Egészen fel vagyok villanyozva. Már kicsit frusztrált voltam, mert eddig valahogy nem sikerült bekapcsolódnom egyik csoportos utálkozásba sem. Pedig semmi sem tartja jobban össze a közösséget, mint a kollektív ellenség, ezt mindenki tudja. Komolyan mondom, én megpróbáltam tisztességes állampolgárként utálni először a menekülteket, aztán a hajléktalanokat és a brüsszeli bürokratákat, mostanában a melegeket, de nem ment úgy igazán, szívből. Igyekeztem felhergelni magam a tolószékesek ellen is a Pesti Srácokat követve, ám erre sem tudtam ilyen hirtelen ráhangolódni. De most! Úgy érzem, időben elkaptam a pillanatot, amikor elkezdődik a felkészülés egy új ellenségre.
Az új ellenség a Nagy Zöld Mumus. Mármint a környezetvédő, különösen, aki a klímaváltozások miatt aggódik. (Nem azonos a Kis Zöld Marslakóval. Azon évtizedekkel ezelőtt az ufó-korszakban lehetett ijedezni, csak Pataky Attila úgy maradt.) Az új mumust: a zöld gondolkodást a kormánysajtó kreatívan „klímahisztinek”, „klímakamunak” nevezi, aki tehát a klíma szót egyáltalán kiejti a száján, az vagy kamuzik, vagyis hazug disznó, vagy hisztérikus bolond. Nincs ki a négy kereke.
A 888 további leleplezést tesz: „kilóg a zöldborsók balos lólába”. Mit zöldborsó, egész görögdinnye! Kívül zöld, belül vörös. „A zöldmozgalom a nemzetközi baloldal új maszkja, amely mögött megbújik a vigyorgó arc”. Mert még vigyorognak is. Sátáni. Pláne, hogy közben visítanak: „Megy a visítás szünet nélkül”. Mind „azon munkálkodik, hogy a konzervatív-szuverenista erők megerősödését fordítsa vissza” (Magyar Hírlap). Vagyis a Fidesz ellensége. Hiszen a felmelegedés, a levegőszennyezés nem áll meg engedelmesen a határoknál, hiába a kerítés. Bayer Zsolt átlátja a helyzetet: „A ’zöldpolitika’ a globalizáció egyik fedőszerve.” Talán a levegő is az.
Papolhatnak akármennyit a bezárkózó nemzetállamok szuverenitásáról, egyedül senki sem tudja elhárítani a bajt. És itt a lényeg. A zöldpolitika valódi ellenség, nemcsak taktikai okból kreált. Már önmagában a léte, a tematikája is megkérdőjelezi a bezárkózó nacionalizmusok létjogosultságát. A magyar rezsim már kimutatta a foga fehérjét: akadályozta a szélerőműveket, nem csatlakozott a műanyagzacskók korlátozásához és a széndioxid-kibocsátás csökkentésének új programjához. Na persze. Egyrészt minden európai ügy büdös, másrészt Mészárosék érdekeltségébe tartozik a széntüzelésű Mátrai Hőerőmű, és a német multik se mind rajongói a zöld korlátoknak.
Ezért megint függetlenségi háború jön. Már eddig is úgy volt, ahogy Petőfi írta: „A Kárpátoktól le az Al-Dunáig/ Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!/ Szétszórt hajával, véres homlokával/ Áll a viharban maga a magyar”. És tessék, most még a zöldek is rátörnek. Úgy általánosságban, arcok nélkül azért nehéz lesz gyűlölni őket, az csak a haladóknak sikerül. Ezért a megfelelő intézkedések a megszemélyesítésre folyamatba tétettek. A zöld ügyekért kiálló svéd diáklányt a kormánysajtó „Klíma Grétának” csúfolja, Nagy Blankához hasonlítja (nem tudom, nem kéne-e a szoknyája alá fényképezni, anélkül azért kicsit száraz a szöveg). A Magyar Nemzet szerint „olyan mérgesen néz a fotóin, mint egy rémmese-illusztráció vagy egy pszicho-thriller megszállott gyerekszereplője”, másutt „libsi, pengeszájú zöldkomcsi”.
De a társai se jobbak. „Ma jórészt olyanok beszélnek a globális felmelegedésről, akik a saját életükben még a legalapvetőbb ügyeket sem intézték el. Semmijük nincs”-eleveníti fel egy cikkíró a „kinek mije van, annyit is ér” logikát. Nincs semmijük, tehát nem is lehet igazuk. Logikus. Kis kölcsönzés Trumptól és az esőerdőket irtó brazil elnöktől: a környezetvédők tönkreteszik a gazdaságot és a munkahelyeket, magyar változatban a rezsit is növelnék. Sőt. „Csak az a hiteles rettegő, aki egyúttal multikultipárti, genderbarát, és persze szivárványszínű paplan alatt álmodik határok nélküli világot”-leplezi le a halmazati bűncselekményt a Magyar Hírlap.
A harcmodort illetően van némi vita. Az egyik lehetőség az egész klímaprobléma tagadása. Lehet, hogy nincs is klíma. A csiszoltabb elmék viszont inkább fogságba ejtenék, a NER-hez fazoníroznák a zöld ügyet. Orbán Balázs államtitkár szerint „a konzervatívoknak vissza kellene venni a zöldpolitikát a baloldaltól”. Természetesen rendszerkonform terminológiát használva, a „teremtett világ” védelméről, mint keresztény kötelességről beszélve. A globalista mételyről szó sem lehet: „A jobboldali zöldpolitika a nemzetállamok hatáskörében tartja a környezetvédelmi szabályozást,… a lokalizmusban hisz.” Nyilván majd meggyőzik a sajnos még nem elég lokális, sőt kifejezetten migráns természetű levegőt meg a folyókat, hogy üljenek a fenekükön, semmi bevándorlás egyik országból a másikba. Az sem egészen világos, miért ne érezhetné saját ügyének egyszerre bal- és jobboldal is a környezet (jó, a teremtett világ) épségét.
Igaz, honnan teremne akkor új ellenség!? Pedig annak lennie kell. Mindenesetre, ha látnak egy lakcím nélküli zöldbuzit gendertolókocsiban, azonnal zárkózzanak be! Lehet, hogy harap is.
A szerző az MSZP volt országgyűlési képviselője