Egy fesztivál nulladik napjának programja sokszor akár különösebb tudatosság nélkül is szimbolizálja az egész rendezvény profilját, filozófiáját. Az idei ormánsági Bőköz fesztiválon egy Weöres Sándor-est indította a négy napos sorozatot. Hűvösvölgyi Ildikó és zenésztársai a szaporcai Hétöles tónál adták elő az Éjszaka csodái című produkciót. A helyszín abszolút találó a Weöres-szövegekhez. Egyszerre misztikus és nagyon is valódi. Márta István, a fesztivál elindítója régebben kinézte már a tavat, csakhogy ki kellett tisztítani. Mára már stég és fedett pergola is épült a tó közelében, hiszen Pál Csaba polgármester azonnal az ügy mellé állt. Így egy kedvelt, unikális célpont lett a tó és környéke. A Weöres-esten szalmabálákon ültek a nézők, ez egyébként is szinte állandó kellék, gyakorlatilag minden helyszínen. És ha már az alkalmi, természetes anyagból készült ülőbútoroknál tartunk, a pécsi egyetem építész hallgatói az arra járókat is bevonva egy nap alatt készítettek Szaporca főterén néhány hatalmas kosarat. Egy acélszerkezetet fontak körbe amerikai fűzzel, a belsejébe párnákat tettek és bele lehetett bújni, elidőzni, meditálni.
Már az előző években is kedvelt helyszínnek bizonyult Tésenfán „Pál Zsolti öko – és kultúrkertje”. Erre a néhány napra ugyanis megnyílnak a helyi házak, udvarok, kertek színpadi programoknak, kiállításoknak, alkalmi büféknek helyet adva. Az említett udvarban koncertezett Bonyár Judit és Hűvösvölgyi Péter, akik már előző nap a szaporcai Hétöles-tónál a Weöres-esten is közreműködtek. Bonyár Judit Édith Piaf sanzonjait énekelte franciául a tésenfai fülledt naplementében. Kiderült, van az estnek egy színházi változata is Piaf két arca címmel, amit korábban több évig Pécsett játszottak. Bonyár Judit úgy változott Piaffá, hogy közben önmaga maradt. A koncert után elmesélte: annak idején, amikor még kicsi volt, édesapja hazahozott egy orosz lemezt, amin Edit Piaf énekelt. Azóta újra rátalált ezekre a dalokra, melyekből, mint mondta, nagyon sokat tanult.
Piaf egyik interjújában úgy fogalmazott: csak a színpadon érzi magát szabadnak, ott tud eltűnni. Talán igaz ez valamennyire Cseh Tamásra is, akinek a dalait a Blue Spot elnevezésű formáció játszotta ugyancsak a tésenfai kultúrkertben. Egy dal erejéig Márta István is beszállt a buliba. Mint ismert, évtizedekkel ezelőtt sokat játszott együtt Cseh Tamással, most a Micsoda útjaim dallamait zongorázta a fiatal zenészekkel együtt, visszapergetve néhány percre az időt.
Egy fesztivál legigazibb pillanatai mindig a spontaneitásból és az improvizációból születnek. Az egyik este a szaporcai főtéren összejött egy a szervező stábból és aznap fellépőkből álló csoport, akikhez pillanatok alatt kapcsolódtak a helybéliek. Egyszer csak Csernik Szende mesemondó elkezdett felolvasni egy szöveget. Eredeti székely dialektusban, csak úgy, ahogy mesél. Kiderült, saját szövegről van szó, hiszen nemrég jelentek meg saját „életmeséi” kötetben Meselélek címmel. A felolvasott rész épp arról szól, hogyan is lelt otthonra Magyarországon, miután úgy döntött, hogy Székelyföldről, Sepsiszentgyörgyről áttelepül. Aztán jött a közös éneklés, amikor a székely mesemondó együtt énekelt csángó népdalokat, a néhány órával még Édith Piaf-dalokat tolmácsoló Jászszentandráson élő Bonyár Szilviával.
A fesztivál záró nagyszínpadi koncertjét Kémesen Karácsony János jegyezte, aki LGT-dalokat énekelt, mint mondta, alanyi jogon. Karácsony hihetetlen energiával és színpadi erővel szólaltatta meg a nagy slágereket. Talán a legszebb része volt a koncertnek, amikor azt énekelte: Ha eljönnek az angyalok, otthon vagyok.
Ott, akkor, abban a pillanatban sokan ezt el is hittük.
