Visszakozott Trump az adónyeséstől, mégsem csökkenti a bérből és fizetésből élők terheit

Publikálás dátuma
2019.08.23. 10:50

Fotó: RON SACHS / AFP
24 óra alatt gondolta meg magát.
Az amerikai elnök keddről szerdára meggondolta magát: mégsem csökkentené a bérből és fizetésből élők terheit. A hét első felében Donald Trump még arról beszélt, hogy a gazdasági növekedés előmozdítása érdekében mérlegeli a bérek és fizetések megadóztatásának a mérséklését. Szerdán azonban már azzal állt a nyilvánosság elé, hogy az amerikai gazdaság erős és egészséges, nincs szükség újabb adócsökkentésre.  Az elnök bizonytalankodása arra vezethető vissza, hogy az utóbbi időben egyre több olyan elemzés és előrejelzés lát napvilágot, amely a gazdasági növekedés csökkenését, sőt leállását, esetlegesen a recesszió eshetőségét vetíti előre. Márpedig a jövő novemberi újraválasztására törekvő Donald Trump számára nélkülözhetetlen ütőkártya a tartós növekedés. Az amerikai gazdaság immár tíz esztendeje, tehát Barack Obama időszaka óta szakadatlanul bővül, ami szokatlanul hosszú időszaknak számít. A 2016 novemberében elnökké választott Donald Trump számára létfontosságú, hogy ez fennmaradjon, mert egyébként otrombaságot otrombaságra halmoz a bel- és a külpolitikában, konfliktusokat gerjeszt, ahová csak lép, és ez könnyen megbosszulhatja magát a szavazófülkékben.  Az elnök bevándorlásellenes, időnként rasszizmust szító retorikájával drámai mértékben növelte  az amerikai társadalom megosztottságát, miközben időnkénti antidemokratikus fellépésével, demagóg ellenségkeresésével alaposan próbára teszi a jogállamisági fékek és ellensúlyok teherbíró képességét.    A külvilágban a legkülönbözőbb módokon elzárkózik a nemzetközi konszenzusra törekvéstől. Kivonta magát az olyan közös erőfeszítésekből, mint amilyen például a klímavédelem. Megzsarolta NATO-szövetségeseit, cserben hagyásuk eshetőségét is megpendítve. Viszályt próbál szítani közöttük, így például az Európai Unió egységét a Brexit forszírozásával, illetve a keleti EU-tagállamok magához édesgetésével, Brüsszellel való szembeállításával próbálja megbontani. Gazdasági háborút provokál nagy riválisával, Kínával, miközben fokozza az éles katonai konfliktus kockázatát Iránnal. Feléleszti a fegyverkezési versenyt Oroszországgal. Jól megtanulta ugyanakkor a leckét, hogy amíg az amerikai középosztály elégedett anyagi helyzetének az alakulásával, addig nem nagyon hajlik az elnökváltásra. Trump saját magát lavírozta abba a helyzetbe, hogy választási „aranytartaléka”, a növekedés most megkérdőjeleződött. Pedig korábban minden nagyon kedvezően alakult: elnökségének eddigi legnagyobb érdemi vívmányaként jelentős adócsökkentési csomagot tudott elfogadtatni az ezerféle érdek szabdalta törvényhozásban, és ezzel megalapozta azt az érvelést, hogy a növekedés ugyan nem vele kezdődött, de az, hogy tovább folytatódik, az már az ő érdeme. A Kínával kibontakozó vámtarifa-háború azonban komoly veszélybe sodorja az amúgy is bizonytalan jövőjű, különböző ciklusok hullámzásának kitett növekedést. Trump a hét elején elismerte, hogy Kínával szemben követett politikája rövid távon fájhat az amerikaiaknak, de szerinte hosszabb távon mindez előnyökbe fordul majd át. Újabb adócsökkentési ötletét azonban először aligha vitatta meg alaposan a tanácsadóival: a fölvetés elhangzása után 24 órával már arról beszélt, hogy most nincs szükség a bérből és fizetésből élők adóterheinek a további mérséklésére. 
Témák
USA Donald Trump

„Egy euró, és Vallónia az öné” – Flamand politikusok üzentek Trumpnak

Publikálás dátuma
2019.08.23. 10:04

Fotó: Alain Pitton / AFP
A tréfának szánt ajánlatot egy fotóval egészítették ki, amelyre Trump feliratú felhőkarcolót is montíroztak.
Belga flamand politikusok felajánlották Belgium vallon vidékeit Donald Trump amerikai elnöknek egy euróért - jelentette csütörtökön este a Fox amerikai televízió. A tréfának szánt ajánlatot az Új Flamand Szövetség nevű flamand konzervatív párt ifjúsági szervezete tette.
„Kedves Donald Trump elnök, egy euró, és Vallónia az öné. Jelentkezzen nálunk”

– írták Twitter-üzenetükben.

A bejegyzést fotóval egészítették ki, amelyre Trump feliratú felhőkarcolót montíroztak.
A fénykép ahhoz hasonlított, amelyet Donald Trump tett közzé a hét elején, grönlandi tájba ágyazva egy felhőkarcolót, azzal a szöveggel:
„Ígérem, hogy ilyet nem csinálok Grönlandon!”

Az amerikai elnök azt követően viccelődött így, hogy a múlt hét végén nyilvánosságra került: szűk körben többször is felvetette Grönland megvásárlásának lehetőségét. Belgium két közössége – a holland nyelven beszélő Flandria és a francia nyelvű Vallónia lakossága – között mindig volt rivalizálás, vagy éppenséggel feszültség. Az elmúlt években Flandriában jelentősen megerősödtek a két csoport elszakadását szorgalmazó pártok. Az Új Flamand Szövetség a 150 tagú belga parlamentben 43 képviselői bársonyszékkel rendelkezik. Donald Trump Grönland megvételére vonatkozó felvetését egyébként sem a Dán Királyság – amelynek része az autonómiát élvező Grönland –, sem a grönlandi lakosság nem találta viccesnek. Mette Frederiksen dán kormányfő úgy nyilatkozott, hogy a sziget nem eladó. Katrín Jakobsdóttir izlandi kormányfő pedig csütörtökön azt mondta, hogy nem tudja fogadni Mike Pence amerikai alelnököt, aki szeptember elején a szigetre látogat, mert éppen akkor külföldön lesz. Trump „undoknak” minősítette a dán kormányfő nyilatkozatát, és lemondta jövő hétre tervezett koppenhágai látogatását.

Kína lassan fegyverkezésben is túlnő az amerikaiakon

Publikálás dátuma
2019.08.23. 09:40

Fotó: Li Ziheng / Xinhua News Agency
Washingtonban pontosan tudatában vannak a fenyegetésnek – legfeljebb nem mondták ki olyan nyíltan, ahogy az ausztrál tanulmány megtette.
Az Egyesült Államok többé nem az első erő Ázsiában, és az egyre növekvő kínai hadsereg rakétái órák alatt felülkerekednének térségbeli bázisain – kongatta meg a vészharangokat új jelentésében az ausztráliai központú United States Study Center. A terjedelmes tanulmányban alapvetően két dologgal indokolják a fordulatot. Egyrészt a nagyszabású kínai haderőfejlesztéssel, különösen a több ezresre tehető rakétaarzenállal, amely becsléseik szerint egy meglepetés támadás esetén már a háború korai szakaszában képes lenne megsemmisíteni az előretolt amerikai bázisokon állomásozó harci repülőgépek 70 százalékát. Másrészt a hosszú évek óta elhibázott washingtoni stratégiával, kezdve a meghaladott szuperhatalmi elképzeléssel, a forráshiánnyal, a közel-keleti háborúk negatív következményeivel. A jelentés persze nem azt állítja, hogy egy fegyveres konfliktusban az Egyesült Államok alulmaradna Kínával szemben, inkább arra a következtetésre jut, hogy nem lenne képes hatékonyan és elég gyorsan megvédeni térségbeli érdekeit. A szerzők egyik következtetése éppen ezért az, hogy régiós szövetségeseinek, jelesül Ausztráliának vagy Japánnak is komolyabb erőfeszítéseket kell tenniük Kína ellensúlyozására és az amerikaiak támogatására. A CNN kérésére a jelentést amerikai részről nem is kommentálták, Pekingből annyit válaszoltak, hogy a hadseregük „védelmi feladatokat” lát el. Az amerikai védelmi költségvetés még mindig messze a legnagyobb a világon: a svéd SIPRI adatai szerint 2018-ban 649 milliárd dollárra rúgott, – az idei évre Donald Trump 750 milliárd dollárt kért –, miközben Kínáé „alig” 250 milliárd dolláros volt. Ám a tanulmány emlékeztet rá, hogy az amerikai hadsereg az egész világon jelen van, és ugyanazon erők fenntartása egyre drágább, kevesebb jut haderőfejlesztésre. Közben a kínai hadsereg sokkal inkább a térségre koncentrál – bár tavaly Dzsibutiban már kínai bázist is nyitottak –, a növekedés folyamatos és kiszámítható. Az anyag rámutat: míg 1995-ben az Egyesült Államok és szövetségeseik a világ védelmi költségvetésének 80 százalékát adták, addig ma már csak 52 százalékát. Az ausztrál tanulmányt olvastán persze aligha lepődtek meg a Pentagonban. Mint a CNN is emlékeztet rá, a kongresszusban tavaly novemberben mutattak be egy bizottsági jelentést, amely arra figyelmeztetett, „az Egyesült Államok elfogadhatatlanul magas veszteségeket szenvedne, csak nagy nehézségek árán győzne, sőt talán veszíteni egy Kína vagy Oroszország elleni háborúban.” A Pentagon éves jelentése ugyancsak az egyre izmosodó kínai hadseregre, különösen az elképesztő iramban növekvő haditengerészetre – már az első kínai repülőgép-hordozó is kifutott a tengerre –, rakétákra és kémkedésre fókuszált. A James Mattis korábbi védelmi miniszter által bemutatott nemzetvédelmi stratégia ugyancsak kiemelt helyen kezelte a kínai fenyegetést, ahogy utódai, az azóta „családi okok” miatt ugyancsak távozásra kényszerülő Patrick Shanahan, majd Mark Esper is ismert volt kemény Kína-politikájáról. Sőt, a vezérkari főnökök bizottságát vezető tábornok is arról beszélt meghallgatásán, hogy a következő évszázadban Kína lesz a legfőbb kihívójuk. Washingtonban tehát pontosan tudatában vannak a fenyegetésnek – legfeljebb nem mondták ki olyan nyíltan, ahogy az ausztrál tanulmány megtette.  
Szerző
Frissítve: 2019.08.23. 10:29