Kezdenek elfajulni a lassan három hónapja tartó tüntetések Hongkongban. A rendőrség eddig sem bánt kesztyűs kézzel a tiltakozókkal, a hétfőn nyilvánosságra hozott adataik szerint június óta több mint ezer könnygáz gránátot vetettek be, és 420 embert vettek őrizetbe. A sors fintora, hogy a BuzzFeed híradása szerint a tömegoszlatáshoz a hongkongi demokráciát leghangosabban védelmező britektől és amerikaiaktól vásárolt eszközöket használtak. Ugyan az emberi jogi aggályok tisztázásáig London állítólag leállította a kivitelt, ám a közösségi médiára feltöltött képek tanúsága szerint a hongkongi hatóságok „lejárt”, és idén januárban gyártott amerikai gránátokkal is a tömeg közé durrantottak. Más felvételeken az látszik, ahogy a rendőrök gumibottal verik a tüntetőket, vagy közelről lőnek rájuk gumilövedékkel.
Közben azonban egyre keményebbek a tiltakozók is. Az utakat kordonokkal zárják le, gyújtogatnak, köveket dobálnak, a BuzzFeed riportere már Molotov-koktélokat is látott a kezekben. Alkalmazkodott a taktikájuk is: ahelyett, hogy szemtől-szembe próbálnának szembeszállni a hatóságokkal, amolyan „üss és fuss” módszert alkalmazva, folyamatos helyváltoztatással játsszák ki őket. A balhéban harmadik félként megjelentek rejtélyes, vélhetően alvilági körökhöz köthető alakok is, akik botokkal felfegyverkezve támadnak a tüntetőkre. Júliusban egyszer már komolyan elszabadultak az indulatok, akkor a tömeg a törvényhozás épületet rohamozta meg, majd bejutva tojásokat dobáltak, összefirkálták a falakat, betörték az ablakokat. Az erőszak viszont sokakat elriasztott, míg kezdetben még kétmilliósra becsülték a demonstráló tömeget, azóta inkább százezres nagyságrendről beszélnek.
A hongkongi mindennapokon már eddig is érezni lehetett a folyamatos nyugtalanság hatását, sok üzlet inkább ki sem nyit, mások szabadságot vesznek ki. Hétfőn viszont már a reptér is lebénult, miután több ezer tüntető vonult a terminálokba, és az alkalmazottak egy része is sztrájkba kezdett. A leállás a gazdaságot érzékenyen érintheti, hiszen a hongkongi a térség egyik legfontosabb elosztó repülőtere, évi 428 ezer induló és landoló járattal és 75 milliós utasforgalommal. A CNN tudósítása szerint a tiltakozók egyébként különösebb terv és cél nélkül múlatták az időt, sok turista viszont meglehetősen idegesen reagált, amiért tönkretették útjukat.
A demonstrációk eredetileg azért indultak a különleges státuszú kínai területen, mert a hongkongi vezetés egy olyan törvény bevezetését tervezte, amely lehetővé tette volna a bűnözők kiadatását Pekingnek, amit a tüntetők önállóságuk megnyirbálásaként értelmeztek. A tervezetet ugyan végül nem vezették be, de teljesen el sem törölték, a tüntetések tehát folytatódtak. Fókuszuk viszont átalakult, a törvénytervezett helyett a rendőri brutalitás és Kína befolyása ellen, a demokráciáért emelnek szót.
Kína viszont egyre rosszabb szemmel nézi az erőszakba torkolló megmozdulásokat. A fősodrú kínai média az utóbbi időben harcias cikkekben figyelmeztet az eszkalációra, és idegen hatalmakat, például az Egyesült Államokat sejtik a tüntetések mögött. Hongkongnak nincs önálló hadereje, a Kínai Népi Felszabadító Hadseregnek viszont a becslések szerint 6-10 ezer katonája állomásozik a területen bevetésre készen. Múlt héten üzenetképpen profi propaganda videót tettek közzé, amelyen csapataik a tömegoszlatást gyakorolták, a félreértések elkerülése végett a hongkongihoz nagyon hasonló szimulált környezetben, és a helyben beszélt kantoni nyelvjárást használva. Ezt megfejelve tegnap pedig a szomszédos Sencsen városából érkezett videó, amin egy félkatonai szervezet páncélozott járművei vonulnak fel. Ha igazán elfajulnának a dolgok, a kínai hadsereg nem habozna beavatkozni, mégis valószínűtlen, hogy erre sor kerülne. Bevetésükre nem volt szükség 2014-ben sem, mikor a demokráciapárti tüntetések miatt 79 napra foglalta el az utcákat az úgynevezett esernyős megmozdulás.
Mint azt korábban lapunknak Salát Gergely sinológus elmondta, a hongkongiakat az is frusztrálja, hogy Hongkong kezdi elveszíteni jelentőségét, míg húsz évvel ezelőtt a legfejlettebb, leggazdagabb város volt, már felnőtt hozzá több tucat kínai település, amelyek egyenként is GDP-jét ostromolják. Éppen idén ünnepelte például a 12,5 milliós Sencsen is, hogy a történelemben először gazdasága lekörözte a szomszédot. A Wall Street Journal elemzésében ugyanakkor rámutat, Kínának így is óriási szüksége van gazdaságilag a kapitalista szabályok alapján működő területre, ahová óriási kínai fejlesztési pénzek áramlanak. Ehhez pedig – mint írják – az is kell, hogy a terület megőrizze különleges státuszát, és a szabad piac és jogállamiság keretein belül tudjon működni.
