Test, egyén, humor a Thealteren

Publikálás dátuma
2019.08.10. 10:00

Fotó: Thealter
Huszonkilencedik alkalommal is izgalmas és sokszínű programmal várta a résztvevőket az augusztus 10-én záruló szegedi Thealter , ahol a drámai és táncszínházi kereteket feszegető vagy abból kilépő előadásokkal is találkozhatott a közönség.
A szerelem az egyik legszebb és legtörékenyebb emberi érzelem. Lukáš Záhorák és Peter Šavel táncduója, az As Long As Holding Hands a maga térbeli puritánságával, csak a testek érintkezéséből és a lihegésből adódó zeneiségével a (pár)kapcsolat szép, de kegyetlen oldalát mutatja meg. A pulzáló, légies, ám olykor a birkózásra és talajgyakorlatokra hasonlító koreográfia nem szól másról, minthogy két ember nagyon akar szeretni, de iszonyatosan nehéz nekik (is) azt jól csinálni. A dinamikus duó A kapcsolat kialakulásának legelemibb kezdőpontjaitól a tartózkodáson és az egymásba olvadáson át egészen az elválás, majd újra egymásra találás folyamatáig tart. Az előadás egyik szép jelenete, amikor a beteljesülés pillanatában lágyan hullámzó mozgással csókolja meg egymást a két táncos a halkan induló, szürreális hangzású zenére.    A bolgár származású Ivo Dimcsev workshopjának alapja az egyén feltárása a mozdulatok és a szavak segítségével. Az öt napon át tartó munka végeztével a résztvevők szóló produkciókkal mutatják be a közönségnek, mire is jutottak önmagukkal az Ivoval való munka során. A négy, kiválasztott résztvevő külön-külön tárja elénk rövid, látszólag összefüggéstelen mondatláncokból és különböző stílusú dalrészletből álló produkcióját., Az előadók mondataikat elvont, olykor repetitív mozgássorokkal kísérik. Azonban a négy szólónak van közös nevezője: a lélek. Minden színpadi cselekedetük mögött ott van az előadók lelke. Ez a kapocs a néző és köztük.    A tavalyi Maribori Színházi Fesztiválon is díjazott Hős 2.0− Az előadások előadása a színházi előadás mechanizmusainak, a színpadi lét szabályainak szellemes és ironikus kifigurázása. A szlovén színészpáros teljesen meztelenül játszik velünk, nekünk és játszik a színházzal a színházról. A folyamatos reflektálás attól olyan élvezetes és önfeledt, amitől a két színész meztelen testét is azonnal megszokjuk: komolyan veszik magukat és az általuk egyszerre használt és intelligensen kiparodizált színházi kliséket. Végig követhetjük Vito Weis és Uroš Kaurinnal sziporkázó párosa révén betekintést nyerünk a tökéletes monológ, illetve a tökéletes dialógus felépítésébe. Noha a végén elhangzó, A boldog herceg című Wilde-mesével kicsit lelassul a közönséget folyamatosan rázó nevetési hullámvasút, pillanatok alatt felgyorsul újra és a színészek ráadás számmal zárják le a színházi bohóctréfát. A magyar közönség nem nagyon láthatott eleddig ennyire színtisztán a színházról szóló, pusztán a színház eszközeit felhasználó előadást. Szerencsére, ilyen élményben is részesülhettünk, hála az idei Thealternek− amely akár a fesztiválok fesztiválja is lehetne.    Info:    As Long As Holding Hands Lukáš Záhorák és Peter Šavel  Tégy magadnak egy szívességet - Ivo Dimcsev workshop bemutatója  Hero 2.0- The show of all shows 

Az igazi rockerek a nyerők

Publikálás dátuma
2019.08.09. 21:04

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Csak a rock ’n roll – röviden így jellemezhető a glasgow-i formáció, a Franz Ferdinand, mely a Szigeten is hozta a zenéjükkel járó lüktetést.
Az indie rockot a kettőezres évek elején popkulturális köztudatba hozta az Egyesült Királyságban és Európa többi részén. Többször jártak már a Sziget nagy színpadán és ahogy korábban soha, most sem vallottak kudarcot. Alex Kapranos frontemberként még mindig acélos – van abban valami ironikus, ha egy zenekar tizenöt év után is megtartotta a sikerességét, akkor veteránoknak számítanak immár – a bő egy órát magabiztosan dirigálta. Az elegáns öltönyös stílusban fellépő frontember mindent elkövetett, hogy bevonja a közönséget, ha arról volt integetni kellett, vagy éppenséggel földre térdelni, de ezek a játékok teljesen feleslegesek a sziget nagy színpadán, különösen Kapranoszéknak, akik alapból táncritmusú zenét játszanak és tegyük hozzá: gitáralapú világuk igencsak kitűnik az idei szigetes fellépők popzenei stílusa mellett. Öt stúdióalbumuk meg bőven szolgáltat alapanyagot egy fesztiválos line up-hoz, így tulajdonképpen tutira mentek. A csúcspont természetesen a Take Me Out és a This Fire című nóták voltak – egyszóval, délutáni matiné műsorsáv ide vagy oda, ők voltak a legnagyobb színpad urai csütörtökön. Ezt pedig nem csak a rocker mondatja belőlem, ugyanis pontosan tudom, hogy mekkora szám, hogy Richard Ashcroft életében először eljött Magyarországra, és sokan azt várták, hogy hallhatnak majd egy kis The Verve-et, de elsősorban a Bitter Sweet Symphony-t. Aki erre a nótára számított a fináléban megkapta, de ami előtte zajlott, az egy pozőr popcsillag produkciója volt. Maga a pasi egy két lábon járó product placement (termékelhelyezés), akin nem volt olyan cucc, amin nem volt látható márkajelzés. a műsorát egyébként a szólókarrierjét jellemző szuicid és sötét hangulatú, lassú, mély és igényesen meditatív dalokra építette, ez meg is tette a hatását, a fiatal fesztiválozók igen erős ütemben szállingóztak el. Így végül fele akkora közönség volt Ashcrofton, mint előtte Kapranoszékon. szemmel láthatóan a Sziget vakmerően keresi a helyet a „szupersztároknak”. A rocksztároknak öltöző pop-pojácák nem az eseteim, így inkább hanyagoltam a The 1975-öt, és inkább Dominic Richard Harrisont, azaz YUNGBLUD-ot választottam a Mastercard Stage-en. A 13 Reasons Why című sorozat második évadának soundtrackjében hallható Charlotte Lawrence közreműködésével készített szerzeménye, a Falling Skies alapján egészen mást gondoltam volna erről a fiatal énekesről. Amit előadott, az volt élőzene atombombája: ugrált, dumált, a szó legnemesebb értelmében csinálta a fesztivált.  
Témák
koncert sziget rock

Ha egy életet érdemes valahogyan élni

Publikálás dátuma
2019.08.09. 17:51

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Van reményem a jövőben: azokban a fiatalokban, akik megértik a problémákat, és van erejük a világ megváltoztatásához – mondta Dr. Jane Goodall brit etológus a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán csütörtök este.
Talán nincs olyan, aki ne hallott volna már Jane Goodallról, aki minden energiáját Földünk megóvására, és a környezeti nevelésre fordítja. Az általa alapított intézet magyarországi szervezete is aktív tevékenységet folytat e téren. A világhírű főemlőskutató, ENSZ békenagykövet és aktív környezetvédő évente háromszáz napot utazik, hogy felhívja a figyelmet a természet- és környezetvédelem fontosságára, az élőhelyek pusztulására, fogyasztási szokásaink környezetkárosító hatásaira. Sűrű menetrendjében idén a Sziget fontos társadalmi üzeneteket közvetítő Love Revolution (a szeretetet forradalma) kampányához is csatlakozott: a jelenlévő tömeg kíváncsian itta szavait, a rövid beszédet gyakran tapssal is félbeszakítva. (Hasonlóan ahhoz a lelkesedéshez, amellyel David Attenborought fogadták nemrégiben a Glastonbury Fesztiválon.) A sokak számára példaképnek tekintett kutató plüsscsimpánzával érkezett a színpadra, s az állatok hangját utánozva köszöntötte a közönséget. Felidézte, hogyan határozta el tizenévesen, hogy Afrikába szeretne utazni, és az állatok viselkedését akarja tanulmányozni, s holott ez elérhetetlennek tűnt, édesanyja mindig arra biztatta, álma valóra válhat, ha megragad minden lehetőséget és keményen dolgozik érte. A klímaváltozással szembesülve értette meg később igazán, hogy az állatokon úgy tud leginkább segíteni, ha az emberekre is figyelmet fordít. Ezért is alapított olyan projekteket, amelyekben megismerteti a világot a mindannyiunkat érintő problémákkal. Hangsúlyozta, hisz abban, hogy együtt képesek vagyunk változást elérni. Majd öklét magasba emelte, s a tömeg is vele együtt skandálta: együtt képesek vagyunk rá, együtt meg fogjuk tenni!
S hogy az összefogásnak mekkora ereje is van igazán, azt az a nemzetközi szervezeti háló is mutatja, amely az 1977-ben alapított Jane Goodall Intézetből mára kifejlődött. Az intézet számos európai országban, Ázsiában és Amerikában is nagy táborral rendelkezik, s 2006 óta Magyarországon is jelen van. – Nekem Jane gyerekkori példakép, elolvastam az Amíg élek, remélek című könyvét, s az olyan élményt, valamint útmutatást adott, hogy ha egy életet érdemesnek tartasz valahogy élni, akkor az olyan elvek mentén történhet, mint amiket ő vall magáénak – beszélt lapunknak személyes kötődéseiről a hazai szervezet elnöke, Bitter Zsuzsanna. – Ezt talán legközelebb úgy lehet megvalósítani, ha olyan intézetben vagy önkéntes, ahol ezeket az értékeket képviselik. Engem ez vezetett ide, és vannak még az intézetnél olyanok, akiknek a testükre van tetoválva Jane neve, és hasonlók – tette hozzá mosolyogva. A lélektani indíttatás mellett ugyanakkor sokakat egy-egy kiemelt ügy vonzott a szervezethez. A Szigeten jelenleg harminc önkéntesük van kint, de levelezőlistájukon körülbelül kétezer tag van, akik időszakosan besegítenek különböző feladatokban.
Az intézet tevékenységi körébe alapvetően három dolog tartozik: a csimpánzok valamilyen módon történő támogatása (névleges örökbefogadás, adománygyűjtés), a Roots & Shoots (Rügyek és Gyökerek) program, ami a gyerekek környezettudatos nevelésével és bátorításával foglalkozik, illetve valamilyen humanitárius program, ami sokszor az adott országra szabott. – Magyarországon sok olyan természetvédelmi programban részt veszünk, ami a csimpánzoktól nagyon távoli, de jelentős probléma. A Jane Goodall Tanösvényt például szintén nem a csimpánzok, hanem a haragos sikló élőhelyén hoztuk létre, mert nekünk is feladatunk az, hogy felhívjuk a lakosság figyelmét arra, milyen veszélyeztetett fajok élnek nálunk, akár a budapesti, lakott környezetben.
A szervezet tevékenysége nagyon sokrétű, a legkülönfélébb területekre fókuszál, s bár Jane Goodallnak rengeteg ideje megy el az utazással, nyolcvanon túl is sok energiát fektet abba, hogy emberek sokaságához beszéljen, és ha csak teheti nyomon kövesse az egyes országok programjait. Hazánkban például nemrég kezdték el a mobil visszagyűjtő kampányt – számolt be róla Bitter Zsuzsanna –, amelynek keretében a használt, öreg, leselejtezett telefonokat gyűjtik be, azokból egy partnerük utóbb kinyeri az újrahasznosítható fémeket. Jelenleg szintén más szervezetekkel együttműködve dolgoznak azon, hogy pálmaolajmentes polcok kerüljenek ki az üzletekbe. – Ez annyira gyerekcipőben jár, hogy a magyar lakosság nagy része nem is tudja, miben van pálmaolaj, és ez miért probléma. Indonéziában már tudják. Ott az esőerdők felét kiirtották, hogy olajpálmákat ültessenek a helyére, és az élelmiszeripar egyik kedvenc, igen olcsó forrását, rendkívül környezetpusztító módon előállítsák – részletezte az elnök.
Számos iskolai és környezeti nevelő programot is szerveznek, azt az elvet vallva, hogy ha a gyerekeket érzékenyítik a téma iránt, és velük együtt valósítanak meg kétkezi természetvédelmi akciókat, akkor belőlük felelős felnőtt lehet. S hogy ehhez mennyire van szükség a Jane Goodall nevével összeforrt szeretnivaló csimpánzokra? – A gyerekeknek bármilyen állattal el lehet adni – jó értelemben véve – a természetvédelmet – mondta Bitter Zsuzsanna. – Én például annak idején a békamentésbe szerettem bele. Ha az óvónénik nem is, a gyerekek biztos, hogy ezerrel hasalnak bele a sáros vödörbe és szedik ki az állatokat, s ha nem találunk békát, azon gyönyörködünk, milyen szép mintázata van egy póknak. Holott, valami érthetetlen oknál fogva tíz-húsz évvel idősebb társaik már riadtan dobnák azt el.

Névjegy

Dr. Jane Goodall 1934-ben született Londonban. A csimpánzok viselkedését tanulmányozó kutatását 1960-ban kezdte el Tanzániában. Tanulmányait a Gombe Nemzeti Parkban végezte, amelynek ma igazgatója. 1977-ben alapította a Jane Goodall Intézetet. A Roots & Shoots hálózatot 1991-ben hívta életre, amely ma a világ több mint százharminc országában van jelen. Munkája elismeréseként megkapta többek közt a Francia Becsületrendet, a Tanzánia Medált, valamint Japán Kiotó-díját, 2002-ben elnyerte az ENSZ békenagykövete címet.

Szerző