Új ellenség a láthatáron!

Egészen fel vagyok villanyozva. Már kicsit frusztrált voltam, mert eddig valahogy nem sikerült bekapcsolódnom egyik csoportos utálkozásba sem. Pedig semmi sem tartja jobban össze a közösséget, mint a kollektív ellenség, ezt mindenki tudja. Komolyan mondom, én megpróbáltam tisztességes állampolgárként utálni először a menekülteket, aztán a hajléktalanokat és a brüsszeli bürokratákat, mostanában a melegeket, de nem ment úgy igazán, szívből. Igyekeztem felhergelni magam a tolószékesek ellen is a Pesti Srácokat követve, ám erre sem tudtam ilyen hirtelen ráhangolódni. De most! Úgy érzem, időben elkaptam a pillanatot, amikor elkezdődik a felkészülés egy új ellenségre. Az új ellenség a Nagy Zöld Mumus. Mármint a környezetvédő, különösen, aki a klímaváltozások miatt aggódik. (Nem azonos a Kis Zöld Marslakóval. Azon évtizedekkel ezelőtt az ufó-korszakban lehetett ijedezni, csak Pataky Attila úgy maradt.) Az új mumust: a zöld gondolkodást a kormánysajtó kreatívan „klímahisztinek”, „klímakamunak” nevezi, aki tehát a klíma szót egyáltalán kiejti a száján, az vagy kamuzik, vagyis hazug disznó, vagy hisztérikus bolond. Nincs ki a négy kereke. A 888 további leleplezést tesz: „kilóg a zöldborsók balos lólába”. Mit zöldborsó, egész görögdinnye! Kívül zöld, belül vörös. „A zöldmozgalom a nemzetközi baloldal új maszkja, amely mögött megbújik a vigyorgó arc”. Mert még vigyorognak is. Sátáni. Pláne, hogy közben visítanak: „Megy a visítás szünet nélkül”. Mind „azon munkálkodik, hogy a konzervatív-szuverenista erők megerősödését fordítsa vissza” (Magyar Hírlap). Vagyis a Fidesz ellensége. Hiszen a felmelegedés, a levegőszennyezés nem áll meg engedelmesen a határoknál, hiába a kerítés. Bayer Zsolt átlátja a helyzetet: „A ’zöldpolitika’ a globalizáció egyik fedőszerve.” Talán a levegő is az. Papolhatnak akármennyit a bezárkózó nemzetállamok szuverenitásáról, egyedül senki sem tudja elhárítani a bajt. És itt a lényeg. A zöldpolitika valódi ellenség, nemcsak taktikai okból kreált. Már önmagában a léte, a tematikája is megkérdőjelezi a bezárkózó nacionalizmusok létjogosultságát. A magyar rezsim már kimutatta a foga fehérjét: akadályozta a szélerőműveket, nem csatlakozott a műanyagzacskók korlátozásához és a széndioxid-kibocsátás csökkentésének új programjához. Na persze. Egyrészt minden európai ügy büdös, másrészt Mészárosék érdekeltségébe tartozik a széntüzelésű Mátrai Hőerőmű, és a német multik se mind rajongói a zöld korlátoknak. Ezért megint függetlenségi háború jön. Már eddig is úgy volt, ahogy Petőfi írta: „A Kárpátoktól le az Al-Dunáig/ Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!/ Szétszórt hajával, véres homlokával/ Áll a viharban maga a magyar”. És tessék, most még a zöldek is rátörnek. Úgy általánosságban, arcok nélkül azért nehéz lesz gyűlölni őket, az csak a haladóknak sikerül. Ezért a megfelelő intézkedések a megszemélyesítésre folyamatba tétettek. A zöld ügyekért kiálló svéd diáklányt a kormánysajtó „Klíma Grétának” csúfolja, Nagy Blankához hasonlítja (nem tudom, nem kéne-e a szoknyája alá fényképezni, anélkül azért kicsit száraz a szöveg). A Magyar Nemzet szerint „olyan mérgesen néz a fotóin, mint egy rémmese-illusztráció vagy egy pszicho-thriller megszállott gyerekszereplője”, másutt „libsi, pengeszájú zöldkomcsi”. De a társai se jobbak. „Ma jórészt olyanok beszélnek a globális felmelegedésről, akik a saját életükben még a legalapvetőbb ügyeket sem intézték el. Semmijük nincs”-eleveníti fel egy cikkíró a „kinek mije van, annyit is ér” logikát. Nincs semmijük, tehát nem is lehet igazuk. Logikus. Kis kölcsönzés Trumptól és az esőerdőket irtó brazil elnöktől: a környezetvédők tönkreteszik a gazdaságot és a munkahelyeket, magyar változatban a rezsit is növelnék. Sőt. „Csak az a hiteles rettegő, aki egyúttal multikultipárti, genderbarát, és persze szivárványszínű paplan alatt álmodik határok nélküli világot”-leplezi le a halmazati bűncselekményt a Magyar Hírlap. A harcmodort illetően van némi vita. Az egyik lehetőség az egész klímaprobléma tagadása. Lehet, hogy nincs is klíma. A csiszoltabb elmék viszont inkább fogságba ejtenék, a NER-hez fazoníroznák a zöld ügyet. Orbán Balázs államtitkár szerint „a konzervatívoknak vissza kellene venni a zöldpolitikát a baloldaltól”. Természetesen rendszerkonform terminológiát használva, a „teremtett világ” védelméről, mint keresztény kötelességről beszélve. A globalista mételyről szó sem lehet: „A jobboldali zöldpolitika a nemzetállamok hatáskörében tartja a környezetvédelmi szabályozást,… a lokalizmusban hisz.” Nyilván majd meggyőzik a sajnos még nem elég lokális, sőt kifejezetten migráns természetű levegőt meg a folyókat, hogy üljenek a fenekükön, semmi bevándorlás egyik országból a másikba. Az sem egészen világos, miért ne érezhetné saját ügyének egyszerre bal- és jobboldal is a környezet (jó, a teremtett világ) épségét. Igaz, honnan teremne akkor új ellenség!? Pedig annak lennie kell. Mindenesetre, ha látnak egy lakcím nélküli zöldbuzit gendertolókocsiban, azonnal zárkózzanak be! Lehet, hogy harap is. A szerző az MSZP volt országgyűlési képviselője 
Szerző
Lendvai Ildikó

Apák és ...

Még mindig itt tartunk. Vagy ha úgy tetszik: újra. Van valamilyen ügy, annak szereplői, de igazából nem ők a fontosak, hanem az egyikük lánya. Akinek persze semmi köze a történethez, csak annyi, hogy van családja (mint általában mindenkinek). Donáth László ismert ember. Parlamenti képviselő is volt – szocialista színekben -, lelkész, okos ember. Most szexuális zaklatással gyanúsítják. Nem tudjuk, mi történt. Csak feltételezések vannak. A hatalom médiája mindenesetre gondosan felfújta az esetet. Meglehet, Donáth hibázott. Az is, hogy semmi sem úgy történt, ahogy sugallják. De az ügy tálalása szempontjából mindez lényegtelen is. A lelkésznek három gyereke van. Egyikük nemrég az érdeklődés középpontjába került. A Momentum ugyanis két képviselői helyet szerzett az Európai Parlamentben. Donáth Anna ezzel az uralkodó rezsim ellenségévé vált. Mivel kinyitotta a száját és mivel szembe mert szállni a hatalommal. Felháborító. Egyelőre azonban – úgy látszik - a propaganda-gépezet nem talált semmit, amivel le lehetne járatni. Akkor hát megtámadják az édesapján keresztül. Csurka István lapjában, a Magyar Fórumban jelent meg a 90-es évek elején – az MDF kormányzásának hajnalán - az Apák és fiúk című cikk. Ami arról szólt, hogy a választáson második helyet szerzett SZDSZ vezetőinek többsége olyan családból származik, amelynek kommunista múltja van. Felmenőik miatt tehát ők sem lehetnek rendes (magyar) emberek. Majdnem harminc év elteltével ugyanezt az aljas lejártató módszert alkalmazzák. Nem mondják ki – hiszen akkor perelhetők lennének –, de egyértelműen sugallják a bűnösséget. És tovább is mennek. Egy feltételezett zaklató ellenzékinek számító lánya sem lehet rendes ember. A híveket, de még sok bizonytalant is könnyű megvezetni. Hiszen hinni akarják, amire a központ akár csak utal. Bizonyítékot vélnek látni ott is, ahol legfeljebb kérdőjelek sorakoznak. Régóta és egyfolytában kampány van. Kérlelhetetlen harcban állnak az ellenséggel. És láthatóan senki sincs biztonságban.    
Frissítve: 2019.08.09. 09:12

Itáliai kakasunk

Hajnalban kellett volna indulni, rendes parasztembernek ez nemigen okozna gondot, ő már nyitáskor ott állna a vásár kapujában, elsőként gusztálva meg malacot, nyulat, óriás ludat és kölyöktacskót. De az öt óra nekünk korai, s állatainkat is úgy szoktattuk, hogy hét előtt nemigen kelnek. Reggel fél kilenc, mikorra Ónodra érünk, s mivel először vagyunk itt, a szánkat is folyamatosan tátjuk a csodálkozástól. Sárga mellényes közmunkások minden kanyarban, kezükben parkolójegyes tömb, ötszáz forint a napijegy, s látva az áradatot, ami előttünk hömpölyög, tisztes bevétel keletkezik itt minden hónap első csütörtökén, amikor is országos állat és kirakodóvásárt rendeznek. Bár a sorrendet immáron illene megfordítani, hisz a kirakodás úgy nyolcvan-húsz százalékban győzi le az eredeti funkciót. Külön soruk van a ruháknak, a cipőknek, a függönyöknek, a műanyag kis traktoroknak, a kifejezéstelen tekintetű hajas babáknak, s az ezoterikus küttyöm-püttyömöknek, kezdve a kabbala védelmi karkötőktől a nagy lótuszkristályokig. Eltart egy darabig, mire átverekedjük magunkat az alpakka kanalak és nokedliszaggató-készletek tengerén, mintegy uszályként húzva magunk után a sült hurkák, fokhagymás kolbászok, lacipecsenyék, kürtős kalácsok és rózsaszín vattacukrok illatelegyét. Kisállatok és sertések. Ez a két kategória igazít útba a térképen, s valóban, egy drótkerítéssel elzárt területen végre megtaláljuk, amiért jöttünk, s amiért talán a XIV. század óta jönnek mások is, mióta Zsigmond király vásártartási jogot adományozott a településnek, s lett, mint ilyen, azóta is ez egyik legrégebbi és legnagyobb vásári helyszín. Itt vett lovat nagyapám, de ha ő nem is, valamelyik üköm bizonyosan, s persze jó lenne az időben visszautazva látni, hogy ha négy-ötszáz évvel ezelőtt ugyanitt valamely női ősöm, elődöm beleszeretett egy karkötőbe, az vajon milyen lehetett. Indiai futókacsáért jöttünk amúgy, hasznos jószág, azon túl, hogy édesen totyog - és valóban tud futni, ha úgy tartja úri kedve vagy épp kergeti a kutya -, ennél is előnyösebb tulajdonsága, hogy megeszi a meztelen csigát. A jóisten elég szórakozott kedvében lehetett, amikor ezt a nyúlós és sikamlós jószágot megteremtette, bár, ha alaposabban utánaolvasunk, kiderül, hogy a fajtán belül is vannak hasznosabb és kevésbé hasznos variációk. Az, amelyik a mi zöldségeinket eszi, vélhetően az utóbbiak közé tartozik, s mivel éjszaka fejlámpával kint bóklászni és célirányosan összeszedni őket nem tűnik célravezetőnek, marad a szárnyas, amelyiknek kedvenc csemegéje ez. India futókacsát azonban senki nem hozott a vásárba, vagy ha igen, azt már hajnalban felvásárolták az idejében ideérkezők. Így maradt a bóklászás, a nézelődés, a szóba elegyedés. Aztán megpillantottuk őt: ezer színben pompázott, a narancstól az ezüstszürkéig, taraja pedig úgy piroslott rátarti feje búbján, mintha igazi rubinból lenne. Megalkudtunk rá, az itáliai karvalyszínű kakasra, hónunk alá csaptuk, elhoztuk. Meztelen csigát ugyan nem eszik, ám ennyi gyarlóság egy ilyen szépségbe belefér. 
Szerző
Doros Judit
Frissítve: 2019.08.09. 09:11