Stílusbravúrok Frisell-módra

Publikálás dátuma
2019.08.24. 12:00

Fotó: JOHN WATSON
Korunk egyik legeredetibb gitárosa, Bill Frisell ezúttal nem szólóban vagy zenekarral, hanem Thomas Morgan nagybőgőssel alkotott duóban kápráztatja el a jazz (és számos rokon műfaj) kedvelőit.
A patinás szaklap, a Downbeat kritikusa Frisellt „stílusakrobatának” nevezi, és igaza van. A 68 éves gitáros-zeneszerző egész pályafutása a beskatulyázás ellen, a műfaji határok lebontására irányul. Így volt ez, amikor John Zorn oldalán a New York-i avantgárd művészközösség oszlopos tagjává vált, s akkor is, amikor oroszlánrészt vállalt Paul Motian dobos zenekarában. A 2000-es évek eleje óta, szólistaként és zenekarvezetőként pedig már tényleg saját zenei invencióit tudja megvalósítani, így egy-egy új lemez vagy turné előtt a közönség sohasem tudhatja, mire is számíthat tőle. A felhasznált matéria lehet akár jazz-örökzöld, blues-klasszikus, country, filmzene vagy rock – stílusbravúrjaival minden esetben saját képére formálja azt. Persze erre is van már definíció: az Americana, amit magyarra leginkább olvasztótégelyként lehetne fordítani.
Frisellnek most egy picit régebbi és egy vadonatúj lemeze került kezembe, amelyek ikerdarabok, bár megjelenésük között csaknem másfél év telt el. Mégis érdemes egymás után meghallgatni őket (akár többször is), mert ezer szállal kapcsolódnak. Mindkettőt nagyon puritán felállásban, a nála harminc évvel fiatalabb bőgőssel, Thomas Morgannel duóban vette fel a legendás Village Vanguard jazzklubban. Kettejük között csodálatos zenei dialógusok születtek. Ha csak annyit írok, hogy érzékenyen, empatikusan figyelnek egymásra, s párbeszédeik lírai és drámai kontextusban is kiemelkedőek, akkor még igen keveset tudtam érzékeltetni a létrejövő hangzás szépségéből, plaszticitásából.
A korábban megjelent albumon (Small Town) két Frisell- és egy közös kompozíció mellett felbukkan a harmadik James Bond-film, az 1964-es Goldfinger főcímzenéje, valamint Fats Domino 1961-es rock and roll-slágerének (What A Party) újraértelmezése. A gitár-bőgő duóban releváns új értelmet nyer Lee Konitz egyébként agyonjátszott örökzöldje, a Subconscious Lee, amely már önmagában is átdolgozás: a Billie Holiday, Ella Fitzgerald és Frank Sinatra által is sikerre vitt What Is This Thing Called Love parafrázisa.
Az új lemez az Epistrophy címet viseli, amely Thelonious Monk 1957-ben keletkezett klasszikusára utal, s ki is jelöli az irányt. Most már egyáltalán nincsenek saját kompozíciók: Frisell és Morgan a XX. század második felének amerikai zenetörténetében kalandozva merít új inspirációt; hangról hangra szétszedve és összerakva a nagyon szeretett, de unalomig ismert standardeket. A jazz-ikonok (Monk, Paul Motian, Billy Strayhorn) mellett bátran nyitnak a populáris témák intellektuális értelmezése felé. Éppen ezért lett az album egyik legkiválóbb száma a habkönnyű Save The Last Dance for Me furfangos feldolgozása. 
Infó: Bill Frisell – Thomas Morgan: Small Town; Epistrophy ECM Records – ECM 2525, ECM 2626

Frisell és Magyarország

Bill Frisell nem túl gyakori, de azért rendszeres vendégnek számít Magyarországon. Különösen emlékezetes marad 2008. novemberi koncertje (Müpa), amikor Buster Keaton némafilmjeihez, Bill Morrison összművészeti alkotásaihoz és Jim Woodring animációihoz komponált zenéit mutatta be, vetítéssel kísérve. Legutóbb idén május 8-án, Skuli Sverisson izlandi basszusgitárossal muzsikált Budapesten, s ez a koncert sok tekintetben emlékeztetett a két új lemez hangulatára.

Témák
Jazz

Mikor egyszerre kiabál és hallgat az üres szoba

Publikálás dátuma
2019.08.24. 10:35
PARÁZSTARTÁS Trapp Dominika installációját az apátság hoellátásának nagy részét biztosító biomassza-erőmű inspirálta
Fotó: A szerző felvétele
Idén a csend inspiráló, éltető ereje, s különböző megjelenési formái kerülnek előtérbe Pannonhalmán.
Nagyon nehéz csendben lenni – mondta Esterházy Péter egy alkalommal, miután hosszú perceken keresztül gyakorolta a hallgatást. E mondat igazságát bizonyára mindenki megtapasztalta már különböző élethelyzetek során. Nem könnyű feladat. Ugyanakkor a csendnek legalább akkora szerepe van a kultúránkban, mint a hangnak, a megszólalásnak. A különféle művészeti ágakban egyaránt megjelenik annak jelentéssel teli mivolta: számos költő, író munkásságában is helyet kapott, akár tételesen, a szövegek tartalmát tekintve, a csendről való gondolkodást megformálva, akár a sorok mögött elrejtőzve. A zenében is jelen van, nem kizárólag az egyes ütemek közti némaságban, gondoljunk csak például John Cage életművére, különösen annak talán legformabontóbb darabjára, a 4’33”-ra, amelyben egyetlen hang sem csendül fel. Az egyes pszichológiai, vagy akár vallási gyakorlatokban is nagy hangsúlyt fordítanak a néma elmélkedés szerepére. A Pannonhalmi Főapátság idei kulturális és spirituális évadát szintén ennek szenteli: arra kívánják ráirányítani a figyelmet, miként lehet a csend belső forrás, táplálék és éltető erő.
Noha a csend erejét az apátság – vagy akár már szakrális terek – falai között járva látogatóként is könnyedén megtapasztalhatjuk, az intézmény két időszaki kiállítása is erre irányítja a figyelmünket. Az apátságban kapott helyet a Csend című tárlat, amely öt kortárs alkotó értelmezéseiből kínál egy csokorra valót. Ahogy azt Erős Nikolett kurátor a tárlat bevezetőjében is kiemeli: a kortárs művészetben a csend alapanyagként szolgál, gyakran az elhallgatást, a kimondani nem tudást, a szótlanság felelősségét középpontba állítva.
Személyes történeteik mellett a munkák hátterében gyakran a szerzetesekkel, a gimnáziumban tanuló diákokkal és az ott dolgozókkal folytatott beszélgetéseik is állhatnak. Pálinkás Bence György a gimnázium diákjaival dolgozott együtt: a csend iskolai jelenléte, az oktatásban és a fiatalok életében betöltött szerepe kulcskérdésként jelennek meg a bemutatott alkotásban. Trapp Dominika is az apátságban élők és dolgozók bevonásával valósította meg projektjét, amelynek fókuszába elmondása szerint a csendet lehetővé tevő és azt fenntartó folyamatokat helyezte. Az apátság hőellátásának nagy részét biztosító biomassza-erőmű működésmódjától kiindulva a csend, az idő és az önértelmezés különféle megközelítésmódjaiig juthatunk el a kiállított munkákat szemlélve.
NEMNEWTONI GYAKORLAT Kristóf Krisztián alkotása
Fotó: A szerző felvétele
Az együttműködések és beszélgetések révén megvalósuló művek mellett személyesebb utakat is láthatunk kirajzolódni a kiállítótérben. A szavak, a megfogalmazott mondatok gyakran fontos szerepet töltenek be az egyes munkákban, Ember Sári például Szabó Magda egy verséből kölcsönözte alkotásának címét: Vagyok az élő suhanás, vagyok az élő zuhanás. A művész saját bevallása szerint a csendről való gondolkodás során a legmélyebb csendet, a halált kerülgette. Nagymamája lassú leépülését, a vele töltött idő ajándékát, a hozzá köthető csendek erejét ragadja meg összetett művében. Szintén a családtól indul el Schuller Judit Flóra Glockenspiel című darabja, amelynek keretében egy nyelv nélküli, néma harang reprezentálja a megszakadt (család)történeteket. Szintén megvilágító erejű Kristóf Krisztián munkája, amely az elhallgatás, és a látni nem akarás jelentőségét kerülgeti. Képén a következő felirat áll: „minden nap hazafele menet arra leszek figyelmes, milyen ügyesen mászik át az árnyék a kerítésen. Ezt aztán másnapra elfelejtem.” A kortárs képzőművészeti alkotásokat követően az Apátsági Galériában a Lucien Hervé fotográfus egykori kiállításterveire is alapozó, Az építészet csendje című tárlat látható, amely kétezer év szakrális építészetén kalauzolja végig a látogatókat. Ahogy Hervét sem az istenhit inspirálta képeinek elkészítésére, hanem az építészet, a teremtő erő iránti kíváncsiság, úgy a nézőtől is csupán ennyi várható el. Fény és árnyék játéka, az építészeti arányok és formák jellegzetes vonásai nem különböztetnek meg szakrális és profán tereket, így Hervé kamerája sem különböztette meg őket. Az öt kontinens számos országában készült remekműveket felvillantó fekete-fehér képek a csend sajátos formáit öltik magukra: magukon őrzik az anyag tisztaságát, s építőjük kezének nyomait. Szakralitásuk révén az egyes vallási és spirituális elvek kőbe vésett formái, ugyanakkor mindemellett az emberiség történetének lenyomatai. Építmények, amelyeket egyszerre hordozzák a zajt, a háborúk fegyverdörrenéseit, a kisgyermekek feltörő zokogását, és a mérhetetlen csendet, a liturgiát, az imát, az önmagunkba nézés legmélyebb momentumait.
TEMPLOMTÓL TEMPLOMIG Hervé képei a macedón Hagia Sophiától a francia Saint-Pierre apátságig
Fotó: A szerző felvétele
Ahogy az irodalmi vagy zenei munkák, úgy a két kiállításon bemutatott képzőművészeti, fotográfiai alkotások is azt erősítik meg bennünk, hányféle megvalósulása létezhet a hallgatásnak. Hogy miként tud egyszerre kiabálni és némán hallgatni egy üres szoba, vagy egy zsúfolt tér. Újra és újra megerősítve bennünk, még ha nehéz is csendben lenni, olykor érdemes. Infó: Csend, látogatható november 11-ig a Pannonhalmi Főapátságban. Kurátor: Erős Nikolett. Lucien Hervé - Az építészet csendje, szintén november 11-ig látogatható a Pannonhalmi Apátsági Galériában. Kurátorok: Gebauer Imola és Judit Hervé

Összművészet Pannonhalmán

Tizenötödik alkalommal rendezik meg a napokban az Arcus Temporoum kortárs művészeti fesztivált Pannonhalmán. A vasárnapig tartó rendezvénysorozat programja a szerzetesi imádságok ritmusa köré épül, ezáltal a közönség is bekapcsolódhat a bencések mindennapjaiba. A csend tematika a programok során is megjelenik: John Cage, Bach, Sosztakovics és mások zenéje szolgál az elmélyüléshez. A hazai előadók közül fellép Homoki Gábor, Ránki Fülöp, Zemlényi Eszter, a Kremerata Baltica, a Ligeti Ensemble, és sokan mások. A fesztivál nemzetközi díszvendége: Gidon Kremer hegedűművész. A zenei fókusz mellett idén is kiemelt figyelmet fordítanak az irodalom, képzőművészet és spiritualitás egységére: a programsorozat házigazdája Gálffi László színész lesz, a díszvendég pedig Takács Zsuzsa író, költő, műfordító.

Az elcsendesedés ideje

Sokak számára kedvelt feltöltődési lehetőség a csendtábor, melynek során test és lélek összhangjára, a kitisztulásra, kiüresedésre fordítanak figyelmet. Hazánkban is többféle lehetőséggel találkozhatunk, a meditáció, az önismereti tréningek, a tánc, a spiritualitás vagy akár a jóga is fontos tényezői lehetnek egy-egy csoportos, néhány napos elvonulásnak.

Szerző

Magyar művészek indítottak mozgalmat a klímatudatosságért

Publikálás dátuma
2019.08.24. 10:01

Fotó: PATRICIA DE MELO MOREIRA / AFP
Áfra János és Závada Péter kezdeményezésére először költők és írók lépnek fel a Trafóban. Művészet a közelgő ökológiai katasztrófa ellen.
A Művészek a klímatudatosságért nevű projekt célja, hogy minél több terület képviselői fejezzék ki gondolataikat, érzéseiket az ökokrízissel kapcsolatban, és csatlakozzanak a mozgalomhoz, aminek két legfontosabb célja az általános felvilágosítás és a tudatosságra nevelés - írja a Fidelio.hu. A szervezők először a szépírókat szólították meg, hogy vegyenek részt egy felolvasáson saját, valamelyest a témához kapcsolható verseik, prózáik előadásával. Ennek helyszíne a Trafó lesz szeptember 19-én 20 órától. Ezen az alkalmon Áfra János, Bende Tamás, Fenyvesi Orsolya, Ferencz Mónika, Izsó Zita, Kerber Balázs, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Terék Anna, Varga Zoltán Tamás és Závada Péter olvasnak fel. A felolvasás mellett egy a klímakrízissel foglalkozó kerekasztal-beszélgetés is megvalósul Horváth Márk és Lovász Ádám filozófusok részvételével.
A programra a belépés ingyenes, viszont a szervezők minden vendégtől azt kérik, hogy egy klímatudatos fogadalommal távozzanak az estről.

A tervek szerint később további programok valósulnak meg az ország más városaiban is, illetve a társművészetek képviselőinek bevonásával. A szervezők hosszabb távú célja egy petíció megfogalmazása, amelyben a csoport tagjai megfogalmazzák elvárásaikat a hatalmi pozícióban lévő szervek (politikai erők, cégek, intézmények, fesztiválok stb.) képviselői irányába. A petícióhoz bármely művészeti ág képviselője csatlakozhat majd a megadott regisztrációs linken.
Szerző