Ingatag dicsőség - Kitüntetéspolitikája is jól jellemzi a kormány szellemiségét

A két világháború közötti időszakhoz nyúl vissza a kormány az állami kitüntetések alapításával is. A Herczeg Ferenc-díj nem az első, a Horthy-korszakot pozitív színben feltüntető gesztus.

Egy kormány szellemiségét jól jelképezi kitüntetéspolitikája. Van jelentősége annak, hogy kiket tart méltónak arra, hogy a kiemelkedő teljesítményt elismerő díjak névadói legyenek, szimbolikus a díjakról döntő testületekben résztvevők és a kitüntettek személye is. Utóbbival kapcsolatban lehetetlen mindenki elégedettségét kivívni, de a közös nevező megtalálása nem képtelenség. Ám Magyarországon a mindenki által elfogadott alapvető értékek és vitathatatlan történelmi, kulturális személyiségek hiánya, és a díjalapítók fantáziátlansága, olykor pedig az átvétellel kapcsolatos hercehurca gyakran teszi méltatlanná azt, ami büszkeségre adhatna okot.

Díjazottból díj-névadó

A legutóbbi döntés jól illeszkedik a határozott ideológiai állásfoglalásba: a napokban Herczeg Ferencről, a Horthy-korszak írófejedelméről elnevezett irodalmi díjat alapított az emberi erőforrások minisztere, Kásler Miklós. A két világháború közötti éra visszahozatala a hazai kitüntetéspolitikába azonban nem most kezdődött. Az első Orbán-kormány 2001-ben alapította újra „a magyar közgondolkodás jobbításához, a tudományhoz és a kultúrához különleges módon hozzájáruló” személyeknek adható Magyar Corvin-láncot, amelyet eredetileg Horthy Miklós, Magyarország kormányzója hozott létre 1930-ban. Az első kitüntettek egyike akkor Herczeg Ferenc író volt, de 1935-ben megkapta a II. világháború után háborús bűnösként elítélt Hóman Bálint kultuszminiszter is.

A rendszerváltás utáni Corvin-lánc története gyorsan megbicsaklott, a 2002-ben megválaszott MSZP-SZDSZ-kormány nem osztott ilyen elismerést, többek között épp a Horthy-korszak visszaidézése miatt. 2011-ben ismét újralapították, az immár nem Schmidt Mária, hanem Granasztói György vezette testület öt tudós, illetve művész kitüntetését javasolta 2012-ben. Granasztói György halála után Klinghammer István vette át a vezetést. A második legnagyobb állami kitüntetést legközelebb 2018-ban adták át hét embernek, köztük Maróth Miklósnak, aki nemrég lett a Magyar Tudományos Akadémiától elvett kutató intézeteket irányító testület, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat vezetője.

A múlt árnyéka

A legmagasabb magyar állami kitüntetés, a Magyar Szent István-rend története több évszázaddal ezelőttre nyúlik vissza, Mária Terézia alapította a XVIII. század második felében. Múltjának fontos fejezete, hogy a rend nagymesterségét 1938-ban vette át Horthy Miklós kormányzó, aki elsőként Teleki Pál miniszterelnöknek adományozta a nagykeresztet, amelyet később az első koncentrációs táborok létrehozásáért felelős Hermann Göring, a Német Birodalom marsallja is megkapott. Ezért is keltett sokakban felháborodást, amikor az életművében a holokausztot feldolgozó Kertész Imre Nobel–díjas író 2014-ben átvette az elismerést.

Az 1946-ben megszüntetett és 2011-ban újraalapított legmagasabb magyar állami díjat évente legfeljebb hárman kaphatják, és a köztársasági elnök adományozza minden évben augusztus 20-án. A „Magyarország érdekében tett legkiemelkedőbb különleges érdemek, kimagasló életművek, nemzetközi téren szerzett jelentős értékek elismerésére szolgál.”

Érdemesek és érdemtelenek

A magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó Kossuth-díj 1948-as megalapítása óta nem egyszer vált a méltatlanság szimbólumává. Előfordult, hogy visszavonták – az ötvenes években plágium miatt –, és előfordult, hogy szerették volna visszavonhatóvá tenni az utólag érdemtelennek tartottaktól. Ezt kezdeményezte 2011-ban köztársasági elnökként Schmitt Pál, aki konkrétan nem indokolta ötletét, de a közvélekedés szerint az apropót a 2008-ban kitüntetett Kertész Ákos író adta, amikor egy, az Amerikai Népszavában megjelent cikkében azt írta, hogy a "magyar genetikusan alattvaló". Kertész Ákos helyreigazította hírhedtté vált mondatát, „büntetése” végül a Budapest díszpolgára cím visszavonása lett.

A kitüntetésről szóló döntések sosem voltak mentesek a politikától, kezdve az ötvenes években díjazott kőművesektől és vájároktól a kurzus- és valódi művészekig. A döntéshozók személyéről sokáig nem lehetett tudni. A közelmúltban Radnóti Sándor nyilvános közlése okozott feltűnést. 2010-ben a Széchenyi-díjas egyetemi tanár lemondott a Kossuth- és Széchenyi-díj irodalmi albizottságának elnöki tisztéről néhány testületi taggal - Bacsó Béla egyetemi tanárral, Baranyi Ferenc költővel, Sándor Iván íróval és Závada Pál íróval - együtt. A lemondás indokaként a szakmai munka ellehetetlenülését, illetve a nagyobb beleszólás iránti kormányzati igényt említette. Idén a Kossuth- és Széchenyi-díjakról Balog Zoltán korábbi miniszter, Bogsch Erik vegyészmérnök, Eperjes Károly színművész, Freund Tamás neurobiológus, Hámori József neurobiológus, Klinghammer István akadémikus, Marton Éva operaénekes, Mezey Katalin költő, Sánta Ferenc hegedűművész és Vékás Lajos jogász döntött a kormányfő felkérésére.