huszonháromezer lemez, de semmi különös. Zömmel érdektelen darabok. Már haza is hoztuk egy kamionnal.” Az érdektelen persze nem értéktelent jelent. Ha egy komoly gyűjtő vagy kereskedő vesz 23 ezer lemezt, az biztos, hogy talál benne olyat, amiért érdemes volt megvenni az egész csomagot. „Az, hogy átnézel egy 23 ezres gyűjteményt, nem azt jelenti, hogy megnézed az összes darabot – magyarázza. – De ha átlapozol 500-1000 lemezt, már tudod, mi érdekelte a gyűjtőt, mire számíthatsz.” A ’60-as, ’70-es években nagy divatja volt az operaénekes lemezeknek. Ma inkább a kamarazenét és a szimfonikust keresik. A gyűjtők közössége eléggé zárt világ, nehéz bekerülni. És bár az ismert internetes áruházakban ma már jóval több lemez cserél gazdát, mint a gyűjtői oldalakon, a szakértelem szó szerint kincset érhet. „Mi nem rakunk fel egy 20 dolláros lemezt 25-ért, mert pontosan tudjuk, hogy mennyit ér. Az emberek azt hiszik, azért, mert egy lemez régi, már biztosan értékes. A napokban valaki az ebayen hirdetett egy Toscaninit 900 ezer forintért. Ha szerencséje van, kap érte ötezret, bár szerintem legfeljebb egy dollárt ér. Túl sok van belőle.”

Bakelit vagy vinyl?

A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló. A mechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázda indul, amiről a hangszedő olvassa le a hangot. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Eredetileg keménygumiból, majd sellakból – egy trópusi vidéken élő levéltetű, a Laccifer lacca vöröses színű, sűrűn folyó, elgyantásodott váladéka – készítették. A műanyagipar fejlődésével a rideg és törékeny sellak helyett új, lényegesen hajlékonyabb és kevésbé könnyen törő, alacsonyabb zajszintet és lényegesen hosszabb élettartamot nyújtó alapanyagot fejlesztettek. A hőre lágyuló poli-vinil-klorid és a poli-vinil-acetát kopolimerjéből készült anyag a vinyl. Bakelitből soha nem készítettek hanglemezt, mert a bakelitbe nem lehet préselni semmit. Magyarországon a CD hanghordozók megjelenése után kezdték „bakelit”-nek nevezni a régi hanglemezeket a magyar műszaki és zenei szlengben. A téves szóhasználat, a metonímia okozója, hogy a régi hanglemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény, hasonlóan a telefonkészülékek, fogantyúk anyagaként régen jól ismert bakelithez. (Forrás: Wikipédia)

Szerző
Témák
gyűjtő portré

Diagnózist kuponnal, fogkoronát webáruházból vásárolnak az árérzékeny magyarok

Publikálás dátuma
2019.08.04. 19:45

Hiába minden orvosi ellenérv, a magyarok árérzékenyek, aminek következtében hódít a drogériában kapható egyenszemüveg, az online rendelhető ideiglenes fogkorona, és sokan különféle diagnosztikai szolgáltatásokat is csak kuponnal vásárolnak. Az árak mellett az idő is lényeges tényező, ezért az ingyenes állami helyett egyre többen választják a magánegészségügyet.
Ezerkétszáznyolcvankét forint. Ennyiért vásárolható egy webáruházban ideiglenes fogkorona, vélhetőleg kínai beszállítóktól. Elsőre azt gondolhatnánk, ugyan ki tesz a fogára egy nem rá méretezett, gyantából készült egyenkoronát, de 68 darabot máris eladtak ebből az egyébként akciós csodából, aminek eredeti(?) ára a honlap szerint 4050 forint volt. Egy csomagban 50 korona található, amivel viszonylag hosszú ideig ki lehet húzni fogorvos nélkül. Csak éppen nem érdemes. Mégis, a kedvező ár sokakat győz meg arról, hogy olyan esetekben is az olcsó kínai megoldást válasszák, amikor az többet árt, mint használ. Egy olvasónk beszélt arról is: ismer olyan embert, aki pillanatragasztóval rögzítette az említett egyenkoronát.  

Többet árt, mint használ

„Egyenfogpótlás nem létezik, ez az egész történet borzasztó. Egy ilyen megoldás semmiképpen sem egészséges, sőt sokkal többet árt, mint használ, akkor is, ha olcsó – mondja Nagy Ákos fogorvos. – Arról nem is beszélve, hogy az ilyen koronákat személyre szabottan csinálják.” A szak­ember szerint a magyar állami fogászati ellátás nagyon jó, csak éppen az emberek nem veszik igénybe időben. Népegészségügyi probléma a nem megfelelő szájápolás. Ha pedig egy problémát nem kezelnek időben, már csak húzni lehet. Így alakul ki a sztereotípia, hogy a társadalombiztosításban elérhető fogorvosok csak ezt csinálják. „A magyarok sok olyan dolgot megvesznek, ami ártalmas lehet számukra, ilyen ez a kínai instant fogpótlás is. Az egészségkultúra része kellene legyen, hogy ilyen termékeket ne vásároljunk” – szögezi le a fogorvos. A fog után essen szó egy másik érzékeny testrészünkről, amivel sokszor mostohán bánunk. A nagyobb drogériák állványain már nemcsak napszemüvegek sorakoznak, hanem különböző dioptriás okulárék is. Így – gondolhatja az egyszeri vásárló – kikerülhető a szemészeti vizsgálat. Ezek a bolti termékek tized annyiba kerülnek, mintha optikában vásárolna magának keretet és megfelelő lencsét az ember. Az árérzékeny vásárló pedig – és idehaza a többség ilyen – inkább választja a néhány ezer forintos egyenszemüveget. Kérdés, hogy hosszú távon mennyit nyer egy ilyen termékkel? Egyáltalán, valóban alkalmasak-e ezek arra, hogy folyamatosan hordják őket? A szakorvosok szerint nem árt, ha legalább évente megvizsgáltatja a szemét az, akinek szemüveget kell hordania, és ezeket minden esetben személyre szabják, ki kell mérni, hogy pontosan milyen legyen.  

Szórják ki a betegeket

Nem csak a szemüvegen és a koronán akarnak spórolni az emberek. Ahogy egyre népszerűbbek lesznek a fizetős egészségügyi szolgáltatások, úgy tör utat magának egy új jelenség is: a kuponoldalakon hirdetett, kedvezményes árú diagnosztikai szolgáltatások. Vannak ugyan olyan cégek, amelyek alapvetően elzárkóznak ezektől a hirdetésektől, mivel az orvosok úgy vélik, ez valamiféle olcsóságot takar, de sok szolgáltató már ilyen módszerrel igyekszik népszerűsíteni magát. Betegként csábító is, hogy míg az állami ellátásban heteket kell várni egy ultrahangra, addig ugyanez akár 10-15 ezer forintért azonnal elérhető egy magánszolgáltatónál. Ezen a ponton azonban érdemes vigyázni, a minőség szempontjából nagyon nem mindegy, hogy milyen rendelőben kötünk ki végül. „Nem gondolom, hogy azok a szolgáltatók, amelyek a nagyobb kupon­oldalakon megjelennek, kóklerek lennének, de valóban felkerülhetnének ilyenek is, ha nincs megfelelő szűrés – erről már Sárkány Vince, egy magán-egészségügyi szolgáltatásokat listázó magyar startup társalapítója beszélt lapunknak. – Ha valaki nem megfelelő szolgáltatót választ, könnyen előfordulhat, hogy nem azt kapja, amiért fizetett. A hirdetésben például az szerepel, hogy 20 perces a vizsgálat, és a beteg is erre az időre számít, de könnyen lehet, hogy végül sokkal hamarabb, mondjuk 10 perc alatt végeznek, szinte »szórják ki« a betegeket, akik futószalagon érkeznek. Ennek egyik oka, hogy nincs akkora nyereségük ezekkel a vizsgálatokkal és próbálnak minél több embert fogadni egy nap. Ezért fontos, hogy minőségi szolgáltatót válasszanak a betegek. Ugyanakkor tény, hogy a kuponoknak is vannak előnyei, ezekkel megfizethető áron juthat ugyanis ellátáshoz egy beteg. De nem csak az ár, a korai időpont is döntő, a hétvégi rendelések mindig népszerűbbek azoknál, akik hétköznap dolgoznak.” „Laza a bokaszalagom, emiatt több problémám is volt már. Legutóbb egy rossz mozdulatnál fordult ki. Nem akartam hónapokat várni egy kórházban az MRI-re, és egyébként sincsenek jó tapasztalataim az állami egészségüggyel, ezért egy vidéki magánorvoshoz mentem. Egyetlen nap alatt megvizsgált, készített MRI-t, mert van a rendelőjében, elemezte a felvételeket és megállapította, hogy pontosan mi a gond és hogyan kell kezelni. Persze mindez belekerült közel 60 ezer forintomba, de úgy érzem, így is megérte. Ki tudja, mi lett volna, ha heteket, hónapokat kell várnom” – meséli lapunknak egy háromgyerekes édesapa. Esetében a gyors, minőségi ellátás volt a prioritás, nem az ár. Helyzete messze nem egyedülálló, egyre többen döntenek úgy, hogy a magánellátást választják az állami rendszerben tapasztalt viszonyok, a hosszú várólisták és a nem megfelelő körülmények miatt. Még úgy is, hogy egyébként tapasztalható egy általános áremelkedés a magán­szakorvosi konzultációk területén. Egy vizsgálat akár 25-30 ezer forintba is kerülhet. 

Az orvosi piactéré a jövő

A növekvő igényekre a piac is reagál, még 2011-ben indult a Foglalj-Orvost.hu oldal, ahol magánorvosi szakrendelések között lehet keresgélni és időpontot foglalni. Az oldal mára több ezer orvost listáz. Árakkal azonban itt nem találkozhatunk, ezt a hiányosságot igyekszik pótolni a már említett új magyar startup, a Healhop.com. A másfél éves előkészítés után, három hónapja indult online orvosi piactér ötlete egy vonatúton pattant ki az alapítók fejéből, akik a hazai magánellátás és a betegek kapcsolatáról beszélgettek. Mivel szinte mindenki hallott már negatív történeteket, és nemcsak az állami, hanem a magán-egészségügyi ellátással kapcsolatban is, úgy gondolták, szükség lenne egy olyan online rendszerre, ami átláthatóságot teremt a területen. A lendületes csapat célja, hogy a betegek tájékozódni tudjanak a magánszolgáltatóknál elérhető szabad időpontokról, árakról és szolgáltatásokról is. Így össze is tudják hasonlítani a különböző lehetőségeket az alapján, hogy hol és mennyiért látják el őket a leghamarabb. A minőség is fontos tényező, a megbízhatóságot a felhasználók értékelései és saját fejlesztésű kiválósági tanúsítványuk biztosítja. A kiválasztott vizsgálat online vásárolható meg, a helyszínen már nincs pluszköltség. „Mivel frissen indult vállalkozás vagyunk egyelőre négy szolgáltatóval dolgozunk együtt, de bízunk benne, hogy ez hamarosan tovább bővül. Egyelőre nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk” – mondja Sárkány Vince.

Garantált minőség

Azért, hogy a piac átláthatóbb és a beteg számára biztonságosabb legyen, két évvel ezelőtt a hazai magán-egészségügyi szektor 12 meghatározó szereplője létrehozta a Primus érdekvédelmi ernyőszervezetet. Céljuk az átlátható piaci viszonyok megteremtése, a színvonal emelése és a szektor kifehérítése. A betegeket segítheti a tavaly létrehozott „Minősített Magán-egészségügyi Szolgáltató” védjegy is, amelyet szigorú szakmai minősítés végén szerezhetnek meg a szolgáltatók. A védjegyezési folyamaton elsőként az egyesület alapító tagjai mennek keresztül, ezután minden hazai privát szolgáltató számára lehetővé válik a védjegy megszerzése.

Szerző
Frissítve: 2019.08.10. 17:03

Gondolkodó szuperorganizmus - Minden, amit a hangyákról és a mürmekológusról tudni érdemes

Publikálás dátuma
2019.08.04. 18:42

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A Föld legnépesebb hatlábúi. Már jócskán előttünk is itt voltak, s nagy valószínűséggel ők fognak eltakarítani minket. Lépten-nyomon találkozunk velük, mégsem értjük őket. Ezen nagymértékben változtat az ősszel megjelenő, A földi idegenek. A hangyák világa című tudományos ismeretterjesztő könyv, mely afféle hangya–magyar, magyar–hangya kéziszótárként funkcionálhat. A szerzőjével, Csősz Sándor biológussal beszélgettünk.
Itt van ez a hangyás pasas – gondolom, számtalanszor illették már ezzel a jelzővel. Ennél egzaktabbul hogyan nevezik a hangyakuta­tókat? Mürmekológusnak hívnak a tudományos életben, ami a görög mürméx, azaz hangya szóból ered. Hangyakutatóként pedig leginkább taxonómiával és biodiverzitással foglalkozom. Mi annyira vonzó a hangyákban, amiért feléjük fordult, s amiért a dinoszauruszokat is odahagyta, ha jól tudom? Még egyetemista éveim alatt egy debreceni tanárom beszélt le az őslénytani irányról, mondván, abban nincs nagy lehetőség Magyarországon. Tévedett ugyan, de nem bántam meg soha, mert a hangyák kutatása volt amúgy a B tervem. A társas rovarok – darazsak, méhek, hangyák – közül mindig is az utóbbiak érdekeltek a legjobban: lenyűgözött az a végtelenül kifinomult, fejlett társas berendezkedésük, ami által a leginkább kitűnnek a rovarvilágból. A vonzalom helyett az emberek többsége azonban idegenkedik tőlük, még ha a hangyaszorgalmat pozitív jelzőként is emlegeti. Mi lehet ennek az oka? Szerintem ez tanult reakció, nem ösztönös. A gyerekek kicsi korukban minden mozgó dologhoz – bogarakhoz, gilisztákhoz, csigákhoz, kígyókhoz, szóval amit a felnőttek undorítónak tartanak – vonzódnak. Ha nem kezdenek el körülöttük jajveszékelni, pfújolni, nem beszélik le róluk, nem alakul ki a félelem és az undor irántuk, akkor ez a vonzalom nem változik át irtózássá.

Csősz Sándor

1971-ben született Gyulán. Biológusként végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (ma Debreceni Egyetem), PhD-fokozatát 2007-ben Szegeden szerezte meg. 2002 és 2012 között a Magyar Természettudományi Múzeum hártyásszárnyú gyűjteményének vezetője, 2013-tól az MTA-ELTE-MTM ökológiai kutatócsoport munkatársa. 2014–2017 között a California Academy of Sciences ösztöndíjával a madagaszkári hangyákat kutatta. A földi idegenek. A hangyák világa című könyve szeptember 10-én jelenik meg az Athenaeum Kiadó gondozásában.

Az idegenkedés mellett maga az idegenség is meghatározó lehet a hangyák megítélésében. Az ön könyvének címe is – A földi idegenek – erre utal, netán a sci-fikben a gyilkos űr-óriáshangyáknak osztott szerepkörre? A könyvem nem sci-fi, nem fikció, hanem tudományos ismeretterjesztő irodalom. A földi idegenek cím pedig abból a hangya-ember közti „kölcsönös” meg nem értésből fakad, ami a két életforma kapcsolatát jellemzi. Hiába szeretné az ember antropomorfizálni a hangyákat, felruházva őket különféle emberi tulajdonságokkal, például az említett szorgalommal, a hangyáknál ezek a tulajdonságok nincsenek jelen. Ha lenne egy hangya–magyar és magyar–hangya értelmező szótárunk, talán a tárgyakat le tudnánk, értelmezve, fordítani egymás nyelvére, de a fogalmakat már nem. A hangyák és az emberek nagyon eltérő életformák, kölcsönösen nem tudnák társítani épp azokat a fogalmakat, amik a hangya- vagy az emberi létezést meghatározzák. Az ön tolmácsolásával azonban talán mégis megérthetjük, mik is a „hangyaság” alapkövei. Erre törekszem. Ha a hangyákat meg akarjuk érteni, a jéghideg logikának és az érzelemmentességnek kell előtérbe kerülnie; számukra nincs jövő, csak a jelen van, és egy számítógép egyszerűségével gondolkodnak. Egy hangyakolónia tulajdonképpen egy szuperorganizmus, ami él, növekszik, mérhető anyagcserével rendelkezik – és gondolkodik. A dolgozók a szuperorganizmus egymással összefonódott-összefüggő „sejtjei”, egy-egy dolgozó egyszerű viselkedés­elemeiből alakul ki egy bonyolult viselkedési mintázat, ami a fészekre jellemző, és ami egy adott szituáció­ban döntéshez vezethet, például, hogy két élelemforrás közül melyikhez menjenek előbb. Egy kolónia dolgozói ráadásul csakis egymással kommunikálnak, mindenki más – még egy másik kolónia egyede – számára is érthetetlenek, elérhetetlenek. Hogyan kommunikálnak? Elsősorban feromonokkal, az érintéses, a vizuális és az akusztikus (ciripelnek-dobolnak) jelzések csak ezt erősítik. Hangyaérzékeléssel egy többezres kolónia feromonfelhője olyan, mint számunkra egy vásári zsivaj. Ahhoz, hogy bármit is megértsek-közöljek egy ilyen közegben, oda kell mennem a másikhoz, és közvetlenül fel kell magamra hívni a figyelmet, hogy kövessen – a taktilis kommunikáció (csápjaikkal „megveregetik egymás vállát”) ezt a funkciót látja el a hatalmas feromonzajban. Mindezt hogyan vizsgálja egy hangyakutató? Egy boly mellé telepszik és figyel? Vagy betelepíti az alanyait egy laborba? Terepen is, laborban is. Vannak kifejezetten olyan hangyakutatók, akik a viselkedéssel foglalkoznak: figyelik a hangyák jövését-menését, a hangyaországutakat. Az egyik projektem keretében két munkatársammal karöltve jelenleg magam is magyarországi hangyaországutak forgalommérését végezzük. Ilyenkor nincs mese, oda kell menni és számolni kell. Azt gyanítom, elég sok hangya menetelhet így hadoszlopokban – de mekkora a világ hangyaállománya? A becslések szerint a jelenleg élő, 7,5 milliárd ember mindegyikére körülbelül egy kilogramm hangya jutna. Ami nem azért lehengerlő adat, mert milyen sok a hangya, hanem mert 2500 éve, az emberi népesség robbanásszerű növekedése előtt még mindez úgy nézett ki, hogy minden emberre a saját súlyával megegyező hangyamennyiség jutott a képzeletbeli batyujába. Az emberek száma nőtt tehát jócskán, de mi a 140-160 millió éve, tehát még a dinók korában kialakult hangyák túlélésének titka? Egyértelműen a magas szintű társas fejlettségük. Olyan szintre léptek szuperorganizmusként, amivel nagyon kevés „szólista” élőlény tud versenyezni. Egyedszámra nézve és a tömeget tekintve is az ízeltlábúak több mint harmadát a hangyák teszik ki. Legutóbb az Amazonas medencéjében végeztek egy úgynevezett kizárásos vizsgálatot, arra voltak kíváncsiak, a dögeltakarításban ki mennyire veszi ki a részét. Mint mindenütt, itt is a hangyák domináltak mindent, önmagukban 60 százalékát takarítják el az elhullt élőlényeknek, a maradék 40 százalékon osztozik az összes többi rovar és más állat. Szorgosnak tűnnek, de fenyegeti-e őket az eltűnés, a kihalás veszélye, például a klímaváltozásból adódóan? Egyes fajokat talán, de 16 000 hangyafaj létezik, így összességében nem tartom valószínűnek, hogy egyszeriben csak eltűnjenek. Pár éve Kaliforniában a madagaszkári hangyafajokkal foglalkoztam. Két új fajt is leírtam tudományos igénnyel, az akkor 10 éve begyűjtött fajok egyedei alapján. Kértem egy éppen akkor induló expedíció résztvevőit, a pontos koordináták megadásával, hogy gyűjtsenek be újabb egyedeket belőlük, így egy évtized múltával, de nem találták meg őket. Elképzelhető, hogy jóformán a szemünk előtt kihaltak.
Eddig 63 hangyafajt írt le taxonómusként. A biodiverzitás, a sokféleség jegyében említene két szélsőséges példát közülük? Mennyiben is tér el hangya a hangyától? A legnagyobb hangyafaj, amit leírtam, kicsit nagyobb, mint 1 centi, a legkisebb 2 milliméteres. Az előbbi egy nagy, európai maggyűjtő hangya, az utóbbi egy afrikai apróság. Az általam is végzett integratív taxonómia egyesíti a morfológia és a molekuláris genetika vívmányait, mércéit – ezek alapján állapítom meg a fajhatárokat, és azt is, hogy új hangyafajjal van-e dolgom, és ha igen, milyen csoportba tartozik. A hangyák, ahogy említette, sérülékenyek is lehetnek, de nem annyira veszélyeztetettek. Ők maguk azonban mennyire veszélyesek, mondjuk ránk, emberekre nézve? A Kárpát-medencében a legveszélyesebb faj a Manica rubida, ez egy kétbütykös hangyafaj. Egycentis testhossz majd’ félcentis fullánkkal. Békés, sőt félénknek is mondható, kivéve, ha valaki beleül a fészkébe. Akkor komoly, darázscsípésszerű és hosszan elhúzódó fájdalommal számolhat. Észak-Amerikában a korábban Közép- és Dél-Amerikából behurcolt tűzhangya okoz riadalmat. Ennek nemcsak a csípése kellemetlen, de a befecskendezett mérge olyan allergén anyagokat tartalmaz, ami, ha valaki allergiás rá, gyors segítség híján halált okozhat. Ausztráliában pedig az ausztrál ugróhangya mérge évente több ember haláláért felelős, mint a cápák, skorpiók, kígyók, pókok és a mérges rovarok együttvéve.    Hangyányit foglalkozunk egy kicsit tudománypolitikával is! Korábban a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményvezetője volt, jelenleg az MTA Ökológiai Kutatócsoportjában dolgozik. Mit gondol a múzeum Debrecenbe költöztetéséről, és hogyan érinti a kutatóhálózat minisztériumi átvétele? Egy múzeum nem csupán a benne tárolt tárgyak összessége, az csak a csontváz, hanem az azt rendező kutatók is jelentős részét képezik, a rangját-hírnevét is az ő szakértelmük biztosítja. Kétlem, hogy a mégoly kiváló Debreceni Egyetem egymagában képes lenne egy ekkora intézmény szakembergárdájának teljes feltöltésére. Érdemes megjegyezni, hogy nem csak rovarokról van itt szó, de más állatcsoportok, embertani gyűjtemény, növények, sőt őslények és ásványok is a mú­zeum kezelésében vannak. Szerteágazó anyagról van tehát szó, aminek kezelése-kutatása speciális szakértelmet igényel. Másfelől az előirányzott látogatószámot a fővárosban is csak nehezen tudta teljesíteni a múzeum, a keleti országrészbe költöztetése pedig az elérhetőségét még tovább nehezíti. A minisztérium szárnyai alá vett kutatóhálózat kapcsán nagyon kevés a biztos információ. Sajnos nem tudok erre érdemben mit felelni, érint, persze, minket is, de egyelőre nem látni, hogy a gyakorlatban ez mit fog jelenteni.

Termeszek vs. hangyák

Sokan hiszik azt, hogy a terme­szek is hangyák. Ezzel igencsak fel tudnak ingerelni egy mürmekológust. Ránézésre valóban hasonló az életmódjuk, tömegesen, kolóniákban élnek, a dolgozóik gyűjtögetnek, van királynőjük – és ebben ki is merül a hasonlóság. „Ugyanis a termeszek szociális csótányok – mondja Csősz Sándor –, vagyis olyan csótányok, melyek szociális életmódra tértek át. Továbbá a termeszeknél – a hangyáktól eltérően – a lárvák a dolgozók, hímek és nőstények vegyesen, melyek sem szárnyakkal, sem ivarszervvel nem rendelkeznek, az érettségükkor válnak királlyá vagy királynővé. Ezzel szemben a hangyakolóniát kizárólag nőstény egyedek alkotják. Egyetlen időszakban, közvetlenül a nászrepülés előtt jelennek meg a hímek, ám ők nem részei a fészeknek, a megtermékenyítés után kiebrudalják őket, elpusztulnak. A hangyáknál – szemben a termeszekkel – már lárvaállapotban eldől, ki lesz dolgozó, ki pedig királynő. Ez egy fix rendszer.”

A hangyák számokban

140–160 millió éve jelenhetett meg az első hangyafaj  16 000 hangyafaj él a világon  130–135 hangyafaj él a Kárpát-medencében  50 millió dolgozó is alkothat egy-egy hangyakolóniát  30 évig is elél egy királynő, míg egy dolgozó jó, ha 5 évig 

Szerző
Témák
hangyák kutató