A kormánynak az a jó, ha gyűlölünk: meleget, szomszédot, bárkit

A tüntetés nem csupán a homofób fideszes képviselőnek üzent.

– Teljes apátiába süllyedt ez az ország! Egy ekkora botrány után, miért csak ennyien vagyunk itt? – kesergett egy középkorú asszony a fővárosi Clark Ádám téren vasárnap délután, pedig szó sem volt arról, hogy érdektelenségbe fulladt volna a tüntetés. A kánikula ellenére is több mint négyszázan érezték úgy, hogy ott a helyük a „szolidaritási sétán”, amivel megmutathatják: nem kérnek a homofóbiából, a kirekesztésből, a megkülönböztetésből. Másfelől viszont a tüntetők közül többen is úgy gondolkodtak: a múlt heti botrány „új mélypontot” jelent, így abban bíztak, hogy most már „tényleg sokan” mozdulnak majd.

Valóban heves vitákat szított a múlt héten az, hogy – mint arról többször beszámoltuk – Boldog István, fideszes parlamenti képviselő a Coca-Cola bojkottjára szólított fel, amiért az óriáscég meleg párokkal reklámozta üdítőjét plakátokon. A kormányközeli PestiSrácok.hu egy szerzője pedig arról írt: miként melegeket, úgy „tolószékes embereket” sem látnak szívesen hirdetéseken.

„Egy ideális világban nem tűnne fel, ha egy plakáton mi innánk az üdítőt, ennénk a hamburgert, örülnénk a nyugdíjbiztosításunknak vagy egy utazásnak. Egy ideális világban nem egy üdítővel próbálnának minket eladni. Egy ideális világban azért szerepelnénk a plakátokon, mert mi is ugyanígy itt vagyunk, eszünk, iszunk, öltözködünk, közlekedünk, mint bárki más” – jelezték a vasárnapi tüntetés szervezői, hogy nem csupán a homofób fideszes képviselőnek és az írásáért utóbb bocsánatot kérő kormánypárti újságírónak üzennének.

A tüntetés szervezője, Csordás Anett, a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület elnöke beszédében az alapvető az emberi jogok tiszteletben tartásának fontosságát hangsúlyozta. Dés László, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész arról beszélt, hogy egyedül a hatalomnak jó a gyűlöletkeltés: addig sem a saját életükkel, országukkal foglalkoznak az emberek, amíg Sorost, Brüsszelt, a melegeket, a szomszédjukat gyűlölik. „Nő vagyok, anya, keresztény és fogyatékkal élő.” – kezdte beszédét Nagyné Rucz Éva, a Rehab Critical Mass és a Rett Szindróma Alapítvány önkéntese, aki praktikus szempontok alapján hívta fel a figyelmet a szolidaritás, elfogadás hiányára. Mint mondta, a kerekesszékesek számára nincs elég megfelelő rámpa és működő lift, segítség nélkül, egyedül pedig jelenleg az ország mindössze 34 településére tudnak eljutni vonattal.

A beszédek végén a megmozdulás résztvevői – köztük kerekesszékesek, szivárványszínű pólót viselők – „szolidaritási sétára” indultak a Lánchídon át a Szent István térre.