Leszámolt a pápa a vatikáni bank sötét múltjával

Jelentős lépést tett a minap a katolikus egyházfő afelé, hogy a Szentszék pénzintézete - amelynek a híre még 5-6 éve is rossz volt - nemzetközileg is végérvényesen elfogadottá váljon.

Ferenc pápa fontos döntést hozott a Vatikán bankja, a Vallási Ügyek Intézete (IOR) reformját illetően, megváltoztatva annak alapszabályát. Újdonság, hogy külső revizort neveznek ki. A módosítás átmeneti jelleggel, két évig lesz érvényben. A revizor nem feltétlenül természetes személy, vállalkozást is megbízhatnak ezzel a feladattal. A külső revizornak kell meggyőződnie arról, hogy az IOR mérlege megfelel a nemzetközi előírásoknak. A szakértőt a felügyelő tanács javaslatára a vatikáni bankot szintén felügyelő bíborosi tanács nevezi ki. A revizornak jelentős hatalom lesz a kezében.

Az új statútum kimondja, hogy az IOR munkatársai a jövőben nem vállalhatnak mellékállást. A bank menedzsmentjének a jövőben minden hónapban jelentést kell tennie a bank gazdasági helyzetéről a felügyelő bizottságnak és az intézet működését biztosító prelátusnak . Az IOR bíborosi bizottságának eddigi vezetője, Santos Abril y Castelló sejtelmesen azt közölte, a bank átalakítása „áldozatokkal is jár majd”, ami azt jelzi, nem feltétlenül lelkesedik az átalakításokért. Ezt erősíti meg, hogy – mint fogalmazott – a pápa és a Vatikán óhaja volt, hogy olyan intézkedéseket foganatosítsanak, amelyek „etikailag elfogadhatóak”.

1942-ben XII. Piusz pápa alapította a vatikáni bankot azzal a céllal, hogy a hívek által gyűjtött pénzt intézményi szinten kezelhessék. Elvileg magánszemélyek nem rendelkezhetnek bankbetéttel, azonban a gyakorlat évtizedeken át teljesen mást mutatott. Emiatt is fordulhatott elő az, hogy az intézmény többször is az olasz igazságszolgáltatás céltáblája lett.

Ez súlyos következményekkel járt: az olasz központi bank még XVI. Benedek pápasága idején, 2013 január elején felfüggesztette a kártyás fizetéseket a Vatikánban, mivel a városállam nem tartotta meg az Európai Unió pénzmosásellenes szabályait. Az olasz jegybank akkor azzal érvelt, hogy mivel az IOR nem tiszteli a pénzmosás elleni küzdelmet, nem működhet a hatóság által felügyelt területen. Egy hasonló jelentést már 2012 júliusában elküldött a Vatikánnak a Moneyval, az Európa Tanács pénzmosás elleni csoportja is. Az a jelentés kiemelte, hogy a bankban nagyon magas a pénzforgalmi tranzakciók aránya, miközben semmit sem lehet tudni arról, milyen csoportok intézik a banki ügyeiket. Jellemző például, hogy 2010-ben az olasz ügyészség 23 millió eurót foglalt le az IOR számláiról, 2012-re pedig a Vatikán a pénzmosással gyanúsított államok feketelistájára került.

Ferenc pápa nem sokkal 2013-as megválasztása után világossá tette, hogy egyik legfontosabb feladatának az IOR ügyeinek rendbetételét tartja. Beiktatását követően Ferenc csökkentette a pénzintézet felügyelő bizottságában helyet kapó főpapok javadalmazását, ami évente több mint százezer euró megtakarítást jelentett a Szentszék költségvetése számára. Ezt követően a Vatikán pénzügyi felügyelete, a Pénzügyi Információs Hatóság (AIF) – amit még XVI. Benedek pápa hozott létre 2012-ben – pénzmosás elleni egyezményt írt alá az Egyesült Államokkal. Az új, átláthatóságot biztosító intézkedések közé tartozott az is, hogy a vatikáni bank 2013-ban első ízben tette közzé éves tevékenységének részleteit. Az IOR új honlapja augusztusban bukkant fel az interneten. A 2012-ből származó adatok szerint a vatikáni bankban összesen mintegy hatmilliárd eurót helyezhettek el, ám sajátos módon az ügyfeleknek csak csekély része, mindössze 7,3 százaléka vatikáni.

Egy 2013. június 24-én kelt rendelettel létrejött az IOR működését felülvizsgáló pápai bizottság, hogy alaposabban megismerjék az IOR jogi helyzetét, és hogy – amint a pápa fogalmazott - jobban összhangba tudják hozni az apostoli Szentszék egyetemes küldetésével. Mint mondta, az intézkedés azt a célt szolgálta, hogy lehetővé tegyék, "az evangélium elvei érvényesüljenek a gazdasági és pénzügyi jellegű tevékenységekben is", és elérjék az IOR működésének teljes átláthatóságát.

Az IOR átalakításának első fázisában 19 ezer számlát világítottak át. 2013 februárjától az IOR 3000 betétesétől vált meg. A pénzintézet szakemberei ezt követően vizsgálatot indítottak a gyanús betétek, ügyek kapcsán. Kétszáz esetben tettek feljelentést. A harmadik fontos lépés az volt, hogy az interneten is közzétették a mérlegfőösszeget. Semmissé nyilvánítottak számos, az IOR-ral kötött, kétes hátterű tanácsadói szerződést is. Becslések szerint a kétes befektetések 45 milliós kárt okoztak a Vatikánnak.

Az IOR teljes átvilágítása után kezdődhetett meg reformjának újabb fázisa, amely 2014 júniusára tehető. Ekkor célul tűzték ki, hogy olyan szolgáltatóvá kell átalakítani a pénzintézetet, amely elsősorban a szerzetesrendek számára lenne különösen fontos. Ferenc pápa intézkedéseinek köszönhetően az IOR nemzetközileg is elismert pénzintézetté válhat, ami nem éppen tiszta múltját tekintve, nem kis eredmény.

Az IOR újfajta felépítése

Az intézmény célja, hogy gondoskodjon azon ingó és ingatlan javak őrzéséről és kezeléséről, melyeket fizikai és jogi személyek az intézetre átruháztak vagy arra rábíztak, vallási vagy a szeretetszolgálatban való hasznosítás céljából.

Az intézmény nyilvános kánonjogi személy, Vatikán Városállam székhellyel. Esetleges vitás helyzetekben a joghatósággal rendelkező fórum szabály szerint Vatikán Városállam. Az intézmény szervei: a bíborosi bizottság, a prelátus, a felügyelő tanács és az igazgatóság. A bíborosi bizottság öt bíborosból áll, akiket a pápa nevez ki ötéves időtartamra. A ciklus egyszer megújítható. A bizottság felügyeli az intézménynek az alapszabályzathoz való hűségét, az alapszabályzat által meghatározott módon.

A bíborosi bizottság által kinevezett prelátus nyomon követi az intézet működését, titkári minőségben részt vesz a bíborosi bizottság ülésein, és jelen van a felügyelő bizottság összejövetelein. A felügyelő bizottság felel az intézet irányításáért és ügyvezetéséért, továbbá tevékenységeinek felügyeletéért és a felülvizsgálatáért pénzügyi, gazdasági és operatív szinten. A felügyelő bizottság az eddigi öt helyett hét tagból áll, akiket a bíborosi bizottság nevez ki öt évre, a mandátumot egyszer lehet meghosszabbítani, ugyancsak ötéves időtartamra. Az intézmény jogi képviseletét a felügyelő bizottság elnöke látja el.

Az igazgatóság a főigazgatóból és esetlegesen egy igazgatóhelyettesből áll, akiket a felügyelő bizottság nevez ki a bíborosi bizottság jóváhagyásával. A határozott vagy határozatlan időre kinevezett főigazgató felelős az intézet minden operatív tevékenységéért a felügyelő tanács előtt. Újdonság, hogy megbízatását csak hetvenéves koráig gyakorolhatja.

A törvényes számviteli felülvizsgálatot egy külső könyvvizsgáló gyakorolja, akit a bíborosi bizottság nevez ki a felügyelő bizottság javaslatára, három egymást követő adóév időtartamára, azzal, hogy ez a ciklus is egyszer újítható meg.