Ne kiváltság legyen a pontos szűrés

Publikálás dátuma
2019.08.25. 14:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Az államilag támogatott genetikai szűréseken gyakran ijesztik meg feleslegesen a babát váró szülőket, a pontosabb eredményt adó vizsgálatok azonban méregdrágák. Civilek évek óta küzdenek azért, hogy ne múlhassanak életek az ilyen rendszerhibákon, és minden család hozzájuthasson a megfelelő vizsgálatokhoz.
Az alig öthetes ikerpár teli hassal, boldogan pillog, miközben a zsúfolt, eklektikus forgatagban angol, francia, orosz, spanyol és persze magyar turisták jönnek-mennek körülöttük. A budapesti Szimpla Kertben vasárnap tartott Közös lábos főzésen vagyunk, ahol a palóc levest, túrógombócot, muffint vagy pogácsát vásárlók ezúttal a Babagenetika mozgalmat segítik. A négy éve indult kezdeményezés legfőbb célja, hogy a gyermeket váró szülők pontosabb képet kaphassanak arról, mik is az ideális vizsgálati módszerek, ezek hol érhetők el, és a szűréseknek milyen kockázatai lehetnek. Az ikerpár és szüleik is a mozgalom által támogatott rászoruló család egyike, a gyerekek hatan vannak testvérek. Ők is tudják, milyen fontos, hogy ne csak azok számára legyen opció a pontos és megbízható szűrés, akiknek erre van 200 ezer forintjuk. Ezen ugyanis életek múlnak. „Mikor három és fél éve a kisfiamat, Milánt vártam, az első – állami ellátás keretein belül végzett, kötelező – genetikai teszt nagyon magas kockázatot hozott ki Down-szindrómára. Sokkal nagyobbat, mint amit a korom indokolt volna. De akkor sem az orvosomtól, sem a védőnőtől, sem más, hivatalos fórumon nem kaptam megfelelő tájékoztatást arról, hogy milyen lehetőségek vannak. A többség, hozzám hasonlóan, egyáltalán nem tudja, hogy hova, merre lehet menni. Nekem is magamtól kellett utánajárni annak, hogy ilyenkor milyen lehetőségek vannak, így találtam rá a Babagenetikára és jutottam el egy magán-géndiagnosztikai centrumba, ahol a 15. héten anyai vérből vett szűrővizsgálatokat végeztek. Kiderült: egészséges a baba” – meséli Nemes-Lovas Ágnes.  

Téves tesztek

A vizsgálatot azonban, aminek ára akkor 200 ezer forint volt, nem téríti a társadalombiztosító, és messze nem engedheti meg magának minden édesanya, akinél az ingyenes, állami szűrésen problémát észlelnek. Belőlük pedig akad szép számmal, Nemes-Lovas Ágnesnek is több ismerőse, barátja esetében hozott ­rossz­ eredményt az állami szűrés. Akik nem engedhették meg maguknak a méregdrága magánellátást, azok végigizgulták a terhességet. Ő ma azért segít a gyűjtésben, hogy mások ne küzdjenek olyan információ­hiánnyal, mint amivel korábban neki kellett, és mindenki a megfelelő vizsgálatokat kaphassa. Vannak, akik az első, aggasztó teszt után a szintén államilag támogatott, hasfalon keresztül vett magzati mintavételt választják, hogy kiderüljön: valóban beteg-e a baba. Erre azonban gyakran sokat kell várni. Így miközben egy magánintézményben komoly tízezrekért már a 12. héten elvégezhetők a vizsgálatok, addig az államilag finanszírozott ellátás esetében a 22. hétig is kitolódhat a diagnózis felállítása. „Magyarországon a Down-gyanús esetek több mint 90 százaléka terhességmegszakítással végződik, miközben egyáltalán nem biztos, hogy beteg a baba. Szomorú tapasztalatom, hogy gyakran az orvosok is szemrebbenés nélkül küldik abortuszra a nőket” – mondja Sevcsik M. Anna, a Babagenetika Egyesület szülőanyja, öt gyermek édesanyja.  

Az orvosok sem tudják

A Szimplában tartott Közös láboson, ahol minden héten más civil szervezet kap lehetőséget a megjelenésre, most Forró Tímea, a Babagenetika egyik nőgyógyász szakértője, egy fővárosi állami kórházban rezidens is, önkéntesként áll a pult mögött. Tőle tudjuk meg, hogy bár nincs 100 százalékos pontosságú szűrővizsgálat, ami olcsóbb, annak egyértelműen magasabb a hibarátája, mint egy összetettebb és emiatt drágább (akár 200 ezer forintos) tesztnek. Úgy tapasztalja, bizony olykor a szakemberek sincsenek tisztában azzal, hogy milyen aktuális genetikai szűrővizsgálatok érhetőek el. A frissen a szakmába került, fiatal szakorvosok, főorvosok esetenként tájékozottabbak a legújabb trendeket illetően. Tímea egy éve találkozott a mozgalommal, és mint mondja, nagyon örül, hogy végre van egy hiteles forrás, ami segíti a szülőket. „Bár az állami rendelésen elég kevés idő jut egy betegre, én mindig elmondom, hogy milyen támogatott szűrések érhe­tőek el, és mellettük milyen magánellátásban igénybe vehető genetikai vizsgálatok vannak. Babagenetikás prospektust is adok, és ha kell, e-mailben küldöm a lehetőségeket” – mondja a szakorvosjelölt. A pult végén most is található babagenetikás tájékoztató, toll, reklámtáska, a fenntarthatóság jegyében péksüteményeknek varrt vászontáska. A Közös lábosra többen saját süteményeket is hoztak, hogy azok eladásával segítsék a mozgalmat. Jókedvűen és fáradhatatlanul sürögnek az izzasztó melegben, miközben arról mesélnek, hogyan változtatta meg az életüket a babagenetikás zárt Facebook-csoport, ahol a tagok egymást is támogatják. A mozgalom elindítója, Sevcsik M. Anna és férje elengedték az élettel összeegyeztethetetlen, Edwards-kórral diagnosztizált babájukat, de a kórházi élmény mélyen traumatizálta őket. Anna szerette volna, ha mások előbb kapnak segítséget és támogatást. A csoportban számtalan történet olvasható traumákról, félelmekről, elengedésről. A különböző élethelyzetek olvasása segíti a feldolgozást azoknak, akik elveszítették, elengedték vagy megtartották a babájukat. „Egy-két jó szót mindenki kap, Anna mindenkinek válaszol. Sokat jelent, hogy elérhető egy ilyen fórum, ahol a nők kiírhatják a fájdalmukat és rájöhetnek arra is, hogy nincsenek egyedül” – mondja Nemes-Lovas Ágnes, aki két túrógombóc eladása közben az érdeklődő magyaroknak a mozgalomról is mesél. Arról, miért lenne fontos, hogy a genetikai vizsgálatok elérhetőbbek, olcsóbbak vagy akár ingyenesek legyenek.  
Forró Tímea, Sevcsik M. Anna és Nemes-Lovas Ágnes
Fotó: Molnár Ádám / Népszava

Méltóságot minden családnak!

A Babagenetika sokat fejlődött az elmúlt években – mondja Anna, aki közben rendíthetetlenül meri a forró levest a külföl­dieknek. „Most az állam felé fordulunk azért, hogy a kötelező szűrővizsgálatokra vonatkozó hivatalos, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiadott iránymutatást gondolják át. A cél, hogy megmutassuk, mennyire változóan tartják be az ajánlást a kórházak és magánintézmények, valamint mekkora probléma, hogy nincsenek megfelelő szankciók, ha ettől eltérnek. Pedig a méltóságot és a megfelelő körülményeket mindenkinek meg kellene adni az intézményekben. Mikor én elengedtem a babámat, két, akkor szült nővel kerültem egy szobába. Én a kicsit gyászoltam, ők örültek az ő gyermeküknek. Mindenki számára nagyon megterhelő volt, hogy egy szobában kellett feküdni” – emlékezik vissza Anna. A mozgalom önkénteseinek száma egyre nő, fontos szerephez jut a gyerekek érzékenyítése, hogy megtanítsák őket elfogadni, ítélkezésmentesen élni, és pozitív példákat állítsanak eléjük. Anna és más tagok gyermekei is rendszeresen részt vesznek a mozgalom rendezvényein. A Babagenetika is alapító tagja a Női Ligának, melyet az egészségmegőrzés területén dolgozó civil szervezetek (Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen és a Mellrákinfó Egyesület, Női Egészségért Alapítvány, Mályvavirág Alapítvány) azért hoztak létre, hogy a lehető legjobban tudják tájékoztatni a magyar nőket és a társadalmat. Remélhetőleg a döntéshozók is meghallják a szavukat!

Mit, mikor, mennyiért?

 Nincs standard válasz arra a kérdésre, hogy pontosan milyen genetikai szűrővizsgálatokat érdemes elvégeztetni; és bár sosem lesz olyan teszt, ami egymagában 100 százalékos biztonsággal ad eredményt, a vizsgálatok is folyamatosan változnak – ezért minél összetettebbet érdemes választani. „Fél éve az egyik anyai vérből vett genetikai teszt még 18 rendellenességre szűrt, most már 94-re. Az árak is ingadoznak, ez a vizsgálat például most közel 200 ezer forintba kerül. Ha valaki ezt nem akarja/tudja finanszírozni, egy megfelelő, ultrahangot és vérvételt jelentő kombinált tesztre érdemes elmenni egy magánintézménybe. Ennek ára 40-50 ezer forint körüli és az Edwards-, Down- és Patau-szindrómára szűr. Államilag finanszírozottan csak 12. és a 18. héten végzett genetikai ultrahang érhető el, de ez igen kevés ” – mondja Sevcsik M. Anna. Nem mindegy azonban, hogy melyik magánintézménybe mennek a szülők, ugyanis sokszor nem megfelelő körültekintéssel tájékoztatják, és a méregdrága vizsgálat felé terelik őket, mikor pedig indokoltabb lenne egy lepényi mintavétel vagy magzatvízvétel. Sőt ugyanaz a vizsgálat az egyik helyen 80, míg a másikon 95 százalékos hatékonyságú is lehet attól függően, hogy melyik céggel szerződött az intézmény. „Ami a legfontosabb, hogy az eredményeket szóban is értékelje ki egy megfelelő szakember, klinikai genetikus, hogy ne csak egy papírt kapjanak a szülők, hiszen gyakran azt a nőgyógyászok sem tudják megfelelően értékelni. Arról nem is szólva, milyen káros lehet, ha egymás tesztjét próbálják megmagyarázni laikusok a fórumokon” – hangsúlyozza Sevcsik M. Anna.

Szerző

Ha a gólya nem hozza

Publikálás dátuma
2019.08.25. 11:27

Fotó: Daniel Ingold / AFP - Cultura Creative
Párok százai mennek minden évben külföldre, hogy szülővé válhassanak, mert a magyar meddőségi klinikákon a jelenlegi törvényi szabályozások mellett már nem tudnak rajtuk segíteni. Bár bizonyos modern eljárások itthon is elérhetőek, azok a nők, akiknek csak donorpetesejttel lehetne gyerekük, gyakorlatilag esélytelenek Magyarországon.
„2015-ben egy spontán genetikai mutáció miatt elvesztettük az első lányunkat. Egy évvel később volt egy vetélésem, ezért inkább úgy döntöttünk, belevágunk a lombikba. Két sikertelen próbálkozás után teljesen padlóra kerültem. Elkezdtem kutakodni, ekkor került képbe Csehország, ahol törvényileg engedélyezett, hogy az embriókat a méhbe való visszaültetés előtt genetikailag megvizsgálják. Ezt a sok veszteség után egyfajta ga­ran­ciá­nak láttam, hogy egészséges babánk lehet. A bevizsgált négy embriónkból hármat egészségesnek találtak. Az egyikük most itt szuszog mellettem, a másik kettő lefagyasztva várja, hogy visszamenjünk értük, ha kistestvért szeretnénk” – meséli Ági, aki szerint enélkül az úgynevezett preimplantációs genetikai szűrés (PGS) nélkül a lombikozás olyan, mint a szerencsejáték. A szakma véleménye azonban nem ennyire egyöntetűen lelkes az eljárással kapcsolatban, nem véletlen, hogy világszerte komoly viták folynak róla, és a szabályozás sem egységes. Csehországban például rutinbeavatkozásnak számít, így nem véletlen, hogy a sikertelenségben sokszor elcsigázott, reményvesztett magyar párok százai ülnek autóba és célozzák meg Brnót, ahol van olyan klinika, ahol magyar nyelvű honlap, koordinátorok és magyar orvos is várja őket. A „vándorlás” oka nem csak a PGS technológia alkalmazása. Bár a meddőség manapság már sokszor fiatal párokat is érint, azzal, hogy a gyermekvállalás egyre későbbre tolódik, és sok nő 35-40 éves kora fölött dönt úgy vagy kerül olyan helyzetbe, hogy szülni szeretne, egyenes arányban növekszik azoknak a száma is, akik orvosi segítségre szorulnak a teherbeeséshez. És sajnos azoknak a nőknek a száma is, akiknek már nincsenek fogamzásra alkalmas petesejtjeik. Számukra a petesejt-donáció jelenthet megoldást, ami itthon olyan szigorúan szabályozott, hogy szinte lehetetlen. Nem így Csehországban. Magyarországon az embrionális korban végzett vizsgálatok közül jelenleg csak az úgynevezett preimplantációs genetikai diagnosztika, vagyis a PGD engedélyezett. Ezek a beültetés előtt elvégzett genetikai vizsgálatok azok számára érhetőek el, akik lombikprogramban vesznek részt, és esetükben 10 százaléknál nagyobb a kockázata valamilyen betegség kialakulásának. A PGD genetikai szűrések egy része már egy évtizede elérhető idehaza is. Az embriókból három- vagy ötnapos korukban mintát vesznek, és az így kinyert néhány sejtet megvizsgálva, csak azokat ültetik vissza végül, amelyek biztosan teljesen egészségesek. „Magyarországon csak akkor lehet elvégezni egy ilyen eljárást, ha a szülőpár valamelyikének van valamilyen betegsége, ami indokolja” – magyarázza Kékesi An­na, az Istenhegyi Géndiagnosztikai és Családtervezési Központ biológus genetikusa. Ilyen indokolt eset, ha a pár valamelyik tagjának van egy olyan kromoszómaátrendeződése, ami ugyan tünetmentes és a mindennapokban semmilyen problémát nem okoz, de az ivarsejtjeiben olyan eltéréseket eredményez, amelyek miatt a magzat beteg lehet. „Ezekre a rendellenességekre általában csak sorozatos korai vetélések után derül fény. Az érintett párok esetében jelentősen megemeli az egészséges gyerek születésének esélyét a PGD, már amennyiben úgy döntenek, a természetes út helyett a mesterséges megtermékenyítést, a lombikot választják. Az utóbbi években körülbelül 50-60 ilyen esetünk volt évente” – mondja Kékesi Anna.  

Fontos, mégis alig végzik

Ennél is kevesebb, évente körülbelül 30 PGD-t végeznek olyan monogénes betegségek esetén, amikor egy szülői génhiba miatt egy betegség öröklődésének kockázata 10 százalék feletti – ilyen például a cisztás fibrózis, a Huntington-kór vagy a vérzékenység. Ezekben az esetekben az eljárás rendkívül bonyolult és drága – már az embriók vizsgálata előtt hónapokkal, a családtagok bevonásával elkezdődik –, de Kékesi Anna szerint nem kétséges, hogy az ilyen komoly betegségeknél indokolt az embriók szűrése, hiszen ez a legbiztonságosabb módja, hogy ezeknek a pároknak egészséges gyereke szülessen. Ezek hiányában legkorábban a terhesség 11. hetében lehet genetikai vizsgálatot végezni a méhlepényből vett mintával, és ha bebizonyosodik a baba betegsége, nincs más megoldás, mint az abortusz, vagy annak vállalása, hogy a gyerek betegen fog megszületni. Mindkét döntés hatalmas lelki és fizikai megterhelés az anya és a család számára. Mint a fenti számok mutatják, a PGD egyelőre nem túl elterjedt. Ennek az egyik oka, hogy három olyan meddőségi klinika működik Magyarországon, ahol az embriológusok képesek a csupán néhány napos, kevés sejtes embriókból úgy levenni néhány vizsgálatra szánt sejtet, hogy azok ne sérüljenek. Magát a genetikai vizsgálatot pedig jelenleg kizárólag az Istenhegyi Géndiagnosztikai és Családtervezési Központban végzik. „Jelenleg folynak a tárgyalások a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (az egykori OEP), és úgy néz ki, hogy a jövőben a PGD államilag finanszírozottá fog válni indokolt esetekben” – mondja Kékesi Anna, előrevetítve, hogy a jövőben több párnak tudnak majd segíteni. Az eljárás ára egyébként 100 ezer és 1 millió forint között mozog a vizsgálandó embriók számától függően.  

Egy betű, nagy különbség

A cikk elején említett, Csehországban törvényes és gyakran alkalmazott – sok más magyar nő mellett Ági embrióin is elvégzett – PGS-vizsgálat viszont nem elérhető itthon. Ez már nem az öröklött betegségek megjelenésének kockázatát vizsgálja, hanem azokat a mutáció következtében megjelenő rendellenességeket, amelyek kockázata az anya életkorának növekedésével emelkedik. Ilyen például a Down-szindróma. „37-40 év felett tartom indokoltnak ezt a vizsgálatot, ahogy a kor előrehaladtával romlik a petesejtek minősége. Amiért a szakma itthon mégis elutasítja, az azért van, mert a mintavétel pillanatában, vagyis az embrió ötnapos korában a hibajavító mechanizmusok nagyon erősen működnek. Vagyis előfordulhat, hogy a kivett egy-két sejt Down-szindrómát mutat, de az embrió a végére mégis egészséges lenne. A PGS-vizsgálat miatt viszont nem ültetik vissza az anya méhébe” – ismerteti az eljárással kapcsolatos legkomolyabb dilemmákat Kékesi Anna, de hozzáteszi: az idősebb anyák esetében biztosan növelné az egészséges babák születésének esélyeit az eljárás, itthon még sincs szó az engedélyezéséről. Néhány évvel ezelőtt hatalmas botrányt okozott, amikor kiderült: engedély nélkül, 400 ezer forint körüli összegért mégis csináltak PGS-t a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetben. Akkor az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala azonnali hatállyal megtiltotta a szűrővizsgálatok elvégzését az intézetben. Az eljárással kapcsolatos vita azóta sem került nyugvópontra. Pártolói szerint jelentősen növeli a lombik sikerességének esélyét, és csökkenti a vetélések kockázatát. A kritikusok viszont aggódnak, hogy az eljárás elhozhatja a „génszerkesztett” babák korát, vagy a szülők válogathatnak az embriók között különböző tulajdonságaik szerint. Az embriók neme például kiderül a PGS-vizsgálatból, de választani (egyelőre) nem lehet. Az eljárás természetesen nincs ingyen, Ági azt mondja, háromszori Brnóba utazással és a lombikhoz kapcsolódó gyógyszerköltséggel együtt 6000 eurót (kb. 2 millió forintot) hagytak a cseh klinikán. De sem ez, sem a PGS-ről szóló szakmai viták nem érdeklik most, jobb dolga van: sok év várakozás után a kisfiával foglalkozhat.  

Inkább legyen idegen

A cseh klinikák másik vonzerejét az adja, hogy itt – szemben Magyarországgal – az anonim petesejt-donáció, pénzért cserébe persze, teljesen legális. Itthon a jelenlegi törvények szerint kétféleképpen lehet petesejthez jutni, amennyiben egy nőnek már nincs saját, használható ivarsejtje. Az egyik lehetőség, hogy ha a párnak van egy 35 év alatti, már szült nőrokona, aki szívesen adja oda a petesejtjét. Ezenkívül elméletileg anonim módon is lehet adományozni, gyakorlatilag azonban nulla az esélye annak, hogy valaki vállalkozik az egyébként nem kellemes leszívásra puszta emberbaráti szeretetből. Pénzt adni a sejtekért viszont minden esetben illegális és szervkereskedelemnek számít Magyarországon. Rokonoktól viszont a legtöbben nem szívesen kérnek ilyesmit. Több érintett is azt mondta lapunknak, lelkileg sokkal nehezebb lenne, ha a gyerekük biológiai anyukája a saját rokonuk lenne, mint ha egy idegen. „Az unokahúgom szívesen adott volna nekünk petesejtet. De belegondoltam, hogy milyen furcsák lennének a karácsonyok és a családi ünnepek, tudva, hogy a baba valójában az ő génjeit hordozza” – mesél a dilemmájáról a 43 éves Éva, aki most 30 hetes terhes. Neki van már egy felnőtt fia, sőt egy 17 hónapos unokája is, de a párjának, akivel három éve ismerkedett meg, még nincs gyereke. A kora miatt hamar kiderült, hogy csak lombikkal lehet közös babájuk, de Éva hormonális értékei a Magyarországon, magánellátásban, vagyis pénzért végzett kezelések során egyre romlottak. Így egyre távolabbra került a cél, hogy saját petesejtből szülessen gyerekük, végül tavaly nyár elején döntöttek úgy, nem öntenek több pénzt a felesleges próbálkozásokba, és Csehország felé vették az irányt. Bár neki is meg kellett emésztenie, hogy donorra szorul, nem volt kérdés, hogy belevágnak-e. Megnyugtatja a tudat, hogy a hasában növekvő babát ő táplálja, gyarapítja, testileg, lelkileg. Babakönyvet készít, hogy később elmesélhesse neki születése történetét, mert biztosan nem akar titkolózni. Bár ez még évekig nem jön szóba, el fogja mondani neki: ő az igazi anyukája, de a megszületéséhez egy másik néni segítségére is szükség volt. „A klinika azt állítja, 2000 donorral állnak kapcsolatban, többségük egyetemista. Brno utcáin sétálgatva kicsit még nevetgéltünk is, hogy lehet, éppen itt jön szembe velünk a donorunk. Hajszín, szemszín, magasság, testalkat és vércsoport szerint velem egyező nőtől kaptuk a sejteket, amiből 5 embrió maradt, ha szeretnénk, egy évvel a szülés után visszamehetünk értük” – mondja Éva, akinek egyedül az fáj, hogy sokszor úgy érzi: még a lombikos közösségek is elítélik a „donorosokat”. Neki nincs kétsége, hogy ez volt az ő útjuk, de elismeri: ha valaki nem képes túllépni a kételyein, inkább bele se vágjon. Egy petesejtdonoros lombik Csehországban körülbelül 2-3 millió forintba kerül, ennek egy részét a sejt adományozója kapja. Kékesi Anna szerint, miközben a gyermek iránti vágy teljesen érthető, egy 45 év körüli nő terhességének jóval több kockázata van, mint egy fiatalénak, a petesejt-donáció esetében is. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy ma már magyar nők százai – idősebbek és fiatalabbak – szülnek gyereket cseh (jóval kisebb számban spanyol és szlovák) klinikák közreműködésével. Ezek a párok mindössze kétszer-háromszor fordulnak meg a külföldi orvosaiknál, akikkel e-mailben, esetleg Skype-on kommunikálnak. Így a rendszer valójában nem működne a magyar kollégáik közreműködése nélkül. Vannak magyar gyógyszertárak, ahol elfogadják a Csehországban kiállított recepteket, és az embriók beültetése előtt magyar orvosok végzik a szükséges ultrahangvizsgálatokat is jobbára magánrendeléseiken, pénzért. Sőt vannak meddőségi orvosok, akik maguk javasolják a külföldi klinikákat azoknak, akiknek a magyar szabályozások szerint már nem tudnak segíteni. Mindez számos etikai kérdést felvet. Ez azonban a legkevésbé sem izgatja azt a sok száz magyar párt, akiknek külföldön segítettek, hogy szülővé válhassanak.
Szerző

Heti abszurd: Királyság

Senki se irigyelje az angol uralkodót. Még akkor se, ha már több mint 67 éve ül a trónon, amivel természetesen rekorder. És akkor se, ha a legfrissebb felmérés szerint ő a brit királyi család legnépszerűbb tagja. Megelőzi két unokáját, Harryt – aki tavaly még első volt – és Vilmost is, az első számú trónörökös, vagyis fia, Károly pedig csak a hetedik. Szegény II. Erzsébetet azonban annyira kötik a régmúltból megöröklött szabályok, hogy sosem volt könnyű az élete. Például azért sem, mert amikor fel kell olvasnia a mindenkori kormány törvényalkotási programját, koronát visel. A gyémántokkal ékesített Imperial State Crown pedig nagyon nehéz. Maga a királynő mesélte el egy tévéműsorban, hogy mennyire óvatosnak kell lennie, nehogy kitörje a nyakát. Ilyenkor a papírt emeli a szeméhez, miáltal a korona a fején marad és nem zuhan le, ugyanakkor a nyakcsigolyáját sem terheli meg túlságosan. És ez még nem minden. A protokoll szabályozza, miképpen érintkezhet az alattvalókkal és a vendégekkel. Megrökönyödést váltott ki 2012 májusában, amikor az amerikai elnök felesége egy vacsorára érkezve megölelte II. Erzsébetet. Ami természetesen szigorúan tilos (lett volna). Hiszen a királynőt nem lehet megérinteni, viszont beszélgetést csak ő kezdeményezhet. Meglehet, Michelle Obama ezt nem tudta vagy csak nem érdekelte. Még mindig jobban járt azonban, mint egy magyar nagykövet a hatvanas években. A legenda szerint ugyanis megbízólevele átadása után – ahogy az szokás – az uralkodó beszédbe elegyedett vele. Emberünknek – aki politikai kinevezett volt és egyáltalán nem jártas a diplomáciában – több se kellett. Észlelte, hogy a királynőt mennyire érdekli a családja, hát gyorsan előkapta a családi fotókat és hosszas előadásba kezdett róluk. Mindjárt lett dolguk a protokollosoknak. A szabályok közé tartozik, hogy a királyi család tagjai nem nyilváníthatnak véleményt politikai kérdésekben. Ez napjainkban azért érdemel figyelmet, mert csalódhatnak azok, akik abban bíznak, hogy majd II. Erzsébet rendet tesz a Brexit körül. Komoly vélemények is napvilágot láttak arról, hogy – végső megoldásként – neki kellene megfékeznie az új kormányfőt. Boris Johnson ugyanis eltökélte, hogy az Egyesült Királyság akkor is elhagyja október 31-én az uniót, ha nem sikerül megállapodni a távozás körülményeiről. Kerül, amibe kerül – mondhatja, de a rendezetlen kilépés árát persze nem ő, hanem első fokon a brit állampolgárok, aztán pedig egész Európa, sőt a civilizáltnak mondott világ fizeti meg. Ám a britek még mindig jobban járnak Johnsonnal, mint a hozzá hasonlóan „elefánt a porcelánboltban” szindrómát megvalósító amerikai elnökkel saját népe meg a világ többi része. Ráadásul a szigetországban még reménykedhetnek abban, hogy majd a királynő csinál valamit (még ha nem is tud). Az Egyesült Államok azonban nem királyság, és ennek hátrányait csak most láthatjuk igazán. Bár az sincs kizárva, hogy Donald Trump egyszer megkoronáztatja magát.
Témák
Heti abszurd
Frissítve: 2019.08.25. 10:06