Magyarország elvesztegetett egy évtizedet - interjú Inotai Andrással

Publikálás dátuma
2019.08.10. 06:45

Fotó: Népszava
A világgazdaság tartós lassulását a magyar gazdaság is megérzi, mert legalábbis egyelőre, vége a növekedés időszakának – figyelmeztetett Inotai András közgazdászprofesszor, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója.
Donald Trump amerikai elnök ismét begyújtotta a rakétákat, a jelek szerint szeptembertől gyakorlatilag a Kínából származó teljes importra kiveti a büntető vámokat. Ki nyer és ki veszít többet a vámháborún, és egyáltalán hirdethetnek majd győztest? Aligha. Összességében több mint 500 milliárd dollár értékű kínai árura vetne ki 25, illetve egyelőre 10 százalékos büntetővámot Trump elnök. Az talán kevéssé közismert, hogy a vámokról folytatott vita csak egy része egy csomagnak. Trump egyebek mellett szeretné elérni, hogy Peking ne gyengítse mesterségesen a jüant, a kínai valutát, mert ezzel ösztönzi az exportot, ami tovább növeli az USA kereskedelmi deficitjét Kínával szemben. Emellett Washington nagyobb ellenőrzést szeretne gyakorolni a kínai informatikai fejlesztések – lásd a Huawei ügyet -, illetve az Államokban történő kínai befektetések fölött. Fokozni szeretné az amerikai befektetések szerepét Kínában. Erről a csomagról hosszabb ideje tárgyal már a két fél, és a G20-as országok oszakai találkozóján júniusban körvonalazódott a megegyezés. Ezt sejtette a Huawei elleni amerikai bojkott felfüggesztése is. Ezért is volt váratlan Trumpnak a napokban tett újabb bejelentése, hogy a korábban 250 milliárd dollár értékű kínai importra kirótt 25 százalékos vámtarifán kívül újabb 300 milliárd dolláros árutömegre rónak ki szeptembertől 10, de később akár 25 százalékos vámot. Az Amerikába irányuló kínai exportban az olcsó termékek jelentős mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy az – egyébként túlnyomórészt Trumpra szavazó - amerikai „munkásosztály” immár két évtizede stagnáló vagy csökkenő reáljövedelme mellett mérsékelni lehetett a jövedelmi és fogyasztási leszakadást. Egy másik fontos tétel, hogy egyre több amerikai cég tömegesen épít be termékeibe jó minőségű kínai alkatrészeket. A büntetővámokkal az amerikai cégeknek is többet kell majd fizetniük az alkatrészekért, ami a termékek árában és piaci versenyképességében is érezteti negatív hatását. Nem mellesleg a büntetővámok a Kínában működő és az USA-ba exportáló amerikai, európai, ausztrál és ázsiai cégeket is érzékenyen érintik.  Vagyis Trump lábon lövi a választóit és az amerikai cégeket is? Ez megfogalmazás kérdése, de az biztos, hogy a kínai import ma már nélkülözhetetlen az USA kereskedelmében és a feldolgozó iparában is.  Milyen világgazdasági hatásokkal lehet számolni? Egy ennyire kölcsönösen összefonódott, egymástól is függő világgazdaságban nehezen felmérhető károkat okozhat ez a gazdasági háborúskodás. Nem véletlen, hogy mind az Európai Unió, mind Kína hangsúlyozza a multilaterális kereskedelem fenntartásának fontosságát. Emellett – minden probléma ellenére – konkrét lépéseket tettek és tesznek a kétoldalú kereskedelem bővítésére, valamint számos új bilaterális kapcsolatrendszer kialakítására. Ilyen az idén életbe lépett EU-Japán egyezmény, vagy Kína hasonló lépései a dél-kelet-ázsiai térségben. Persze nagy kérdés, hogy ezekkel az intézkedésekkel milyen mértékben lehet a kivitelt átirányítani más térségekre a meghatározó amerikai piacról. Ráadásul ez az amerikai-kínai csörte éppen akkor történik, amikor az elmúlt tíz évben tapasztalt konjunktúra túljutott a csúcson és a világgazdaság fejlődése lassuló szakaszába lépett. Ezeket a bonyolult összefüggéseket az amerikai elnök soha nem látta át. Igaz, a globalizáció rendkívül bonyolult és kölcsönös függőségen alapuló rendszerét, amit a gazdaság, a politika, a társadalom rövid és hosszabb távú céljai és érdekei mozgatnak, még a legképzettebb közgazdászoknak, elemzőknek is nehéz feladat. Még nehezebb a megfelelő következtetések levonása, valamint hatékony és mindenki számára elfogadható javaslatok megfogalmazása és megvalósítása. Európa mellékfront ebben a küzdelemben, de azért kaphat sebeket? Trump az EU-t is megfenyegette, elsősorban a német autóipart a 10 százalékos büntető vámmal, de az acélipar is a célkeresztjébe került. A németek egyébként frappáns választ adtak Trumpnak, amikor az elnök arról beszélt, hogy miért német autókkal furikáznak az amerikaiak és miért nem a hazai márkákkal. Akkor a német válasz az volt, hogy tessék versenyképes autókat gyártani és akkor megoldódhat Trump gondja. Persze elméletileg vissza lehet vinni az autóipart Detroitba, az amerikai autógyártás egykori központjába, de az mára jó részt rozsdaövezetté vált. Amerikai munkabérekkel pedig aligha lehet versenyképes termelést indítani. Az Európai Unió és Kína kereskedelmében is jókora a többlet Kína javára, bár az utóbbi időben némi kínai segítséggel is valamelyest kiegyensúlyozottabbá vált a mérleg. Peking felismerte, hogy nem szabad a húrt túlfeszíteni, mert az erősítheti a protekcionista intézkedéseket sürgetők táborát. Az pedig már a kínaiaknak is fájna. Az unó helyzetét javítja, hogy a kínai kereskedelmi többletet nagyrészt kiegyenlíti az USA-val szembeni európai többlet. Az USA problémája, hogy nemcsak Kínával, de Európával szemben is súlyosan deficites a kereskedelmi mérlege. Az is igaz, hogy mind Kína, mind az Európai Unió sokkal inkább exportorientált gazdaság, mint az USA. Ezért érdekük a kereskedelem szabadságának fenntartása, a vámok, kvóták leépítése. Ez megjelenik az unió és Kína közötti bilaterális tárgyalásokon is és abban a növekvő felelősségben is, hogy igyekeznek elhárítani az Egyesült Államokból fenyegető protekcionista fertőzés veszélyét. Ha elindul egy ilyen láncreakció, az romba döntheti a világgazdaságot. Munkahelyek tízmilliói szűnnének meg, áruhiány, magas infláció alakulna ki. Vagyis politikailag is kezelhetetlenné válna a helyzet. Ilyen láncreakció beláthatatlan következményekkel járna minden ország számára. Az amerikai büntetővámok nélkül is gondokkal küzd az európai, köztük a német autóipar egy része is. Márpedig ha Németország tüsszent, akkor Magyarország tüdőgyulladást kap. Mennyire súlyos a helyzet? Valóban Trump nélkül is lassulnak az autóeladások, egyébként nem csak Európában. A világ és persze a német autóipar technológiai fordulatot él meg. Megállíthatatlannak tűnik az elektromos autók előretörése, s ezzel együtt az alkatrész-igény drámai, akár 90 százalékos csökkenése. Ez súlyosan érintheti a hazai beszállítókat is. De változik a kereslet mértéke, dinamikája és szerkezete is. A fejlett országok népessége csökken, vagy stagnál, nem jelentkezik nagy tömegben új vásárlói igény. Egyre több fiatal és nem csak fiatal mond le az autóvásárlásról. Egyre többen jöttek rá, hogy fölösleges évi néhány ezer kilométeres autózásért autót venni, és fenntartani. Ehelyett szükség esetén bérelnek hosszabb-rövidebb időre gépkocsit. A német autóipar gyengélkedése már Magyarországon is érezhető, hogy csak a Mercedes kecskeméti gyárbővítésének elhalasztását említsem. Akkor mi értelme a közpénz-milliárdokat éppen az autóiparba önteni? Szerintem súlyos hiba volt az ezredforduló után ennyire egyoldalúan az autógyártásra és annak beszállítói hálózatára építeni a magyar gazdaság növekedését. A német autógyártás és a technológiai váltás súlyos gondokat okozhat a hazai gazdasági növekedésben és a munkaerő piacon egyaránt. Egyéb innovatív és versenyképes vagy azzá tehető ágazat hiányában nem jött létre több lábon álló termelési szerkezet, ami például az autóiparban felszabaduló képzett munkaerőt fel tudná szívni.Nem beszélve arról, hogy fékezni tudná a kivándorlást. A kis és közepes vállalkozások sem alkalmasak a fölöslegessé váló munkavállalók alkalmazására az elmúlt évek durva gazdaság-, társadalom- és oktatáspolitikai hibái miatt. Jó részük versenyképtelen, legföljebb túlélésre játszik, vegetál. A munkaerő hazai mobilitását erőteljesen fékezi a lakáspolitika, mert egyetlen kormányzat sem fordított figyelmet bérlakás építési programokra. Jószerivel csak az ingatlan tulajdonszerzést támogatták és ez történik ma is. Jelentősek a régiók közötti lakásár és bérleti díj különbségek. Észak- vagy Dél-Kelet Magyarországról szinte lehetetlen a dunántúli nagyvárosokba költözni, mert egy ház áráért esetleg egy társasházi lakásra sem telik. A bérleti díj pedig elviheti az akár magasabb fizetés nagy részét is. A magyarországi munkaerő-mobilitás szinte teljesen befagyott. Miközben a multicégek támogatására az elmúlt tíz évben elköltött milliárdok töredékéből lehetett volna kiépíteni – többek között - egy szociális bérlakás-hálózatot, illetve támogatni lehetett volna a bérlakásépítést és -bérlést az ország különböző régióiban. Azt is alapvetően elhibázottnak tartom, hogy a gazdaságpolitika döntően a multikra és az ingatlanpiacra építi a növekedést, ami egyre kevésbé fenntartható. Ha kipukkad az ingatlanpiac, annak drámai következményei lesznek. A mesterségesen létrehozott új „vállalkozói” rétegnek fogalma sincs a versenyképességről, az etikus, ugyanakkor gazdaságos vállalkozás mibenlétéről. Normális országokban – már csak a gazdaság önvédelmi képességének megőrzése miatt is - nem fordulhat elő, hogy ugyanaz a személy, aki meghatározó tulajdonos egy bankban, a saját pénzintézetéből folyamatosan hitelezze saját, egyébként versenyképtelen cégeit, beruházásait. Ez az előszobája egy bankcsődnek. Ez a járadékon hizlalt réteg alkalmatlan a fenntartható és versenyképességre épülő fejlődést biztosítani. A helyzet súlyosságát jelzi talán, hogy Orbán Viktor júliusban a tusványosi beszédében már nem beszélt az évi 4 százalékos növekedésről, inkább mintha megszorításokra készítené fel a lakosságot. Persze ez a szó nem hangzott el, de az igen, hogy jövőre két úgynevezett gazdaságvédelmi programot is indít a kormány. Mit jelenthet ez a kijelentés?  Mivel az elmúlt közel tíz évben az egymást követő Orbán-kormányoknak csak hatalmi politikája volt, amiben a gazdaságpolitika alárendelt szerepet játszott és játszik, számomra értelmezhetetlen ez a „gazdaságvédelmi program”. Az sem derült ki, hogy kitől, vagy mitől kell megvédeni a gazdaságot. Azt sem tudhattuk meg, hogy a gazdaságnak mely részét kell megvédeni: a tőkét, a bankszektort, a munkavállalókat, a fogyasztókat, a fizikai vagy társadalmi környezetet? Mindenesetre a „gazdaságvédelem” jelszava ideig-óráig még elleplezi a súlyos szerkezeti problémákat és a társadalom egyre nyomasztóbb tudati elmaradottságát. Mindenekfelett pedig azt, hogy a túlnyomórészt uniós forrásokra építhető és történelmi távlatban is páratlan modernizációs eséllyel az elmúlt közel egy évtized nem tudott élni. Ennek a hosszútávú következményei már most egyre világosabban kezdenek láthatóvá és érezhetővé válni. Hogy ezt a lakosság mikor ismeri fel, és milyen lesz a reakciója, az kiszámíthatatlan. Orbán Viktor most 56 éves. Ez a szám a magyar történelemben nem csak születésnapot jelöl. 

Inotai András

A 76 éves közgazdász professzor emeritusz és kutató professzor a nemrég új fenntartóhoz került egykori MTA KRTK Világgazdasági Intézetében. 1991 és 2011 között az intézet igazgatója, előtte 1989 és 1991 között a Világbank munkatársa (Washington D.C.). Két évtizedig oktatott a College of Europe-on (Bruges, 1992-2013), 2002-ben a Columbia University meghívott professzora. Jelenleg is oktat a College of Europe varsói intézményében, a Zentrum für Europaeische Integration (Bonn) posztgraduális képzésén, valamint a European Online Academy-n (Berlin-Nice). Tagja a College of Europe, a Foundation for European Progressive Studies (FEPS, Brüsszel), a Progressive Economy (Brüsszel), a Bertelsmann Stiftung akadémiai, illetve tudományos tanácsának. Számos nemzetközi szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Kutatási területei: globalizáció, regionális integrációk, különös tekintettel az EU fejlődésére, jelenkori kihívásaira, a gazdasági biztonság fő tényezői és növekvő jelentősége, az új EU-tagállamok összehasonlító elemzése, a magyar gazdaság aktuális és fejlesztésstratégiai kérdései.

Szerző

324,48 forinton az euró

Publikálás dátuma
2019.08.09. 19:50

Fotó: Shutterstock
Vegyesen alakult a forint árfolyama a bankközi piacon a főbb devizákkal szemben péntek este a reggeli szintekhez képest.
Az euróval szemben gyengült a forint. Az euró jegyzése 324,48 forintra emelkedett este hét órakor a reggel fél nyolc előtt jegyzett 324,20 forintról. Az euró pénteken 324,16 forint és 325,05 forint között mozgott. A svájci frankkal szemben is gyengült a forint, a svájci frank árfolyama 297,31 forintról 297,65 forintra emelkedett. A dollárral szemben kissé erősödött a forint, a dollár árfolyama 289,53 forintról 289,45 forintra csökkent. Az euró a reggeli 1,1196 dollár után este 1,1211 dolláron állt. 
Szerző

Nyakunkon maradt a dinnye

Publikálás dátuma
2019.08.09. 19:19

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Mára jórészt kiszorultak a magyar termelők a hagyományos piacaikról, lemaradtak a technológiai fejlesztésében, elveszítették versenyképességüket a görög, spanyol, olasz vetélytársakkal szemben.
Felemelte a magyar görögdinnye árát kilónként 99 forintról 119 forintra a Lidl Magyarország. Akár örülhetnének is a termelők a hírnek, hogy az elmúlt napok nyilatkozatháborúját megnyerték és az élelmiszerlánc engedett a Magyar Dinnyetermelők Egyesülete (MDE) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) követelésének és leállította a szerintük indokolatlan árletörő akciót. De örömükbe üröm is vegyülhet. A multicég a piaci helyzetre, a túlkínálatra hivatkozva érvelt az alacsony árak mellett, ám ezt az érdekvédelmi és szakmai szervezetek cáfolták. Július elején egyébként még 189-299 forint között kínálták a görögdinnyét az élelmiszerláncokban is. A szezon azonban a hűvös, csapadékos tavasz miatt két hetet csúszott, ráadásul a hirtelen beköszöntött kánikula miatt szinte egyszerre érett be a korai és a későbbi érésű gyümölcs. Az Agrárkamara szerint „ez csak egy egyszerű marketingeszköz arra, hogy becsalogassa a vásárlókat a Lidl. Másrészt pedig kilónként 99 forintos áron nem lehet jó minőségű dinnyét előállítani. A szezonnak ebben a szakaszában – a többéves piaci tapasztalatok alapján – reálisan, a bekerülési költségeket is figyelembe véve, 150 és 200 forint közötti fogyasztói áron lenne árusítható a gyümölcs”. A legtöbb piacon egyébként inkább ilyen árakat látni az árusok standjain. Ennél azonban bonyolultabb okok váltották ki a „dinnyeháborút”. Bár az igaz, hogy még a 119 forint is legföljebb nagyjából nullszaldósra hozza ki a termelést és legalább 150 forintos kilónkénti ár mellett válna nyereségessé a termelés, de a Lidl érvelése sem teljesen alaptalan. A 4800 hektáros termőterület ugyan érdemben nem csökkent, ám a termés várhatóan meghaladja majd a tavalyi 180 ezer tonnát és elérheti a 200 ezer tonnát is, ez azonban most inkább teher a termelőknek, mint örömforrás. Sajnos mára jórészt kiszorultak a magyar termelők és a magyar dinnye a hagyományos piacaikról, a német nyelvterületről, illetve Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából – mondta a Népszavának Göcző Mátyás, az MDE elnöke. Az okok között említette, hogy a hazai termelők lemaradtak a technológiai fejlesztésében, elveszítették versenyképességüket a görög, spanyol, olasz vetélytársakkal szemben. Jelenleg a német területen a spanyolok, a mi régiónkban pedig az olaszok vették át nagyrészt a magyar cégek helyét. A ma a nemzetközi, de egyre inkább a hazai piacon is egyre népszerűbb 1,5-3 kilós, a fridzsiderekben is kényelmesen elhelyezhető úgynevezett „hűtőszekrény” dinnye a hazai termelés töredéke. A többség egyelőre a hagyományos 15-20 kilós dinnyét termeszti. A magyar görögdinnye minősége ugyan kiváló, ám a korszerűtlen csomagolás miatt a külföldi, de a hazai piacokra is gyakran sérült, ütődött gyümölcsök érkeztek. Emellett egyre kevéssé keresik a hagyományos nagy méretű, nagy súlyú dinnyét. A magyar dinnyeexport zuhanórepülésében ez is szerepet játszott. Tavaly az Agrárkamara és az egyesület szervezésében Spanyolországban járt a magyar dinnyetermelők egy csoportja, ahol megismerhették a legkorszerűbb csomagoló gépsorokat. Egyre többen szeretnének felzárkózni a versenyképes termeléshez, de az is igaz, hogy a kilónként 99, de még a 119 forintos kilónkénti árból nem tudják a termelők kigazdálkodni a fejlesztéshez elengedhetetlen összegeket. Az olasz, spanyol, görög termelők a magyar piaci ár többszöröséért értékesítik a dinnyéjüket. A fogyasztóknak természetesen előnyös az olcsó görögdinnye, különösen az alacsony jövedelműek számára jelent még megfizethető vitaminforrást. Ám ha a termelők veszteséggel tudják csak eladni a termésüket, akkor folytatódhat az a folyamat, ami máris megfigyelhető, hogy egyre többen hagynak fel a termesztésével, és ez nem túl biztató a jó minőségű magyar görögdinnye jövőjére nézvést. 
Szerző