A gyíkok és a kígyó - interjú Berta Ádámmal

Adott két fiatalember, akik úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. Nem véletlenül: ikrek. Ahogy a felmenőik között sem volt ez ritkaság. Még az édesanyjuk sem igen tudja megkülönböztetni őket egymástól, fura indíttatásból aztán ugyanazt a nevet is kapják, ők: Hansági Karcsi. Akik aztán szerelmesek lesznek. Berta Ádám Nem attól vizes a hal című, új regényében azonban a bonyodalmak nem itt kezdődnek – és nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Az ikerregény(ek)ről a szerzővel beszélgettünk.

Az ikrek és a hasonmások (Doppelgänger) témája, ha csak a magyar irodalmat nézzük, nem szokatlan – mondjuk Babits Gólyakalifájától Gerőcs Péter Árvaképek című regényéig –, önnél hogyan kezdődött ez a kettős látás?

Már a doktori értekezésemben, mely Hoffmann Homokemberéről és az elbeszélés pszichoanalitikus értelmezéséről szólt, felvetődött a téma. Mikor pedig ezelőtt 5 évvel regényt terveztem írni arról, mi történik akkor, ha a jelenben felváltva birtokol két ember egy identitást, rögtön eszembe jutott az Ikrek hava, melynek egyes részei átírva aztán meg is jelennek a könyvben. Sőt eredetileg úgy képzeltem, hogy olyan ikerregényt írok, melynek egyik szála lesz az ikrek története, a másik egy nigériai csalásé. Az utóbbi végül külön jelent meg, 2017-ben A haramiák című regényként, mert az a történet önmagában is annyira szerteágazó volt, oly sok szereplőt mozgatott, hogy a két szöveg egyben jelentősen túlterhelte volna az olvasókat.

Ez a sokfelé ágazás, rétegzettség igencsak jellemző az írásmódjára, több esetben a történet mintha alárendelődne a szövegtobzódásnak, emlékeztetve a ’90-es évek magyar szövegirodalmának egyes alkotásaira.

Pedig én történetpárti vagyok, annak ellenére, hogy egyetemistaként az akkori szövegirodalom nagyjai sokat jelentettek számomra, faltam a könyveiket, kitűnő táptalajnak tartottam a szövegeiket a magam számára… De engem elsősorban a történetmondás érdekel, ami nem zárja ki, hogy beépülhetett tőlük egy csomó dolog. Talán még nem jutottam el egyfajta letisztultságig e téren, míg a nyelvi túlhabzásokat, bizton kijelenthetem, már lenyesegettem.

Már a könyv hátlapján is megjelenik, sokat sejtetően, de a regényben is többször „zsonglőrködik” a tojással, érdekes motívumhálót alakítva ki ezzel. Mi volt előbb, a regény vagy a tojás?

Menet közben alakult így, nem akartam a tojás köré szervezni semmit. Valószínűleg az ikerhasonlóságot leíró szólásból eredeztethető. Ellenben a – tojásokból kikelő – gyíkok sorának feltűnése a regény lapjain már tudatosabb volt.

Maradjunk azért még az írói tudattalannál! Az ikreket, hasonmásokat elemző pszichoanalitikus teóriák másik vesszőparipája az álmok leírása. Ilyenekből is akad a könyvben szép számmal. Mekkora fontosságot tulajdonít az álmoknak?

Ez is csak utólag tűnt föl. Fontosnak tartom őket, jót tesznek az embernek, alkalomadtán magam is fel szoktam jegyezni, amire emlékszem ébredéskor. Ezek a leírások aztán bekerülnek egy file-mappába, az én külön bejáratú „Szabad ötletek jegyzékembe”, amiből később dolgozni szoktam egy-egy szövegem írásakor.

A Karcsik közti „hasadást”, úgy feltételezem, egy erős érzelem, egy lány, a szerelem megjelenése okozza – a szerelem ezek szerint megbontja az éntudatot?

Ez inkább a fikció természetével, az írás gyakorlatával függ össze: ha meg akarsz valami szokásszerűt mutatni, akkor annak a kontrasztjában kell megmutatnod. Ha például arról írsz, hogy mint az köztudott, Kant mindennap egy adott időpontban sétált el a königsbergi kocsma ajtaja előtt, akkor az elbeszélésedet azon a napon indítod, amikor nem sétált el ott. A szerelem ilyen kibillentő eszközként érdekes a könyvben.

Van egy egzisztenciális olvasata is a regénynek, a figurák tengenek-lengenek, mintha egy űrben mozognának a saját életükben, céltalanul. Mindez generációs életérzés, amit online játékokkal lehet kitölteni?

Lehet, bár én ettől már eltávolodtam. Tíz éve hoztam egy döntést, s felhagytam a korábbi nagyon nyitott, szétfolyó életformámmal, jóval zárkózottabb lettem, hogy az írásra koncentrálhassak.

A regénybeli ikrek, akárcsak ön, részben műfordításból élnek. Előfordult már, hogy nem csak a kiadók által felkínált művet fordította, de az ön ajánlatára jött ki egy könyv magyarul?

Többször próbálkoztam házalni egy-egy általam nagyra tartott regénnyel, hogy magyarul is megjelenhessen. De szerkesztőként később beláttam, mennyire nem járható ez az út, hiszen a kiadók a legtöbb esetben már „lábon” vásárolják a könyveket, még mielőtt az akár az eredeti nyelven is megjelenne. Ezzel nem versenyezhetsz a már megjelent könyvvel a hónod alatt. Emlékszem, egyetemistaként Douglas Coupland X generációja volt rám nagy hatással, azt ajánlgattam különböző kiadóknak, sikertelenül, míg aztán ettől függetlenül több mint 10 év múlva megjelent magyarul M. Nagy Miklós fordításában az Európa Kiadónál.

+1 kérdés

Épphogy csak megjelent az új regénye az Ünnepi Könyvhétre, a Nyitott mondat olvasói máris egy új, Fejetlen kígyó című regénye részletét olvashatták június 28-ián. Mekkora tárhelyet foglal el az a bizonyos „szabad ötletek”-file?

Közben meglett a feje. Pontosabban a címe már A kígyó feje lett. Majdnem el is készült teljesen, de még pár szerkezeti módosítást szeretnék végezni rajta. A Nem attól vizes a hal valójában már 2 éve csak a kiadásra várt, ezért látszik összecsúszni a kettő. És az is igaz, hogy rengeteg ötletem van, több szövegen is dolgozom egyszerre, már amennyire az időm engedi.