Vegyük meg Grönlandot!

Vegyük meg Grönlandot, de mi! Az Egyesült Államokat elutálták, de attól még megpróbálhatjuk. Azt mi is kapásból megígérhetjük, amit az amerikai elnök: nem építünk aranyozott felhőkarcolót „Trump” felirattal. Még egy aranyozott stadionocskát sem, legalábbis Trump felirattal biztosan nem. Bár e téren rájuk fér a fejlesztés. Láttam képet egy grönlandi futballmeccsről: VIP-páholy sehol, a nézők egyszerűen egy pálya melletti szikla tetejéről lógatták a lábukat. (Remélem, nem jéghegy volt: kínos volna, ha az annektálás után odafagyna a teljes NER-elit feneke.)

A dánok már csak azért is meggondolhatják magukat, mert ha minket is kikosaraznak, bosszúból nemcsak Trump, hanem Orbán sem látogatna el hozzájuk. És nincs annál szomorúbb, mint ha valakire rá sem nyitják az ajtót.

Szóval: próbáljuk meg ezt a Grönland-dolgot. Mit veszthetnénk? Legfeljebb visszautasítanak, és akkor jól megsértődünk: több tiszteletet a magyaroknak! Recrudescunt vulnera, felszakadnak a nemzet sebei, a keresztényellenes erők nemzetközi összeesküvése, nyomják Krahácsot, és így tovább. Ez is hoz szavazatot.

Ilyen irányban Trump is tett egy gyenge próbálkozást („Nem lehet így beszélni az Amerikai Egyesült Államokkal, legalábbis az én elnökségem alatt nem!”), de hát ő ebben csak szánalmas kezdő.

Na de ha összejön az üzlet! Tengeri kikötőt már vettünk (kikötni nem nagyon lehet ott, de nem ez a lényeg), vagyis ha nem is három, de egy tenger már jelenleg is mossa partjainkat. Grönlanddal pedig a területünk a huszonháromszorosára nőne!!! Gond meg alig, összevissza csak 56 ezer lakos, legfeljebb ennyivel többen háborognának rendes egészségügyért meg iskoláért, na mondd már! Viszont micsoda siker, hogy egyik évről a másikra hirtelen 56 ezerrel gyarapodna a nemzetünk. Turulban született magyar eszkimó testvéreink, remélhetőleg türk tudattal. Mert az mégsem járja, hogy Horthy Miklóst „országgyarapítóként” ünnepelték, Orbán Viktornak meg egy nyamvadt eposzi jelzője se legyen, leszámítva a modortalanabbak által használt ’g’ betűs szót. Bezzeg Horthy előtt így tisztelgett az első bécsi döntés után Imrédy: „Az országmentő Horthy Miklósból országgyarapító szabadító lett. A megnagyobbodott országnak minden fia és leánya nevében ígérem, hogy Főméltóságodat követjük ezen az úton”. A követésből az ország fiainak és leányainak – már aki megérte később sok baja származott, de hol vagyunk még ettől, nem kell folyton előre károgni.

Miniszterelnökünk az országmentő fázison már túl van, nincs mese: országgyarapítóvá kell válnia. Ami jár, az jár. 2018-as megválasztása után ígérte: „a következő négy évben nagy dolgokra fogunk vállalkozni. Van bátorság, nemzetközi tekintély, emelkedő pályára állított ország, komoly tervek, tetterő és önbizalom”.

Orbán mintha a saját csapdájába esett volna: történelmi tetteket ígért felajzott híveinek, és félő, hogy ezt a várakozást egy-két plakátkampány, nagy szavak Tusnádfürdőn vagy Kötcsén, a kissé már unalmas Békemenetek, szoborcserék, valóságos és verbális petárdák már nem elégítik ki. Pláne a közelgő Trianon-évfordulón: az érzelmek gerjesztésének sok állomása után már nem lesz elég a sokszázadik országzászló, az Alkotmány utca feltúrása, fekete lobogók a nemzeti gyásznapon, Vikidál és Nagy Feró a Hősök terén, vagy egy újabb emlékmű a Szabadság téren. Már Károlyi szobrát sem lehet rituálisan leönteni vörös festékkel, mert elhamarkodott módon eltüntették. A Kásler által épp most hivatalos személlyé emelt (a miniszteri kitüntetésre javaslatot tevő) Raffay Ernő a kormánylapban már tavaly rámutatott, mi a teendő: „Szerintem új útra kell lépnie a nemzetpolitikának, s e harmadik út a területi revízió, a határmódosítás útja… Okos diplomácia kell, amit erős hadsereg és összetartó nemzet támogat.” A még lelkesebbek két feles után már suttogják: Putyin majd visszaadja nekünk Kárpátalját!

Orbán nem hülye. Azért, mert felcsigázott hódolói ezt szeretnék, még nem fog harcba indulni. De valamivel őket is etetnie kell. Igazán hallgathatna rám: vegyük meg Grönlandot! A miniszterei is örülnének. Semjén kedvére vadászhatna rénszarvasra. Akadémia nincs, de van ott egy egyetem, Palkovics elbabrálhatna vele, hogy gyorsan megtanulják a magyar regulát. A fővárosban mindössze 16 ezren laknak: nem kell aggódni holmi főpolgármesterválasztás miatt. Fák alig vannak, minimális erőfeszítéssel vághatók ki. Lopni sajnos nem nagyon van mit, jégből van a legtöbb, de az elolvad, ha kézről kézre adva minden csókos leszedi a maga százalékát. A halászatot egy gyors törvénnyel majd pikk-pakk állami kézbe vesszük, a koncessziók így újraoszthatók a barátoknak, mint a trafikok és földbérletek itthon. Az év felében egész nap sötét van, de egyrészt nem kell az állampolgároknak mindent látniuk, másrészt megint lehetne valamit kezdeni az Eliosszal. A másik felében viszont le sem megy a nap, de majd a két félév átlagát közli a KSH, és az rendben van, épp, mint a hazai jövedelmeknél.

Nem kérdés: így jönnénk ki a legjobban az országgyarapításból. Kivéve talán az 56 ezer grönlandit, de ennyi áldozatot ők is hozhatnak.

A szerző az MSZP volt országgyűlési képviselője