Kásler Miklós saját hatáskörben megalapította a Herczeg Ferenc-díjat, amit évente két írónak adnak majd át

Publikálás dátuma
2019.08.15. 17:13

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
A Magyar Közlöny szerdai számában bújt meg az új irodalmi elismerés létrehozásáról szóló EMMI-rendelet, így Herczeg Ferenc nevét már két díj is viseli. A korábbit a közmédia alapította saját közéleti újságíróinak elismerésére.
Új állami irodalmi díjat alapított saját hatáskörben Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, ezzel az általa kiadható állami-művészeti elismerések száma húszra nőtt, amelyek között már eddig is volt irodalmi díj, összesen három: a Gérecz Attila-, a József Attila- és a Márai Sándor-díj. A frissen létrehozott elismerést Herczeg Ferencről nevezték el, aki a Horthy-korszakban a rendszer által is támogatott írófejedelemként élt, 1945 után azonban mellőzték, elhallgattatták.
Neve rendszeresen felmerül a magyar irodalmi kánon jobboldali átalakítása, valamint az új Nemzeti alaptanterv kapcsán is.

Takaró Mihály irodalomtörténész – aki a korszakos Nyugat folyóiratot kis zsidó lapocskának nevezte, de megkérdőjelezte már Kertész Imre magyarságát, az antiszemitizmusáról ismert Nyírő Józsefet és Tormay Cécile-t azonban zseninek tartja – általában elsőként említi Herczeg Ferenc nevét azok között, akiket szívesen látna újra mind az irodalmi kánonban, mind az alaptantervben. Utóbbival kapcsolatban Takaró még külön is tehet valamit, hiszen hosszúra nyúlt tagadás után kiderült, mégis ő felel azért, hogy az új oktatási vezérfonal humán műveltségterületeket érintő részeiben jobban tükröződjön a hazafias szemlélet.
Herczeg Ferenc
Fotó: Wikipedia
Az új irodalmi díj a Magyar Közlönyben lehozott rendelet szerint Herczeg Ferenc szellemi és irodalmi örökségét méltóképpen képviselő kiemelkedő fikciós vagy dokumentarista jellegű történeti irodalmi – történetírói, történelmi regény vagy történelmi dráma írói – teljesítmény elismerésére adományozható. Átadására minden év március 15-e alkalmából kerül sor (ez alól az idei év kivétel, ugyanis október 23-án már át is adják). Évente legfeljebb kettő adományozható belőle, a díj adományozására javaslatot tevő bizottság tagjait a miniszter négy évre kéri fel. A díjazott emlékérmet és az adományozást igazoló oklevelet kap. Az emlékérem kerek alakú, bronzból készült, átmérője 90 mm, vastagsága 9 mm, Györfi Sándor szobrászművész alkotása. Első oldalán középen Herczeg Ferenc domború arcképét ábrázolja, és azon „HERCZEG FERENC-DÍJ” félkörívű felirat található. A díjhoz pénzjutalom is jár, ennek összege az illetményalap (jelenleg 38 ezer 650 forint) harmincszorosának megfelelő összeg. Vagyis ha most megkapja valaki az elismerést, akkor 1 millió 159 ezer 500‬ forintot vihet vele haza.
Ehhez persze először – a többi állami díjhoz hasonlóan – a jelöltnek írásban kell nyilatkoznia arról, hogy átveszi a díjat.

Ha valaki úgy nyilatkozik, hogy nem veszi át (ami nem egyenlő a visszautasítással), annak oda sem ítélik. Egyébként már létezik egy Herczeg Ferenc-díj, amit a közmédia alapított saját közéleti újságíróinak elismerésére, és ezt is március 15. alkalmából adják át.
Szerző
Frissítve: 2019.08.15. 20:48

Képtelenség nem rajongani - a Foo Fighters a Szigeten

Publikálás dátuma
2019.08.14. 20:51

Fotó: Mudra László / Rockstar Photographers
Elképesztően nehéz feladat higgadtan írni a Foo Fighters Sziget nagyszínpad-záró produkciójáról. Bár manapság divat a nagyotmondás, ezért bizonytalanul írom most ezt: a fesztivál történetének legjobb koncertje volt.
A korábbi években csak ritkán fordult elő, hogy stadionokat könnyedén megtöltő gigasztárok lépjenek fel a Sziget Fesztiválon  – kedves kivétel mondjuk a Prince bulija 2011-ben – arra viszont még sosem volt példa, hogy egy stadionba való, igazi koncertet illesszenek a rendezvény programjába. Most, a Foo Fightrers megtette, amit korában senki: két és fél órát zenéltek, végig a közönséget izzítva, gitár- és dobszólóval, delikát ritkaságot is előadva. Egyszóval, már ők önmagában okot adtak arra, hogy az ember fesztiválozzon, talán ezért is láttam ezen a napon a legtöbb napijegyes vendéget, magyar és külföldit, akik csak Dave Grholék miatt jöttek a Szigetre. Koncertet berobbantani tudni kell a rock műfajban és ebben a Foo Fighters lehengerlő, három gigaslágerrel indítottak: All My Life, Learn To Fly és a Pretender, utóbbit természetesen elképesztő energiákkal megtoldva. Mint a formáció rajongója – és voltak rajtam kívül vagy ötvenezren – úgy ért, mint egy adrenalin sokk. Ami bravúr, ezt az állapotot a zenekar végig fenntartotta, sőt, emelkedett az amplitúdó, amikor a végső blokkban felhangzott a Best of You. Ami pazar volt buliban, hogy a „tisztességes játékidő” lehetővé tette az egyedi pillanatokat. Például, hogy a Foo második, vagy inkább párhuzamos frontembere, Taylor Hawkins dobos is kibontakozhatott: nem csak egy önálló dobszólóval dobta be a lüktetést a Szigetre, hanem a My Hero című nóta közben is volt önálló csillogása. Azt, hogy Dave Grohl és Taylor Hawkins mennyire szeret zenélni és bulizni tökéletesen megmutatta, amikor helyet cseréltek. Grohl beült a dobok mögé (ez nyilván nem jelent neki gondot, hiszen a Nirvánában ő volt a dobos), Hawkins meg úgy énekelte el az Under Pressure című Queen nótát, hogy Rami Maleknek azonnal át kéne neki adnia az Oscar-díját. Ez persze, nem ritka eset, az viszont igen, hogy eljátszották a Hey, Johnny Park!-ot, melyet idén még nem történt meg egyetlen másik bulijukon sem. Mindemellett azok a percek is egészen varázslatosak voltak, amikor például, Grohl bemutatta a háttérben, molyrágta Nirvana pólóban háttéréneklő lányát a Dirty Water nóta előtt, vagy megváltoztatta két rajongó életét. Egy szappanbuborékokat fújó lányét és egy kerekes székes férfiét – utóbbira úgy figyelt fel, hogy közönség a fejek fölé emelte. Nos, a két szerencsés feljutott a színpadra, a lány fújhatta a buborékokat az Everlong című zárónóta alatt, a férfi meg a végén odavághatta Grohl gitárját. Na, azt az örömöt, amit ekkor érzett, nem is lehetséges szavakba önteni.   Marad hát a feltétlen rajongás.

Örömteli elmozdulás

Számos pontján megújult a Sziget programstruktúrája a korábbi évek szokásaihoz képes: a nyitónapon gigapopsztár lépett fel (Ed Sheeran), aki olyan embereket vonzott a fesztiválra, akik amúgy soha nem mentek volna – talán túl sokan is, mint ahogy csaknem tömeghisztériába torkollt a buli. Az is markáns újítás volt, hogy a záróestén a „megszokott” DJ helyett szuperformáció lépett fel (Foo Fighters). A line up egyébként sokkal több kurrens popsztárt vonultatott fel, ami szintén örömteli elmozdulást jelentett az elektronikus műfajoktól, még akkor, ha egy-két fellépő nem igazán értette meg a Sziget esszenciális lényegét (The 1975 vagy a Post Malone). Nagy kérdés, hogy a szervezők (és az amerikai befektetők) milyen konzekvenciákat vonnak le az idei szakmai és látogatói visszhangokból. Ha már itt tartunk: jövőre szeretnénk látni a Pearl Jam-et!

Témák
sziget koncert

Let It Be

Publikálás dátuma
2019.08.14. 13:30

Fotó: JIJI PRESS / AFP
Beatles-dalok ihlette különböző műfajú versek magyar közéleti kontextusba helyezve - ironikus, önironikus és néha nosztalgikus alkotások Bolgár György kötetében.
Egykor és most: a költészetben gyakori időszembesítésre épülnek a kötet versei. Mindegyikük egy-egy klasszikus Beatles-dal címére épül, olykor a Lennon/McCartney szerzeményekből szövegrészek, jellegzetes motívumok emelődnek át a költeményekbe. Az örökzöld slágerek evidensen a kora ifjúság atmoszféráját idézik fel, a Bolgár-művek viszont rendre az időskor nyűgeit sorjázzák, az „eliramlik az élet” élményét hangsúlyozzák, s ettől az egész kollekció költői attitűdjét szükségképp az irónia/önirónia uralja. Átszínezve némi enyhe nosztalgiával. A versek végén – afféle kislexikonként – a szerző megadja a címadó Beatles-számok filológiai adatait, utánuk pedig kiemel ugyanabból a periódusból valamilyen karakteres hazai eseményről szóló hírt. Ez az apparátus tovább fokozza az alapszövegek erős iróniáját. Tudatosítja bennünk például azt, hogy az akkori mindennapjaink milyen kisszerűek, szürkék és provinciálisak voltak, és ehhez a sivársághoz képest milyen színesnek és csillogónak tűnt a dalokban fölsejlő világ. A játékosságot erősíti e költemények műfaji és ritmikai sokszínűsége. Találhatunk közöttük hagyományos dalt és szonettet, szabad verset és majakovszkiji, lépcsőzetesre tördelt alkotást. Van hangsúlyos és időmértékes verselésű – sőt, akad hexameterekben írt mű is, melyben a daktilusok és spondeusok lüktetése kifejezetten viccesnek tűnik. Bolgár György tehát halmozza az ötleteket, a poénokat, bőségük olykor már szinte zavarja a lényegi üzenetek befogadását. Mert persze, mégiscsak alapvetően fájdalmas, elégikus itt az uralkodó szólam. Amennyiben a romlandóságról, a hajdani remények és hitek veszendőségéről, a takaréklángra vett vágyakról, a régi fölívelést követő lejtmenet melankóliájáról vall többnyire a lírai én. S a Beatles halhatatlan dalaiban lüktető fergeteges életöröm, a „miénk a világ” oly sodró dinamikája ezekben a versekben jobbára múltidőbe tevődik. S noha nem szűnik meg, de átalakul a gombafejűek számaiban méltán meghatározó szerelem varázslatos, titkokkal teli élménye, szerepe is. Az élet legnagyobb „kalandjából” végső menedékké válik: alighanem az egyedüli vigasszá a semmi végzetes fenyegetésére. Csupa Beatles: a kötet alapötletének, szerkezeti elvének természetesen van a játékos-önironikus költői szerep megteremtésén túlmutató funkciója is. Ez pedig leginkább abban összegezhető, hogy akik az 1960-as években voltak tizenévesek, azoknak életét masszívan végig kísérik Lennon, McCartney és Harrison zseniális alkotásai. A She Loves You jottányit sem fakul, a Let It Be sosem válhat unalmassá. Az én nemzedékemnek még megadatott a csúcsminőségű populáris kultúra – szoktam volt mondogatni a fiaimnak. Infó: Bolgár György: Amikor 64 leszek. Csupa Beatles Kossuth Kiadó, 2019 
Frissítve: 2019.08.14. 14:34