Ha létezne rendőrségi hírek megírásáért járó Pulitzer-díj, a jelölőbizottság helyében én egy percig sem gondolkodnék tovább: azonnal átadnám a Police.hu-ra feltöltött, de eredetileg a Zsaru Magazinban megjelent Nyolcrendbeli a nyolcadikban című cikk szerzőjének, Szilágyi Attilának az elismerést. Aztán soha többé nem adnám ki újra senkinek, mert már minek. Stendahl, Jókai Mór és Hunter S. Thomson stílusa rejtőzik a VIII. kerületi elfogásból kibontakozó, nyolc bűncselekmény történetét feldolgozó írás stílusa mögött, előterében pedig a rendőri szakzsargon évszázados hagyományaival szemben előre megfontoltan, aljas indokkal elkövetett megújítási kísérlet megalapozott gyanúja áll.
Már a cikk felütése megakasztja a klasszikus hírszerkesztői másolás-beillesztés rutinszerűen elkezdett folyamatát, hiszen a történet konklúzióját Coelho-paródiába oltva, tálcán nyújtja át nekünk a szerző, így azonnal megteremti a biztonságos légkört a nyugodt, ízlelő-értelmező olvasáshoz:
Ugyanis a régóta keresett férfit munkába tartó rendőrök ismerték fel egy buszmegállóban. Az elkövetett bűncselekményeinek sokasága olyan tökéletes alapul szolgáltak a jellemábrázolásához, hogy a Gyilkos elmék Gideon ügynöke, a viselkedésanalízis legelismertebb szaktekintélye közös egyetemi kurzuson oktatná a bűnügyi profilozás, irodalom és újságírás szakon:
Az összesen nyolc bűncselekménnyel, köztük fosztogatással, lopással és csalással vádolt férfi történetét mindenképpen olvassák el. Ha másért nem, már csak azért, mert a "Bármilyen Megyei Rendőr-főkapitányság Akármilyen Osztálya eljárást indított az ügyben" helyett Szilágyi Attila többes szám harmadik személyben, teljesen jogosan önmagát is a rendőrség tagjaként értelmezve azt merte írni cikke legvégén, a rendőrség hivatalos honlapján, hogy:
