USA;Donald Trump;

2019-08-23 10:50:00

Visszakozott Trump az adónyeséstől, mégsem csökkenti a bérből és fizetésből élők terheit

24 óra alatt gondolta meg magát.

Az amerikai elnök keddről szerdára meggondolta magát: mégsem csökkentené a bérből és fizetésből élők terheit. A hét első felében Donald Trump még arról beszélt, hogy a gazdasági növekedés előmozdítása érdekében mérlegeli a bérek és fizetések megadóztatásának a mérséklését. Szerdán azonban már azzal állt a nyilvánosság elé, hogy az amerikai gazdaság erős és egészséges, nincs szükség újabb adócsökkentésre. 

Az elnök bizonytalankodása arra vezethető vissza, hogy az utóbbi időben egyre több olyan elemzés és előrejelzés lát napvilágot, amely a gazdasági növekedés csökkenését, sőt leállását, esetlegesen a recesszió eshetőségét vetíti előre. Márpedig a jövő novemberi újraválasztására törekvő Donald Trump számára nélkülözhetetlen ütőkártya a tartós növekedés.

Az amerikai gazdaság immár tíz esztendeje, tehát Barack Obama időszaka óta szakadatlanul bővül, ami szokatlanul hosszú időszaknak számít. A 2016 novemberében elnökké választott Donald Trump számára létfontosságú, hogy ez fennmaradjon, mert egyébként otrombaságot otrombaságra halmoz a bel- és a külpolitikában, konfliktusokat gerjeszt, ahová csak lép, és ez könnyen megbosszulhatja magát a szavazófülkékben. 

Az elnök bevándorlásellenes, időnként rasszizmust szító retorikájával drámai mértékben növelte  az amerikai társadalom megosztottságát, miközben időnkénti antidemokratikus fellépésével, demagóg ellenségkeresésével alaposan próbára teszi a jogállamisági fékek és ellensúlyok teherbíró képességét.   

A külvilágban a legkülönbözőbb módokon elzárkózik a nemzetközi konszenzusra törekvéstől. Kivonta magát az olyan közös erőfeszítésekből, mint amilyen például a klímavédelem. Megzsarolta NATO-szövetségeseit, cserben hagyásuk eshetőségét is megpendítve. Viszályt próbál szítani közöttük, így például az Európai Unió egységét a Brexit forszírozásával, illetve a keleti EU-tagállamok magához édesgetésével, Brüsszellel való szembeállításával próbálja megbontani. Gazdasági háborút provokál nagy riválisával, Kínával, miközben fokozza az éles katonai konfliktus kockázatát Iránnal. Feléleszti a fegyverkezési versenyt Oroszországgal.

Jól megtanulta ugyanakkor a leckét, hogy amíg az amerikai középosztály elégedett anyagi helyzetének az alakulásával, addig nem nagyon hajlik az elnökváltásra.

Trump saját magát lavírozta abba a helyzetbe, hogy választási „aranytartaléka”, a növekedés most megkérdőjeleződött. Pedig korábban minden nagyon kedvezően alakult: elnökségének eddigi legnagyobb érdemi vívmányaként jelentős adócsökkentési csomagot tudott elfogadtatni az ezerféle érdek szabdalta törvényhozásban, és ezzel megalapozta azt az érvelést, hogy a növekedés ugyan nem vele kezdődött, de az, hogy tovább folytatódik, az már az ő érdeme.

A Kínával kibontakozó vámtarifa-háború azonban komoly veszélybe sodorja az amúgy is bizonytalan jövőjű, különböző ciklusok hullámzásának kitett növekedést. Trump a hét elején elismerte, hogy Kínával szemben követett politikája rövid távon fájhat az amerikaiaknak, de szerinte hosszabb távon mindez előnyökbe fordul majd át. Újabb adócsökkentési ötletét azonban először aligha vitatta meg alaposan a tanácsadóival: a fölvetés elhangzása után 24 órával már arról beszélt, hogy most nincs szükség a bérből és fizetésből élők adóterheinek a további mérséklésére.