Izzadó szikék, ájuló orvosok

Publikálás dátuma
2019.08.11. 08:16

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A műtőasztalon kiszolgáltatottan fekve nehéz aggasztóbb helyzetet elképzelni annál, mikor az operáló személyzet azért nem tud koncentrálni, mert 35 fokban, óriási páratartalom és levegőtlenség közepette kell(ene) helytállniuk. A rémálomba illő helyzet sok intézményben napi valóság, a magyar kórházi műtők jelentős része ugyanis nem klimatizált. Megnéztük, és kiderült: betegbiztonság terén nagy a lemaradásunk Németországgal, Angliával, de még egy sor afrikai országgal szemben is.
Nyáron meleg van – erre azért lehet számítani. Mégis, bizonyos esetekben úgy csodálkozik rá a hőség következményei­re a kormány, mintha legalábbis Finnországban élnénk. Ez látszik abból, hogy a kórházak fenntartója (Állami Egészségügyi Ellátó Központ) a vis maior keretből oltaná a tüzet a magyar kórházak műtőiben, ahol a hőség miatt sorra ájulnak ki a betegek mellől a dolgozók. „Idén nyáron volt olyan időszak, mikor a klíma meghibásodása miatt több mint 30 fok volt a műtőben, magas páratartalommal, a gépek egy része el is romlott emiatt” – erről egy Baranya megyében dolgozó aneszteziológiai szak­asszisztens beszélt lapunknak. Hozzátette, mára sikerült orvosolni a problémát, de ehhez az kellett, hogy a dolgozók nyomás alá helyezzék a vezetőséget. „Ultimátumot kaptak, hiszen ilyen körülmények között nem tudtunk dolgozni, volt, aki elájult a műtét alatt. Néhány beavatkozást el is kellett halasztani, mert egyszerűen nem tudtunk operálni. Most hívjuk vissza a betegeket.”   A kórházi műtőkben uralkodó forróság egy hónapja került a hírekbe, miután kiderült, hogy számos helyen a kánikulában is klíma nélkül üzemelnek a helyiségek. A fővárosi Semmelweis Egyetemhez tartózó Kútvölgyi helyzetéről a Magyar Hang írt elsőként. A lap szerint ott a hőség miatt lett rosszul operáció közben az egyik alkalmazott. A műtőkben évek óta nem működött a klímaberendezés, a felújítást pedig arra hivatkozva halogatták, hogy hamarosan úgyis költözik a kórház. Lapunkkal az egyetem most annyit közölt, mikor az intézmény helyzetéről kérdeztük, hogy „az egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbjében működő II. Számú Sebészeti Klinika folyadékhűtőjének javítása már befejeződött, a berendezés folyamatosan működik… A Nőgyógyászati Klinika két telephelyén az elérhető legkorszerűbb berendezés közbeszerzése zajlik jelenleg”.
Kérdés, hogy akkor is ilyen gyorsan megoldódott volna-e a Kútvölgyi helyzete, ha nem kerül a hírekbe, és vajon hány kórházban lehetnek még hasonló nehézségek? A Magyar Kórházszövetség felmérése szerint a műtők 33 százalékában, az intenzív osztályok 41 százalékában, a betegszobák 98 százalékban nincs hűtés. A Népszavának Ficzere Andrea, a szövetség elnöke beszélt arról, hogy a 108 kórházból csupán 46 válaszolt a feltett kérdésekre. A válaszokból az derült ki, hogy nemcsak a klíma hiánya a gond, hanem az is, hogy a meglévők kétharmada elavult készülék, az intézmények felének pedig nincs pénze a karbantartásra. „Az ország gazdasága azt megengedi, hogy a műtők mindenhol légkondicionáltak legyenek. Ha ez nincs így, abban a kórház vezetőjének is van felelőssége, segítséget kell kérni az egészségügyi ellátótól, a tárcától, végső soron a kormánytól” – ezt Rétvári Bence parlamenti államtitkár szorgalmazza egy írásbeli kérdésére adott válaszában, amit a Napi.hu szúrt ki. Eszerint a klímaprobléma valójában inkább a kórházigazgatók hibája, hiszen néma gyereknek… Kerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy kiderüljön, eddig hány intézmény kért segítséget és pontosan mekkora összeget fordítottak tavaly és idén arra, hogy klímát szereljenek a kórházak műtőibe, de kérdéseinkre nem érkezett válasz.

Fertőzésveszélyes hőség

„A klíma hiánya nálunk is súlyos gondokat okozott. Előfordult, hogy el kellett halasztani a beavatkozásokat, hiszen képtelenség volt egy kis helyiségben annyi embernek végigállni egy többórás beavatkozást, főleg, hogy a röntgen miatt ezt sokszor ólomkötényben kellett végigcsinálnunk” – erről egy neve elhallgatását kérő, fővárosi kórházigazgató beszélt lapunknak. Szerinte az izzadság miatt nagyobb lehet a fertőzésveszély is egy meleg műtőben, bár ez még csak-csak kivédhető. Egy operáció viszont könnyen lehet olyan hosszú, ami magas hőmérsékleten már jelentős terhelést jelent a személyzetnek. „A figyelem fenntartása is nehezebb ilyen körülmények között. Nálunk is volt, aki elájult, de végül megoldottuk a kérdést, bár ez egy igen nagy beruházás volt” – meséli az intézményvezető. „Nem egyformán rossz a helyzet, a fővárosi műtők egy része jól felszerelt, de fertőzést bárhol kaphatsz. És mivel senki nem ad ki semmilyen adatot, a betegnek fogalma sincs, hol mire számíthat” – mondja egy főleg Budapesten praktizáló sebész-nőgyógyász. Mindennek illusztrálására elmondja saját történetét. Még tavaly diagnosztizáltak nála egy rosszindulatú bőrelváltozást, amit sürgősen el kellett távolítani. „Nem volt nehéz műtét, és nem is tartott tovább fél óránál – meséli. – És bár tisztában voltam vele, hogy a mi kórházunkban az utóbbi hónapokban többször támadta meg a betegeket egy úgynevezett szuperbaktérium (az általánosan használt antibiotikumoknak ellenálló fajta), mégis a mi műtőnk mellett döntöttem. Gondoltam, az operáló orvos majd eléggé körültekintő lesz, mégiscsak kollégáról van szó.” Körültekintés ide vagy oda, a sebész-nőgyógyász sebe nem akart gyógyulni. Hónapokig kapott különféle kezeléseket, de a műtőben szerzett fertőzése miatt a mai napig nem tünetmentes. „A legszörnyűbb az egészben nem is a saját bajom, az majd egyszer csak elmúlik – mondja. – Hanem inkább az, hogy tényleg nincs olyan műtő ma Budapesten, amelyiket nyugodt szívvel ajánlanám, mondjuk, a családomnak.”

Követendő angol példa

„A betegek szempontjából elengedhetetlen, hogy olyan műtéti körülmények legyenek, amelyben tényleg a legnagyobb biztonságban vannak, és minimális a fertőzésveszély” – szögezi le Hegedűs Zsolt, az Újratervezés szakmai orvoscsoport tagja. Az ortopéd sebész 2005 óta Angliában is operál, ott soha nem volt probléma a műtő hőmérsékletével és a sterilitással sem. „Ha nincs 21 fok a műtőben, akkor csúsznak a műtétek; ha kell, akár töröljük is a nem sürgős operációkat. Angliában publikusak a kórházi fertőzések adatai, éppen ezért nagyon figyelnek az intézmények arra, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a kockázatokat és a fertőzések előfordulását. Ez leginkább betegbiztonsági szempontból fontos, de egyben óvják a kórház és az orvoscsapat hírnevét is.” Az orvosokat ott nem motiválja több műtétre a hálapénz rendszere sem, hiszen ugyanannyit keresnek, ha operálnak, mint ha nincs erre lehetőség a műtő túlmelegedése miatt. Fontmilliárdokat áldoznak kutatásokra és azok ki­elemzett eredményeinek gyakorlatba ültetésére, így arra is, hogy minden beteget, aki tervezett műtétre vár, a lehető legmegfelelőbb, legfelkészültebb helyen kezeljék, és ne kelljen a szükségesnél több beavatkozást végezni. Angliában és Németországban is az úgynevezett laminar flow rendszer működik a műtőkben. Ez azt jelenti, hogy a tisztított, állandó hőmérsékletű és páratartalmú levegő a plafonból egyenletesen áramlik, így nincs turbulencia, ami felkavarná az apró porszemcséket. Így pozitív nyomás alakul ki a műtőkben, ami miatt kizárólag tisztított levegő jut be. A hőmérséklet állandó, de ez is szabályozható. „Nálunk körülbelül 20 fokra van beállítva, császáros kismamáknál a kisbaba miatt 22-24 fok lehet, de a kisbaba speciálisan neki kialakított ágyban fekszik, amit 30 fokra kell beállítanunk. Emellett meleg és száraz takarót is terítünk rá, legalább két rétegben. A műtőket a központi folyosóról lehet megközelíteni, kettős zsiliprendszerrel, dupla ajtóval, amelyek nem lehetnek egyszerre nyitva” – mondja egy Németországban dolgozó aneszteziológus szakorvosjelölt. Ő egyetlen percet sem dolgozott Magyarországon, amint lehetett, kiment, de a férje, aki most baleseti sebészrezidens, 15 éve műtősfiúként belekóstolt a magyar egészségügybe. Akkor egy budai kórházban az egyik kórteremből alakították ki a műtőt, és nyáron egy normál klíma üzemelt. Sterilitásról itt sem beszélhetünk. „Amikor Bristolban az első napon az igazgató körbevezetett minket az új kórházban, bemutattak a takarító­személyzet vezetőjének is, mint »a legfontosabb személyt a kórházban«. Megmutatták a műtők fölött működő zárt keringési rendszert és az összes gépet, ami azt segíti, hogy a kórház tiszta és a műtők sterilek legyenek. Míg kint az orvos a leggyengébb láncszem is lehet, hiszen egy nagyon erős háttér veszi körül és rengeteg biztonsági szűrő segíti, hogy ne tévedjen, addig Magyarországon ez sajnos pont fordítva van. Az orvos vállán rengeteg egyéb olyan teendő és felelősség van, ami sokkal inkább leterheli, elvonhatja a figyelmét, mivel ezek nem közvetlenül a gyógyítómunkájával kapcsolatosak. Átfogó szakmai stratégia kellene miniszteri szinten, hogy megoldják a műtők hűtésének kérdését, nem pedig a vis maior kerettől várni a segítséget 2019 nyarán” – mondja. Angliában évek óta működik az úgynevezett táblás ellenőrző rendszer is, ami Hegedűs szerint nagyban csökkenti a hibalehetőségeket, éppen ezért itthon is érdemes lenne bevezetni. Az egyébként minimális költségvetésű rendszer lényege, hogy minden műtőben egy letörölhető táblán pontokba szedve szerepelnek az éppen operált beteg legfontosabb adatai. Ilyen például a beteg neve, allergiája, a beavat­kozás típusa, hogy melyik oldalon kell ­elvégezni, ki az orvos, mennyi törlőt használtak és hány tűt nyitottak ki. Ezzel még a beavatkozás után is el­lenőrzik, hogy biztosan minden megvan. Általában nálunk nem működik, pedig ez tényleg nem pénzkérdés, és bizonyítottan csökkenti az úgynevezett nemkívánatos eseményeket.

Elképzelhetetlen valóság

Ahogy arra már utaltunk, a műtői klíma távolról sem hasonlít egy sima légkondicionálóhoz. Itt mindennek sterilnek kell lennie, ami jelentősen növeli az árat. De nemcsak drágább, sokkal több odafigyelést is igényel. Egedi Tibor klímaszerelő-hűtéstechnikus több mint negyven éve foglalkozik hűtő-, illetve fűtőrendszerek telepítésével, karbantartásával – a mai napig az ország több egészségügyi intézményében végez teljes körű klímaellátást Kaposvártól Szolnokon és Nyíregyházán át Kisvárdáig. Látott sok mindent az elmúlt fél évszázadban – amikor 1976-ban a Röntgen és Kórháztechnikai Vállalathoz került, a sebészeti műtők légcsatornáiban még galambok is fészkeltek. Persze nem ehhez képest kell nézni a jelenlegi állapotokat, de azért azt, hogy ma Magyarországon tömegével klíma nélkül működjenek műtők, a szakember nehezen tartja elképzelhetőnek. „Nagyon szigorú szabályozás szerint ad ki műtőengedélyeket az ÁNTSZ, melynek egyik alappillére, hogy a helyiség klímabiztonságos legyen. Nagyon komoly központi rendszert kell kiépíttetni ott, ahol operációk zajlanak. Eleve friss, külső levegőt kell mozgatni, aminek a műtőtérbe lépve sterilnek kell lennie. Ez egy nagyon komplett, többfokozatú szűrőrendszerrel érhető el. Ezenkívül a műtőkben kötelezően túlnyomásnak kell lennie, hogy az ajtórések alatt vagy egyéb nyílásokon és réseken ne tudjon a műtő légterébe bejutni nem steril levegő, por, illetve a porral együtt fertőzést okozó vírusok és baktériumok. Elméletileg rendszeresen ellen­őrizni kellene a klímarendszereket, illetve a sterilitást biztosító szűrők állapotát.” Az Egedi Tibor cége által karbantartott és szervizelt kórházak nagy részében a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság által meghatározott protokoll többé-kevésbé működik is, ugyanakkor vannak olyan intézmények is, ahová a telepítés óta, az elmúlt 4 évben egyszer sem hívták őket. Nem tudják, hogy központi irányítás alá került-e az általuk felszerelt rendszer ellenőrzése, avagy ténylegesen nem történt azóta karbantartás.

Méregdrága biztonság

A klímavédelmi hatóság (elvben) ügyel arra is, hogy ne kerülhessen ózonromboló gáz a levegőbe – hiszen míg egy falra szerelt, otthoni készülék kb. 80 dkg, addig egy központi rendszer 40 kg gázzal is dolgozhat. Ezért szivárgásjelző műszer telepítésére is kötelezik az intézményeket. A kórházi műtőket havonta ellenőrzik, éves szinten több százezer forintért. Ilyen karbantartás mellett egy ilyen készülék beszereltetése, valamint a kötelező féléves vagy éves terminusokban meghatározott szivárgás vizsgálata újabb sok százezres terhet ró az intézményekre. Ezt pedig nem mindig tudják kifizetni. A szakember kitért arra is: nemegyszer előfordult, hogy a kórházak jelentős csúszással vagy csak csepegtetve tudják kiegyenlíteni a számlát. Az intézmények költségvetésében ugyanis hatalmas tétel ezeknek a rendszereknek az üzemeltetése, és minél melegebbek a nyarak, annál intenzívebben kell dogozniuk a készülékeknek, hogy tartani tudják a benti hőmérsékletet. Intenzív igénybevételben pedig könnyebben el is használódnak. A műtőhelyiségek (előkészítők, bemosakodók is) levegőellátásáról egyébként külön egészségügyi szabvány rendelkezik – ebben szerepel többek között az is, hogy miután hivatalosan be lett üzemelve egy klímarendszer, azt TILOS leállítani. Adódik a kérdés: mi történik egy-egy áramszünet idején? Ilyen esetekben a készenléti aggregátor veszi át automatikusan a legszükségesebb műszerek, például a lélegeztetőgép és a műtők alapfunkcióinak áramszolgáltatását. Az ember azt hinné, hogy a műtők sterilitását biztosító klíma is nyilvánvalóan rá van kötve erre a vészhálózatra. Egy a neve és intézménye elhallgatását kérő épületbiztonsági szakember állítása szerint azonban abban a budapesti kórházban, ahol ő dolgozik, ez nincs így. Náluk csak a legszükségesebb, hiányukkal az életet közvetlenül és akut módon veszélyeztető műszerek kerültek rá az akkumulátoros hálózatra. Mivel Egedi Tibor az elmúlt néhány évben nemcsak szakemberként fordult meg kórházi műtőkben, hanem betegként is, ahogy ő mondja, szakmai ártalomként volt alkalma megfigyelni több nem általa szervizelt befúvást és sterilszűrő elhelyezését. Bár a Kórházszövetség rögtönzött felmérésének a Népszavában korábban közzétett adatait túlzónak tartja, a kérdésre, hogy minden olyan kórházi műtőben, ahol megfordult, találkozott-e klímával, azt felelte: „Ilyennel-olyannal mindenhol. Amikor például a János kórház sebészeti műtőjébe betoltak, már kába voltam, de a látvány felébresztett. Képzeljen el egy század eleji, boltíves termet olyan állapotban, hogy nem tudja eldönteni, szép vagy ronda. Nem tudtam egészen pontosan megállapítani, milyen a klíma, annyira elterelődött a figyelmem, de a komfortérzetem jó volt, és fertőzést sem kaptam. Persze létezik a másik véglet is: a László kórház transzplantációs osztályának steril szobájában a fal és a mennyezet minden egyes pontja steril szűrőn át engedi csak a levegőt.” Mindenhol így kellene lennie.

Na milyen volt Afrika?

Késmárszky Róbert fej-nyaki sebész, fül-orr-gégész Afrika több országában is dolgozott már; önkéntes orvosként megfordult Ugandában, Nigériában és Malawiban is. Mint mondja, azokban a kiemelt, vezető országos intézményekben, ahol komolyabb műtéteket lehet végezni, nem probléma a műtők hűtése. „Az adományozási rendszernek és a külföldi támogatásoknak hála a kiemelt, vezető kórházak 40-50 százalékában klimatizáltak a műtők. Malawiban inkább a vízellátással volt gond, a bemosakodásnál kancsóból öntötték a kezünkre, de erre készültünk. Ugandában pedig találkoztunk olyan háziorvossal, aki akkor látott életében először vércukormérőt, amikor mi vittünk neki egyet. Vérnyomásmérője volt ugyan, de már félig azt is megette a rozsda” – mondja a szakember. Az afrikai orvosok és nővérek hozzá vannak szokva a meleghez, más a munkadi­namikájuk, később kezdenek és nagyobb a szünet a műtétek között is. És különös módon a missziós orvosoknak sem okozott problémát a meleg. Késmárszky Róbert és a magyar orvoscsapat nemrég tért haza Malawiból, ahol leginkább pajzsmirigy- és más fej-nyaki daganatokat, fejlődési rendellenességeket operáltak, de sürgős esetekkel is találkoztak. „Volt, akit Kongóban operáltak egy fogászati probléma miatt, és egy szövetelhalást okozó baktérium fertőzte meg. Emiatt kellett operálnunk, de szerencsére már jól van. Egy másik sürgős eset egy fiatal nő volt, akit a férje egy veszekedést követően álmában vágott fejbe egy kapával. A koponyát, az arcideget, az állkapcsát is helyre kellett hozni” – meséli Késmárszky. Tapasztalatai szerint az ott dolgozó helyi orvosok és nővérek nagyon motiváltak, akárcsak a misszión kint lévő külföldiek. „A nehéz körülmények ellenére is nagy alázattal és odaadással végzik munkájukat, lelkesedésük és a derűjük szinte elképesztő. A műtők felszereltsége változó ugyan, de a hőség sosem okozott gondot” – szögezi le. A laikusok fejében valószínűleg él egy kép arról, milyen is egy missziós orvosnak operálni a világ másik felén egy szegény országban, ám a valóság néha egész más. „Mexikóban egy konferencián találkoztam Daniel Alammal, aki a világ egyik legelismertebb, arcátültetésre szakosodott sebésze. Ő mesélte, hogy az egyébként szélsőségek országának számító közép-amerikai Guatemalában missziós orvosként ők ötcsillagos szállodában laktak, és kiváló állapotok voltak a kórházban is, ahová vidékről érkeztek szegényebb betegek. Az orvosok kényelme és a kórház felszereltsége, komfortja biztosította az egyébként nagyon rosszul ellátott vidéki betegek műtéteinek sikerét. Nekünk sosem volt ennyire jó dolgunk Afrikában, de hála a magyar és az ottani segítőknek, mindenhol elfogadható körülmények voltak” – emlékszik vissza Késmárszky. A sebész 2008 óta Franciaországban is sok időt tölt, több nagy egyetemen is dolgozott Párizsban, Lille-ben és Strasbourgban is. Ezeken a helyeken természetesen kiváló a műtők felszereltsége, elképzelhetetlen, hogy ne legyen klíma. De nemcsak a nagy intézményekben, a kisebb városokban sem okozhat problémát a meleg.

Frissítve: 2019.08.12. 19:52

Cigány vagy? Pedig olyan jó fej vagy!

Publikálás dátuma
2019.08.10. 17:45

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A Dikh Tv, az első magyarországi roma televízió ismertsége néhány héttel ezelőttig annak ellenére szórványos volt, hogy Facebook-közvetítéseiket ezrek követték, és a YouTube-csatornájukra feltöltött Minden álmod című sorozat egyes epizódjai milliós nézettséget értek el. Óriásplakátokról tudni, a tematikus program szeptembertől szintet lép, bekerül a kábelszolgáltatók programjába. A Dikh – jelentése: nézd – szeptemberi adásainak felvételén jártunk.
Kispesti lakótelep, végeláthatatlan toronyépületek, mellettük szolgáltatóház ökölvívó- és birkózóteremmel, a szomszédból cigányzene hallik. A helyi kisebbségi önkormányzat összes termeiben tévéfelvételt tartanak. Dél van. Kemény munka folyik, a tánctanítós műsor felvétele, órák óta. A légkondi nem bír a hőséggel, de a résztvevők fegyelmezettek. Két részt rögzítenek. „Hogyan? Nem indultak el a gépek?” – kap a füleséhez az egyik operatőr, mintha át tudna nyúlni a kábeleken, egészen a közvetítőkocsiban ülő rendezőig, aki felelős a malőrért. Rájika és Zsaklin, akik épp a fotelbe huppannának, riadtan fordulnak vissza. Armando, az operatőr elneveti magát: csak viccelt. Elkezdődhet az átállás a Báró Show felvételére. „Munka az, amit nincs kedvem megcsinálni?” – kérdezi finom humorral Armando, elnézve, amint kollégája egy hatalmas díszlet-kocsikereket görget el a kamerák útjából.

A román szál

A Dikh Tv stúdiója nagyot változott az elmúlt hónapokban. A négyéves kezdeményezés, amely a nyár elejéig amatőr üzemmódban, önkéntesekkel működött, valódi vállalkozás lett. Megalakult az Első Roma Média Kft., a produkcióba beszállt Radu Morar román-magyar médiatulajdonos Tematic Media Group Kft.-je. Hozta a professziót, míg a cigány tévések hozzák önmagukat. Zenéiket, táncaikat, konyhakultúrájukat, életszeretetüket. (Morar, aki anyagi ágon magyar, 26 éve él Magyarországon, volt táv­írász, postás, és számos véletlennek köszönheti, hogy médiatulajdonos lett – róla talán majd egy másik alkalommal írunk.) Balogh Elek alapító, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke azért döntött annak idején a szórakoztató-kulturális program életre hívása mellett, mert megunta, hogy a média kizárólag rossz híreket sugároz róluk. Annyi érték, szín, élet van bennük, elég a lehangolásból. Nem is igazán sikerül vele szociológiai tónusban beszélgetnünk, nem érdekli az aktuálpolitika, de a rasszizmussal azért torkig van. Toroczkai László (Mi Hazánk Mozgalom) verte ki nála a biztosítékot, mert a szélsőjobbos polgármester magyarellenességet orrontott a Dikh Tv előretörésében, a román szálban, országos plakátkampányában. Sőt a tévével semmilyen kapcsolatot nem ápoló Kamarás István szeparatista törekvéseit is belevizionálta a történetbe, miszerint a cigányok önálló tartományt akarnak Magyarországon. „Ilyen beteges gondolkodású egyének mindig lesznek” – mondja egykedvűen Balogh Elek. Arra a kérdésre, hogy egy kávé mellett azért megmutatná-e a szélsőséges politikusnak a stúdiót, hátha az ismeretség lebontja az ellen­érzést, az alapító igazgató lakonikusan rázza a fejét. „Egy Toroczkai-féle emberrel nincs semmi dolgunk – mondja. – Békében szeretnénk élni, és ezt akkor tudjuk megtenni, ha megmutatjuk magunkat és elfogadnak. Sokan mondják a nem romák közül, hogy a műsoraink révén közelebb kerültek a cigánysághoz, és számunkra ez a ­siker.”
Balogh Elek a nagyecsedi cigánytelepen született, Szabolcsban. Csaknem harminc éve jött a fővárosba, tizenöt évesen pamutgyárban kezdett dolgozni. Negyvennégy volt, amikor „letette az érettségit”. A jó példában hisz. Ha egy roma gyerek azt látja, lopnak, csalnak, hazudnak a szülei, akkor nagy eséllyel ő sem lesz másmilyen, de – teszi hozzá – „nincs beoltva a rossz példa ellen” egy rasszista szülő gyereke sem. Amikor a stúdióban dolgozók jó hangulatú, figyelmes munkáját említem, az igazgató csodálkozik: ­miért lenne ez másként? – „A cigányok vendégszeretők, kedvesek. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük egymást” – mondja.

Lovári mint anyanyelv

A Dikh Tv göröngyös utat járt be. Leszámítva a kispesti önkormányzatot, soha sehonnan, semmilyen segítséget nem kaptak, se az Országos Roma Önkormányzattól, se a Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központtól. Maguk tanultak meg mindent, önerőből, lelkesedésből. Amatőr, kezdetleges körülményeiket, technikáikat apránként javítgatták. „Mára eljutottunk oda, hogy főként a Minden álmod sorozatnak köszönhetően vannak kis sztárjaink, s akármerre járunk, az emberek szeretnek minket, fotózkodnak velünk.” Az év elején úgy érezték, már nem tudják átlépni az árnyékukat, a pénztelenség, az amatörizmus korlátokat szab nekik, így megkeresték a Sláger Tv-t és a Sláger FM-et is működtető TMG tulajdonosát, Radu Morart, aki fogadta őket, és üzletet kötött velük. Nyár elején szinte a nulláról kezdték meg a technikai képzéseket, operatőröket tanítottak be, világítást telepítettek – meséli a közvetítőkocsi műszaki vezetője, Urkom Ferenc képmérnök, rendező, aki több mint harminc éve kezdte a szakmát a Magyar Televízióban. A hatkamerás közvetítőkocsival bajnoki meccseket és horgászversenyeket is képesek szerkeszteni és élőben adásba adni, nemzetközi sztenderdek szerint (a Fishing and Hunting a TMG egyik saját csatornája az említett Sláger Tv mellett). A fentebb már szerepelt Sztojka Armando az egyik operatőrtanonc. Budapesten született, Esztergomban él édesanyjával, bátyja most végzett a műegyetemen. Zenél, szerepel a Minden álmodban, de szeptembertől műsort is vezet majd, a lovári nyelvoktató-sorozat házigazdája lesz. A műsor végigköveti egy-egy napját, élethelyzetek párbeszédeivel teszik fiatalos lendületűvé az adást, amit feliratoznak. Armando, ahogy meséli, előbb beszélt a világszerte ismert, de mára kevesek által használt lováriul, mint magyarul. Utóbbit az óvodában tanulta meg.
A zenészkarriert tervező sokoldalú fiatalembert a sorozat révén egyre többször ismerik meg az utcán. A kirekesztésről is van véleménye, korán megismerkedett vele. „Te tényleg cigány vagy? Pedig olyan jó fej vagy! Ezt mondták, amikor egyszer iskolát váltottam, és megismertek. Előítéletekkel élünk, pedig mindannyian egyenlőek vagyunk, Isten teremtményei” – mondja Armando. Aki keresztény gyülekezetbe jár, vallásosságban nőtt fel, de a hitélet a személyes választása volt. Nem vallásos, javít ki, hanem hívő. Ez különbség, magyarázza, és mint tudjuk, jól tudja. Időközben Varga Erzsébet és kislánya, a 11 esztendős Zsaklin a táncoktatás fáradalmait piheni ki. Erzsébetet Rájikaként szólítja mindenki, ez Hercegnőt jelent. A feltűnően szép cigány lányoknak adják ezt a nevet, ami valójában – amint egy kis nyelvészeti képzés után megtudom – úrinőt jelent. A műkörmös Rájikának van táncos múltja, hat éve szerepelt a Novák Péter által rendezett és Farkas Zsolt által koreografált Gipsy Mirage táncshow-ban.

Romák kettős pántban

A táncosokat Balogh Fruzsina szerkesztő látja el tanácsokkal. A gyermekműsort is vezető hölgy alapító tag, kisebbségi képviselő. Korábban a cigány kultúra terjesztését segítő érzékenyítő programokban vett részt, oktatási intézményekbe vitték el táncaikat, zenéiket, történeteiket. Fruzsina úgy látja, sok tévhit él az emberekben a cigánysággal kapcsolatban, és ezeket szeretnénk megváltoztatni. Mert a cigányok nem ilyenek. „Nem ilyenek, de milyenek a cigányok?” – teszem föl a leglehetetlenebb kérdést. „Hát színesek – kapom a kézenfekvő választ. – Képesek ugyanolyan eredményre, mint bárki más. Sok tanodában jártunk, és azt láttuk, a képzett, dolgos emberek gyerekei semmiben sem különböznek a nem romák gyerekei­től. Az eredmény, a tehetség, a kreativitás nem bőrszíntől függ – mondja lelkesen, s én ugyanígy hallgatom. – A cigányok – térünk vissza a másság-milyenség kérdéshez – erősen hagyománytisztelők. A fiatalok nagy része jobban ragaszkodik a tradíciókhoz, mint a nem romák. Sokan tartják, hogy egy lánynak a házasságig kell őriznie a szüzességét. Persze nem mindenki, hiszen mi is asszimilálódunk, emancipálódunk. Integrálódunk, és ez teljesen természetes, de közben meg kell őriznünk több száz éves sajátosságainkat. Már én sem hordok mindig térd alattig érő, hosszú szoknyát, de ha vigasztalót, keresztelőt tartunk vagy temetést, biztosan nem megyek anélkül. Kettős pántot viselünk – így mondjuk. Két identitásunk van, a magyar és a cigány. Magyar cigányok vagyunk.”
Fruzsina készül a szeptemberi műsortervre, ahol roma celebek gyermekeit is bevonja majd az adásokba. Talán Báró – Schull – Zoltán fiát és lányát is. A dalszerző-szövegíró előadóművész a Báró Show-val az egyik legnézettebb műsort vezeti, s bár éreztem, hogy nem akárki, nem hallottam hírét. Molnár Ferenc Caramel mindenesetre igen, beszélgetésünk közben hívta telefonon. Gáspár Lacival is dolgozott. A családjában a prímás és a dzsesszista egyaránt megtalálható, de testvérei közül senkinek sem adatott muzikalitás. Autodidakta módon tanult minden hangszeren. Olyan ember, akit ha bármilyen hangszerrel bezárnak egy szobába, egy óra alatt megtanul játszani rajta, mondja. Báró a népszerű Fekete Vonatban kezdett zenélni, szerepelt a 2011-es Megasztárban a Street formációval Burai Krisztián, Batka Igni és Kunu Márió mellett. Báró németországi cigány család leszármazottja. „Migráns vagyok – mosolyog. – Dédapámék jöttek Magyarországra, de időközben rajtam kívül szinte mindenki visszament, én itt vagyok otthon.”

Te del o Del

A jelenleg nagyjából tíz embernek munkát adó Dikh Tv folyamatosan keresi a tehetségeket, a héten videovágó főállást hirdettek. Híreiket ezrek figyelik, repkednek a szívecskék, a lájkok. Sokak mellett Setét Jenő polgárjogi aktivista is a támogatók között van, mint a szélsőjobbos affér után írta: „mindig is gondoltuk, tudtuk és mondtuk, hogy kellene egy tv-csatorna. Még EU-s projekt is épült egy ilyen előkészítésére, majd nem lett belőle semmi. És akkor jött a Facebook, és a Balogh Elek, aki megcsinálta azt, amit a kormányok és a projektek nem csináltak meg! Csinált egy roma csatornát lelkesedésből. Azt is mondhatnám, hogy hősiesen… Te del o Del.” Adjon Isten.
Szerző

A lemezgyűjtő

Publikálás dátuma
2019.08.04. 20:16

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Sosem tanult zenét, mégis évtizedek óta abból él. Százezer felvétel minden fontosabb adata ott van a fejében, a raktárában pedig több tízezer fekete korong. A legmegbízhatóbb ügyfelei japánok, de a világ szinte minden pontján vannak vevői és beszerzői. Övé a legteljesebb Mahler-gyűjtemény, a Mester minden felvétele a birtokában van. Rajongása miatt Gusztáv lett az egyik fia második neve. Fülöp Péter klasszikus zenei szentélyében jártunk, ami voltaképpen egy raktár.
Ahogy az ember benyit az újlipótvárosi ház kapuján, úgy érzi, mintha egy koncertterembe keveredett volna, csak a hátsó bejáraton át. A hosszú helyiségben végeláthatatlan polcokon millió lemez, akkurátusan felcímkézve, a háttérben Brahms Hegedűversenye szól. Fülöp Péter barátságosan int, hogy kerüljek beljebb, és egy pillanat türelmet kér. „Az előbb mintha ugrott volna a lemez, meg kell hallgatnom még egyszer ezt a néhány taktust” – mondja. Néhány percig mind a ketten feszülten hallgatózunk, én nem hallok semmit, ő viszont lemondóan sóhajt egyet, és leemeli a tűt a korongról.  

Beatlest Beethovenre

„Mindig gyűjtöttem valamit, mániás vagyok, kár volna tagadni. Így születtem – meséli, miközben körbevezet a raktárban. – Bélyeget, szalvétát, gyufacímkét. A közös az őrület volt bennük. Tizenkét évesen képes voltam bejárni a várost, ha megjelent egy új csomag szalvéta.” Kanyargunk a polcok között, klasszikus zene, ameddig a szem ellát. Az ember azt gondolná, hogy az igazi üzlet a könnyűzenében van. Fülöp Péternek semmiképpen sem, legalábbis ma már nem. A hatvanas években ő is azt gyűjtött, amit minden korabeli: pop-, vagy ahogy akkoriban mondták, beatzenét. Sokadmagával tagja volt a Fővárosi Művelődési Ház kebelében működő Lemezklubnak. Ez azt jelentette, hogy a művház hetente egy nagy- és két kislemezt szerzett be va­lahonnan, és a tagok ezeket másolhatták magnószalagra. Péternek mázlija volt, akkoriban a Távközlési Kutató Intézetben dolgozott, ahol minden szükséges eszköz a rendelkezésére állt a hobbijához. „Szerencse dolga volt, mikor kaptuk meg a lemezt. Ha peched volt, és a sor végére kerültél, már csak a karcos korongot hallgathattad.” Igaz, ez a pech egyben szerencse is volt: a lemezeket a végén meg lehetett vásárolni ugyanis, és egy kicsit avíttas darabért ki adott volna 100-150 forintnál többet? Ettől kezdve számítja magát gyűjtőnek. 1972-ben aztán egyetlen pillanat alatt vált komolyzene-rajongóvá. „Már nem emlékszem pontosan, talán egy koncertet hallgattam a rádióban. Teljesen elvarázsolt. Vettem néhány lemezt, és eldöntöttem: én ezzel szeretnék foglalkozni.” El is adott mindent, amit addig megszerzett, a Beatlestől a Temptationön át a Whoig, és attól kezdve csak komolyzenei lemezeket gyűjtött.  

Mindig kell egy barát

Ha az ember üzleti vállalkozásba fog, legjobb, ha biztos alapokra épít. A legbiztosabb alap általában egy véletlen barát. Fülöp Péter egy darabig a pesti antikváriumokat járta, onnan szerezte be a lemezeit. Aztán egy zongorista barátja lehetőséget kapott egy mesterkurzusra, az amerikai Bloomingtonban. Ott megismerkedett a helyi lemezboltossal, aki elmesélte, hogy Budapestre készül, mert úgy hallotta, hogy ott érdekes felvételeket lehet beszerezni, potom áron. „Van nekem egy barátom Pesten, írjál neki, biztosan tud segíteni” – mondta a zongorista barát. Így talált egymásra a két gyűjtő. Pénzről nem volt szó, szigorúan csak cseréltek. Lemezek százai repültek át a tengeren túlról Pestre és innen vissza. Aztán a pesti gyűjtő hirtelen elhatározással otthagyta korábbi munkahelyét, és vállalkozó lett. A ’80-as évek második felét írtuk, nem ő volt az egyetlen, aki egyik pillanatról a másikra átment a maszek világba. „A Medicorban dolgoztam, egy csúcstechnológiás komputertomográfot építettünk. Óriási dolog volt ez akkor, a gép kiválóan működött, a cég mégsem akarta a sorozatgyártást. A magyarázat az volt, hogy az országban nincs olyan gyártóbázis, ahol egy ilyen precíziós gépet sorozatban lehetne előállítani. Akkor ez annyira megviselt, hogy eljöttem.” Egy ideig mindenféle vállalkozásokba fogott, aztán 1989-ben úgy döntött, megpróbálja az „amerikai” szisztémát, és megnyitotta saját üzletét a Dob utcában. Akkoriban a telefon és expresszlevél volt a távközlés csimborasszója, úgyhogy a megrendelések így bonyolódtak. Később kezdett kattogni a boltban a telexgép, aztán évekkel később jött a csúcsok csúcsa, a fax. Fülöp úr hirdetéseket adott fel, először Angliában, az ottani sajtót ismerte viszonylag jól. Maga is meglepődött, hogy mennyien jelentkeztek a világ minden tájáról, és hogy közülük milyen sok volt a japán! „A mai napig a legjobb piac – mondja. – Több száz vevőm van a szigeten. Talán azért, mert már generációk óta viszonylagos jólétben élnek, képzettek és imádják a komolyzenét.”  

Csak a tökéletesség

1993-ban a Fülöp család felkerekedett, és átköltözött a tengeren túlra, Kanadába. Jókor érkeztek, az üzlet fellendülőben volt. A kelet-európai és az amerikai láb jól működött együtt. „Csúcsidőben több mint háromezer lemezt adtunk el havonta” – avat be az üzleti titkokba. Ez pedig – ismerve a ritka lemezek értékét, nem rossz biznisz. Franciaországban a ’60-as években sok kis lemezcég működött, egyikük-másikuk mindössze 3-400 példányban adott ki csodálatos felvételeket, gyönyörű díszdobozokban. Egy korai Mozart Párizsban (Pathé-kiadás) vagy Bach szólószonátái Enescuval megérhetnek 6-7000 dollárt is. Fülöp úr rengeteget tanult odaát. Például azt, hogy csak a tökéletesség számít, az az egyetlen értékmérő. „Számít a préselés, a lemez vastagsága, a kiadás időpontja. Ugyanaz a lemez, egy korábbi címkével akár százszor annyiba is kerülhet, mint egy újabbal. A legdrágább a masterszalagról készült lemez, az úgynevezett anyalemezről készült korong már jóval kevesebbet ér, ugyanazzal a felvétellel.” És persze a vinyl állapota és a lejátszó maga is fontos. Ha csak egyetlen karcolás is van a lemezen, már alig ér valamit. „Az igazi audiofil gyűjtők számára a zenehallgatás egyfajta rituálé. Vannak, akik kétszer-háromszor is lemossák a lemezt, mielőtt felteszik a tányérra.” Az igazán drága lejátszó az, amelyik – nem tévedés – 1 millió dollárba kerül. Igaz, ez esetben külön, klimatizált szekrényben van a motor és egy másikban a tányér. Megnyugtató, hogy még az olyan régi, komoly gyűjtők, mint ő sem hallja a különbséget egy masterfelvétel és egy későbbi préselésű lemez között. Igaz, a CD és a vinyl közti minőségi különbség már az ő számára is nyilvánvaló. A kanadai kiruccanásnak egyébként volt még egy hozadéka: a gyűjtemény felkerült a világhálóra, ami az ügyfélkör bővülését jelentette. 2010-ben a Fülöp család ismét felkerekedett, és hazaköltözött Pestre. „Aki szereti a baseballt, a hokit vagy a Mamma Miát, annak Toronto kitűnő választás, de mi nem szerettük” – mondja a családfő, aki bevallja, hogy az unalom és a kulturális pezsgés hiánya mellett az is szerepet játszott a döntésükben, hogy időközben a fiaik is hazaköltöztek Európába. Nagyjából erre az időre esett a CD abszolút győzelme az LP-k felett. A CD nem ugrik, nem kopik, és sokkal könnyebb kezelni. A vinylgyűjtők is megritkultak, sokan áttértek a CD-re. Nem úgy Fülöp úr, aki úgy döntött: ő megmarad a jól bevált fekete lemeznél. „A régi gyűjtők és az ő ügyfélkörük megmaradt. Mi vagyunk azok, akiknek az igazi zenei élményt a vinyl jelenti. Egy lemezt kézbe venni, tisztogatni, hallgatni egészen más, mint a CD vagy a letöltés. A különbség leg­alább akkora, mint a valódi könyv és az e-könyv között.”  

23 ezer érdektelen lemez

Fülöp Péter konzervatív ember, a technikánál többre tartja a személyes kapcsolatokat. Úgyhogy minden évben rendszeresen látogatja európai partnereit. Nemrég jött haza Hollandiából, ahol – ha már ott volt – megvásárolt egy gyűjteményt. „Huszonháromezer lemez, de semmi különös. Zömmel érdektelen darabok. Már haza is hoztuk egy kamionnal.” Az érdektelen persze nem értéktelent jelent. Ha egy komoly gyűjtő vagy kereskedő vesz 23 ezer lemezt, az biztos, hogy talál benne olyat, amiért érdemes volt megvenni az egész csomagot. „Az, hogy átnézel egy 23 ezres gyűjteményt, nem azt jelenti, hogy megnézed az összes darabot – magyarázza. – De ha átlapozol 500-1000 lemezt, már tudod, mi érdekelte a gyűjtőt, mire számíthatsz.” A ’60-as, ’70-es években nagy divatja volt az operaénekes lemezeknek. Ma inkább a kamarazenét és a szimfonikust keresik. A gyűjtők közössége eléggé zárt világ, nehéz bekerülni. És bár az ismert internetes áruházakban ma már jóval több lemez cserél gazdát, mint a gyűjtői oldalakon, a szakértelem szó szerint kincset érhet. „Mi nem rakunk fel egy 20 dolláros lemezt 25-ért, mert pontosan tudjuk, hogy mennyit ér. Az emberek azt hiszik, azért, mert egy lemez régi, már biztosan értékes. A napokban valaki az ebayen hirdetett egy Toscaninit 900 ezer forintért. Ha szerencséje van, kap érte ötezret, bár szerintem legfeljebb egy dollárt ér. Túl sok van belőle.”

Bakelit vagy vinyl?

A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló. A mechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázda indul, amiről a hangszedő olvassa le a hangot. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Eredetileg keménygumiból, majd sellakból – egy trópusi vidéken élő levéltetű, a Laccifer lacca vöröses színű, sűrűn folyó, elgyantásodott váladéka – készítették. A műanyagipar fejlődésével a rideg és törékeny sellak helyett új, lényegesen hajlékonyabb és kevésbé könnyen törő, alacsonyabb zajszintet és lényegesen hosszabb élettartamot nyújtó alapanyagot fejlesztettek. A hőre lágyuló poli-vinil-klorid és a poli-vinil-acetát kopolimerjéből készült anyag a vinyl. Bakelitből soha nem készítettek hanglemezt, mert a bakelitbe nem lehet préselni semmit. Magyarországon a CD hanghordozók megjelenése után kezdték „bakelit”-nek nevezni a régi hanglemezeket a magyar műszaki és zenei szlengben. A téves szóhasználat, a metonímia okozója, hogy a régi hanglemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény, hasonlóan a telefonkészülékek, fogantyúk anyagaként régen jól ismert bakelithez. (Forrás: Wikipédia)

Szerző
Témák
gyűjtő portré