Darja Szosznovszkaját szombaton úgy vágták gyomorszájon, hogy még hétfőn is hányinger kínozta, nem beszélve a zúzódásairól. A fiatal moszkvai lány odaszólt a rendőröknek, akik éppen egy mozgássérültet vonszoltak a földön, mire utánaszaladtak és máris ő volt bajban.
Az orosz fővárosban négy hete ismétlődnek a tüntetések, mert a szeptember 8-ára kiírt helyi választás előtt az illetékes bizottság nem hajlandó bejegyezni az ellenzéki - vagy legalább a hatalomtól független - jelölteket. A megmozdulások résztvevői közül hétről-hétre százakat, alkalmanként akár ezernél is többet állítottak elő. Volt, akit még a demonstráció előtt, a saját lakásán vettek őrizetbe. A szintén fiatal Ljubov Szobol például az interneten közvetítette, amint rátörték az ajtót. Az aktivista szerint a hatalom fél. Attól, hogy elveszíti az ellenőrzést a Moszkvát irányító városi duma felett.
Az orosz ellenzék ugyanis Moszkvában, ahol a legerősebb, megpróbált közös jelölteket állítani, vagy legalább koordinált, "okos" szavazásra mozgósítani amúgy eléggé szétforgácsolt támogatóit. A sziklaszilárd macsónak beállított, a hétvégén is Szevasztopolban, az Éjszakai Farkasok motoros szervezet rendezvényén parádézó Vlagyimir Putyinnak pedig már ennyitől is inába szállt a bátorsága. A 35 évesen veterán ellenzékinek számító Ilja Jasin, akinek jelölését a hatóság mondvacsinált okokkal ugyancsak elutasította, már az egész választás elhalasztását és a jelölési folyamat újrakezdését indítványozta. Vagyis a demokrácia moszkvai hívei immár kétségbe vonják a választási procedúra - következésképpen az eredmény - legimitását.
A nyári szelek pedig meglibbentették a rezsim legkényesebb pontját takaró fügefalevelet, és láthatóvá vált, milyen piciny a putyinizmus férfiassága. A Kremlből a magabiztos szólamok és a globális ambíciók ellenére már egy ötvenezres békés tüntetés is pánikreakciót vált ki - míg a francia demokrácia például kibírta a sárgamellényesek több hónapos, olykor erőszakos demonstrációit.
Fura dolog ez, minél görcsösebben próbál monolitnak látszani egy-egy autoriter rendszer, annál feltűnőbbek a repedései, annál jobban rettegnek a csúcson lévők és annál elszántabbak a változást követelők. A nagyvárosok pedig egyenesen a despoták Achilles-sarkai. Törökországban az isztambuli helyi választás elvesztése ingatta meg Recep Tayyip Erdogan legyőzhetetlenségének mítoszát, míg Oroszországban a moszkvai választási bizottság önleleplező döntései már a voksolás előtt megmutatták a rezsim gyengeségét. Nem meri megkockáztatni a demokratikus jelöltek áttörését, mert az országosan teremtene precedenst.
A lassan húsz éve hatalmon lévő Putyin helyzete nem elég szilárd ahhoz, hogy elviseljen egy erős ellenzéki jelenlétet a moszkvai városi dumában. A hatalom nem bízik saját érveiben, abban, hogy vitában is meg tudja védeni az álláspontját. Marad tehát az erőszak, a demokrácia látszatának feladása. Ami azonban veszélyes, mert akár fel is gyorsíthatja a megállítani kívánt változást. Ez a diktátorok örök dilemmája.