A lágymányosi pampákon nagyon tudnak valamit

Publikálás dátuma
2019.08.25. 10:16

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A másodvirágzását élő Hadik Kávéház környékén újra pezseg a kultúra.
A Gellért tértől a Móricz Zsigmond körtér felé sétálva új kultúr-boulevard tárul elénk: az Újbuda főutcájának Bartók Béla út a kulturális lehetőségek végtelennek tűnő tárháza lett, az utóbbi néhány év során kirobbanó fejlődést élt meg, sorra nyíltak a galériák, kávézók, közösségi terek, igazi kulturális paradicsomi állapotot teremtve. Az egyik legkiemelkedőbb helyszín a 2010-ben újranyitott Hadik Kávéház és a közvetlen szomszédságában, ám elkülönülten működő Szatyor Bár és Galéria. A másodvirágzását élő Hadikról történetek sokasága kering: az 1920-as években ide járt Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, gyakran megfordult ott Móricz Zsigmond, Déry Tibor, szóval itt gyültek az írók, a szerkesztők, a kor bohémjei. A Szatyor Bár és Galéria elnevezése is Karinthyhoz fűződik, aki az akkoriban éjszakai bárként üzemelő helyszín gyékényborítását meglátva kijelentette, a hely olyan, mint egy szatyor. Manapság mindkét egység sokszínűségével és izgalmas programkínálatával tűnik ki: a kortárs képzőművészeti kiállítások, irodalmi beszélgetések, felolvasások, könyvbemutatók egymást váltják. Hasonlóan népszerű a szintén üde színfoltot képviselő Kelet Kávézó és Galéria, amely újhullámos kávéja és keleties ízei mellett zsúfolásig megtelt könyvbemutatóiról és beszélgetéseiről ismert, noha távolról inkább tűnik könyvesboltnak vagy könyvtárnak: ez nem is áll túl messze a valóságtól, könyvcserére is van lehetőségünk.
A „lágymányosi pampáknak” Kosztolányiék által előszeretettel nevezett terület a képzőművészetek kedvelőinek is bőven kínál választásokat. A 37-es szám alatt lévő Három Hét Galéria vezetői elkötelezettek a geometria és a számok iránt, így megnyitóikat minden hónap harmadik estéjén hét órakor tartják: a kiállítótér hazai és nemzetközi, elsősorban geometrikus-, konkrét-, és konstruktív műveknek ad helyet. Izgalmas művészeti platform a közel húsz éve működő Faur Zsófi Galéria is, amely fő feladatának a hazai kortás művészet népszerűsítését tekinti itthon és a nemzetközi színtéren egyaránt. A B32 Galéria és Kultúrtér egyaránt fontos helyet foglal el a közösség életében gyermek és családi programjaival, rendszeres kiállításaival, színházi előadásaival. Ám számos helyet megemlíthetnénk, az 1969 óta működő Figaro Bűvészbolttól kezdve, át a Palmetta Design és Textilművészeti Galérián, ahol kortárs formatervezők termékeivel találkozhatunk, egészen a lengyel kultúra kikötőjének tartott Gdanskig. A környék hemzseg a lelkes, kreativitást és összefogást nem nélkülöző kezdeményezésektől. Az együttműködés széleskörű kiterjesztése iránt elkötelezett a Kulturális Tizenegy Egyesület, amely a Bartók Béla Boulevard (BBB) összehangolt fejlesztését és menedzselését tartja fenn. Alapító szervezetei közt vannak a felsorolt galériák, a Szkéné Színház, a FIÓK vagy a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) is. Kiemelkedő továbbá az Eleven Blokk Alapítvány által létrehozott Bartók Negyed néven működő hálózat, melynek keretében a városi élet jövőjéről, a művészetben rejlő közösségformáló erőről, és az egyéni felelősségvállalás fontosságáról is gondolkodnak a résztvevők. Sikeres műteremprogramjuk mellett, idén először rendezték meg az Ablak a Bartókra elnevezésű helytörténeti fesztivált. Egy kétségtelen, valamit nagyon tudnak a tizenegyedik kerületiek, mert a környék virágzik, és ezek a virágok évről évre élénkebbek.
Szerző

E-roller a Mol Bubi-állomásokon

Publikálás dátuma
2019.08.25. 10:11

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A jövőben a Mol Bubi budapesti kerékpártárolóin is megjelenhetnek olyan, nagy vitát kiváltó elektromos járgányok, mint például a Lime elnevezésű e-roller – rebesgetik iparági körökben.
Egyre fokozódó jogi és közlekedési káoszt okoz Budapest utcáin a különböző bérelhető elektromos hajtású járművek – rollerek, segwayek, biciklik és más találmányok – megjelenése. Azon kívül, hogy ezeket a KRESZ jellemzően nem kezeli – így javarészt a járókelők között száguldoznak –, a parkolásuk is szabályozatlan. A legtöbb fejtörést a jelek szerint az e-rollerek jelentik, amik a járdán szanaszét hagyva nagy mértékben akadályozzák a közlekedést. Olyannyira, hogy az V. kerületből már ki is szorították az amerikai hátterű Lime-rendszert. Erre nyújthat megoldást az a felvetés, hogy a bérelhető rollereket csak az amúgy is kihasználtsági problémákkal küzdő Mol Bubi gyűjtőhelyein lehessen elhelyezni. A Mol Bubit üzemeltető, fővárosi tulajdonú Budapesti Közlekedési Központnál (BKK) értesülésünket nem erősítették meg, de nem is cáfolták. A Mol Bubi nevű budapesti közbringarendszer 2014-es indulásának célja volt többek között elősegíteni a közösségi közlekedést, kinyitni a lehetőséget a biciklivel nem rendelkezők, illetve a belvárosi részek könnyebb megközelíthetősége érdekében – közlik. Ez, úgy vélik, teljesült, hisz szerintük egyre többen bicikliznek. A rendszer ismertté vált, megfelelő alapszintű felszereltség épült ki. A közbringarendszer szolgáltatási területe bővült: míg 2015-ben 98 gyűjtőállomásra 1150 bicikli jutott, idén ez a szám már 143, illetve 1846. (Egy központra így a korábbi 12 után most 13 kerékpár jut.)
331 millió forintot fizetett ki a Bubit üzemeltető Közbringa Kft.-nek 2018-ban a BKK, 2015-ben ez a summa 254 millió volt.

Magabiztosságukat ugyanakkor alighanem árnyalja, hogy – amiként az Index a Közlekedő Tömeg Egyesület felméréséről beszámolt – idénre úgy 40-50 százalékkal csökkent a Mol Bubi bérlésszáma, vagyis népszerűsége. Ezt támasztja alá a BKK által lapunknak megküldött, a használatból származó bevételüket taglaló kimutatás is. Eszerint 2015 volt a csúcsév, amikor 92 millió forint folyt be, azóta érdemben szolidabb a pénz (lásd: számainkat) Igaz, tavaly hatmillióval 68 millióra emelték a 2017-es bevételeket. A csökkenő utazásszámok oka lehet a BKK szerint a „mikromobilitási szolgáltatások” rohamosan fejlődése. (Ezek közé sorolható az elektromos roller, -kerékpár, -robogó és a segway is.) A BKK erre tekintettel tervezi a közbringarendszer továbbfejlesztését – szögezik le. Igaz, ezzel ki kell várniuk a kialakításra kapott EU-támogatás fenntartási időszakát. Az előkészítés során a BKK figyelembe veszi, hogy értékeiket megőrizve miként maradhatnak hatékonyak és versenyképesek a járműmegosztási, illetve mikromobilitási piacon. A kérdésünkre adott válaszból egyébként az is kiderül, hogy évente az alaptevékenységükből származó bevétel többszörösét fizetik ki a működtetést végző Közbringa Kft.-nek: a cég évente egyre emelkedő összeget kasszírozott, tavaly a bevétel majdnem hétszeresét. A Közbringa Kft. többségi tulajdonosa a Klimon Péter jegyezte Csepel Kerékpárgyártó Zrt. A kisebbségi részt az a T-Systems birtokolja, amely épp most kerül át a német hátterű Magyar Telekomtól a kormányfői strómanként számon tartott Mészáros Lőrinc üzlettársa, Jászai Gellért többségi tulajdonában lévő 4iG-hez.
68 millió forint bevételt termelt a közbringarendszer tavaly, míg 2015-ben 92 milliót.

A BKK egyszersmind meg is válaszolja a veszteségességre vonatkozó, ki nem mondott kérdést. Eszerint ugyanis a kezdeményezés az önkormányzat oldaláról nem nyereségérdekelt: az a meglévő közösségi közlekedés kiegészítőjeként egy közszolgáltatás. Mivel tehát ezt sikeresnek ítélik, fenntartása meg is éri. (A Közbringa mindazonáltal évi mintegy húszmilliós nyereségre tesz szert.) Az pedig, hogy a névadó – de az üzemeltetésbe bele nem szóló - Moltól mekkora támogatást kapnak, üzleti titok.
Szerző

Szólítsatok csak Dallasnak! - Budapestet is elérte az "olajláz"

Publikálás dátuma
2019.08.25. 08:30

Bár Magyarország nem olaj- gáz nagyhatalom, a kisebb energiaipari cégek számára vonzó, ugyanis szép számmal akadnak itt kitermelhető mezők. Most a fővárost is elérte az „olajláz” ami persze nem jelenti azt, hogy aki kinéz az ablakon az a szomszédban máris egy olajfúrótoronnyal szembesül.
Megvan az rendre visszaköszönő kép a Dallasból amikor az eget karcoló toronyházak árnyékában „kalapácsfejükkel” ütemesen bólogatnak az olajkutak? Nem vitás, a magyar főváros régiója nem Texas, és a következő főpolgármesterből sem lesz egy új Jockey Ewing, de Budapest még lehet olajváros. Legalábbis az Innovációs és Technológiai Minisztérium most egy szénhidrogén-kutatási koncessziót írt ki. A dolog érdekessége, hogy a koncessziós kiírás szerint tizennégy pesti és budai kerületben lehetne próbafúrásokat végezni, illetve az agglomerációban. 
50 százaléka sikeres általában a kutatásoknak, ez az arány jóval barátibb, mint az 1990-es években, amikor csak minden negyedik-ötödik próbálkozás botlott gázba vagy olajba. Illetve akad egy magyar cég, amelyiknek a kutatási technológiája mintegy 80 százalékos találati arányt garantál.

Ami biztos, hogy aki megtalálja az értékes leletet, az termelheti ki. Ami nem biztos, hogy mi rejtőzik a mélyben, illetve mekkora a mező nagysága. Ami az előbbit illeti, bár a gáz és az olaj párban jár, az 1930-as évek óta halmozódó tapasztalatok azt mutatják, hogy mintegy hetven százalékos a gáztalálati arány. Egyébként a szakma nem vár „óriásmezőt”, a nagy lelőhelyek zömét az 1970-es évekre feltárták. Meglepetések azért mindig akadnak, például most tártak fel Szigetvár mellett egy érdemi méretű mezőt. Mindenesetre akkora találat nem valószínűsíthető, hogy arra a nagy világcégek rámozduljanak. Iparági források a MOL-t emlegetik (amelyik regionális szinten meghatározó, de világviszonylatban egy kisebb közepes energia állatnak számít), de akad vagy még féltucat – jellemzően amerikai hátterű – céget is érdekelhet a dolog. 
675 négyzetkilométeres kutatóplaccon lehetne megnézni, mit rejt a föld mélye.

A kérdés az, hogyan avatkozik bele a kutatás/a kitermelés. Az ipari lobbisták Kaliforniára szokták mutogatni, mondván a városokban álló toronyházak némelyike csak kívülről tűnik polgári épületnek, belül valójában olajfúrótorony. És nem vitás, Oklahoma Cityben a törvényhozás épülete előtt a körforgalomban szintén ott terjeszkedik egy olajkút. De hazai példa is akad: a MOL 40 éve „dolgozik” Szeged alatt, összesen több mint 550 ezer köbméter olajat és 150 ezer köbméter gázt termelt ki, és tavaly tovább bővítette a kapacitását Móravárosban. A környezetvédők már kevésbé lelkesednek a városkép ipari esztétikájáért, inkább a zajterhelés és a vízbázis miatt aggódnak. Hogy a zajterhelés jelentős a kút többszáz méteres körzetében azt senki nem vitatja, hiszen fúráskor hatalmas (1000-1500 lóerős) teljesítményű gépek dolgoznak. Hasonló a helyzet a fényszennyezéssel is. Ám mindkét esetben a „zúzás” fél-egy hónapig tart, amíg nem áll az üzemszerűen termelő kút. Statikai hatásától – lásd: közművek, épületek megrogyása – szinte senki nem fél. Egyrészt több kutat is lehet egy viszonylag kis területről menedzselni, ugyanis ha ferdén fúrják és fektetik a csöveket, akkor ami a felszínen pár méterre van egymástól, az a mélyben több kilométer távolságra terül el. A „teleszkopikusan” egymásba csúszó csövek közül a legvastagabb (ami a felszínről startol és körülbelül 200 méteres mélybe fut) mintegy 500 milliméter, azaz fele olyan széles, mint egy átlagos kerti kút. Ráadásul az acélcsövet egy speciális cementréteg öleli körbe, így stabilabb, mint a talaj. Ugyanígy csak nem üzemszerű működés esetén fenyegeti veszély a vízbázist. Aminek megóvása érdekében – jellemzően 1000-1200 méter mélyen – egy másik speciális csőbe bújtatják, így akadályozva meg, hogy bármi beszivárogjon a vízbe.
303 millió forint a koncessziós díj legkisebb összege, azaz már a próbafúrás sem olcsó mulatság

Majdnem mindenhol

 Ferencvárosban, Józsefvárosban, Zuglóban, Kispesten és Kőbányán egyaránt kutathatnak az „energiaipari” cégek, azaz nemcsak a külső kerületekben. Az agglomerációban is viszonylag mély a merítés: Érdtől kezdve Szigetszentmiklóson át Vecséssel bezárólag egyaránt próbálhatják előcsalogatni a gázt és az olajat.

Energetikai nyomolvasók

Hogy hol kezdjenek próbafúrásokba, azt szeizmikus mérésekkel derítik fel az olaj- és gázcégek. A rendszer lényege, hogy hatalmas gépekkel döngölik a talajt (korábban a robbantás volt népszerű módszer) az így keltett vibráció hullámainak visszaverődése alapján térképezik fel, hol bújhatnak meg a szénhidrogének.

Szerző
Témák
olaj gázolaj