Ha egy életet érdemes valahogyan élni

Van reményem a jövőben: azokban a fiatalokban, akik megértik a problémákat, és van erejük a világ megváltoztatásához – mondta Dr. Jane Goodall brit etológus a Sziget Fesztivál Nagyszínpadán csütörtök este.

Talán nincs olyan, aki ne hallott volna már Jane Goodallról, aki minden energiáját Földünk megóvására, és a környezeti nevelésre fordítja. Az általa alapított intézet magyarországi szervezete is aktív tevékenységet folytat e téren.

A világhírű főemlőskutató, ENSZ békenagykövet és aktív környezetvédő évente háromszáz napot utazik, hogy felhívja a figyelmet a természet- és környezetvédelem fontosságára, az élőhelyek pusztulására, fogyasztási szokásaink környezetkárosító hatásaira. Sűrű menetrendjében idén a Sziget fontos társadalmi üzeneteket közvetítő Love Revolution (a szeretetet forradalma) kampányához is csatlakozott: a jelenlévő tömeg kíváncsian itta szavait, a rövid beszédet gyakran tapssal is félbeszakítva. (Hasonlóan ahhoz a lelkesedéshez, amellyel David Attenborought fogadták nemrégiben a Glastonbury Fesztiválon.)

A sokak számára példaképnek tekintett kutató plüsscsimpánzával érkezett a színpadra, s az állatok hangját utánozva köszöntötte a közönséget. Felidézte, hogyan határozta el tizenévesen, hogy Afrikába szeretne utazni, és az állatok viselkedését akarja tanulmányozni, s holott ez elérhetetlennek tűnt, édesanyja mindig arra biztatta, álma valóra válhat, ha megragad minden lehetőséget és keményen dolgozik érte. A klímaváltozással szembesülve értette meg később igazán, hogy az állatokon úgy tud leginkább segíteni, ha az emberekre is figyelmet fordít. Ezért is alapított olyan projekteket, amelyekben megismerteti a világot a mindannyiunkat érintő problémákkal. Hangsúlyozta, hisz abban, hogy együtt képesek vagyunk változást elérni. Majd öklét magasba emelte, s a tömeg is vele együtt skandálta: együtt képesek vagyunk rá, együtt meg fogjuk tenni!

S hogy az összefogásnak mekkora ereje is van igazán, azt az a nemzetközi szervezeti háló is mutatja, amely az 1977-ben alapított Jane Goodall Intézetből mára kifejlődött. Az intézet számos európai országban, Ázsiában és Amerikában is nagy táborral rendelkezik, s 2006 óta Magyarországon is jelen van. – Nekem Jane gyerekkori példakép, elolvastam az Amíg élek, remélek című könyvét, s az olyan élményt, valamint útmutatást adott, hogy ha egy életet érdemesnek tartasz valahogy élni, akkor az olyan elvek mentén történhet, mint amiket ő vall magáénak – beszélt lapunknak személyes kötődéseiről a hazai szervezet elnöke, Bitter Zsuzsanna. – Ezt talán legközelebb úgy lehet megvalósítani, ha olyan intézetben vagy önkéntes, ahol ezeket az értékeket képviselik. Engem ez vezetett ide, és vannak még az intézetnél olyanok, akiknek a testükre van tetoválva Jane neve, és hasonlók – tette hozzá mosolyogva. A lélektani indíttatás mellett ugyanakkor sokakat egy-egy kiemelt ügy vonzott a szervezethez. A Szigeten jelenleg harminc önkéntesük van kint, de levelezőlistájukon körülbelül kétezer tag van, akik időszakosan besegítenek különböző feladatokban.

Az intézet tevékenységi körébe alapvetően három dolog tartozik: a csimpánzok valamilyen módon történő támogatása (névleges örökbefogadás, adománygyűjtés), a Roots & Shoots (Rügyek és Gyökerek) program, ami a gyerekek környezettudatos nevelésével és bátorításával foglalkozik, illetve valamilyen humanitárius program, ami sokszor az adott országra szabott. – Magyarországon sok olyan természetvédelmi programban részt veszünk, ami a csimpánzoktól nagyon távoli, de jelentős probléma. A Jane Goodall Tanösvényt például szintén nem a csimpánzok, hanem a haragos sikló élőhelyén hoztuk létre, mert nekünk is feladatunk az, hogy felhívjuk a lakosság figyelmét arra, milyen veszélyeztetett fajok élnek nálunk, akár a budapesti, lakott környezetben.

A szervezet tevékenysége nagyon sokrétű, a legkülönfélébb területekre fókuszál, s bár Jane Goodallnak rengeteg ideje megy el az utazással, nyolcvanon túl is sok energiát fektet abba, hogy emberek sokaságához beszéljen, és ha csak teheti nyomon kövesse az egyes országok programjait. Hazánkban például nemrég kezdték el a mobil visszagyűjtő kampányt – számolt be róla Bitter Zsuzsanna –, amelynek keretében a használt, öreg, leselejtezett telefonokat gyűjtik be, azokból egy partnerük utóbb kinyeri az újrahasznosítható fémeket. Jelenleg szintén más szervezetekkel együttműködve dolgoznak azon, hogy pálmaolajmentes polcok kerüljenek ki az üzletekbe. – Ez annyira gyerekcipőben jár, hogy a magyar lakosság nagy része nem is tudja, miben van pálmaolaj, és ez miért probléma. Indonéziában már tudják. Ott az esőerdők felét kiirtották, hogy olajpálmákat ültessenek a helyére, és az élelmiszeripar egyik kedvenc, igen olcsó forrását, rendkívül környezetpusztító módon előállítsák – részletezte az elnök.

Számos iskolai és környezeti nevelő programot is szerveznek, azt az elvet vallva, hogy ha a gyerekeket érzékenyítik a téma iránt, és velük együtt valósítanak meg kétkezi természetvédelmi akciókat, akkor belőlük felelős felnőtt lehet. S hogy ehhez mennyire van szükség a Jane Goodall nevével összeforrt szeretnivaló csimpánzokra? – A gyerekeknek bármilyen állattal el lehet adni – jó értelemben véve – a természetvédelmet – mondta Bitter Zsuzsanna. – Én például annak idején a békamentésbe szerettem bele. Ha az óvónénik nem is, a gyerekek biztos, hogy ezerrel hasalnak bele a sáros vödörbe és szedik ki az állatokat, s ha nem találunk békát, azon gyönyörködünk, milyen szép mintázata van egy póknak. Holott, valami érthetetlen oknál fogva tíz-húsz évvel idősebb társaik már riadtan dobnák azt el.